Hát ez olyan, mintha összebeszéltetek volna Balázzsal: itt is valami érdekes, elmosódó hatást kapunk, minthogyha megnyúlna az egész felület. De itt is azt tudom mondani, mint az előző elemzésnél, hogy igazából az a bajom, hogy annyira szűkre vágtad ezt az egészet, annyira körbe van vágva maga ez a három mutató, hogy nem tud nekem elég információval szolgálni ahhoz, hogy belekerüljek a sztoriba. Nyilvánvaló, hogy a fejedben volt egy történet, hát azért fotózunk, mert azt a történetet akarjuk elmesélni, azt az élményt átadni. De ehhez azért egy kicsit mindig érdemes hátrébb lépni, és azon elgondolkodni, hogyha én látnék ennyit, az nekem elég lenne-e vajon. Nem tudom eldönteni, hogy amit most látok, az mit akar nekem mesélni. (hegyi)

Kaptunk ebből már egy előző verziót, egy színeset. Ahogy én látom, az nagyjából inkább a tesztüzemnek volt nevezhető. És ez a megoldás kifejezetten tetszik. Van benne játékosság is, és a fekete-fehér miatt is van benne drámaiság, de még azt is hozzáteszem, hogy a papírra nyomott kép maga is egy érdekes kép lenne még akár enélkül a gombolyag nélkül is. Ez nem azt jelenti, hogy én nem tartom jónak, hogy odatetted a gombolyagot, hanem ezt azért említem meg, mert szerintem ezek a fajta dimenziójátékok akkor működnek jól, hogyha a kiindulási alap is önmagában egy jó kép. Erre is igaz, mint a photoshopos munkákra, hogy rossz képből nem lehet jót fabrikálni. Tehát az alapanyagnak jónak kell lenni. Olyan egy kicsit nekem, minthogyha egy keleti harcművész bemutatóját látnám. Lehet, hogy ez ennek a sötét nadrágnak is köszönhető. Jók a vágások is. Talán a gombolyagot, vagy a gombolyagról letekeredő fonalat még hozzá lehetett volna érinteni, vagy akár rátenni magára a papírképre, de ez már tulajdonképpen lényegtelen. Szóval azt gondolom, hogy ez egy jó irány, és ahogy már az előző elemzésnél is mondtam, tetszik. Tehát érdemes lenne ezzel még többet foglalkoznod. (hegyi)

Ja, hát ez Chuck Norris. Hát kellett gondolkodnom, hogy miért ez a cím. Aztán láttam, hogy van egy fickó ezen a biciklin, és hogy ő Chuck Norris. Tökéletesen elfogadom azt, hogy az emberrel szembe jönnek pillanatok, és ezek a pillanatok annyira erősen hívnak, hogy megörökítsük őket, hogy nem tudunk ellenállni, és készül egy kép. Ez egy lépcsőfok, és ezt a lépcsőfokot meg kell tudni mászni ahhoz, hogy tovább tudj lépni a következő lépcsőfokra, amikor elkezded már rendezni is a képeket vagy a történeteket, hogy azt az üzenetet meséljék, amit te mondani akarsz. Ez a kép izgalmas a fényviszonyait illetően, a formáit illetően, de történetiségében keveset tud mondani az, hogy van egy biciklire ragasztott matrica. Ha ebből a bicikliből többet kapunk, és látom azt, hogy ez egy elhagyott bicikli, esetleg már el is kezdték szétszerelni, és közben ez Chuck Norris biciklije volt, az már el tud vinni egy irányba, és akkor már ennek lehet iróniája, humora vagy drámaisága. Ehhez a nagylátószög segíthet. De most így ebben a formában ez csak egy felvetés, de ez nincs megoldva. Nyilvánvaló ez most egy kérdés, hogy ez egy házibuli előtt készült, és hívtak, hogy menjél még takarítani, és ezért nem tudtál több időt tölteni vele, vagy valahol látogatóban voltál, és nem akartad, hogy rossz szemmel nézzenek rád, hogy miért fényképezed a szomszéd biciklijét. Sok mindent el tudok képzelni, de venni kell a bátorságot ahhoz, hogy akkor, amikor a masina már nálunk van, és fényképezni kezdünk vele, akkor igenis mi a fotográfusok leszünk, tehát akkor nekünk az dolgunk, hogy ezeket az ábrázolásokat megcsináljuk. (hegyi)

Annak nagyon örülök, hogy ezekkel a papírképekkel dolgozol, még akkor is, hogyha vannak itt azért verbális üzenetek, mert hát valahonnan el kell indulni. Nem lehet rögtön beledobni a kosárba a labdát, van amikor pattog a szélén. Itt most abszolút értem a vázlat jelzést. Én ezt egy nagyon izgalmas játéknak tartom, és fontos, hogy ilyen vázlatokat csináljunk, mert azzal tudjuk kipróbálni, hogy mit mutat az objektív, milyen fényviszonyok között hogyan fog ez megvalósulni, kellenek-e a színek, vagy nem, ha kellenek, akkor jó ellenpont-e ez a fáradt zöld szín a sárgához. Tehát ez mind-mind kérdés, és ezekre te magad keresed a választ, és ezekkel a képekkel tulajdonképpen ezt a választ adod meg magadnak. Úgyhogy én bátorítalak, hogy ilyeneket még küldhetsz. (hegyi)

Ami az erénye és pozitívuma ennek a képnek, az a tónusterjedelem. Nagyon plasztikus lett a szobor. Még egy kicsit talán lehetne a középtónusokkal dolgozni, hogy azt a sötétebbek felé elvíve még jobban kijöjjön a térbelisége ennek az alkotásnak, és az is nagyon tetszik, ahogy leválasztottad ezt a fény és árnyék megválasztással, és a nézőpontmegválasztással a háttérről. Ami nem igazán tetszik, az az elhelyezése mindennek, mert valahogy ez most le van csúszva ide bal alulra, és a kép jobb és felső szakasza nincs kihasználva mint regiszter, tehát oda nem raktunk semmilyen üzenetet. Így értelmezhetetlen számomra az, hogy miért ebben a pózban van ez lefotózva. Tehát miközben jót tenne a képnek, hogyha kapnánk még a lábakból, amit nem tudom, hogy miért hagytál le – lehet, hogy ennek van valami oka ott, elcsorbult a szobor, vagy oda voltak pakolva valami giccsek, műanyag koszorú, vagy a fene tudja micsoda, nem tudom, csak találgatni tudok. De a néző az meg olyan egyszerű lény, hogy nem sokat akar találgatni, ő kész megoldásokat akar kapni. Most itt ennél a képnél ez nem teljesen befejezett. (hegyi)

Ezt a képet a szabadgyakorlatba küldted, de nyugodtan beküldhetted volna a házikedvenc leckébe is még akkor is, ha ez nem a te kutyád, mert ez egy jó kutyaportré. Egyrészt azért jó, mert magad fölé emelted azáltal, hogy egy alsó gépállást használsz, ezzel már tulajdonképpen humanizáltad, tehát beemeled az emberi világba őt, ettől már szinte egy nyomozó lett vagy egy sztár, aki mint egy divatbemutatón beállt ide nekünk. Örülök annak, hogy meg vannak a lábfejei és valamilyen párkánynak a szélén ő megkapaszkodik, mert ez is jót tesz. Talán annyi még segített volna, ha valaki segítőd nagyjából bal oldalról mögüled jelzést ad a kutyának, mert nem az hiányzik, hogy rád/ránk nézzen a kutya, vagyis a kamerába, hanem a másik szeme szerintem jó lenne, ha meglenne legalább egy picit, ha nem is teljes egészében, ha egy pár fokot fordult volna a kutya feje felénk, akkor megmarad ez a félprofilos dolog és a fajtajelleget is jól ábrázoljuk, másrészt azért a fejből és – talán furcsa lesz, amit mondok – a gondolatiságból, amit beleképzelünk, hogy mire is gondolhat a kutya, abból is több jön át a képen. (hegyi)

Értem a címet, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez optimális címadás, de elszakadok most ettől a címtől. Amit a képen látunk, az egy nagyon jó ritmus ezekkel a botokkal, de a kép felső része nincsen jól befejezve. Hogyha vágnál belőle egy ujjnyit, és azt az ívet futtatnád ki a képhatárig, ami a kép bal oldalán van, akkor ez egy teljesen rendben lévő ritmus lenne. Ott valami elkezdődik megint, valami a felső résznél bal oldalon, két forma belóg, de nem nagyon értelmezhető, hogy az micsoda és miért van ott. Nem veszítenél semmit, ha levágnád, sőt sokkal fókuszáltabb lenne az üzenet. (hegyi)