Azt mondom most nektek, és ezt most a Pedellus mondja, és itt most nem képelemzés fog következni, hanem a Pedellus üzenete: Fel vagyok háborodva azon, hogy 2 hozzászólást sikerült ehhez a képhez tennetek! Kezdek meggyőződni arról, hogy az érdektelenség győz le benneteket, vagy pedig egészen egyszerűen az, hogy nem nőttetek fel ahhoz a feladathoz, hogy valakinek a képéről elkezdjetek gondolkodni. Megdöbbentő! Ne haragudjatok, hogy ezt kell mondjam, hogy gyöngyök vannak elétek téve, és nem kezdtek vele semmit. Én kérek elnézést!
   A képről azt tudom mondani, hogy jelen voltam az elkészítésénél, ezért nem fogom tudni leelemezni, és nem szeretném helyettetek megfogalmazni azokat a gondolatokat, amiket ez a kép felébreszthet. Azt tudom elmondani, ami nekem fontos ebben. Az, hogy egy képi utalásból hogyan lesz verbális utalás, és az hogy kerül utána mégiscsak vissza a képre, miközben mindez megtart egy ettől teljesen eltérő személyes, perszonális irányt, ami csak erre a képre igaz. Tehát, hogy hogyan lesz az általánosból mégiscsak egyedi, erre ez a kép nagyon, nagyon jó példa. Köszönöm Demeternek, hogy megosztja velünk a munkáit, még akkor is, ha a társaság ezt egyelőre nem az értékén kezeli. (hegyi)

Megemelem a sapkám ezért a performanszért, biztosan nem volt egyszerű ezt így végigcsinálni, és az üzenetét is felfedezni és érteni vélem. Zseniális ez a fürdőkád a faltól elmozdult szigetelésével, jó ez az ing a nyakkendővel. Amit nem igazán értek, az az, hogy miért innen van ez lefotózva? Ha egy kicsit elmozdítod a kamerát a lábad felé, tehát nagyjából arra, amerre a lefolyó van, akkor is megoldható ez a sztori úgy, hogy a fejből azért valamivel többet kapjunk, mert ha most megnézed, a fő hangsúly az ingen van, márpedig nem biztos, hogy az ing az, ami a fő üzenet lenne. Még egy dolgot hadd tegyek hozzá: amikor az ember négyszemközt van, akkor sok mindent megengedhet magának. Már pedig valószínű, hogy négyszemközt voltál ennél a képnél, hát célszerű azt a melltartót előbb levenni, és utána végigcsinálni ezt a sztorit, mert ha már innen van ez megoldva, akkor ne buktassuk már le az egészet, hogy ez egy szereplés, mert hitelesnek kell lenni az utolsó szögig, hogy így mondjam. Azt most nem mondom, hogy ismételd meg, mert nem kényszerítelek bele a kádba, bár remélem, hogy elég meleg volt a víz, és nem fáztál meg, de ha egy ötletet végiggondolunk, akkor érdemes azt előtte legyakorolni úgy, hogy nem teszel vizet a kádba, hanem csak beülsz ebben a szerelésben, és úgy készítesz tesztfotókat, és megnézed, hogy vajon azt mutatja-e, amit látni akarok. Ott fut nekem valahol kétfelé a sztori, hogy ha elhiszem a leiratot, hogy ez egy pénteki hazaérés a munkából, amikor az ember úgymond kiereszti magából a gőzt, az is egy üzenet, meg az is, amit a képen látok, hogy elég szuicid dolog, és a kettő azért nem teljesen ugyanaz. Tehát, ez az érfelvágás előtti szituáció, amikor beülünk a kádba, mást mond, mint amit a leiratból olvashatok, tehát, talán egy kicsit érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy valóban ebbe az irányba akartad-e ezt elmozdítani. Hogy ekkora kontrasztot akartál-e létrehozni, és itt most nem a vizuális, hanem a sztori kontrasztjára gondolok. Ettől függetlenül megadom a 3 csillagot, és a leckemegoldás is megvan, és javaslom, hogy a benned lévő gondolatokat igenis valósítsd meg, ne vegye el a kedvedet az, hogy valami még nem pontos, mert hát, miért lenne az? Amíg nem gyakorolunk ki valamit, amíg nem szembesülünk vele, amíg nem válik belőlünk ki, addig nem nagyon tudjuk azt, hogy ez a valóságban hogyan fog szólni. (hegyi)
értékelés:    

Hasonló hangulatú képet már kaptunk, az egy ilyen barnított valami volt, és a kislány kezében valami árvalányhaj is volt akkor. Örülök annak, hogy elmozdultunk ebbe az irányba, mert sokkal hihetőbb és hitelesebb nekem ez a kép, mint az volt. Sokkal jobban bele tudom magam képzelni és érezni ebbe a szituációba. Benne van a szabadság, a játék, az az élmény, ahogy az ember a természettel kapcsolatba kerül, és az is, hogy ez a kapcsolat sokkal közvetlenebb gyermekkorban. Bár azért azt hozzátenném, hogy a képkivágással még mindig nem vagyok kibékülve. A kép tetején van egy ujjnyi, amit a kép aljához kellett volna tenni. Nem nagyon értem azt, hogy miért innen lett ez lefotózva, talán, ha ennyit rogyasztasz, akkor belekerülsz ebbe a történetbe. Érzelmileg még mindig kívül vagy. Nagyon jó az irány, és nagyon örülök annak, hogy egyre inkább sallangmentesen dolgozol, szépek a fények, itt az utóminkával is nagyjából egyet tudok érteni, de a kamera nézőpontjával, és a kompozícióval nem. (hegyi)
értékelés:

Ha nem venném figyelembe azt, hogy mennyi ideje kapunk képeket Ágnestől, akkor még azt is mondhatnám, hogy ez egy jó leckemegoldás, köszönöm. Hát, hogyha ez az első 2. leckebeküldés lenne, akkor ez egy jó kezdés lenne, de azért az tegyük már hozzá, hogy ennyi idő után el kell tudni mozdulni valamerre, és én ezt várom Ágnestől, és erre próbálom őt sarkallni. Én most azért nem akarok mélyebben belemenni ebbe a képbe, mert ugyan nekifoghatnék a kompozíciós elemzésnek, de nem látom túl sok értelmét. Addig, amíg Ágnes nem dönti el, hogy merre akar mozdulni, addig én maximum várni tudok erre az elmozdulásra. Ennél a képnél nem látom, hogy mire akar kimenni a fuvar. Kapunk valamit, ami akár őszinte üzenet is lehetne, de mégis inkább azt gondolom, hogy hiányzik valami, ami az egészet át tudná emelni ebbe a kategóriába, ez nekem most inkább beállított kép, mint a valóság. Ha viszont beállított kép, amivel semmi baj nem lenne, akkor viszont oda kell figyelni arra, hogy mi a világítás szerepe, mit takarunk, és mit nem, hova tesszük a hangsúlyokat, és ez itt most nem nagyon történik meg. Ráadásul azzal is ideje lenne foglalkozni, hogy mi az, ami előnyös, és mi az, ami kevésbé, nem kötelezően csak előnyös képeket kell önmagunkról adni, de akkor azt tessék jól megcsinálni, ha valaminél el akarom tolni a hangsúlyt, akkor az legyen határozott. Ebben a képben ezt most ellenmozgásnak érzem, mert nem lehet cél az, hogy megriasszuk a nézőt, ugyanakkor ez a haj nélküli fej darab nekem nem pozitív üzenet, nem látom az indokát. Úgyhogy azt kérem Ágnestől, hogy kezdjünk el dolgozni valahogy úgy, hogy abból valami irány összeálljon. (hegyi)

Bocsánat, de ezt így ebben a formában nem tudom értékelni. Ez nem az az irány, ahová vissza kéne lépni Ágnes, mert ezen te már jócskán túl vagy, ugyanis ez sem nem hordoz mélységet és abból adódó sztorit, sem nem erős kompozíció, sem nem esztétika, szóval bármely irányba is keresem az okot, nem találom, hogy miért lett ez lefényképezve. Ha ez 4 éve kerül fel tőled, még hagyján, in memoriam kis canongép. (hegyi)