Szakkör | Page 45 | Látszótér

Kiskunfélegyháza, kedves kisváros, barátságos lakókkal, üdezöld parkokkal, híres-nevezetes platánfákkal. Itt született Móra Ferenc, itt gyerekeskedett Petőfi Sándor. Az épület a Hattyúház, amelyben Petőfi apja bérelt annikidején mészárszéket. Ma városi könyvtár.

Ez korábban kell fotózni, hogy legyenek már bekapcsolva a lámpák, de ne legyen ennyire sötét, azaz, hogy ne kelljen ennyire belenyúlni utómunkában, hogy a lámpa ne égjen ki. Gyerekként voltam erre, így nem tudom, de talán ha jobbfelé még jössz, akkor az épület is egyensúlyba kerül, de mondom, a legfőbb bajom az a fények hiánya, ettől szomorú, üres, kicsit koszos érzete van most a képnek. (hegyi)

Pécs, Havashegy. Elképesztő magasan van.Lentről nem is tűnik olyan szépnek, mégis, valami miatt nem lehet nem odafigyelni. Aztán, egy szép reggelen döntés: felmászom, ha beledöglök is. Ahogy közeledtem, egyre kevesebb levegővel gazdálkodtam és egyre kevesebbet láttam belőle. Egyszercsak.... Fantasztikus látvány. Megrögzött ateistaként is földbegyökerezett a lábam. A Havas Boldogasszony-templom.

Nem ismerem a helyszínt, így csak tippelni tudok, hogy balról jobbra haladtál, ha így van, még mentem volna, már ha nem volt akadály, hogy az a lépcsősor jobban látszódjon, ami visz felfelé, és hogy kevesebb legyen jobbra a fából, és maga a kereszt és a templom még jobban főszereplő legyen. Mondom, ha ez megoldható egyáltalán, helyismeret hiányában biztosat nem tudok. Ha nem, akkor viszont a kamerát mozgattam volna oldalirányban bal felé úgy, hogy jobbra kevesebb fa legyen, és előrébb kerüljön a fő motívum. (hegyi)
értékelés:

Nehezen, de tavaszodik. Már megvillannak kicsit határozatlan, bátortalan napsugarak és előcsalogatják a téltől, hosszú sötétttől elfásult embereket. Még kemény fagyok próbálják elrettenteni a vállalkozókedvű kirándulókat, de egyre kevesebb sikerrel. Olyan jó ránézni a laposan szétterülő napsugarakra, hogy lehetetlen szomorkodni ! Végre tavasz lesz !

Van ebben a hatvanas-hetvenes évek melankóliájából, analóg világából, ez nagyon tetszik. Fent vágnám annyira hogy semennyi ég se legyen, hogy zárt maradjon a kompozíció. És nem tudom, ha jól látom, ők mennek elfele, szóval fél perccel talán ha korábban exponálsz, akkor nem akad az emberek és a növények formája össze fejnél. De nagyon hangulatos a kép, igaz, nekem nem a végre tavaszodik érzetet adja, hanem inkább az elmúlásról mesél, de jó. Megadom a 3 csillagot, legközelebb az apróságokra is figyelj. (hegyi)
értékelés:

Ma nyílt a Budapesti Fotófesztivál fő programja a Műcsarnokban, David Lynch fotókiállítása. Nézd meg! MŰCSARNOK – 1146 Budapest, Dózsa György út 37. 2018. március 1. – június 2.
Nyitva tartás: kedd-vasárnap 10.00-18.00, csütörtök 12.00-20.00, hétfőn zárva

Harmadszorra is nekifutok.

Na, Laci, látod, ez sokkal jobb, mint az előzőek. Érdemes volt cseszegetni téged az önportréval, mert nagyot haladtunk. Ez jó irány. Ha egy picit a tested így hagyva csak a fejeddel visszább fordulsz és akár a kamerába, akár mellé, de valahova errébb nézel, az még jobb lesz. Ez 3 csillag, és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Ez a védőépület tartalmazza a műszert.

0,6 fok. Jó, ezt nehezebb kontrollban tartani a sok amorf hóforma okán, de az épület burkolata segít. És ha már van járda, az izgalmasabb, mint a semmitmondó bokrok, jót is tenne az épületnek, ha kimozgatnád középről, és látnánk a zarándokokat is, akik ilyen időben se riadnak vissza. Ha már ott vannak, itt, ebben a kompozícióban kellenének jobban. (hegyi)
értékelés:

A szállásépület nappalija, vagy közösségi tere. Szemben a két oldalról fűthető kályha és kandalló.

Aha, ez is dől. A lámpa gondolom lógott, szóval az lehet segítség, mert ezek a holmik általában függőlegesen lógnak. Te meg a falat állítottad függőbe, de a perspektívatorzítás az, ami elvitt az erdőbe. Amúgy a hely szuper, kedvelem ezeket a hatvanas éveket idéző szitukat. A bögre és a füzet nem kell. És mennyire jó lenne, ha valaki ezt felújítaná, és utána így visszarendezné, a lambéria nélkül. Nem tudom, én lábrázást kapok a lambériától, na ha valami van, ami kivisz az idegből, az a lambéria és a pvc padló. De ez nem von le a képből. Most erre megadom a 3-at, de csak úgy, hogy legközelebb a bögréért egyet leveszek, ha ott marad. (hegyi)
értékelés:

Az MTA Piszkés tetőn található obszervatóriumában jártam. Kész időutazás a hely. Csillagászok nagyon jófejek voltak a fogcsikorgató hidegben is türelemmel körbevezettek minket. Fent a Szrogh György által tervezett szállás épület látszik.

István, nagyon kedvellek, hogy építészként a vízszintesek és a függőlegesek nem számottevően fontosak számodra, érzem én, hogy ez egy hosszú harc lesz köztünk, de hiszem, hogy eljutunk a célig. Szóval. Ez dől. És nem lenne szabad neki, tudod, statika. Kb fél fok. És ez számít, mert kibillen az egész. Isten bizony, fogok szervezni egy fotós sétát a városban, és kifigyellek, mert könnyen lehet, hogy a gép kézben tartásával van probléma. Olyan is szokott lenni, hogy kicsi a gép és a fotósnak az orra van útban. Na. Amúgy jó lenne, valami notesz az ott a rönkön? Az nem lenne rossz, ha lenne rajta valami felismerhetőbb holmi, de az se rossz, ha közelebb mégy és az már kikerül a képről. Szóval jókat látsz meg, de ha dől, jusson eszedbe, hogy Zsolt sírni fog. (hegyi)
értékelés:

Rostás Mazsi Mihály, a Romengo vezetője, akit pont két éve fotóztam először, amikor Demeterrel először találkoztak - most pedig ez a kép hosszú idő után az első rendes fényképezőgéppel elkövetett képem, majd' másfél éve, hogy nem fotóztam a Sonyval.

Kálmán, ez nem elég a szocióhoz. Kicsit megszeppent gyerekek, de nincs értelmezve a képben, hogy hol, mi és miért történik. Oké, furulyáznak, de ennél többet nem tudok meg. Persze, oké, azt is látom, hogy roma gyerekek. De nincs sztori. És még azt se tudnám így megmondani, hogy mit kéne máshogy, mert nem voltam ott, de a lényeg mindig az, hogy legyen sztori. Legyen valami, amit a kép által mesélsz el. Valami képileg is megfogható. Az első óra, az azért elég tág dolog, és képileg nem tudom, mi lehetne, ami ezt elmeséli, hogy az első. Ha a gyerekek figyelme és szorongása a téma, akkor ki kell választani egy főszereplőt, és őt fotózni.Közelebbről akár, azt venni középpontba, hogy a kezeivel hogy szorítja a hangszert. Zenész vagy, tehát arra figyelj, ami ennek az érzelmi része. (hegyi)

Feri, ez semmi. Nem kép. Nincs oka a képen, hogy miért készült el. Nem több, mint egy tárgyfotó lenne, de ahhoz a tárgy nem elég egyedi, hogy megörökítsük, így, mindenféle üzenet nélkül egymagában nem áll meg. ez nem azt jelenti, hogy ne lenne jó akár egy csendéletben, bár sok bajod lesz ezekkel az apró zizi mintáival. (hegyi)

Feri, ez nincs megoldva, ez nincs kész. Egyrészt nagyon kopog, nagyon kemény és túl nagy a kontrasztkülönbség. Másrészt be van mozdulva - ami nem lenne baj - de rá is van lélesítve, ami eleve baj, nem szabad használni élesítést, mert csak ront, így együtt meg egymásnak a két dolog ellentmond. Az jó, hogy a két tárgyon gondolkodsz, de világítással a kettőt tónusban közelíteni kell, ekkora átfogásnál el fog billenni az egész. Ha érdekel, esetleg kéne ismételni. (hegyi)

A HVG-ben ma jelent meg egy szép anyag Demeterről, a Csak képek könyvről és az életműről. Köszönet Földi Bencének a cikkért, Kincses Károlynak pedig, hogy mindenben segítségemre van. Nélküle nem menne. Olvassátok, nézzétek!

Ez alapvetően megvan, amin vacillálok, hogy kell-e érzékeltetni, hogy ez valójában egy nagyon is földi helyzet azzal, hogy a háttérben ott a talán löszfal, meg a bokor, növények, vagy sem. Ha csak a buckák vannak, nyilván üres lehet a kép, igényelhet valami "sztorit", vagy különös fényviszonyokat. Szóval összességében jó, de valami bizonytalanná tesz, valami nincs megoldva. (hegyi)
értékelés:

Szidi egy aranyos, mosolygós kislány. A barátom gyermeke. 12. szülinapjára egy autós élményvezetést kapott tőlem ajándékba. Néhány perces magyarázat után elindultunk. A szülei, akik szintén az autóban ültek, szerintem jobban izgultak, mint a szülinapos kislány. Hogy érezte magát ? Tessék ránézni.

Egy fotóetűdnél az a fontos, és ez különbözteti meg a riporttól, hogy úgy kell megcsinálni a képsort, hogy duma nélkül is működjön. A riport megengedőbb, oda odaképzelhető a képaláírás, de az etűd maga a képi történetmesélést jelenti. Itt most, amit leírsz, az javarészt nincs a képeken. A közeli portré formailag is kilóg. Alapjában jó sztori lenne, de kéne látni a szülőket, kéne látni az autót kívülről, hogy érzékelni lehessen a szituációt, esetleg a lány mögül is képet csinálni, hogy az út is látszódjon, amerre megy. Valójában ez így utólag persze nehezen körbeírható, mivel nem voltam ott, hogy milyen pillanatok adódtak, hogy mi az, ami kimaradt a sorozatból, pedig megtörtént. A lényeg az, hogy arra kell koncentrálj, hogy a néződ senkiről semmit se tud, tehát a te dolgod a lényegeset megmutatni. (hegyi)