Örülök annak, hogy igazolod, hogy nem csak futó bolondság, véletlen fejlövés eredménye volt az előző kép, hanem volt itt meló, volt itt ötlet és hangulat, de legfőképp volt itt együttműködés. Nem ez a kedvenc képem, mert a gesztus a pillanatnak szól és nem az örökkévalónak, egyszerűbben mondva olyan dolgot rögzít, ami nem csúcspontja valami érzelemnek, csak mellékvágánya. Nem sokon múlik, de úgy érzem, hogy a fintor nem a nézőhöz, hanem a szituációhoz és a fotóshoz beszél. Ellene dolgozik a modellnek az is, hogy az ő bőrtónusainál közelibbek lettek a távoli tájrészletek, az a víz vagy gáztorony, meg az ég, ott az ettől megtekeri a teret, mert előbbre érződik a fejnél. Ha ezt visszaforgatnád, azaz az arc kapna több fényt (akár utómunkában maszkolással javítva), és a háttér bal oldala kevesebbet, akkor kevéssé lenne a dolog esetleges. De annak kifejezetten örülök, hogy a modelleddel nem csak futó ügyet csináltatok, hanem figyeltetek egymásra. Inkább azt mondom, hogy itt túl alámentél a modellnek, magyarán a kezébe adtad a gyeplőt és te lekövetted őt, viszont ha nincs a fotós kezében a szitu, mivel ő magát nem tudja direktben kontrollálni, így előfordulhat olyan gesztus, ami nem végpont. A fotós a főnök, még a legegyüttműködőbb szituban is, mivel ő lát, a modell dolga a jelenlét, a fotósé az instruálás, visszajelzés, ezt nem szabad felcserélni, annyira nem kell a modellt szolgálni, hogy megforduljon a helyzet, mert a dominancia nem ellene van, hanem a közös célért. Mondok valami furcsát. Civil a modell itt. Az azt jelenti, hogy olyan gesztus jelenik meg, ami belső marad. Nem egyetemleges. A civilség nem tesz jót egy portrénak. A leglazább, úgymond keresetlen, elkapott vagy instruálatlannak ható kép őszintesége nem egyenlő a civilséggel. A civilség a kulisszák mögé látás. Ez a fintor totálisan őszinte lehet neked, mert neked szól, de a nézőnek nem tud, mert ellene dolgozik a környezetnek, és annak az atmoszférának, amit teremtettetek. (hegyi)

Nem tudok mit írni. A kísérlet sikerült, a beteg meghalt. (hegyi)

Gábor, nagyon örülök annak, hogy visszataláltál hozzánk és remélem, nem tűnsz el megint - mert hogy nagy az előrelépés, és ez egy jó kép! Persze lehet kérdezni, mi az a folt a kép alján, lehet, hogy az ujjad lógott be, de egyrészt ez korrigálható utómunkában, avagy rá is lehet erősíteni, mint hibára az utómunkával jobban kihozva, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy olyan kompozíciót hoztál létre, ami azzal, hogy picit a fő téma hanyatt tud dőlni, de oldalra került, és ellenpontnak ott egy nagy felület, erősíti azt, ami tónusokban is látható, hogy a finom ködös ég és víz mellett megjelenő főszereplő kemény jelenléte mennyire drámai és elvágyódó. Nézegetni való kép. Köszönöm! Várom a folytatást! (hegyi)

A kompozíció nekem teljesen rendben van, viszont azáltal, hogy meghagytad ezeket a fátyolos pasztel színeket, és még bele is van vignettálva, az egész átesett az édeskeserű álom kategóriájába. Kipróbáltam, ha ez fekete-fehér lenne és nem lenne vignettálva, akkor egy olyan kép lenne, ami időtállóbb és finomságait megőrizve mégis határozottabb lenne, lekerülne róla a máz. (hegyi)