Végre megjött Ferinek a 3. leckéje, és én ennek nagyon örülök, mert egy olyan üzenetet kapunk, ami több síkon is értelmezhető. Van egy szociografikus hatása ennek az egésznek ezzel a nagyon furcsa előszobával, a rendben, szépen lerakott papucsokkal, a fogassal, a majdnem üres polccal. Érdekes ez az egész, van egy kicsi albérletes jellege, hogy együtt lakunk hárman, és én vagyok a rendes fiú, aki még a többiek után is takarít, miközben arra vágyakozom, hogy én is bulizhassak, és tehessek magasról arra, hogy mi az elvárás velem szemben. Ehhez az elváráshoz való alkalmazkodást mutatja nekem az ing, szépen begombolva, zártságot mutat a zsebre dugott kéz is, miközben már az első ilyen szárnybontogatásnak fogható fel az edzőcipős dolog a farmerral. Szóval az egésznek van egy ilyen érdekes kettőssége, egy ilyen útkeresős, lázadás előtti pillanat, amikor az ember már kezd kiszakadni a konvenciókból. Ez egy jó üzenet! (hegyi)
értékelés:    

Meg kell figyelni ezt a technikát is, hogy hogyan, és mikor exponálok, hogyan tudom ezt jól beállítani. A helyzet egyébként nagyon reklámfotós, jó ritmus, és nagyon finomak rajta a gesztusok, nagyon jól megfogtad ezt az egészet. Hogy milyen növényről beszélünk, azt nem tudom, hogy ez egy szeder, vagy egy szem meggy, talán inkább valamilyen bokros növénynek lehet ez a termése, de ez mindegy is. A pillanatot jól ábrázolod, a nyugalmat a horizonttal, és az ebbe való belerobbanást. Játékos, ugyanakkor ezzel a kicsit szürkés tónusvilággal távolságtartó is, mai szóval cool, de mindezt ez az elég erősen szaturált szár továbblendíti, úgyhogy köszönöm szépen, ez egy jó kép, a 3 csillag megvan rá. Leckemegoldásban elfogadom, mert mozgástanulmány, de ha egy kicsit továbbgondolnánk, merthogy azért ez elég primer ügy, mint közlés, és itt nem a megoldásra gondolok, mert azt szeretném kihangsúlyozni, hogy a megoldás teljesen rendben van, de a közlés az, amit majd tovább kell gondolni. Hogy mit akarok ezzel mondani, miért fontos ez, mit akarok ezzel a robbanással, csobbanással közölni? (hegyi)
értékelés:    

Az az érdekes ebben az egészben, hogy minden rendben van, minden a képen van, ami kell, a kellékeket tehát felsoroltad, a sziluettes fűcsomókat, kis bokrokat a háttérben, felhőket az égen, minden ott van, és mégis, valahogy összecsúszott ez az egész. Olyan, mintha két rétegből lenne ez összerakva, és függőlegesen valahogy összezuhant volna. Nagyon egymásra csúsznak ezek a formák. Lehet, hogy ha egy kicsit fentebbről fotózod, akkor jobban megmarad az egész úgy, hogy kinyílik a középső tér. Ezt látom most ebből a képből. Nyilván nem voltam jelen, ezért nem tudom megmondani, hogy mi lehetne a megoldás, mindenesetre érdemes lenne ezen elgondolkodni, hogy ennyire határozott formáknál hogyan lehet ezt jól elkülöníteni. Merthogy az előtér grafikai ügy, a háttér meg nagyon is rajzos, nagyon is tónus gazdag, és a kettőnek valamilyen viszonyrendszerbe kellene egymással kerülnie. (hegyi)
értékelés:

Azzal együtt, hogy erről a képről már beszélgettünk, én elfogadom ezt a megoldást is. Ikonikus hatása van az egésznek, nagyon érdekes ez a fajta képkivágás, nagyon szép az a ritmus, amit a haj, a kar, és a kézfej mutat, és ennek a lírának egyfajta ellenpontja az, ami a fejnél, és a tükröződő tekintetnél létrejön. Egy szerepjáték az, amit látunk, és ez nagyon izgalmassá teszi az egészet, pont azért, mert ebben a szerepjátékban, ha akarom, akkor más kultúrák, más vallások üzenetét is hordozhatom (csador), de azt is mondhatom, hogy a kukucskálás is bekapcsolódhat ebbe a történetbe (Aliz tükörvilága), szóval sok mindenről szó lehet. A saját megfigyelésem, a saját személyiségem rétegeinek a felfejtéseiről is szó van. Az üzenet rétegei tehát abszolút jól érthetőek. Én mégis azt mondom, hogy foglalkozz még ezzel, ne engedd ezt még el, mert van ebben még, még nem vagyunk az út végén. (hegyi) értékelés:    

Nagyon örülök annak, hogy Sándor küldött be képet, mert nagyon hiányolom őt a Látszótérről, és nagyon remélem azt, hogy ez nem csak egy fellángolás, hanem további munkákat is kaphatunk tőle újra. A leiratban az áll, hogy miattam történt, nem baj, de történjen majd ez magunk miatt is, mert ez a közösség arról szól, hogy mi megteremtjük a lehetőségét technikailag és formailag annak, hogy ti kommunikálhassatok egymással. És ezt a kommunikációt nem végezhetjük el helyettetek, ehhez viszont szükség van a képekre. Ez a betyárosan félrecsapott kis sapka nagyon tetszik, jók a színek, és az egésznek van egy nagyon jó dinamikája. Az arc gesztusa nekem nagyon sok mindenről mesél, egy egész történet benne van ebben a képben. Elszöktem otthonról a haverokkal bulizni még egy utolsót, bocsi anya, de engedd meg, hogy a nyárból egy pár napot együtt tölthessek a haverokkal, ez jön le nekem. Egy kicsit szerencsétlenek vagyunk, kicsit félrecsúsznak a dolgaink, de a kötődés megvan, és van egy fajta gyónás jellege ennek a képnek. Nyilván mindenkinek mást mutathat, de nekem ez jött le. A háttér is érthető, vízparti helyzet, talán egy árusító pultot látunk a háttérben, az is egyértelmű, hogy nem a bulizós csapathoz tarozunk ebben az esetben, hanem a kiszolgálókhoz, azokhoz, akik megteremtik a lehetőséget ahhoz, hogy mások szórakozzanak. Hogy ez most egy árusítói, vagy egy építői helyzet, ezt nem tudom megmondani, de mindenesetre az üzenet rendben van. Kedves Sándor, kérlek, hogy ne hanyagold a Látszóteret! (hegyi)
értékelés:    

Az idegen nyelvi tudásom meglehetősen korlátos, de magamnak ezt úgy fordítanám le, hogy egy nap majd megértesz. Biztosan van oka annak, hogy nem magyarul adsz címet, de én ezt most nem firtatom. Ami a képet illeti, nagyon erős színkontraszttal dolgozol. A vörös és a fekete nem a békéről és a nyugalomról szól, van benne egy nagy adag dinamika, akár azt is mondhatom, hogy agresszió. A kompozíció vibrálása, a formák jelzései is nagyjából ebbe az irányba mutatnak, tehát ebben egységet érzek a képnél, hogy ehhez a vöröshöz és feketéhez olyan kompozíciót és formákat társítottál, amik ezt alátámasztják. Ugyanakkor, ha az egész képet nézem, akkor olyan nekem, mint egy bebábozódás, mint amikor pillangó születik. Van egy nagyon furcsa csomag, és ebből a csomagból kellene kihámoznunk azt, hogy mi is fog történni, hogy mi is a következő lépés. Olyan, mint egy ősrobbanás előtti állapot, és ha ezen a nyomvonalon haladok végig, akkor van üzenetértéke annak, hogy ez a család leckébe került, mint egy összekapcsolódás, mint egy születés előtti pillanat, miközben ez a születés inkább spirituális értelemben érthető, és nem a maga valós közlésével. A kérdés már csak az, hogy mindez együtt miképp akar egy új közlési síkot nyitni. Egészében nézve a vörössel, a dinamikával, a többszörös expozícióval, a formák egymásra másolásával mit akarunk mondani? Ha megfigyeljük, akkor a kép felső részénél ki tudunk venni egy arcot, de az is nagyon maszkszerű. Hogy mi volt az alap kiindulási pont, azt valószínű, hogy csak te tudod megmondani, nem nagyon hagytál kapaszkodót a nézőnek, hogy szét tudja hámozni ezt a rétegegyüttest, és nem mondom azt, hogy ez baj, csak legyünk tisztában azzal, hogy ha az önarcképünk az egyetlen jól kivehető irány, akkor mi vagyunk a főnökök. Tehát, ha ezt lefordítom a család kontextusára, akkor azt mondom, hogy az anya a főnök. És ez egy bizonyos ideig és egy bizonyos tekintetben rendben is van, hiszen tőle függünk felnövésünk stációiban - bár a vörösek a születésre is utalnak. Nekem ez a kép arról szól, hogy nem engedem el a kapcsolatot, nem engedem útjára még a pillangót. Ez lehet indokolt, de azért ez a vérszín nagyon erős utalás. Mindezzel együtt megvan a 3 csillag, mert képileg ez egy erős megfogalmazás, csak jó lenne tisztázni ezeket a kérdéseket. Kérlek, Camilla, beszéljünk erről! (hegyi)
értékelés: