Lehetne ez izgalmas is, ha nem ennyire ronda tollal csináltad volna, arra gondolok, hogy csak akadna ott a ládafiában valami másik toll és nyilván nem egy Mont Blanc töltőtollat kell előszedned, mert az meg túl sok lenne a jóból és elvinné az egészet egy archaizáló giccs felé, de nem is ez a műanyag toll, ami működik, de legalábbis nem nekem. Biztosan van valami érzelmi kötődés hozzá, ha jól veszem ki, akkor valami politikai üzenet van rajta, de mindezt most felülírja és ellentétbe teszi ez a műanyag világ és a spirálfüzet. Ezért lenne érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen tárgyakat emelünk be a képbe. (hegyi)
Értem én, hogy ezeket ki kell próbálni és örülök is, ha kipróbáljátok, de én a végeredmény felől közelítek, (ami nem biztos, hogy helyes) és azt gondolom, hogy ezeket a gyakorlatokat úgy érdemes megcsinálni, hogy valamiféle esztétika is létrejöjjön. Ha már autó, akkor keressünk olyan autót, ami szép is. Ez egy Renault, nekünk is az van, szóval nyugodtan fikázhatom. Nagyon nem szép autó, nem tud esztétikus lenni. Az egy más kérdés, ha a hétköznapit akarod ábrázolni, valami átlagos vagy átfogó képet mutatni magáról arról, hogy autó, akkor viszont ennél sztenderdebb valamit kellene hozni, kevésbé gömbölyített formát, egy gyerek nem így rajzol autót, tehát mindenképpen a főszereplővel van bajom. Aztán utána már mondhatom azt is, hogy a képkivágással is van bajom, mert túl szűk az egész, a mozgás dinamikája nem tud érvényesülni, mert nincs meg a honnan és nincs meg a hova, nem igazán látom ezeket a vektorokat a képen. (hegyi)
Sarjad az inda a földölelésből,
reszketeg álmokat űz el a fény,
áttör a pajzsain, átitat, és föl-
földerül arcom is - újra enyém.
Színeket ingat az ágon a szellő,
hajnalok állnak a tükrök előtt,
roppan a vértje alatt teli felhő,
s orra bukik - hideg őszi esőt
szőne megint az a fránya nagy égbolt,
szőne belém haragot, keserűt,
szőne a bőröm alá, s ami rég volt:
rágja, de rágja megint a derűt.
Sarjad a rögszag a földölelésből,
izzik a távoli láztünemény,
áttör a pajzson az éjszaka, és föl-
fölszalad újra az inda remény.
Láztalan éjbe csal át az igétlen idők hajadonja,
tépi sziromlevelét még gondolatokban a múlt,
pénz üti némák markát, s vágyaim? íme! kioltva
fekszenek ágyam alatt már. Mit tegyek? Így alakult...
Hajnali színtelen órák reszketeg ülnek a porra,
s foszlik a végtelen ínyén holtan az éjkoszorú,
krákog a reggel a vécén - szükség léptet a sorba -
s hadhoz csatlakozottként ünnepel engem a bú.
A második adásban Richard Avedon képeivel illusztrálva beszélgetünk az utómunka fontosságáról, a maszkolásról, az analóg és digitális labortechnikáról. (Demeter megjegyzése az analóg nagyításhoz, hogy maszkolás esetén nem jó a nagy teljesítményű izzó, mert gyorsan beég a kép és olyan helyen is feketedni kezd, ahol nem akartuk.)
Hülye címadásban most nyertél. A háttérben történő dolgok nagyon izgalmasak, az a három vagy négy árnyékkép nagyon, jó, ez a bácsi is nagyon jó, aki itt nézi, hogy te mit ökörködsz. A ritmus az abszolút működik, talán a bal oldalból egy kicsivel kevesebb kellene, ott én vágnék, mert azok a matricák ott már bajosak, azok elviszik a figyelmemet. Még akár utómunkával is lehetne segíteni, hogy ne legyenek ennyire jelentősek. Nézd meg, hogy mennyire szépek a fények a lépcsőn. Ahhoz a szépség, ahhoz a nyugalomhoz tökéletesen jó ellentét a fal és a falon lévő falfirkák, de erre már ott fent nincs szükség, azt valahogyan le kellene onnan hagyni. De jó a meglátás és ha leszámítom azt, hogy mennyire hülye címet adtál neki, akkor ez egy jó kép. (hegyi)
Rég jártam erre, szeretném kijelenteni, embereket nem tudok fotózni....
Elveszett ember, hol jártál eddig? Örülök neki, hogy újból itt vagy! Bár ez a kép nem tökéletes, leginkább az utómunkája miatt nem, de mégis látok benne előrelépést. Jó lenne, ha előkerülnél és elkezdenénk megint a képekkel foglalkozni, hátha most nagyobb sikerrel tudunk haladni. Ami miatt azt mondom, hogy ez most nem teljesen tökéletes, az a vakuzás, nem kellett volna ennyire pofán világítani a testvéredet, de mindezt leszámítva, ha egy picit az egészet világosabbra hoznád, akkor tökéletes ritmusban működne a háttérrel ez a kép. Köszönöm. (hegyi)
A Csillaghegyi Közösségi Ház meghív minden érdeklődőt Dobos Sándor: Lagúnák színes évszázadai: Burano című kiállításának megnyitójára 2016. január 13-án 17.30-ra. A kiállítást megnyitja Gyímesi László költő, bevezeti Tímár Péter fotográfus. A kiállítás megtekinthető 2016. január 14. és 29. között a Csillaghegyi Közösségi Házban (1039 Budapest, Mátyás király út 11-15) a Szentendrei HÉV Csillaghegy megállójától 3 percre.
HetiHegyi címmel új videoblog sorozat indul a Látszótéren, címéből értelemszerűen adódóan heti egy alkalommal, vasárnaponkénti megjelenéssel. Hegyi pedellus beszél képekről, fotózásról, stílusról, olykor technikáról, utómunkáról, olyan dolgokról, amik foglalkoztatják, kérdésekről, amiket a ti munkáitok vetnek fel és általánosabbak annál, mintsem hogy csak a képelemzésben jelenjen meg. A filmek alatt lehetőség van a beszélgetésre és szükség is van a visszajelzésetekre, beszélgessünk a felvetett kérdésekről, vitatkozzunk róluk. HetiHegyi, a megosztó tartalom. Ide kattintva láthatod az első adást.
HetiHegyi címen sorozatot indítunk, minden vasárnap új kisfilmmel, amiben Hegyi pedellus egy-egy fotográfiát, technikát, trendeket, képkészítést érintő kérdésről mondja el, mit gondol. Az első adás az élességről szól, azt a kérdést járja körül, meddig és miért fontos az élesség, mire kell figyelni az utómunkánál. A filmben két kép is említésre kerül Kontár Csaba Attilától, a Madárember és az Életöröm.
Látod, érdemes csinálni a tanulmányokat, mert itt van egy felfedezés ebből a jégvirágos történetből és ez egészen chagall-i minőség és azt kell mondanom, hogy örülök is neki nagyon. Kiegyenlítettem volna a tetejének a világosságát, itt a kép jobb felső fele az nekem túl világos a többihez képest, de hát ez utólag maszkolással megoldható. Szóval ez egy jó nyersanyag és látod, hogyha ilyesmiket keresel, akkor ebben az az izgalmas, hogy ezek már képzőművészeti utalások és ez egy nagyon izgalmas pálya lehet. Köszönöm. (hegyi)
Feri, felteszek egy-két kérdést. Miért van ott az a három ágacska, ami annak a szerepe? Miért nem középen van az ablak? Miért van ennyire erősen túlexponálódva az ablakok egyik széle? Miért van ennyire bebukva maga ez a tégla? Ha már így van a képkivágás, akkor ki kellene egy kicsit tisztítani. Unalmasabb lenne egy picit, de ezzel most így meg nem tudok mit kezdeni. Ha találsz az erdőben egy régi bakancsot és azt oda tudod tenni az ablakba, akkor annak már lehet humora, de ez ebben a formában egy nagyon jó jegyzet arra nézvést, hogy mit lehet ezzel majd később kezdeni, de megoldásában vannak még feladatok. (hegyi)
Kékes tetőn a kilátóból készült az üvegkalitkából (lsd tükröződést :))
Ezzel a képpel kívánok mindenkinek boldog 2016. évet! :)
Ez egy újévi jókívánság kép, ennyi idő távlatából én sem tudok mást mondani, minthogy remélem, valóban jól telik az év mindenkinek és köszönöm a jókívánságot Istvánnak. Ez előző sorozatnak egy jó összefoglalása abban az értelemben, hogy kellően giccses, tehát jó üdvözlőlap, kicsit béna a fényviszony, de hát ilyen az életünk, hogy nem mindig akkor vagyunk ott, amikor ott kellene lennünk valahol, abszolút Látszóteres hangulata van emiatt. Köszönöm. (hegyi)
Hadd ne mondjak most erről semmit, István, mert elmondtam a fekete-fehérnél, nem tudok mást mondani, szét van verve a kép előtere. De mégiscsak mondok egy gondolatot. Az a baj ezzel, hogy nem természetes. Értem én, hogy kipusztulnak a fák és ki is dőlnek, de valahogyan ennek most a ritmusa az nem természetes kipusztulás érzetét adja nekem. Annyira túlhangsúlyozod, hogy az egészet értelmetlené teszi. Olyan, mintha ezek a srácok lennének a bűnösök, akik kivágták ezeket a fákat. Miközben ahhoz, hogy ez egy gyóntató helyzet legyen, hogy akkor most valljad be szépen, hogyan csináltad ez a pusztítást, ahhoz túl nyugalmas, túl lírai a felső regisztere. (hegyi)
Hómentes téli erdei túra alatt készült fotók egyike.
(Lehetne a címe "Erdei deja vu" is, annyi hasonlót láttam már...:)
Megérte várni, mert azt hiszem, hogy ez a csúcspontja a munkádnak, fantasztikus meglátás és nagyon jó képi összhang. Annak külön örülök, hogy van benne hiba mert bár anélkül is szép lenne, de az nekem már giccs lenne. Nagyon örülök ennek a képnek, nagyon sok mindenre használható fotó, abszolút izgalmas. Tényleg azt kell mondjam, hogy alkalmas könyvborítónak, CD borítónak, plakátnak, szobadísznek, sok területen megállja a helyét. Gratulálok, István, ez jó. (hegyi)
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Iványi Gabriella
2024. 12. 22. - 16:31
Kedves Zsófi, december 26-án nekem is lesz búcsúadásom a rádióban, amihez ezt a fotód választottam…
Török József
2024. 12. 22. - 15:04
A Látszótér Rádió utolsó, Az adásvezető voltam című műsorához, melynek premierjére 2024. december…
Aureliano
2024. 12. 21. - 11:50
Jóska szeretettel konferálja az elköszönő műsorkészítő, Aureliano Első adását -Az idő illúzió, az…
Bach Viktória
2024. 12. 19. - 11:00
20:12:40 ‹Zsolt› kocek kb nálunk nőtt fel. 20:12:46 * miles quit (timeout) 20:12:58 ‹Pádi› én is a…
Aureliano
2024. 12. 18. - 22:06
Boch: -Ez jó volt, ez a teretlátok. Énekelni fogsz, gg? szeretnéd csak. Hegedül. Nem én hegedülök.…