ez belefér valamelyik leckébe?
ez belefér valamelyik leckébe?
Viki, biztos belefér, ha akarod, de ezt én nem fogom eldönteni helyetted, és picit olyan a kérdés, mintha a leckés ügyeket nem tartanád semmire, a Hegyi hülyesége, hát dobáljuk be, ha befér. A képre nem tudok mit mondani, határozottak a formái, de olyan az összhatás, mintha egy biológia szertárba lennének bedobálva a rekvizítumok, nem áll össze nekem ez képpé, nem érzem a kohéziót. Ez lehet, hogy az én hibám, nézd el nekem. (hegyi)
2012 nyara, római vakáció
A hiba fontos dolog, ha hozzáad az alap ötlethez, elképzeléshez, ha más, magasabb minőségi szintre emeli azt. Patetikus akarok lenni, akkor azt mondom, hogy Isten ujja, valami, amin nincs hatalmunk, kontrollunk, csak abban dönthetünk, hogy ellenállunk, vagy a hullámait elfogadva próbáljuk szelídíteni. De kell az a plusz, azaz nem minden hiba emeli meg a szintet, van, ami csak rontott kép, és azt hiszem, a jó hibához azért kell a jó alapanyag is, alap ötlet. Itt nekem ez nem történik meg, nem lesz érdekesebb a kép, a sztori attól, hogy kicsúszott a szereplő, mert akkor se lenne sok értelme a képnek, ha ez nem történik meg, tehát talán úgy fogható ez meg, hogy a rossz vagy érdektelen képből nem lesz jó a hiba által sem. Még pontosabban csak az indokolt kép lehet jobb, több, mélyebb a hiba által. (hegyi)
Ez még 2012-es, de most találtam rá.
Olyan érdekesen válik ketté a mi és az ő világa, ahogy nézzük őt, ahogy pecázik a reggeli fényben, találgatjuk a történetét, kerüli a sulit vagy épp szünidő van, gondtalan, egy ügyre koncentrál szabadon, a saját örömére, és azt nagyon komolyan is veszi. Jó kép. Csak fura ez a szaturáció, nem mondom, hogy rossz, csak szokatlanul karcos. (hegyi)
Egy nyaralás emléke. Hajnalban a hegyek eltakarták a házakat a nap elől, de az előtérben lévő lámpát már elérte a fény.
Lehet, hogy ha 800 pixelben kerül fel, több részlet is kiderül, bár a kép nem sok részletet mutat. Az egésznek olyan hatása van, mintha a laborban fényt kapott volna a film, vagy a fotópapír lógott volna ki középütt a hívóból, tehát bár a cél valószínű az lett volna, hogy a fényudvart ábrázolja, de ez most inkább hibának hat. A több rész olyan erősen bebukik, hogy értelmezhetetlen, a lámpa önmagában pedig nem nagyon egyedi, érdekes. (hegyi)
Demeternek küldöm születésnapja alkalmából. Isten éltesse!
Kedves Ágnes, köszönöm jókívánságod és a képet! Tetszik. Nagyon finom, ahogy a kis Jézus anyja karjaiban a természetes környezetben megjelenik és a fa ágai is ezt az ölelő, óvó formát hordozzák. Minden rendben van a képen, köszönöm. (balla)
Jó lenne ez a nézőpont, de nem tudsz, nem tudtok elszakadni attól, hogy kurvára ki kell élesíteni mindent, a hihetetlenségig, ettől olyan, mintha egy számítógépes grafika lenne az egész. Mondd, miért kell, miért jó, ha a következő faluban a favágó töke szőre is megszámolható, miközben ettől karcos, érdes lesz az egész, elveszti az életet, a levegőt, a finom rezdüléseket, mindazt, ami a természet jellemzője? A másik a fényelés. Ha már a sors kegyes és ad egy ilyen fényjátékot az égre, a bal felső sarkot miért nem vitted vissza arra a tónusra, ami jobbra megjelenik? Kijelölöd, életleníted a határvonalat és a középtónust elkezded sötétíteni. És megvan, és nem fut ki a fenébe a sarka a képnek, ráadásul a sziklának jobb lenn is lenne ellenpontja. Na, szóval jó lesz ez, mert a helyzetet meglátod és megtalálod, de felejtsd el kérlek ezt a túlélesítést, mert ellened dolgozik, nem időtálló. (hegyi)
Fotó egyesületi kirándulás, azaz ki mit hoz ki ugyanabból a témából. Én ezt.
Kedvelem a képeidet egyesével, sorozatként, vagy riportként nem igazán látok más ritmust, mint azt, ahogy a Nap jár, az időt. Azt érzem, hogy megragadott a monumentalitása a hídnak, a táj, de egy képsor ritmusához az is hozzátartozik, hogy olykor egy-egy közelit, más kameraállást is becsempészünk, hogy ne csak a távolságtartó érzet, de a tömeg, a struktúra, a jelenlét is megjelenhessen. Ezen kívül az egy dolog, hogy váltakoznak az álló és fekvő képek, de a képarányok ha szintén módosulgatnak, akkor az már zavaró lehet. 1:1, 3:2 vagy 4:3 érvényes lehet mind, de az egységes sorozathoz azért jó, ha ezekhez valamennyire ragaszkodunk, avagy az lehet kitérő, ha mondjuk a közeliket, a személyeseket máshogy oldjuk meg. Nyilván ha ez könyvben szöveggel jelenik meg, mint illusztráció, ott teljesen más a helyzet, mert ott a könyv formátuma, a kép és szöveg viszonya más kötöttséget és más szabadságot ad. Ennyit a képsorról. Az első képed meseszerű, bár az utómunka a tónushatároknál túl erősen mutatkozik meg a megemelt kontraszt miatt, de a hangulat és komponálás jó. A második és harmadik kép kiüti egymást, vagy ez, vagy az. Én a harmadikra szavazok, az aranyló fények nagyon jól passzolnak a betonhoz, bár itt is van olyan része az utómunkának, amire még kéne időt szánni, mert például a horizontnál nagyon fura lesz a határvonal. A kettes is szép szerkesztés, de az ég nem játszott a kezedre, esetleg szendvicsnegával megoldható lenne hogy mozgalmasabb legyen, hát, nyilván ha sok idő van, több nap, akkor ki lehet fogni olyan időt is, ami kontrasztosabb eget ad. Kedvelem a negyedik képet is, bár jobbról egy ujjnyit vágnék, hogy ne legyen ennyire moziszrű a képméret, nem baj az, ha a nap jobban szélre kerül. Az ötödik kép a kedvencem abban az értelemben, hogy van rajta élet. Talán a kamerát fordítottam volna jobbra, hogy az ív a szélig fusson. Mindent összevetve igényes munka, nem valami összecsapott ügy, mert volt élményed és véleményed a helyszínről, a hídról, és ezt sikerült is megmutatnod. (hegyi)
Hát, azt hiszem soká vártál, mire exponáltál már annyira bebuktak a fények, hogy nincs tere a formáidnak, ráadásul valami élesítés is történt, ami átment szellemképesbe. De ez egy dolog. Ha a fal érdekel, mihez kell ekkora tér, akkor miért nem mentél egy picit közelebb és lejjebb a kamerával, hogy ne legyen ennyi takarás az ablakhelyekben? Hát, vagy meg kéne próbálni ugyanezt ugyanígy, de korán kelve, reggel, hogy a Nap mögötted legyen és onnan jöjjenek laposan a fények. Akkor is lenne tere és a magányosság jobban kiemelődne azáltal, hogy tónusban nem mennek egymásra a dolgok ennyire. (hegyi)
Boldog születésnapot, jó egészséget, Demeter!
Kedves Feri, köszönöm a születésnapi jókívánságot. Nem nagyon tudlak érte dicséri, a képnek nincs egyetlen nyugodt pontja se, zavaros. Egy alap dolog: minden kép, mű, kell, hogy rendelkezzen nyugodt ponttal, amire koncentrál az ember. A nyugodt pont azt jelenti, hogy egyensúly legyen. Na most a képed tárgya egy gyönyörű liliom csokor, de kellene hogy valahova tudjak koncentrálni, megkeresni azt a pontot, ahol a tekintetem megpihenhet. A képedről hiányzik ez. Másrészt a kékek nagyon hidegek, ridegek, taszítóak, amit még fokoztál is a túl nagy kontraszttal és élesítéssel. További jó munkát, és köszönöm figyelmedet. (balla)
Talán nem a megfelelő kategóriába töltöm fel, de én úgy érzem ez is nagyon én vagyok, még ha nem is azonosít pontosan. Szintén otthon készült, kb 8-10mp-es záridővel, ebből 4-et A, 4-et B pozícióban töltöttem. A fényforrás egy csillagképet világító masina, ami vékony lézer nyalábokat forgat egymástól függetlenül, de jellemzően körkörös irányban.
Jól érezted, ez inkább az első leckét teljesíti, arra viszont izgalmas megoldás. És retro is. Mert hogy most nézem az Alfa holdbázis című sorozatot, ott vannak ilyen képi megoldások arra, amikor egy-egy idegen létforma hirtelen megjelenik a bázison, persze mindig fenyegetően és persze Martin Landau mindig valahogy megoldja a bajt, szóval tetszik a kreativitás abban, hogy egy eszközt, mint ez a lámpa, hogyan használsz másra, alkotásra. (hegyi)
Kevés fényben, 1-2s-os záridő és kettő expóból összeforgatva készült. Tulajdonképen még nem találtam meg önmagam, de nagyon keresem az utamat. Van egy munkám, amivel nehezen tudok azonosulni és csak a pénz miatt csinálom, és van a fotózás amiben hetekre hónapokra el tudnék veszni (vélhetően észere sem venném mennyi idő telt el).
Az ötlet tetszik, van benne önirónia, és ez fontos kellék, olykor fontosabb, mint egy jó állvány vagy lámpa. De Péter testvérem, adok én teneked kölcsönbe egy ollót. Mifenének kell fenn lenn a fekete csík? Nem kell tartani a képhatártól, működik az, így a határozatlanság érzetét növeled. És ha már a kezedben az olló, balra, meg picikét jobbra is a váll vonaláig, ahol az alapvonallal találkozik, oldalról azt a fekete részt levághatod szintén. De jók a tónusok, jó a gesztus, csak így tovább! (hegyi)
Pesti majálisozók a vár aljában.
Hát, ez a kép áldozatul esett annak, hogy egy jó témát túlgondolunk. Majális. Szinyei Merse Pál is eszünkbe juthat, vagy a szoci sör-virsli, sok minden, de ez amit látok, nincs képileg kötve semmi olyannal, ami a néző számára dekódolható. Nyilván, ha képsor lenne, még akár bele is férhetne egynek, más kérdés, hogy a kompozíció így megáll-e, és hogy mi a franc van a horizonttal, de önállóan nem mond semmit erről. És miért túlgondolás? Mert előbb tessen megcsinálni egy unalmasnak gondolt, szokványos képriportot a majálisról (lesznek más események, tessen gyúrni rá, ahogy a bicós képsornál mondtam), aztán a következő lépés lehet ha az megvan, hogy akkor ha egy képbe kell belesűríteni egy ünnepet, azt hogy oldod meg, és ha ez is megvan, akkor lehet keresni kezdeni a szokványtól eltérő látásmódot. Nem megspórolhatóak ezek a lépések, mert csak akkor lesz fogalmunk arról, hogy mit lehet máshogy csinálni, mint azt szokás, ha a szokásost már kisujjból kirázzuk. Emellett az is szól, hogy azt a fontos kérdést, amit minden kép elkészítése előtt fel tegyünk magunknak, hogy adott dologról én magam mit gondolok, mi a véleményem, szóval ezt a kérdést akkor tudjuk jól megválaszolni, ha tudjuk viszonyrendszerbe helyezni, azaz tudjuk, hogy mihez képest gondolunk valamit valamiről. (hegyi)
Ez egy nagyon izgalmas nézőpont és jó ötlet! Kicsit szűkebb a kelleténél, ha van hely, egy keveset hátrébb kellett volna menni. A másik pedig az élesség, most a táj éles, de ha előttem van 3 ember és 6 láb, akkor naná, hogy nem a tájat fogom figyelni, hanem az embereket, tehát itt ez ellene dolgozik annak, ami a néző természetes nézési szokása, viszont nem látok rá a képen indokot. Jók a színeid, a tónus kicsit lehetne kevésbé kemény. Folytasd! (hegyi)
A kép hosszas otthoni kísérletezés végeredménye. Minimális fényforrással dolgoztam, de mivel az nem egy homogén világítást adott, itt-ott kiégett a kép (amit MÉG nem tudtam eltüntetni). A képet 400D-vel és egy 50mm-es fix obival készítettem.
Üdvözöllek a közösségünkben, jó kezdés, határozott elképzeléssel, technikailag van mit finomítani, de ez nem baj. Azzal kezdem, hogy picit lefelé hord a kép, azaz lenn kevesebb van, mint kéne, fenn több az üres hely, a modell mozdítható lenne feljebb. Jót is tenne, hogy a test határozottabb tömeget képviseljen arányaiban a képmezőhöz képest. Stabilabb lenne. Ha ez RAW, akkor a konverziónál érdemes figyelni arra, hogy mit mutat a tónusgörbe, hogy ne legyenek teljesen kiégett foltok, mert azok kimeszelődésnek hatnak, elviszik a figyelmet, uralják a képet. Az a rész szép, és erre kell törekedni tónusrendben, ami a fejen megjelenik. Ott vannak mély tónusok éppúgy, mint csúcsfények, de a fény rajzolata azért tud érvényesülni, mert nem fut bele szélsőséges értékekbe, így hagyja a fej formáit érvényesülni. A vállnál és fülnél ez nem igaz, átveszi az uralmat a fényjáték, szétkaszabolja a testet. Ez utómunkában úgymond a laborban megoldható feladat, maszkolással szelektíven a váll része visszább vehető, és ha nincs kiégés, akkor nem ragadja ez el a figyelmet. A másik fontosabb kérdés, ami már nem utómunkázható, hogy mindamellett, hogy értem a sötétből felbukkanó fejet, de ritka az az eset, amikor ez működik úgy, hogy a sötétben lévő arcfél tök feketébe bukjon. Ugyanis ahogy a káoszt nem ábrázoljuk káosszal, úgy a sötét érzelmeket, a titkot se ábrázoljuk a tök feketével. Kell valamennyi forma oda is, oké, nem kell mindennek meglennie, de valami jó, ha akár csak kontúrként megmarad. Ez derítéssel, vagy visszatükröző felülettel is megoldható, nem kell plusz lámpa, ha nincs. Összefoglalva erős kezdés, biztató, hajrá, kapcsolj rá! Várom a képeid! (hegyi)
Elmentünk medvehagymát szedni, és épp virágzott a hóvirág. Föl tettem a telét és lőttem.
Fura kép, minden rajta van, ami cukor a nézőnek és kajálja, de az összkép valahogy nem jön be. Van életlenítés is, de nem érzem jónak, hogy hová esik az élesség, mert ellene dolgozik a kompozíciónak, ami meg lefelé hord, az alsó virágnál nagyon szűk, ehhez képest felül lötyög. A színvilág meleg tónusai szépek, de ehhez képest értelmezhetetlen, miért kékek a virágok (olvastam a technikai okot, de az nem indok, hogy így lenne jó), hidegek, elidegenítőek, ellene dolgoznak a harmóniának. Fura a szellemkép hatás, gondolom a teléből és kis mélységélességből adódhat. Szóval minden megvan, hogy jó lehessen, de a végeredmény nem az én világom. (hegyi)
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…