Nagyon szép ez a felvétel, már ami a kompozíciót illeti. Kicsit soknak tartom az eget ahhoz képest, hogy mennyi a tükröződés, így én az előtérből többet adnék, pontosabban elmozdítanám felfelé a kompozíciót, hogy alul nagyobb terünk legyen. Nyilvánvaló, hogy az egy adottság, hogy a háttérben szürke hattyúk vannak, az előtérben meg a fehér, és a fehér kap ekkora fényt, és azt mondom, hogy ha a szerencse ilyenkor mellénk szegődik, akkor más fényviszonyok között, egy borúsabb időjárásban kisebb lenne ez a tónuskülönbség, mert most hiányolom a részleteket ebből a fehér tömegből, a főszereplőnk túl kontrasztos. Ettől függetlenül az ötletet díjazom, így ez egy 3 csillagos kép azzal, hogy lenne még mit dolgozni vele. Kedves Dóra, vegyük fel a szálat újból, és kezdjünk el egy kicsit nagyobb tempóban dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Érthető számomra az, hogy miről akar mesélni a kép, ugyanakkor azt is hozzá kell tegyem, hogy nekem nem ilyen a magány. Valószínű, hogy azért nem tudom értelmezni ezt az üzenetet, mert nem történt meg a valóságban az, amit a kép üzenni akar. Lehet az, hogy a kép készítőjében felmerült, mint élmény az, hogy van egy szereplő, aki nézi a tengert, és egyedül van ott, fújja a haját a szél, és ez egy kicsit lírai, magába fordulós, melankolikus érzést is ad, ugyanakkor, ennek ellene dolgozik a verőfény, az a nagy fénymennyiség, amit itt most kapunk. Egy viharosabb helyzetben, egy komorabb fényviszonynál valószínű, hogy jobban működne. Abban sem vagyok száz százalékig biztos, hogy ennek színesben kell megjelennie. Ez a rózsaszín kiskabát nekem túl vidám ahhoz, hogy igaz legyen az állítás, hogy ez magány. Még egy kérdés, ami felmerül, hogy ha nincsen a horizonton semmi, ha nem történik az égen sem semmi, akkor mi szükség van arra, hogy ezt az egy ujjnyit otthagyjuk a képen? Lehet, hogy a tenger, ha végtelennek ábrázolom, már segít ezen a dolgon. Ha fekete-fehérbe áttennék ezt, akkor lehet, hogy már többet mesélne. De azért én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ez a dolog megtörténjen, érzelmileg erősebben rá kell hangolódni. (hegyi)
értékelés:

Olyan az egész, mint egy asztal. Nagyon furcsa, hogy akárhányszor ránézek erre a képre, olyan, mintha egy esküvőre, vagy valamilyen rendezvényre megterített asztal lenne, miközben ez a földön egy árnyék, de mégis ilyen hatása van, és ez egy nagyon furcsa hatás. Talán, ha ebben az irányban mozdulunk el, akkor lehetett volna játszani is ezzel az egésszel, hogy kihasználom ezt a teret, és behúzok még valamilyen vázát, széket, valamit, hogy még jobban megvadítsam ezt az ügyet, hogy legyen egy kis őrület abban, hogy megmozgatom ezt a játékot. Talán ennyi az, ami eszembe jut, hogy mit csináltam volna másként, persze, nem kötelező, hogy egyetértsetek ezzel, mert ez már tényleg nagyon szubjektív kérdés. Ez a kép így, ahogy van egy abszolút elfogadható és rendben lévő üzenet, és ráadásképp az absztrakció is abszolút érthető, úgyhogy 3 csillag, leckemegoldás. Tamás, ez egy nagyon erős jelenlét! (hegyi)
értékelés: