Azt gondolom, hogy jó ötlet színekre bontani a tavaszt, ráadásul azt figyeltem meg, hogy a kertünkben a színek fokozatosan jelennek meg, talán annyit tennék hozzá, hogy az arányok fontosak, vagy a nagyon kevés felé, vagy a dúsabb hatás felé jó elmozdulni, ha ez egy sorozat, e kettőt váltogatni, de a középút az kevéssé érdekes, mert kevéssé határozott. Ha ez egy virágmező, akkor azt kell éreztetni, ha egy kis flekk, ami kivirult, akkor azt. Ez nem más, mint a kamera nézőpontjának megemelése. (hegyi)

Én ezt a képet kifejezetten kedvelem, egyrészt a formái miatt, másrészt a zöldjei miatt és hát tudom, hogy furcsa, de olyan ez így, mintha óriások játszótere lenne. Van egy játék, nem tudom a nevét, különbözőféle magokkal, terményekkel játsszák és mélyedések vannak egy azt hiszem fa tálban és ott kell ezeket egyik mélyedésből a másikba rakni. Nem tudom, mi a szabálya, de a látvány nagyon hasonló. Nem ismerem a helyet, így csak találgatok, hogy ha egy ujjnyival kevesebb lenne lenn és több fenn, akkor a zöldes részek aránya még jobb lenne, de meglehet, hogy fent már ott akkor a horizont vagy más nem odaillő dolgok lehetnek, tehát ez csak egy képi gondolat, a valóság jóllehet ennél szigorúbb volt. (hegyi)

Különös hely számunkra, nem minden nap találkozunk hasonlóval, nem csak a konkrét építményre mondom ezt, de a fények is mások, mint az itthon megszokottak. Az talán egy picit segítene még a képnek, ha a vízszintesekre jobban figyelsz, mert ez a nézőpont nem indokolja a ferdeséget. Az is oké, ha valami szubjektív nézőpontot keresel és onnan már egy teljesen más, szabadon választott koordinátarendszert is alkalmazhatsz, de itt most a mértan lehetne a mérvadó. Annál is inkább, mert jó ellenpontja lehetne az építmény köveinek sokféleségéhez. Várom a munkáid! (hegyi)

Ez a kép is tisztára olyan, mintha egy baleset előtti pillanatot rekonstruálna, a néző kukkol, nem mer kiállni az utca közepére, csak egy oszlop mögül figyeli, mi a fene fog történni azzal a kézikocsival. Az utca üres, át lehet hajtani, nekifeszülni, hó-rukk, csak hát biztos hogy elég figyelmes volt a hordár, nem fog egy vad motoros berobogni a képbe, nem lesz ebből baj? Erős a hangulat ettől a szerkesztéstől, nem csak egy pillanatot rögzít, de egy élethelyzetet is definiál, a kis falusi vagy kisvárosi helyszínt, ahol a turista csak megfigyelő lehet, ismeretlen minden, nem színdarabszerűen előadott látványosság, egy mindennapi helyzet, ami ismerős, de mégis idegen. (hegyi)

Én ezt egy lötyögősre komponált, de talán emiatt is furcsán hatásos képnek gondolom. Egyrészt jó az élesség beállítás, mert redukálta a távolságot a kutya és a fa között, egy síkra hozva őket, így a méretkülönbség furcsán megfordult, a pici fa és az óriás eb, másrészt ott a mozgás is a pici bemozdulásban, de leginkább abban, hogy egy szélső végpontot sikerült megtalálni a kutyánál, ahonnan az út közepe felé fogja vinni a következő lépése, ez is mint várható esemény ad egyfajta dinamikát, és az, hogy az amúgy jól elrendezett két oldal, ahol nagyobb táv van adva, ott ez a kimozdulás az, ami miatt megbillenünk, és ez is dinamizál, és tegyük hozzá a horizont játékát is - szóval Gábor tetszik! Más. Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy kérek tőled egy új önportrét? (hegyi)

Érdekes ez a megoldás, ahogy a térélmény kivasalódik és minden tekintetben kétdimenziósra rövidül, az különösen tetszik, hogy nincs benne egy kiemelt, különös vagy fontos épület, hanem az egésznek a textúráját emeled ki, ebben az értelemben van egyfajta kubistákat idéző hatása is a képnek. Amivel nem értek egyet, az az ég megjelenése, ha a kép tetejénél határozott vágással elhagyjuk az eget, akkor erősebb lesz a hatás is. Megemlítem még az élességet, végre egy kép, ami nem akarja kikaparni a szememet. (hegyi)

Aki az eget fotózza, annak ez biztos fontos információkkal szolgáló bejegyzés a napfogyatkozást illetően, bevallom, én majdnem átaludtam, de még időben voltam ahhoz, hogy észleljek valamennyit a fényváltozásokból a kertben. Nekem ennyi történt, nem több, és mint jelenség, inkább érdekel az a része, ami a földünkre érkező fény tekintetében érhető tetten, mint maga az égitest változása. Talán ezért is van, hogy nem tudok sokat kezdeni a fekete alapon sárgásvörös körrel, de értem, hogy ebben van technikai teljesítmény, csak a fotográfiai esztétika megjelenését hiányolom. De belátom, hogy ez nem a te hibád, hanem a témából adódik. (hegyi)