A felhők nagyon dinamikusak, és szépek. Azzal nem nagyon tudok mit kezdeni, hogy azért ez színben és tónusban nincs tökéletesen kiegyensúlyozva, van az egészen egy ilyen szürkés fátyol, a felhőknél kékes-szürkés fátyol. Én ezt lehet, hogy korrigálnám. Amivel viszont nem tudok mit kezdeni, az a kép előterében lévő sérült szalagkorlát. Hát, az nem nagyon szép. Hogyha azt nézem, hogy kompozícióban helyén van mondjuk a közlekedési tábla, és az épület is viszonylag jól került a képre, de akkor hogyan van itt ez a barnába hajló csík az elején? Szóval ez azért olyan nagyon nem erősít. Lehet, hogy ha egy kicsit feljebb mozdítod a kamerát, akkor ez kikerül a képből. Erre azért érdemes odafigyelni. A másik az, hogy el kell döntenünk, hogy mi az, ami minket érdekel. A leiratból tudom, hogy téged a felhők fogtak meg. Nyilvánvaló, hogy az idő nem végtelen, ameddig az ember keresgélhet, de azért a felhők nem futnak el, úgyhogy lehet, hogy lehetett volna találni olyan környezetet, amiben ez az egész jobban érvényesül, mert ez az épület most itt annyira nem jellegzetes, annyira nem erős a közlés. A gondolattal egyetértek, de tessék ezt valahogy úgy összerendezni, hogy képhatáron belül kialakuljon egy olyan világ, amire azt mondhatjuk, hogy egyszeri és megismételhetetlen, és mindennek úgy kellett történnie, ahogy ott van. Ne maradjanak kétségek. Itt a szalagkorlát kérdéses, azt mondom, hogy a tábla helye sincs tökéletesen jó helyen, a felhőknél is tudnék még egy félujjnyit vágni, szóval, egy kicsit gatyába kellene ezt rázni. Kicsit sűrűbb jelenlétet kérnék tőled. (hegyi)

A megfigyelés pontos, és a kompozíció is teljesíti a fény és árnyék differenciát. Annyit tennék hozzá, hogy ha már ezt megspékeltük ezzel a perspektíva játékkal, akkor érdemes lett volna ezt is kihasználni. Akár úgy, hogy türelemmel várunk, amíg gyalogosok haladnak el a képen, nemcsak az árkádsor végén, hanem közelebb is, vagy valakit, aki a társaságunkban van, megkérünk arra, hogy álljon be, vagy csináljon úgy, mintha menne ezen a folyosón. Ennek azért lenne értelme, mert most, hogyha megfigyeljük, akkor a kép előtere elég üres. Ha azt veszem, hogy azok, akik most kifelé mennek a képből, vagy ebből a folyosóból, azok jó helyen vannak, akkor az előtérbe nem ártott volna tenni még valakit. Ettől függetlenül a lecke jó, úgyhogy megvan a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

Hát, ez akár lehetne lírai is, de azok a botok szétverik az egészet. Megint az arányok: a víz, a fények szépek, a kövek aránytalanul sokat foglalnak el. Ettől nem tud érvényesülni ez a sztori. (hegyi)

Egy nagyon jó kis verbálfotót látunk, már, ami a címet illeti. Ha elvonatkoztatok a címtől, akkor az egy elég érdekes kérdés, hogy hogy került oda az a tükör, és miért? Feltételezem, hogy ez a tükör ott van. Ha ott van, akkor valamit még ez kívánna. Az rendben van, hogy kapunk egy dimenziót, ami a tükör által mutatkozik meg, és kapunk egy másik dimenziót is, ami a valóság a csempékkel, de közben azért kellene ezzel valamit kezdeni. Most ez nem mutat önmagán túl, csempék között egy tükörkép. Lehet, hogy érdemes lett volna akár egy filctollal továbbrajzolni a szereplőt, nem tudom. Valamit még biztos, hogy machináltam volna vele, már csak azért is, mert adja magát ez az egész, hogy egy graffiti-szerű hatást keltsünk. Így most nekem ez nincs kész, mert ez a témafelvetés önmagában még kevés, mint ahogy a gesztus is. Az, hogy egy szemüveges fickó kicsit felvont szemöldökkel visszanéz egy képről, az még önmagában kevés nekem. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Abban maradtunk, hogy az első három leckéhez visszatérünk, én ezt most már úgy veszem, hogy ebben megegyeztünk, és ezért ezt nem fogom elmondani az összes képnél. Szép a ritmus, amit megláttál, és ez egy jó helyzet, de a képkivágás bizonytalan. Most, vagy beleemelem azt az épületet ott az oldalánál, vagy nem, de ez a morzsányi megjelenés itt a szélen nekem bizonytalanságot kelt. Jó a megfigyelés, de ha megnézed a képedet, akkor látod, hogy bizonyos vonalak adnák magukat, hogy a kompozíciónak erősebb, fontosabb ritmusaivá válhassanak, és most ez nem biztos, hogy megtörténik. Maguk a lámpaoszlopok is ilyenek, tehát, a kép felső részéből lehet, hogy érdemes lenne valamennyit vágni, máshogy kifuttatni ezeket a vonalakat, és a kép alja is ilyen, ahol a sínek adnák magukat, hogy valahogy olyan helyre fussanak ki, ami izgalmassá, érdekessé teszi ezt az egészet. A pontatlanságok miatt nehezebben érthető ez a dolog, miközben a hölgy, aki a síneken gyalogol egészen szürreális. Lehet, hogy érdemes lett volna ezt a döntést úgy meghozni, hogy picit közelebb mégy egy pár métert, és megtartva ezt a nézőpontot, arányaiban a lámpaoszlopok is, és a főszereplő is másképp tudna szerepelni. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, hogy ez egy mobiltelefonnal készült felvétel, vagy hagyományos felvétel roncsolva, de valahogy ez kontrasztban nekem elég furcsa. Annyira sok a zaj a képen, hogy magát, a konstrukciót ez már a háttérbe szorítja. Arra szeretném felhívni a Zolinak a figyelmét, hogy ha meglátunk valamit, egy fontos dolgot, olyat, ami esztétikailag megfog minket, vagy formailag érdekesnek találjuk a rögzítésre, akkor ehhez próbáljunk meg ragaszkodni, és utána hiába jön egy újabb ötlet, hogy de mi lenne akkor, ha még erre ráhúznék egy kis kontrasztot, vagy mi lenne akkor, ha... - és akkor itt most nem sorolom, hogy milyen ötletek lehetnének még -, mert az már valószínű, hogy ki fog minket ebből vinni, és gyengíti azt az utat, amit addig bejártunk. Ha megfigyeljük, itt egy elég izgalmas kompozíciót rakott össze Zoli, de pont a zajossága, a túlkontrasztosítása, a túl erős struktúrák, amik úgymond mellékesek lennének, olyan szinten emelődtek be, hogy legyengítették ezeket a formákat. Tehát, sokkal jobban elviszi a figyelmemet a járólapok díszítése, vagy az utca burkolatának a formái, vagy akár az esővíz elvezető nyílás, mint maga az, ami itt a prímet kellene, hogy vigye. Úgyhogy utómunkában ezzel én nem értek egyet, a kompozíció érdekes lenne. (hegyi)
értékelés:

Ez egy nagyon erős üzenet. Olvastam a vitát arról, hogy ez színesben, vagy fekete-fehérben működik, nem is nagyon értem a vita lényegét, mert itt nem az az elsődleges kérdés, hogy ez egy pipacs, persze, ez egy pipacs, de az elsődleges kérdés az a tónus, és az egésznek a lírája. Aztán majd beazonosítjuk, hogy jéé, ez egy pipacs. Nem az a kérdés elsőnek, hogy ez egy pipacs, amit anatómiailag, és növénytanilag hogyan ábrázolunk. Ezért mindegy. Miért ne lehetne fekete-fehér? Nagyon jó a képcsoport. Ami nekem kérdéses, az itt most a különálló darab, talán érdemes lett volna ezen valamennyit mozdítani, akár azzal, hogy valahogy eléred, hogy az ő fejecskéje is olyan határozottan profilból legyen, mint a többieké - és befelé, a csoport felé nézzen, ne kifelé. (hegyi)
értékelés: