Örülök annak Ágnes, hogy ha egy kicsit az ember a lábadra lép, akkor megrázod magad, és megcsinálod azt, amit kell. Ezeket majd később jó lenne, ha saját magad lépnéd meg. Nem mondom azt, hogy 100%-ig tökéletes a kép, mert a felső régióból a háztető feletti ég részt nyugodtan vágni lehetne, így koncentráltabb lenne a kép, tehát kompozícióban még mindig nem vagyunk készen, de a megfigyelés tökéletes. Nagyon örülök annak, hogy elkezdtél azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne ezt az egészet személyesebbre faragni, mert itt ez megtörtént. Azok a jelzések, amik ezen a képen vannak a vékony kis dróttal odakötött ponyva, az ütött-kopott alumínium cső, az egésznek a nagyon is erős tárgyias utalása, és mögötte a szobor nekem nagyon jó kontraszt. Ha a tetejéből vágásra kerül az a majdnem kétujjnyi rész, akkor ez egy teljesen hibátlan kép. Úgyhogy én erre megadom a 3 csillagot, és azt gondolom, hogy ezt az irányt kellene, hogy kövesd. Azon gondolkodj el, hogy a személyesség nem csak azt jelenti, hogy én magam rajta vagyok a képen, hanem hogy benne van egyfajta vélemény. Az alkotás az mindig véleményformálás is, a saját gondolatunk kimondása, és ebben nem lehetünk bátortalanok, és itt nem kell megfelelni semmilyen elvárásnak, másnak, mint az őszinteségnek. Nem lehet vacillálni, mert akkor minek csináljuk? Hogyha egy belső cenzúra ül rajtunk, akkor az nem működik, tehát az alkotás az mindig olyan meló, amiben progresszívek vagyunk, és ezt kell figyelembe venni. (hegyi)
értékelés:

Sorolom azokat a problémákat, amik felmerültek bennem. 1. Tónusproblémák: érdemes lenne ezt korrigálni, most valahogy az egész egy ily fátyolos helyzetbe került. 2. Képszerkesztés: mellnél nagyon szűkek vagyunk, a kézbe valahogy úgy vágtunk bele, hogy ott egy csonkolódás történik. Vagy szűkebb nézetet választunk, és akkor ez nem kérdés, vagy ha már távolságtartóbb bemutatást szeretnénk, akkor nem ártana, hogyha a kéznek is szerepe lehetne, és akkor értelmezhetőbbé válnának ezek a deszkadarabok is. 3. Világítás: én azt gondolom, hogy nem biztos, hogy a kezedre játszottak itt most a fények. Valamennyi derítés érezhető a képen, és ez jót tesz neki, de azért tegyük hozzá, hogy most ez nagyon lággyá tette az egészet, és hogyha megfigyeled, akkor az arc összehasonlítva a háttérrel sötétebb tónusban van, tehát a háttér olyan szinten van kivilágosítva, hogy mindehhez képest az arc már bántóan hátrébb kerül. Ha csak ezeket az első lépcsős problémákat veszem is érdemes lenne ismételni. Elhangzott az, hogy készítsünk önportrékat, és látom, hogy ezek jönnek is, és ez jó dolog. Nem árulok el nagy titkot, hogy miért kérem az önportrét mindenkitől elsőre. Azért, mert egyszerűbb dolog saját magunkkal dolgozni, még ha technikailag bonyolultabb is megoldani, mert a saját gondolatunkkal, a saját gesztusunkkal tisztában vagyunk, ahogy az érzelmi állapotunkkal is, ott nincs mellébeszélés, hogy jókedvem volt, de rosszkedvű lett a kép, vagy fordítva. Ez az egyik fontos momentum, a másik pedig az, hogy a saját esztétikánkat, és az azzal való kritikát egy az egyben tudjuk átadni egymásnak, tehát egy elemzésnél nem az lesz a kérdés, hogy most merjem-e mondani azt, hogy ennek a lánynak a haja ebben az állapotban nincs rendben. Ha ez önportré, akkor kevésbé nehéz ezt egy elemzésnél akár kimondani. Úgyhogy jó lenne, ha ezeket a portrézás dolgokat azért gyakorolnánk saját magunkon, mert szerintem nagyobb lépésekkel tudunk előre haladni. És ez most nem elsősorban neked szól, mert veled ezt már megbeszéltük, hanem a többieknek. Most nem ismétlést kérek, hanem azt, hogy tegyük egy kicsit félre, aztán majd térjünk vissza a portrézáshoz később. (hegyi)

Hát, ha már mindenáron ebben az irányban szeretnénk továbbra is mozogni, akkor ez egy jobb megoldás az előzőnél. Lehet, hogy még közelebb mennék, amennyit a technika enged, ugyanis a szárakból kevesebb is elég lenne, és ha ezt megfigyeljük, akkor talán a kép jobb oldalán azt a néhány félbevágott virágot is levágnám. Ennyi a meglátásom. Plasztikus, jó az ellentétpár ezzel a kis repülő rovarral és a virágokkal. Jó a megfigyelés, el tudom fogadni, köszönöm. Legyen a következő lépés, hogy a kompozícióval is törődünk. (hegyi)
értékelés:

Érdekes ez a tükröződős megoldás, ahogy a történetek egymásra másolódnak. Van ebben egy kis zenei viccelés hatás is. És még azt is mondom, hogy tulajdonképpen a kompozíció is rendben van. Ha nagyon akarok benne hibát, eltérést keresni, akkor talán azt tudnám hozzátenni, hogy nem biztos ám, hogy mindenre megoldás a négyzetes kompozíció. Itt most ez, ha akarom, működik, de azért arra szeretném felhívni János figyelmét, hogy talán ebből majd érdemes kicsit kitekinteni, mert akár a klasszikus 4:3, vagy 3:2 képarányt sem kellene elhanyagolnunk, abban is kellene gyakorolnunk a kompozíciós rendet. A merengés, a távolba nézés, a belső utazás abszolút átjön a képről, kicsit didaktikusan erre rá is erősít, ha jól látom a pályaudvari helyzet ábrázolása, szóval azt gondolom, hogy ez egy jó ritmus. Benne van az a belső intimitás is, amitől akár a magány leckébe is kerülhet, hiszen a gondolatainkkal akármennyire is nem szeretnénk, mindig magunk maradunk a végén. A leirattal is egyet kell, hogy értsek. A végére viszont János két dolgot hadd mondjak. Egyik, hogy szórványos a jelenléted, és ez nem jó. Kell, hogy gyakrabban találkozzunk itt, mert akkor lesz haladás, és nem toporgás egy helyben. A másik, hogy elég régi tagunk vagy már ahhoz, hogy számon kérhessem, hogy a harmadik leckével mi a fene van? A következő legyen az, hogy megcsinálod a harmadikat. (hegyi)
értékelés:    

Lehet, hogy érdemes lenne ezzel még egy kicsit molyolni a tónusokat illetően, mert van egy ilyen szürkés-kékes fátyol ezen az egészen, és talán ennyi a kritikám. Ugyanis a kép nekem izgalmas, és ebben a megközelítésben abszolút el tudom fogadni. Jó ez a hármas tagolás, dinamikus, esztétikus. Lehet azt mondani, hogy lehetne egy kicsit élesebb, és ebben van némi igazság, mert erre törekedni kell, amikor maguk a formák és a struktúrák ezt igénylik, márpedig itt igen. Nem tudom, hogy ez az utómunkának köszönhető-e, tehát, hogy az eredeti kép mennyiben rongálódott az utómunka során, vagy már eleve bemozdultunk egy kicsit, de maga a gondolat és a megfigyelés tökéletes. Jó a pillanat, jó a kimetszés, kellően absztrakt, és kellően izgalmas. Köszönöm szépen, megvan a 3 csillag. Nagyjából ebben az értelemben kérnék gondolkodni ezen a leckén. (hegyi)
értékelés: