Arankáról hallhattunk már a rádióműsorodban, Aranka haláláról is tudósítottál, hogy egyszer csak visszavágyott a fjordokhoz, és itt most valamilyen ábrázolásban ott van ő. Furcsa az egész, mert van egy ilyen műanyag hal jellege is ettől a furcsa csillogástól. Az a helyzet, hogy amit a színekkel létrehozol, az rendben van. A formákat kell pontosítani, mert most egy olyan perspektívatorzítást használsz, ami tulajdonképpen ellene dolgozik az egésznek. Kinyitottad a kép jobb felső sarkát, arrafelé úgy kiszökik az egész dolog, és nincs, ami visszarántaná. A bal alsó sarokban a növénykék nem tudják ezt visszahúzni, mert te a perspektívát törted szét. Nem tudom, hogy ez most mennyire jó megfogalmazás tőlem, de a lényeg az, hogy olyan, mintha ebből a képkeretből levált volna egy kép, és beesett volna úgy a háta felé, és azt majd vissza kell ragasztani, mert szegény Arankáról ez az egy emlékképünk van. (hegyi)
értékelés:

Elfogadom ebbe a leckébe is, mert hát, tulajdonképpen erre is vonatkozik a dolog. Tényleg olyan, mint egy árnyjáték. Egy ilyen mesetörténtet tudok elképzelni: itt vagyunk egy perzsa sivatagban, egy oázisban, és mindjárt jön a herceg, aki majd megmenti a királynőt, akit bevittek oda a susnyásba, szóval, mindenféle történetet el lehet itt indítani. Jó a ritmus, szépek a tónusok, és azt gondolom, hogy az egy jó dolog, hogy észreveszed ezeket a színjátékokat, és ez a kép ebben erős, hogy a szín és a tömegek elhelyezése abszolút jó. Jók ezek a vörösek, jó a zöldes szín, ezek a majdnem feketébe hajló árnyékok, úgyhogy plasztikus az egész. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Tulajdonképpen ez egy aranyos kép, de megmondom, hogy mi a bajom vele. A gyereknek akkora feje van, hogy az valami őrület, és ez engem mindig egy kicsit riaszt, akárhányszor ránézek. Ez köszönhető annak is, hogy fél oldalra van fordítva a teste, annak is, hogy torzít az objektív, amit megválasztottál hozzá, és annak is, hogy honnan fotóztad. Ez nekem most egy fura, groteszk üggyé vált. Talán, ha kevésbé lenne szűkre vágva - megint azt mondom, hogy a környezettel kellene valamit kezdeni -, akkor egy kicsit szerethetőbb lenne. Főképp a baloldalnál vágtunk bele nagyon az oldalába a képnek. Az a helyzet, hogy rá lehet erősíteni ezekre az egyébként is meglévő méretkülönbségekre, hiszen minden gyereknek nagy a feje egy kicsit, mert a fej kevésbé hajlamos a méretnövekedésre, mint a test többi részei, tehát bizonyos életkorig ez eléggé jellemző. Ugyanakkor erre tessék akkor valósan ráerősíteni, az objektívet még inkább a nagy látószög felé elvinni, és akkor a nézőpontot is lehet egy kicsit felülről hozni, ő meg biztosan meg fogja csinálni ezt a gesztust neked újra, ha kéred. Ha pedig ezt az egészet az ellentétek akarnák elvinni, hogy ő itt ül teljesen illedelmesen, és közben vág egy ilyen grimaszt, akkor ehhez a grimaszhoz képest a test kevés, hogy az illedelmességet erősen tudja hordozni, ahhoz már túlságosan levágtad. Hát, nem tudom, nekem ez így most 1 csillag, és nem azért 1 csillag, mert rossz lenne, mert a világítás is rendben van, plasztikus, térbe van helyezve, szóval minden rendben lenne, itt az arányok azok, amik nekem igen erősen dolgoznak. (hegyi)
értékelés:

Ez nekem túl van gondolva. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, van ebben módosítás is rendesen, nagyon izgalmasak ezek a színek, de nekem most itt az apa, meg az anya kézfogója a gyerekekkel, ez már sok a jóból. A három gyerek tökéletesen rendben van, de valamiért én ezt most nem tudom komolyan venni, és ez azt jelenti, hogy elvittél engem valami olyan világba, ami mintha egy mesterségesen előállított idillt akarna nekem sugallani, hogy én ezt higgyem el. De nincsenek a szereplők rendesen rajta a képen, ugyanakkor nincs is eléggé idézőjelbe téve ez az egész. El kéne dönteni azt, hogy most ez egy vidám ügy, vagy egy drámai, mert most a kettő valahogy összekeveredett. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Kedves Feri, örülök annak, hogy ebben az irányban is mozogsz, és a jövevénynek is örülök. A képi megoldásnak annyira nem. Valahogy miközben az egész próbál elvont lenni, és próbáltad a háttér ügyet megoldani ezzel a pokróccal - és végül ez egész jól sikerült is -, azt gondolom, hogy fele ennyi fény is elég lenne. Túl sok most a fény, és ettől tárgyiassá válik az egész. Az utómunkában azért van itt játék rendesen, én ezt látom, a dinamikát és a tónusrendet eléggé átmatekoltad ahhoz, hogy a részletek meglegyenek, de pont ezek a részletek azok, amik engem most nem annyira kötnek le. Ebben sokkal több mágia, sokkal több rejtelem van annál, mintsem, hogy ennyire, mint egy ilyen szerelési rajz legyen ez ábrázolva, mert így ketté válik ez az üzenet, és ez a része nekem nem jön be. Úgyhogy, mivel gondolom, ez a tárgy megvan, tessék még ezzel dolgozni. Ez a beállítás nem lenne rossz, csak a titkot kell valahogy ráfotózni erre az egészre. Az a titok most még nincs ott. (hegyi)