Nos, abban az értelemben biztos, hogy több, mint sima turistafotó, hogy a téma így, ebben a formában egyedi lett, a pillanat jó, és azt a lehetőségekhez képest meg is oldottad. Talán annyit lehetne finomítani, hogy a szaturációból picit visszaveszel, gondolom sRGB a színtér, az elviszi ebbe a sárgásvörösbe eleve, így azok a részletek is kapnak ebből, ami múgy tényleg fekete-fehér lenne. De az biztos, hogy erénye a dolognak, hogy nem csak azzal voltál elfoglalva, hogy az óriáskerékre jó helyed legyen, hanem közben a várakozást meg tudtad szakítani a fotózás miatt. Ez sokszor nem könnyű, mert a barátok, a család nem veszi jónéven, idő sincs sok, szóval kihoztad, amit lehet. (hegyi)
értékelés:

A helyszín jó. Az is jó, hogy vártál a srácra. A vágás picit módosítandó, és a tónusok is, mert most nagyon komor és szürke. Érdemes ezt majd megpróbálni akkor is, amikor nem ilyen koszos az idő. De utómunkában lehet azért ezen valamennyit segíteni. Az meg, hogy az objektívnek van egy kis hordótorzítása, utólag javítható szintén. Csináltam egy verziót. (hegyi)
értékelés:

Nyilván ha a nyelv nincs meg, marad a kézzel-lábbal gesztus átadás, máshogy nem megy, de ez így egy kihagyott ziccer. Tök jó a feje a bácsinak, a kezei is, de bele van vágva, a háttérben a csávóka csinál valamit, de nem tudni mit, de a fő probléma, hogy elfordítja a tekintetét a főszereplő. Ilyenkor az a megoldás, hogy mondani, jelezni kell, hogy mennyire odavagy érte, és hogy szeretnéd lefotózni őt, örömködni, fenntartani a hangulatot, és elérni, hogy rád nézzen, azaz a gépedre. Jelezni lehet a másiknak, hogy bocs, picit mássz már ki a képből. Vagy ha a hely engedi, a főszereplőt ültetni máshogy. Demeter cikkében ott a lényeg: az egész világ a műtermem. Ez azt jelenti, hogy minden helyzetet úgy kell felfogni, hogy neked, mint fotósnak a feladatod ugyanaz, mintha műteremben lennél, keresni a helyszínt, a fényeket, a környezetet, az arcot, gesztust, kapcsolatot. (hegyi)
értékelés:

Na, ez már sokkal jobban működik. Nem a telefonáló okán, hisz az alig kivehető, hanem a környezet hangulata miatt. Gondolom hogy a fény miatt húzódtál az épület árnyékába, nem tudom, ha a másik irányba húzódsz be, onnan mit adott volna, amiért ezt írom, az a fehér autó, az az egyetlen, ami kivisz a hangulatból. Vágva nem lenne jó, eltolni nem lehet, tehát a megfejtés az lehet, hogy te állsz máshová, ha lehet. Ha nem, akkor ez van, ezt kell szeretni. (hegyi)
értékelés:

Nyilván, amikor az ember nyaral, akkor azért alapvetően nem azzal a koncentráltsággal megy utcára, hogy akkor én itt most megfejtem Jordániát. Azonban az is fontos, hogy az adott helyzetből ki kell hozni, amit lehet, mert főleg külföldön nem könnyen ismételhető valami. András szövege, és pontos, ezért én is így szoktam mondani, el kell dönteni, mire megy ki a fuvar. Miért exponálsz. Ez meghatározza, hogy mit, mikor, honnan, hogyan. Itt az érdekes az, hogy ezek vajon mit csinálnak. Te viszont egy másik bolt elől bujkálva exponáltál. Így nem tudom, mit csinálnak, a háttér meg bekapcsol egy másik sztorit, a környezetet. Kérdés, érdekes-e az, hogy az emberek ehhez képest épp mit tesznek? Össze kell szedni a bátorságot, és vagy kimenni a járdáról, onnan lőni, kicsit skurcban, hogy látszódjon, mi a helyzet, vagy odamenni még közelebb és szűkre vett képben hozni le azt, hogy mi történik. (hegyi)
értékelés:

Ez, ha lehet, még jobb, mint az előző, jók ezek a formajátékok, tetszik, amit látsz, ahogy látsz, én abszolút javaslom ezt az irányt keresni, fejleszteni, ráfeküdni erősen. Egy kis utómunka ötlet: PS-ben a clarity és a dehaze által a fátyolból leszedtem, a jobb fenti háromszög kézzel kijelölve külön picit világosabbra, hogy még strukturálisabb legyen az egész, de legyen anyagszerűsége is. Nem kötelező, egy ötlet csak. (hegyi)
értékelés: