Feltettél egy kérdést, hogy ki mit szűr le az arcvonásaidról és a nézésedből? Nekem ez a képi üzenet elsősorban színpadi. Elvesztettünk minden jelenvalóhoz fűződő kapcsolatot és a helyére lépett valaki, egy szereplő, aki lehet egy színművészeti darabnak a figurája, de el tudnám ezt képzelni egy CD lemez borítójának is. Nagy kérdések keletkeznek a kép kapcsán, nagy kérdéseket vetsz fel te magad is, saját magaddal szemben is, a saját gondolatiságoddal kapcsolatban is, a kétségek és a kérdések a fontosak és az erre adott belső válasz, mint egy kiáltvány vagy mint egy dacos jelenvaló, hogy itt vagyok, tessék engem elfogadni, tessék azt nézni, amit én mutatni akarok magamból és azt is elfogadni, hogy ebből ezt, ennyit és ebben a formában mutatok. Technikailag annyit tennék hozzá, hogy a nyak - egyébként nagyon szép - vonalánál egy picit soknak tartom a fényt, míg a szemnél kevésnek vagy kevesebbnek a szükségesnél, mert a tekintet így kevésbé tud mesélni. Még azt is el tudnám fogadni, hogy ha a nyaknál is kevés lenne a fény, akkor ebben a negatívba forduló formában kellene megkeresnünk az üzenetet, de mivel a nyaknál majdnem helyes expozíció van, ezért már ebben a viszonyrendszerben válik kevéssé az, ami a szemnél megjelenik. Mindenféleképpen azt szeretném, ha folytatnád ezt a munkát és még kérek tőled önarcképeket, akár úgy is, hogy különböző szerepeket, szerepálmokat, szerepformákat, mintákat jelenítesz meg, olyanokat, amikkel küzdesz vagy amivel dolgod van, mert úgy vélem, hogy nagyon is alkalmas vagy a jó értelemben vett gátlástalanságra azzal, hogy első nekifutásra át tudsz lépni a saját akadályaidon és képes vagy magadra, mint objektum tekinteni. Ez egy nagyon fontos dolog és segítség lehet ahhoz, hogy mélyre áss a saját megismerésedben. Szóval bátorítalak arra, hogy még, még, még készíts önarcképeket. (hegyi)

Több tükröződésben felvett önarcképet láttam már, amióta ez a közösség működik. Vannak ezek között egészen izgalmas megoldások is, és ez a kép is ebbe csoportba tartozik. Nem csak a térrel játszol azáltal, hogy átlósan helyezted el a tükröződő felületeket, hanem a saját formádat is megkettőzve az egész plakátszerű, kiáltványszerű dinamikát kapott a fotód. Talán annyit tennék hozzá, hogy a kép bal oldalából ha egy ujjnyit levágunk, akkor ez a dinamika még erősebbé válhat. Ha jól látom, ott valami fa vagy oszlop van, és annak a felénél ez a vágás már megtehető, ettől még ez a robbanásszerű hatás megmarad, ami most is erőssége a képnek. Örülök neki, hogy ezt a képet beküldted és várnám a folytatást. Szeretnék még önarcképeket látni tőled. (hegyi)

Van előtér, középtér és háttér és nagyon jó, hogy felosztottad így a képet és azt is megértem, hogy szükséged volt arra, hogy a Holdat láthassuk. Gondolom, ez valami szuper telihold lehet. De emiatt, hogy kötve voltál ahhoz, ahol éppen állsz és a Holdnak is szerepelni kell, a kép többi része nem egészen pontos, a híd furcsán van vágva, az előtér sétánya lehetne nagyobb. Az érdekessége ennek a képnek körülbelül a híd után a második templom mellett ér véget, igen ám, de akkor lekerült volna a Hold, tehát azt látom, hogy mindent megtettél annak érdekében, hogy ez a kép működjön, de ebből a nézőpontból, ebből a helyzetből, amelyikben álltál, ez nem megoldható. Ettől függetlenül a kép dinamikája működik, csak azok a fényfoltok, azok a formák, amik legfőképpen a szembelevő oldalon vannak, azok nem kiegyenlítettek, az az emeletes ház ott olyan furcsa hatást kelt. Nem mondom, hogy tudnék mást kezdeni vele, mert valószínű, hogy ez így adja ki magát innen ahonnan nézzük, annak meg túl sok érelme nincs, hogy azt mondjam, hogy mentél volna egy kicsit más irányba, mást adott volna ki, közelebb jött volna a híd. Persze gondolom, hogy valamiért itt voltál letáborozva. Tehát ebből kell dolgozni és ezt ebben az értelemben megoldottad. (hegyi)

Szépen folyik itt el az idő, izgalmas, ahogy a hosszú expozícióval elkenődik a táj, akár az égre, akár a vízfelületre gondolok, miközben a fontosabb momentumok pont ettől az elkenődéstől válnak még hangsúlyosabbá, például a kő vagy ez az építmény itt a képen. A horizontvonal ettől lesz igazán erős és a jelenlétével, mint kompozíciós elem is, sokkal nagyobb hangsúlyt kap. De azt hozzáteszem, hogy pont emiatt a dolognak a perspektivikus problematikája is jobban látszik. Vagyis azt mondom, hogy magasabbra kellett volna rakni azt a fényképezőgépet, részben azért, mert akkor ez a kő itt az előtérben nem olvadva bele ott a partszakaszba, másrészt meg úgy érzem, mintha hanyatt dőlnének ezek a tárgyak. Tehát legalább 1-1,5 méterrel magasabbról kellett volna fényképezni. Nyilvánvaló, ezt most innen a karosszékből mondom, ott a helyszínen nem biztos, hogy ez megoldható. Ha nem megoldható, akkor pedig érdemes ezt a perspektíva korrekciót legalább minimális módon megtenni a képen, ettől a kő még nem fog kikerülni a partból, de talán ez a hanyatt dőlős érzet valamelyest javítható. (hegyi)

Kicsit olyan a hangulata ennek a képpárnak, mint ezeknek a mostani időkben készült sci-fi filmeknek. Gondolok itt arra a marsi expedíciós filmre vagy arra a tomkrúzos filmre, a holnap határára. Az ott látott világokra is emlékeztet a kép. A problémám az, hogy nem érzem eldöntöttnek, hogy mire akar kimenni a fuvar, hogy a hegyek érdekelnek vagy az ég. A címből az ég jön le, de akkor miért nincs belőle több? Ezzel a fele-fele elosztással az a bajom, hogy a tömegelhelyezésében indokolatlan, a bizonytalanság hatását kelti. Az sem nagyon világos, hogy miért van kettő kép. Nekem a felső kép az izgalmasabb. Abba még egy fekvő fejet is beleláthatnék, egy húsvét szigeteki szobrot elfektetve. Az alsó képben nem nagyon érzem azt a szenzációt, hogy miért kellet lefényképezni. A két képből nekem csak az egyik értelmezhető, de ott is kérdés számomra az, hogy most mi a fontosabb. Engem ez a kékség, ez az ég annyira nem köt le. Lehet, hogy ez ott a valóságban sokkal hatásosabb volt, de ez nem jött át a képen. Valószínű, hogy a technika, az utómunka vagy valami beleszólt abba, hogy ez ne tudjon átjönni, valami elveszett a jelekből és ettől már tud annyira megérteni. (hegyi)

Ebben az esetben ez a feladatmegjelölés nem egészen pontos. Jobban illene az Egész alakos önportré leckébe. Attól még nem önportré arc nélkül, hogy bemozdult a fejed. Ezt csak azért mondom, mert ha már leckébe küldünk - és én nagyon örülök neki, ha leckébe kerülnek a képek és nem csak a szabadgyakorlatba vannak bedobálva -, akkor ez legyen pontos. Ezt a légköri jelenséget vagy csillagászati történést ma már, ha jól olvasom a híreket, Magyarországon is lehet látni valamelyik hegységünkben, de azért északon ez sokkal gyakoribb. Örülök annak, hogy ilyen üzenetet is kapunk, bár hozzá teszem, nem az elsőt. Arról sem vagyok meggyőzve, hogy ez a legjobb lehetséges megoldás. Értem én, hogy ennél csak háttér a sarki fény és itt rólad szólna ez a történet, de nem értem, miért vagy összelapátolva a házzal, miért vannak ezek a formák így összekeverve. Esetlegesnek tartom ezt a megoldást. Inkább impulzív, semmint végiggondolt üzenet. Azt kell tisztáznod magadban még exponálás előtt, hogy mi legyen az a képi szerkezet, amit mutatni akarsz. Ha ez ennyire esetleges, hogy az égből túl sokat kapunk, de a derekad alatt nem sokkal már vágva van a kép és előterünk is alig maradt, akkor ez azért kelt zavart a néződben, mert ő ebben a formában próbálja értelmezni és elfogadni a képet, miközben a néző maga is érzi, hogy valami nincs rendben, valami nem a megszokott. Fel lehet rúgni bármilyen szabályt, de ha felrúgunk egy szabályt, annak valamilyen indokának kell lennie. És én most ennél a képnél nem érzem ezt az indokot. (hegyi)