Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha lett volna hasonló kísérlet már itt a téren állvánnyal és hangszernyakkal, de ez mindegy is, igazából az, amit látok, természetét tekintve finom lenne, de az álló forma nekem börtön. Be van zárva, ki van dekázva valahogy, de épp ez az, ami el is veszi a lebegését, a játékát, titkot, mindent, és behozza a valóságba. Mert hát ha már így, akkor fentről is lehet még vágni, meg még innen, meg onnan, alul se kell ennyi, de aztán ha ezt végigfuttatja az ember, rájön, hogy a fenébe, ennek fekvő lenne a megfelelő térszerkezet, mert akkor levegő is lenne, és nem szorulna így szélre az a nagy fekete tömeg, amit a hangszer mutat. Nem könnyű, belátom, de hát te választottad, szóval akkor erről majd egy ismétlés jó lenne. (hegyi)

Ez egy jó önportré, még az is jó, hogy kimozgattad a megszokott formából, ad neki egyfajta dinamikát, persze azon lehet vitatkozni, hogy mi legyen a füllel, de engem annyira nem zavar, hogy belevágtál. A tekintet ugyanis őszinte és beszédes. (hegyi)

Noémi, azt kell megmagyarázd magadnak, miért a feje tetejétől lett ez érdekes neked, miközben csizmáról beszélsz. Így most a kislány fejéből alig kapunk, miközben az van közelebb, de a tekintet, az arc hiányzik. És az se érthető, miért fogja a hasát, elrontotta a gyomrát? Erre is azt tudom mondani, hogy az, amit te látsz és tudsz történetet, azt mindig meg kell vizsgálni, rajta van-e a képen is. Különben a néződ nem fogja tudni, mit is akartál a képpel. (hegyi)

Jó ez Feri, de itt, ellentétben a vízparti fás képeddel, szigorúbban kell vágni. Balra már nem kell az a falrész, alul se biztos, hogy kell a járda, tehát ha kimondod magadnak, mi az, ami ebben téged érdekel, az megadja azt a választ is, hogy mi legyen a képen és mi ne. Pldául az ajtó-falitábla-pepsi hármas adna egy jó ritmust, ha a pepsisből több lenne. (hegyi)

Gyermekkor, ahogy azt egy felnőtt képzeli. Mert a gyerek sose ennyire elvágólagos, szabadabb, féktelenebb, máshol van a hangsúly számára. A rend később lesz fontos, már akinek egyáltalán. Tónusban ez nekem bajos, és azt az ikea szatyrot ha valami nem csillogóra cserélnénk, még akár működhetne is, mert oké, az a tenger, de ez megont a felnőtt okoskodása, hogy a tenger csak kék lehet. Na, hát ez jutott eszembe erről. (hegyi)

Kicsit megzavart, hogy egy nagyon hasonló képed már volt a 365-ben, és nem tudtam, hogy én szúrtam-e el valamit, de mindegy, lássuk a képet. A dolog olyan hatást kelt, mintha egy fürdőkádban ülnél. Azt írtad korábban, hogy neked fontos a saját arcaid dokumentálása, és ezt nem akarom elvenni tőled, viszont az is fontos, hogy egy-egy ilyen visszajelzéssel mit kezdesz. A projektszemlélet oké, fontos, hogy kitaláljunk terveket és azokat vigyük végig, amennyire lehet, viszont az önmagában nem elég, hogy nekem kell magamat látnom és kész. Oké, de alapvetően azért a terv mégis az, hogy haladjunk a magunk tapasztalati és tanulási útján, ezért itt is azt mondom, hogy ha a háttér ennyire elnyom, és a tekintet ennyire el van rejtve, száj takarva, az a néződben őszintétlenség érzetét kelti. Ez tehát akkor is így van, ha te más céllal fotóztad, az üzenet elsősorban ez. Másrészt ebben most az is benne van, hogy szégyenlem magam valamiért, büntetésben vagyok, sarokba térdepeltettek, megbántam, vezeklek. Ez nem baj, csak fontos, hogy ezekkel tisztában legyél. (hegyi)