Az a jó abban, amit a Noémi feszeget, hogy abszolút képi gondolkodást mutat. Tehát, én úgy gondolom, hogy ha ő megtalálja azt a formai bizonyosságot és biztonságot, amit még egyelőre keres, és a technikát is kordában tartva úgymond a minőség sem lesz akadály, akkor nagyon nagy esélye van annak, hogy az, amit a Noémi keres, vagy az, amit a Noémi tud, át tud fordulni valami egészen érdekes alkotói világba. Ezt azért mondom, mert az, amit itt most látunk, egy nagyon érdekes játék. Ha csak a portré rétegét nézzük, azt, hogy áll valaki egy tükör előtt, és megfigyeli saját magát, ebben a beállításban már ez is érdekes, mert nem egy szokványos megfigyelés. A fények is jók, a helyzet is rendben van. Utána idekerül egy kép a képben, de ez olyan, mintha egy furcsa film lenne, vagy egy furcsa tükör, nem nagyon értjük, hogy akkor most mi történt, hogy hogyan is került az oda, mi tartja azt ott, és akkor most a tükrön van egy másik tükör, vagy egy üveglap, vagy mi akar ez itt lenni, vagy hol vagyunk mi átverve – már elkezdjük megfejteni. Miközben aztán ott van egy másik portré, és ez megint egy újabb gondolati réteget kapcsol be. Amik majd továbbgondolásra érdemesek, azok gyakorlással megvalósítható és stabilizálható dolgok, a tömegelosztás kérdése. Az, hogy figyeljek arra oda, hogy ha felveszek egy ilyen ruhát, akkor az ki van-e vasalva, vagy sem, hogy a mellnél milyen zavaróbb ellenritmusok jönnek úgymond létre. Maga az, ahogyan a ruha feszül, és ezt az egészet megoldja, az rendben van, és az abszolút jó ellenpont, ugyanakkor vannak erre merőleges vonalak, amik nem teljesen segítik ezt a képet, hogy az a melltartóból adódik, vagy nem, azt nem tudom, de azzal érdemes lett volna még foglalkozni. Van ezen még mit javítani, de maga az irány egészen egyedi. Dolgozzunk tovább! (hegyi)
értékelés:    

Nem tudom, hogy az, amit látok, az annak köszönhető-e, hogy a technika korlátoz, vagy ez valóban a te döntésed miatt alakult-e így? Miközben én nem vagyok egy élességpárti fickó, tehát, én nem esem hanyatt attól, hogy valami mennyire éles, vagy nem, vagy milyen kemény egy objektív, vagy egy szettnek a rajzolata. De most ennél a képnél ez nekem hiányzik azért. Akár a hátsó szélét nézem ennek a pohárnak, akár az elsőt, nekem itt most pontosan ez az élesség az, ami hiányzik. Hogy érezzem azt, hogy ha ehhez hozzáérek, akkor a vérem is kiserken. Még az is lehet, hogy valamelyikre rakod a döntést, bár, ha ennyire távolságtartó a megközelítés, hogy szinte ilyen anatómiai pontossággal akarjuk ábrázolni ezt a modellt, akkor én azt mondom, hogy ennél a képnél nem lehet a mélységélesség sem túl kicsi. Tehát itt nekem most technikailag csúszik el a dolog. Ugyanez igaz a háttérre is, hogy olyan a háttér, mintha egyébként ez a valóságban nem ilyen lett volna, hanem, mintha az objektív molyolt volna el valamit. Valahogy az egész olyan furcsa nekem most technikailag. Miközben a kép üzenete, és az egész abszolút rendben van. Egy dolgot azért hadd tegyek hozzá: az egésznek a drámáját növelné, ha a képe felső részéhez hozzákerülne még legalább egy - másfél ujjnyi, akár egészen a sötét felé kifutva, hogy legyen még ott valami. Megint azt mondom, hogy ennyire ne rajzoljunk körbe valamit, hagyjunk ennek teret, nagyobb lesz a dráma. Ez így nekem most 2 csillag, részben a technika, részben pedig a tömegelhelyezés miatt, nagyon jó irányban tapogatsz Noémi, nagyon jó irányban keresed a megoldásokat. (hegyi)
értékelés:

Egyrészt most már egészen biztos vagyok abban, hogy egy kis kalibráció arra a monitorra, amin te ezeket ellenőrzöd, ráférne. Mindig valahogy a sötét felé csúszunk el, és ettől az embernek van egy olyan érzete, amikor ezeket nézi, hogy oké-oké, hogy ezek ilyen kis növénykék, de én szeretném ezeket élvezni úgy, hogy tónusban ennek egy kicsit több dinamikája maradhasson. Most nagyon sötétek maradtak ezek a növénykék, tehát egy kicsivel visszább hoznám a közép tónusokat. De mondom, valószínű, hogy ez egy kontroll kérdés, hogy a monitor mit tud neked mutatni. A képi része viszont tökéletesen rendben van, sőt, azt gondolom, hogy ez az egész működhetne akár egy ilyen érdekes fali poszterként is. Szép ritmus, jók a formák, izgalmas megfigyelés, én ezt jónak gondolom. (hegyi)
értékelés:    

Viki, azt kell, hogy mondjam neked, hogy nem csak ennek a leckének, hanem a saját munkáid sorában is az egyik legerősebb képet készítetted el. Ez egy olyan fantasztikusan jól működő kép, hogy akár a falamra is szívesen feltenném. Pontosan azért, mert bár az egész egy temetőt ábrázol, és benne van ennek az egésznek a ritmusában az is, hogy azért egy temetőn nem szokás nagyon vigyorogni, vagy úgymond pozitív érzésekkel viszonyulni, de pont ennek mond ellent ez a gyönyörű fény, az egésznek a mese jellege, az, hogy tényleg olyan, mintha valami transzcendens dolog történne. Nem nagyon szoktatok tőlem ilyen spirituális ügyeket hallani, de most, amit nekem ez a kép eszembe juttat, az a nagyanyám szobájában az ágya felett lévő kép, ami egy papír másolata volt egy festménynek, ahol Jézus egy hegy tetején ül, és mereng a város felett. És bár az egy éjszakai felvétel, de mégis ez a kép nagyjából egy hasonló érzetet hoz, hogy valahol a semmiben lebegünk. Nem egyértelműen a sziklákon, mert lehet, hogy annál is magasabban, és onnan nézünk vissza, a lebegésből, a lélek kering a föld felett, és tudom, hogy ez hülyén hangzik, de mégis, van valami az egészben, ami a vidámsága mellett is ad ennek az egésznek egyfajta mélységet. Ez pedig nem elsősorban attól van, hogy magasról készült ez a felvétel. Szóval, elgondolkodtató. Viki, ez az a szint, amihez tegyél magadnak egy könyvjelzőt, hogy ez egy fontos képed. Lehet, hogy te nem is gondoltad, hogy ez mennyire fontos kép lesz. (hegyi)
értékelés:    

Azt kell mondjam, hogy István megint egy újabb kaput próbál kinyitni, és ezt nem tartom rossznak, sőt! Összerendezettebb a dolog, az üzenetértéke is nagyobb, szóval azt gondolom, hogy maga ez az irány nem rossz. Kell még ezzel persze vacakolni, mert az orron lévő fény nagyon erős, így azzal valaminek kellene történnie, mert ott most nagyon el van vágva, mint egy ilyen különálló rész, úgy néz ki ettől az orr, mintha utólag lenne odarakva, de a többi része nekem elfogadható, és rendben van. Megadom a 3 csillagot erre István, és a leckemegoldást is azzal, hogy azt kérném, hogy dolgozz azért egy kicsit azért szaporábban, jó? Több képet kérek, és ezt a szintet most már ne add lejjebb. (hegyi)
értékelés:    

Minden rajta van a képen, ami ahhoz kell, hogy ebből természetfotó legyen, mégsem érzem annak. Elfogadom ebbe a leckébe, de nekem ez másról szól. Van nekem ebben egy távolodás, búcsúzás, egy meseszerű, nem túl vidám, de azért a mélyponton már túllépő érzet, és egy ilyen kicsit keserű ünnepélyességet is érzek ezen az egészen. Mondhatjátok, hogy a Zsolt megbolondult, de én ezt így gondolom. A nagy kiégett háttér miatt nehezen tudok vele mit kezdeni, mint természetfotó. Viszont ez a kiégett háttér jó a képen, és jót tesz ennek az egésznek, de pont a természetfotósságából vesz el. (hegyi)
értékelés: