Azzal kezdem, ami a problémám, hogy legyünk rajta túl, hogy utána már az érdemekkel foglalkozhassunk. Egyrészt ez bár rajta van egy figura, de önportrénak kis szódával tekinthető csak, gyere ki a fényre, azaz mutasd magad. Nyilván ez nem a kép értékéből von le, hanem a feladattartásra próbál utalni, ha az a feladat, hogy magam kell megmutatni, akkor meg lehet azt kerülni, de annak mi az indoka? A másik a keret. Az oldal dizájn is keretez, hogy legyen elválasztás a háttértől, de csak ennyire, és ezért, szóval én nem kedvelem a keretet, ritka, hogy valóban számítson, pl polaroid, viszont képalkotó elemmé válik, a néző nem áll meg a keret szélénél, beleveszi azt is a képbe, és azt gondolom, hogy ha egy kép jó, akkor nem kell ilyesmivel vacakolni. Márpedig ez a kép jó. Van hangulata, története, érzet járul hozzá, tere van, struktúrája, szóval minden adott, tehát nem kell rátenni még egy lapáttal azzal, hogy akkor teszek egy elidegenítő fehéret. Annál is inkább, mert fehért nem hagytál a képen. Viszont ezt a keret túlhangsúlyozza. Talán egy kérdés még van. Ha lenn kemény vagy a padozattal, a figurával, a tömör mély tónusokkal, akkor fenn az égnél én ha nem is 100%-ra, de közel fehérre hagytam volna azt, ahol nincs felhő, talán jobban egyensúlyba kerülnénk fenn és lenn. Kapcsolj rá, ne éheztess ki a képekkel. (hegyi)