Ez egy nagyon finom megoldás, mindazzal együtt, hogy elég zaklatott. Ez a zaklatottság pedig valószínű, hogy elég tudatos. Túlmutat önmagán a megfigyelésen, mert ha csak azt venném, hogy felfedeztem, hogy na jó, én észrevettem, hogy milyen érdekesen törik ez az árnyék, akkor ezt megoldhattam volna máshogy is, úgy, hogy nem hozom ezt az átlós, fekete-fehér jing-jang történetet bele, márpedig, ez itt van. Ettől pedig van az egésznek egy nagyon érdekes szomorúsága. Nem tudom ezt nagyon sokkal jobban megfogalmazni. Örülök annak, hogy Zoli nem csak arra használja a szemét, hogy a keresőben nézzen, hanem arra is, hogy a környezetét megfigyelje. A kép tökéletesen jó erre a leckére is, úgyhogy a 3 csillag, és a leckemegoldás is megvan. (hegyi) értékelés:    

Ez egy jó ritmusú képi megoldás. Kicsit itt is elmentünk ebbe a nagyon fáradt tónusba, és ettől olyan, mintha túlmagyaráznék valamit, ami, mint hangulat, rajta van a képen. Több önbizalom kell ahhoz, hogy függetlenül ettől az ember azt mondja, hogy merek egy kicsit emelni a kontraszton ahhoz, hogy húsa legyen az ügynek, tehát azért ennyire nem lehet elmaszatolni a hullámokat, az eget, ők most itt tulajdonképpen a kárvallottjai ennek az egész hangulatnak. De a ritmus, ami a kép elosztását és kompozícióját illeti, rendben van, és magával a gondolattal is tökéletesen egyet tudok érteni. Csak tónus problémám van, ez meg korrigálható, úgyhogy a 3 csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Elhiszem Zoli, hogy ez hajnalban készült, és ez a határ, de az a problémám, hogy ami a valóságban történik, azt valahogy le kell tudni képezni a fotó eszközeivel úgy, hogy tudomásul veszi az ember, hogy bizonyos dolgok a technikából adódóan el fognak veszni. Az a fajta finom remegés, ami ilyenkor a levegőben van, elveszett, és helyette egy ilyen szürkés fátyol került az egészre. Ez a szürkés fátyol viszont nem tesz ennek az egész dolognak jót. Ha engem kérdezel, akkor az utómunkánál valamit biztos, hogy korrigáltam volna. Ez az egyik. A másik, hogy önmagában annyira nem izgalmas most ez a helyzet, hogy olyan sokáig akarjam nézegetni. Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor itt, ami ebben izgalmas lehetne, az tulajdonképpen a kép egynegyedénél megtörténik, a többi már nem tartozik ehhez hozzá. Ami az égen történik, az így, ebben a koszos formában nem biztos, hogy sokat ad a dologhoz, az előtérben is eléggé problematikus nekem ez a szürkés árnyalat. Ahogy ez az egész átfordul ebbe a vöröslő ritmusba, az a szép, ehhez jó lenne ez a zöld, már ha megkapnánk azt a zöldet, és az égen lévő felhők is beleférnek még ebbe, de ez majdhogynem csak egy ujjnyi rész, vagyis nem sokkal több. Mindez nem gondolnám, hogy mint történet, elvinné a vállán ezt az egészet. Valamit ebbe még, mint színpad, be kéne hozni, mint szereplő, mert így most a színpad oké, de nem látom azt, hogy mi az, amibe a szememmel kapaszkodjak, tehát, jár ide-oda a szemem, mint a tekegolyó, csak nem tudom, hogy hol fog ebbe megnyugodni. Olyan nagyon határozott kontrollpontok sincsenek, hogy valamilyen ritmust úgymond elkezdjek bejárni ezen a képen. Céltalanul bolyongok, és ez nem biztos, hogy jó. Visszaadnám továbbgondolásra. (hegyi)

Egy dolgot nagyon hiányolok nagyon ebből a sorozatból, mégpedig a közönséget. Azt a forgatagot, aki ebben az egészben részt vesz, ebből nagyon kevés az, amit megkapunk a harmadik képen, ráadásul nem is a legjellemzőbb az a pillanat, amit ők mutatnak. Érdemes lett volna nem csak azzal foglalkozni, hogy mi történik a színpadon, hanem azzal is, hogy mi történik a színpad előtt. Azért itt vannak pontatlanságok abban, ahogy a kompozíciók felépülnek, nem nagyon értem például, hogy az első képnél miért van ez ennyire dekomponálva, miért nem lehetett ezt valahogy úgy beállítani, hogy ez egy olyan ritmust adjon, amiben nem érzem azt, hogy valamitől felborulna ez az egész. A második kép kompozícióban tulajdonképpen rendben van, a jobb oldalból talán lehetne vágni egy ujjnyit, és itt az utómunkánál kellene egy kicsit annyit változtatni, hogy több élet kerüljön bele, azaz a középtónusok világosodjanak. A harmadik kép rendben van. A negyedik képpel van problémám, ugye, ez egy három szereplős helyzet, legalábbis hármat mutatunk, van egy énekes, egy gitáros, meg egy tangóharmonikás, és valahogy ez most olyan furcsán vágódik, mintha ott a sötétben várnánk még mondjuk egy szintist, csak rá elfelejtették volna felkapcsolni a fényt. Közben a tangóharmonikásnak meg levágtuk már egy kicsit a kezét, meg az egyik lábát is talán, szóval ez most elcsúszott a centrum. Az szeméthegyes kép, mintha parányi üveggolyókat látnánk, érdekes asszociációkat ébreszt fel, de tulajdonképpen egy jó hangulat. A tűzijáték a szükséges rossz, tehát ha már történt, be kell mutatni, bár én azt gondolom, hogy egyáltalán nem a fekvő kép kategóriája lenne, mert itt a robbanásba elég erősen belevágtál. Az utolsó képet elég nehéz értelmezni, hogy az most egy kuka, vagy valami sírtábla, vagy mi a fene akar lenni, és hogy előtte szemét van, vagy valaki fekszik, ezt nehéz megfejteni, hogy ez micsoda, és hogy miért pont ezt fotóztad, ezt nem nagyon értem, de nyilvánvaló, hogy itt a falra történő vetítés volt a fő szempont. Nem érzem befejezettnek a dolgot, miközben kaptunk már tőled abszolút korrektül, pontosan megcsinált képsort, ez most nekem egy kicsit megint az a kategória, hogy fényképeztem, mert ha már van fényképezőgépem, akkor azt vigyem ki a Szigetre, ugyanakkor ott meg annyira elragadtak az események, hogy elfelejtettem, hogy végig kellene csináljak egy melót. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam, hogy itt van a különbség az amatőr, és a profi között, hogy az amatőr könnyen elveszti a fókuszt, és azt mondja, hogy inkább iszom még két vörösboros kólát, meg ugrálok én is egy kicsit, a fenébe a munkával, és így valami félkész dolog születik. Most itt is ezt látjuk. (hegyi)
értékelés:

Itt már látjuk azt, hogy ez az üvegház a háttérben igen érdekes, tehát valami olyan szituációban vagyunk, ami ebben a környezetben eléggé groteszkké teszi ezt az egészet, miközben megint azt mondom, hogy hozott anyagokból dolgozunk, tehát ha az adott helyen volt fontos ezt a szertartást megtartani, akkor ott ez lehetett az egyik megoldás. Nyilvánvaló, hogy a rendezvény szervezőjével lehetne nekem vitám, mert a fotós készen kapja ezeket a szituációkat, de a szervezőkkel meg nem tudok vitatkozni. Egyetlen problémám van ezzel a képpel, az, hogy ez egy képsort kívánna. Mivel nem egy átlagos, hétvégi lagzit látunk, ahol disznót vágnak, meg pálinkát isznak, és estére elkészül rendesen a társaság, hanem ez egy teljesen más szakralitású történet, nem ártott volna egy bővebb ritmussal bemutatni a közönségnek, hogy értse, hogy mi is történik itt. Így most egy olyan kiragadott pillanatot kap, ami abszolút érthető, hogy mi történik, az emelkedettsége a háttér zavarosságától függetlenül is megvan ennek a dolognak, de mégis azt gondolom, hogy akkor lenne ez teljes, ha ez egy kép riport lenne. Azért is, mert a kép riport ritmusváltásai plán váltásai miatt, ez az egész kuszaság, ami a háttérben történik, feloldható, vagy indokolható lenne. Úgyhogy én várnék még ide azért képeket, de az ötlet jó. Mivel ez egy képből elég nagy fantáziát igényel, hogy végigvezessük azt a szertartási sor, ami itt megtörténhetett, ez nekem így most 2 csillag. Hozzáteszem, hogy kaptunk egy szorgalmis képet is, ami azt mutatja, hogy készült itt több kép is, de nem biztos, hogy optimális helyről. Tanácsként azt tenném hozzá, hogy amikor az ember fényképez, akkor ő a fotós úgymond, tehát hiába érdekelt ő bármilyen szinten az eseményben, de amikor a fényképezőgépet felveszi, és dokumentál, akkor ezt figyelmen kívül kell hagyni. Továbbá azt is, hogy ki mindenki van ott civil, aki esetleg azt mondja, hogy jajj, hát tőled nem látom ezt az egészet. Nyilvánvaló, hogy ez most nem azt jelenti, hogy hosszú percekig kell valakinek az arca elé állni, mert mi most fotózunk, és ott úgymond páváskodni azzal, hogy a kezünkben egy fényképezőgép van, mert ez nem lenne etikus és szerencsés, de egy-egy villanásnyi ideig, egy-egy kattintás erejéig be lehet lopózni, hogy jobb nézőpontokat találhassunk. (hegyi)
értékelés: