várakozók

várakozók

Várakozó tömeg a londoni metróra/subway-re. Vaku nem villant, iso100, 50mm fix, f4, 1/50sec

Olyan ez, mint egy filmforgatási helyszín. És sokszor meg kell nézni ahhoz, hogy felfejtsük a szálakat, hogy vajon miért érezhető az, hogy bárhol lehet ez a helyszín, de biztos, hogy nem Magyarországon. Sejtéseink vannak csak, talán a fények, az építészeti rendszer, és nem utolsó sorban az öltözékek. Nyilván ehhez az is hozzájárul, hogy olyan időpontot kerestél, amikor az egyik peron üres, míg a másikon sok várakozó van. Jó a kép, talán csak a fenti képhatár az, ami lötyögős lett, mert van egy félbehagyott képelem, amire már nincs szükség, vágható lenne akár. (hegyi)

megoldás

megoldás

Mármint a világítás megoldása... Szűk, puritán lejárat egy mosdóhelyiségbe, meglepő kontrasztot mutatott az egyébként patyolat tiszta és modern 'bisztróban'. Vaku nem villant, iso200, 50mm fix, f3.5, 1/320sec + Némi PS

Sikerült jól megkavarnod a teret, nem egyértelmű, hogy a plafonról lógva, vagy a falról alá mutatod a képet, hogy mi van fenn, mi oldalt, mi lenn, és ez csak hozzáad az izzók és drótok rendszerének eleve thriller hangulatú ábrázolásához. Egy elvadult szálloda, egy kies folyosó, egy fal, steampunk a lakótelepen, ilyesmi dolgok jutnak eszembe, és az, hogy milyen jó mindehhez ez a sárgás színvilág. Tetszik, nem szokványos megoldás. (hegyi)

Újratervezés

Újratervezés

"Néha egy kis rombolásra is szükség van, mielőtt az ember újra helyreteheti a dolgokat." (Jan Kerouac: Gázos Bébi)

Borház

Borház

Végre valamibe bele tudok kötni Gábor képénél, nem kis feladat ez, de most talán sikerül. Az van, hogy a házikót tök jól megtartja az a kis fenyőfácska, ezért nem hibádzik a horizont vagy a függőleges, egyensúly lesz. De a bal oldalon belógó farészek azok zavarnak. Lehetne több és akkor a dolog megint egyensúly lesz, de így most a tört formák zavarosak. Ha lehagyjuk, úgy vélem akkor is megáll a dolog a lábán, a sterilitás ellen meg ott van jobb szélen a ház melletti fa, az szerintem épp elég. (hegyi)

I BIKE BP 2015Hegyi Zsolt-2015.04.26. 23:08Hegyi Zsolt-2015.04.26. 23:08Hegyi Zsolt-2015.04.26. 23:08Hegyi Zsolt-2015.04.26. 23:08Hegyi Zsolt-2015.04.26. 23:08

I BIKE BP 2015
I BIKE BP 2015
I BIKE BP 2015
I BIKE BP 2015
I BIKE BP 2015
I BIKE BP 2015

Az utolsó Critical Mass-ról két éve tudósítottam, most az első I Bike BP-ről jelentkezem.

Megnéztem a tavaly készült képsorod, és az van, hogy amit ott kértem, hogy figyelj, abban nem érzek előrelépést. Kuszák a kompozíciók, esetlegesek a helyszínek, és az utolsó kép az egyetlen, amibe bele tudok kapaszkodni, mint kívülálló néző, de ott meg a nyereg csúnyán betakar a pasinak. De az a kép az, amiben van személyesség és lehet közöm hozzá általad. Szeretném, ha keresnél szituációkat, amiket mint történet megfotózol, mert kell gyakorolni azt, hogy mikor exponálsz és honnan. De az első lépés, hogy meg kell ismerni a programot, a célokat, az indokokat és neked kell lennie ehhez valami véleményednek, álláspontodnak, és onnan kell kezdeni a gondolást, hogy mondjuk utálom a bicajosokat, mert feltartanak a városban és csak mennek, mint az őrültek, akkor ebből az attitűdből kell elindulni. Persze, lehet objektivizálni egy dolgot, de az a lépés még odébb van, előbb kell a szubjektív közlési módot begyakorolni, mert abból jöhet majd létre valami olyasmi, ami bár hordoz téged, mint közlőt, de általánost keres az egyediben és egyedit az általánosban. Most az lenne a feladat tehát, hogy keresel egy összejövetelt, ünnepet, tüntetést, akármit, utánanézel a dolgoknak, elgondolod, hogy mit akarsz, akár előtte a főbb pontokat ahol ez majd megvalósul, bejárod, jegyzetelsz magadnak, hogy ha mondjuk ez egy vonulás, akkor a Deákon, a Moszkván a Felszabon vagy hol vannak a gócpontok, és utána ezt a tervet követve nyitott módon állva az egészhez reagálsz arra, ami történik. (hegyi)

BP 100

BP 100

Budapest 100 című rendezvényen száz éves házakat lehet meglátogatni, idén mi az Alkotás út 11. szám alatti körgangos házat néztük meg.

Amiről azt kell tudni, hogy? Azaz a ház lehet, hogy szép vagy fontos, de ezt a képen nem látni igazából. Állnak ott az emberek, mint egy rögtönzött lakógyűlésen, szét van osztva a kép 4 részre, de ez a négyes nincs kitöltve, nem kap szerepet, a képhatárok vágása is elég esetleges, szóval dokumentálás egy naplóba ez, de képként önmagában nem mond semmit el arról, amiért készült. Pedig kéne. Ez a fotó dolga, hogy meséljen, a dokumentálás másodlagos, azaz önmagában nem érdekes képileg. (hegyi)

Budai szobor

Budai szobor

Tulajdonképpen nem rossz ez, ha, akkor attól fakarom a fejem, mert hogy a szobor nekem annyira nem erős, de a kép működik. Az utómunkában a maszkolásra figyelj abban az értelemben, hogy itt pl a jobb alsó sarokban azt a töredéket maszkkal simán le lehet sötétíteni, hogy ne zavarjon be, ezt laborban is meg lehetne analóg csinálni, hogy oda többet engedsz, szóval szerintem ez megérné, mert nem vinné a figyelmet el. (hegyi)

Eltés vizsgafilmje a felsőbb éves barátaimnak és én is részt vettem benne.

Nos, magát a filmet nem elemezném, mivel ha jól látom, te az operatőr és vágó voltál, ezekre szorítkoznék. Az első kérdés az, ami problematikus nekem, hogy miért nincs egységesre fényelve a film? Se a fehéregyensúly nem stimmel, és ezt nem indokolja semmi, miért ez a beteges sárga sok helyen, se a belső fényviszonyok nem, főleg a két gyertyával megoldott intimitás résznél. Az jó lenne, ha a belső filmes rész megkülönböztethető lenne a sztoritól, a werktől, mind képileg, mind hangulatilag, érdemes lett volna ezt jobban végiggondolni, hogy mi lehet az, ami e kettőt elválaszthatja, hogy a néződnek még egyértelműbb legyen, hogy hol kezdődik és hol ér véget a belső film. Nem tudom, a világításba mennyi beleszólásod volt, de mint kamerás, kell, hogy legyen, egy fényforrásból ha közel a háttér, baromi randa árnyékok fognak születni. A két gyertya ebből a kameraállásból és ezzel az optikával nagyon zavaró, ural mindent, viszont annyira nem szépek. Aztán bejön egy asszisztens, aki jelzi, véget ért a móka mára, na most az ő nagy fekete háta eltakarja a szereplőt. A liftes jelenet jó, de megint a kameraállás. VAgy fentebbről kellene, és akkor a kicsiségük, szerencsétlenségük erősödne, vagy lentről és akkor főleg a fiúnak az uralkodó attitűdje lenne hangsúlyosabb. Aztán kimennek az utcára. Kézi kamera van, ami billeg, mocorog, de ha tudom, hogy ez lesz, tehát hogy nincs giroszkópos stabilizáló fejem, akkor nem szabad állni és ott billegni a felvevővel, hanem dinamikusnak kell lenni, vagyis nem lehet olyan, hogy te állsz, ők is állnak, és a kamera lötyög. Mozogni kell, svenkelni, körbemenni, tehát mindazt, ami hátránya a kézinek, azt előnnyé, szubjektívvé fordítani.Ez különösen fontos lenne a tétova csókjelenetnél, ahol a lány akarná, a fiú nem, félreértés van és sutaság, és ehhez kimondottan jó lenne, ha a kamera körbemenne, mert itt fordul meg a világ a lány körül és ebből lehetne aztán kiforogni a srácra. De ez minimális ügy, jó lenne ez, ha azt a kurva AGC fényautomatát nem hagytad volna bekapcsolva, mert így ahogy a boltívből bejön a fény, elveszítjük a fiút, átmegyünk esti forgatásba, miközben az idő maga nem változott, ez hiba. És végül a betűtípus. Ehhez ez a betű nem csak nehezen olvasható, de finomkodik is. Kínai pólós betű. Összefoglalva, több idő kell ahhoz, hogy fejben lefusd azt, amit meg akarsz csinálni, a helyszínt megnézd, mit ad ki majd a kamerával, jegyzeteljen az asszisztensed, hogy hol mire kell figyelni, bebukó fények, helyszín civil tárgyai, ésatöbbi, és akkor a dolog már élesben jobban adhatja magát. A liftnél túl sok a vágás, viszont ritmusban nincs fokozás, tehát nem erősíti azt az élményt, hogy mindjárt az utcán vannak, mindjárt el kell búcsúzni, és kiderül, hogy amit a forgatás alatt érzett a lány, az mennyiben valós, mindjárt jön a leforrázás... Mondtam, hogy a tartalomhoz nem mondok semmit, de annyit talán igen, hogy a rendezőnek lehet segíteni a stábnak abban, hogy ahol valami nem érthető, ott azt valahogy képileg el kell magyarázni, például a pingvinest, mivel hogy mi is van azzal a kaviccsal? Tehát Viki, fények, színhőmérséklet, kameraállás és ki kell kapcsolni az automatát. (hegyi)

áprilisi victoria

áprilisi victoria

M.F. Mester után...

Pista, jobbulást! Valamit félreértettél, amikor azt mondtam, hogy egy jó fotóért az ember bármire képes, ebbe az öncsonkítás nem tartozik szorosan bele. A kép ettől még jó lett, sőt, túlszárnyalja mesterét, van benne fájdalom, kis szégyen is, szemérmesség, tehát nem mint sztár kezeli a helyzetet, hanem úgy dokumentál, hogy közben az esztétikát se dobja sutba. Persze nem én lennék, ha nem tenném hozzá rögvest, hogy a jobb oldal egy kicsit sok, onnan fél ujjnyi vágható lenne, de most eltekintek az ismétléstől. (hegyi)

Túloldal

Túloldal

Szeretem azt, ahogy a fénnyel bánsz. Persze, lehet beszélni a kompozícióról, hisz a kinn és benn ettől nyer értelmet, fura a szabadság, ha a kerítésnél maradunk, mert nem merünk továbblépni, ez jut eszembe róla, de ami a leginkább megfog, az a tónusrend. Ráadásul ez jó ellenpontban van az élességgel, ami a már szinte bántó határán van, mégis a lágy tónusok visszahozzák ezt. Szép munka! Jöhetnek az önportrék is. :) Mert hogy ígértem, hogy mondok ötletet a személyességre, és azt gondolom, hogy ez ott keresendő benned, azaz az önportré segíthet abban, hogy megtaláld azt, ami akadályoz most az önelfogadásban, vagy önszeretetben - ez lehet, hogy csak grammnyi tétel, észrevehetetlen szint, de mégis lehet valamiféle fűszerező szerepe a képeiden, ha jelen lehet. (hegyi)

Vadkacsa

Vadkacsa

Ez szép. Finom és érzékeny kép. Szeretnék egy szusszanásnyi teret még köré, de ez igazából akkor fontos, ha kiállításra kerül majd. Jó pillanat, benne a mozgás, a szabadság élménye is, és jó ez a hosszabb expozíció is. Az az érdekes, hogy eszembe jut róla Picasso galambja, az, ahogy pár vonallal ábrázolhatóvá válik egy madár, és itt is erről van szó, hogy néhány folt, vonal, tömeg, és mégis madár, miközben ha elvonatkoztatok, akkor ezeknek a vonalaknak a ritmusa is nagyon izgalmas, a madártól, a madárságtól függetlenül. (hegyi)

Tavaszi impresszió

Tavaszi impresszió

Azért kedvelem ezt a képet, mert tökéletesen jó példa arra, hogy a konkrét formák miképp válnak geometriai alakzatokká és foltokká, azaz ha képet komponálunk, mi az a technika, amivel elérhetjük, hogy ne a maga konkrétságában, hanem elvont formai egyszerűsítés által lássunk egy kép berendezést. Ez nem más, mint az életlenítés, azaz hunyorítás. És ha már erről beszélünk, aminek szép példája a kép, akkor evidens, hogy elmondjam, hogy ha megnézed azt a trapezoid (vagy hogy mondják) formát, ami sötétebb zöldekből, mint egy kosár, kialakult, az a fenti világos részhez képest nagyon lenn van. A megoldás az lehet, hogy ha nincs több a képen lenn, akkor a fenti világosabb flekket kell sötétebbre venni. (hegyi)