Azt mondom, hogy annak ellenlére, hogy utálom a szépiát, de ez így hangulatilag rendben van, csak a minőség és a kompozíció az, ami miatt az eredmény nem azon a szinten van, ahol amúgy te már képeket készítesz. Szóval erre érdemes figyelni, ellenőrizni, hogy az jött-e létre, amit akartam? Mert mit mesél ez a sok felület az újságból? És mi ennek a cicához az arányaiban a köze? Jó, hogy van, de azért a macska lehetne hangsúlyosabb. (hegyi)
Érdekes ez a kép, mert van egy olyan filmes hangulata, hogy a szereplő még mosolyog, de a következő pillanatban egy Hattori Hanzoval lemészárol mindenkit. Nem tudom megmondani, mi adja ezt az érzetet, talán a tekintet, vagy maga a helyzet sugallja, nem tudom igazán, de mindenképpen figyelemre méltó eredmény született. Várom a folytatást! (hegyi)
nem a legtutibb minőség, de egyszer majd reprodukálom
Ha reprodukálod, és érdemes lenne ebben a világban is mozognod, jól hatna rád, akkor abban kell figyelned, hogy feltedd a kérdést magadnak, mi az, ami ebben téged érdekel. Ha én mint néző szemlélem ezt a képet, akkor azt mondom, hogy a vetítőgép már nem kell, ott lehetne vágni, és ami fentről levágódik, azt alulra odatenni, azaz a kamerát lejjebb vinni, mert akkor ez a fényjáték lehetne a lezárás, és lenne alja, talapzata is a képnek. (hegyi)
Nagyon szép az a színpár, amit mutatsz, finom, és bár egymás ellentéte, de mindez nem harccal, nem erővel mutatkozik meg, hanem egymásba simulva, felváltva egymást. A sokszor látott sziklák képét ezzel sikerült felfrissítened. (hegyi)
Erősen személyes üzenet ez, ha egy kevéssel lejjebbről fotózod, akkor az a fű, vagy mi a fene, ami most a fényhatárnál van, az feljebb kerülhet és akkor hangsúlyt kaphatna, az szép líraian zárná alul az egészet. Így is tetszik, de úgy még jobban tetszene. (hegyi)
Nagyon tetszenek azok a zöldek fenn, a kedvenc zöldem, én mondjuk egyből arra a gömbre figyeltem ott a fa mellett, hogy az mi lehet - oda lehasaltam volna, valahogy belevenni ebbe az egészbe őt, mert annyira különös. (hegyi)
Sokfelekepp megfogalmazott tema, amirol nem szeretnek beszelni. Maga a kep elsore talan direktnek tunik, de megis erzekeny. A kozelseg, a targy merete, es az eloterben felsejlo reteg teszik azza. Errol a retegrol szivesen olvasnek, hogy hogy keszult. Fotosoppal nyilvan nem lenne nehez hasonlot osszehozni, de csodalkoznek, ha itt ez lenne a megfejtes. Na es megis, pusztuljon el mind, aki a vallasanak kiforgatott kepet hasznalja a beteg agya altal vezerelt szornyusegek ideologizalasara. (bobak csaba)
- A bizalomnak ára van, kérem! - húzta ki magát Sértett László. Úgy érezte, most aztán jól megfogta az ifjabb Illetőt.
Sértett arcáról az elégedettség szinte párolgott. Pufók-vörös képe most pirkadati napként ragyogta be az ifjabb Illető nyomorúságosan gebe, hajnalszürke alakját. És Sértett tovább ünnepelt:
- Most jól jönne az öreg Sértett, ugye? Gondolt erre akkor is, mikor a lépcsőházban pusmogott? - az ifjabb Illető mintha szólni szeretett volna, de Sértett nem hagyta.
- Jól megcsúfítjuk a Sértettet? Mi? Aztán jövünk hozzá hogy Sértett bácsi így, meg Sértett bácsi úgy!
A fiatalember ismét szólni szeretett volna, ám a nagy párában az öreg észre sem vette őt.
- Majd megmutatom én! - emelte Sértett úr az ujját - Majd megmutatom, hogy nem lehet lacafacázni velem! Nehogy azt higgye... - és ekkor görcsös köhögő roham kapta el.
Talán nagyobb lélegzetet vett a gőzfürdő vízzel itatott levegőjéből, talán csak az évtizedekig szívott dohány kívánkozott ki egyszerre belőle, de az is lehet, éppen a lelkét készült kiköhögni, hogy végre megmutathassa: az övé sem rosszabb a többiekénél! Természetszerűleg akkor meg kellett volna halnia, hogy a halottkém infarktust vagy agyvérzést állapíthasson meg nála, de ott volt az ifjabb Illető, aki megmentette őt. Kiráncigálta az öreget a gőzkamrából, leültette egy megviselt műanyagszékre, s mivel nem látott mást az uszodában, hát kiszaladt segítségért az előtérbe. Rohant be vele az uszodaorvos meg a portás is, ám odaérve az öregnek a hűlt helyét találták csak.
Benéztek a gőzkamrába, átvizsgálták a medencéket. Eltűnt az öreg Sértett, nem lelték sehol. A végén meggyanúsították az ifjabb Illetőt, hogy csak kitalálta az egészet. Bár a portásnak mintha rémlett volna valami. Tényleg jött egy öreg is délután, és mintha bizisten nem látta volna elmenni - de ezt mégsem merte elmondani, hátha őt is meggyanúsítja az orvos, hogy azért nem látta, mert állandóan a kistévét nézi a fülkéjében. Így inkább az orvost pártolta, s kifele menet ő is hátrahagyott egy szemrehányó mondatot a megkeveredett fiatalembernek.
Az ifjabb Illető pedig nagyon csodálkozott. Nézte a nedves kövezetet - hátha látja az öreg Sértett lábnyomait, ismét kereste uszoda-szerte: zavartan szaladgált fel és alá. Végül lerogyott ugyanabba az agyonhasznált műanyagszékbe, melyben az öreget is hagyta. Arcát kezébe temetve görnyedt előre.
- Hol lehet Sértett bácsi? – pusmogta magában.
Sértett bácsi pedig otthon volt. Csendben ült a karosszékében. Sértett néni a kis konyhában tett-vett, és időnként bekukkantott a férjére, de ő sem szólt. Eltelt így talán félóra is, mire nagy nehezen feltápászkodott az öreg a fotelből, majd odalépett a velük vénült szekrényhez. Ajtaja nyikorogva-nyekeregve nyílt, s a hangjára benézett Sértett néni is.
- Mit keresel? - kérdezte férjét.
- Az úszómat.
- Minek? - kérdezte Sértett néni, és a kérdés súlyát megerősítve odalépett ő is a szekrényhez. Kezében ekkor megállt a törlőkendő, s pillanatnyi csend omolt közéjük.
Sértett bácsi a válla fölött dörmögött ki:
- Bemegyek.
- Megbolondultál? Az előbb még majd megfulladtál, most meg uszodába akarsz menni?
- Mit törődsz te ezzel? - morogta Sértett bácsi, és kereste tovább az úszónadrágját.
Innen aztán Sértett néni végeláthatatlan hosszú prédikációba kezdett. Hol rikácsolt, hol meg nyöszörgött mint a szekrényajtajuk. Jött a nej szájából rágalom, sérelem, ki nem vitt szemetesvödör, be nem ütött szög, meg szégyenfoltos alsógatya, minden. Sértett bácsi pedig arra gondolt, hogy majd egyszer az asszonynak is jól megmondja a magáét. Most azonban elmegy a gőzbe, hogy terve szerint ráijesszen az ifjabb Illetőre... Igaz, azt még nem tudja, hogy miként fog eltűnni míg az a tejfelesszájú segítségért rohan, de a villamoson kitalálja majd azt is. És Sértett László felderült, újra ragyogott, mint gyerekkorában, mire neje egy terccel magasabbra fogta.
Nem lett meg a keresett gatya, így hát Sértett bácsi visszabandukolt a fotelhez. Sértett néni abbahagyta a kíséretet, keze ismét megindult - megpörgette a csuklójához ragadt konyharuhát a lábasban. Bosszúsan nézte urát, majd a konyhácskába visszalépett.
Sértett bácsi még mindig mosolygott, ahogy visszaereszkedett a fotelbe. Arra gondolt, hogy mégiscsak jól lebuktatja majd az uszodaorvos a portást azzal a tévézéssel. Mert biztos, hogy tévézik! Minden portás tévézik! De az uszodaportás duplán megérdemli a lebuktatást, hiszen az ő helyén ül most.
Nem most fotóztam, csak éppen ezzel bíbelődtem amikor meghallottam a szörnyű híreket :(
A dolog abszolút érthető, bár azt kell mondjam, hogy a kép maga még így is, fejreállítva is vidámabb, mint azt a helyzet, amire beküldted, indokolná. Valószínű, hogy ezt akkor és ott érdemes lett volna abban az érzelmi állapotban megismételni, újragondolni, amikor a terrortámadás történt, mert ez az állapot kell ahhoz, hogy a dolog kiforogja azt, amit ez az érzelmi sokkhatás adhat hozzá pluszban. (hegyi)
A magány leckébe szántam, de azt már nem találom... Akkor szinpadi látvány. Szarvason. Szabadtéri. Ősszel pedig ilyen.
Szép ez, kifejezetten jó nézni azt a padozatot, amin a levél ebben az esős időben fekszik, ehhez képest nekem az ég túl tágra nyílik, egy fokkal sötétebb kékkel már zártabb lenne fenn, nem repülnénk ki a szituból ennyire. Érdemes lenne kipróbálni. Az egy másik dolog, hogy veszélyesek ezek az őszi levelek, mert giccshatárra visznek. (hegyi)
Egész alakos portré - Feladat
Mobiltelefon / Mobiltelefon
Filmes helyzetet idéz a kép, annyira fura ez a tábla és az elhelyezése, az a falszerű valami, ami lehatárolja a teret, ikonszerű lesz tőle minden, miközben az árnyékok meg személyesek, álomszerűek. Jó az, hogy alul hagytál valamit a realitásból, egy picit lehet hogy még többet is lehetne ebből adni, hogy még jobban ellentétbe álljon a fő témával. (hegyi)
Nagyon szürreális ez a kavargó örvény, az elhelyezés pedig még rá is dolgozik erre, a kameraállás, mert lenyom, présel szinte, még erősebbé téve a forgást. Az is jó, hogy hosszút exponáltál és így a figurák személyesből átmentek általánosba, a fontosságuk nem egyedi, hanem formai. Jó lett, köszönet! (hegyi)
Radios helyzetet mutat a kep, amit jelez a mikrofon persze, de Tamas pozicioja is, nyitott, figyelmes, beszed - nem is beszed, beszelgetes - kozben elkapott pillanat. A kidolgozas eros strukturakat hoz, amik jot tesznek a hajnak es a borostanak, kisse furcsan erositik a hatteret, ami igy jobban nyujtja a kepet fuggolegesen, de az inget a kelletenel hangsulyosabba teszik. Igen, azt latom, hogy a mikrofonra nezek szinte azonnal az arcrol, onnan az ingre es ott ragad a tekintetem. Mikozben maga a portre jol mutat, az elhelyezest is furcsallom, a kep bal harmadaban nincs semmi informacio, jobb oldalon pedig a torzs es a bal kar talan kerne meg egy kis szabad levegot. Szoval ugyanezt a helyzetet megneznem egy masik inggel es kicsit jobbra forditott kameraval.(bobák csaba)
Hozzávalók:
- Jó félnapos hegyi túra, a kicsit csípős, de napsütéses, tiszta levegőn.
- Egy kedves, és professzionális sütödés a parkoló büféjében, ahol kívánságra vékonyra és ropogósra sütik és enyhén fokhagymásan, kevés füstölt sajttal, tálalják a farkaséhes, kedves vendég elé.
- 3 dl forró citromos tea illik hozzá, (ha Te vezetsz) egyébként forralt bor.
Nagyon enném, imádom a lángost, és ez a keresetlen egyszerűség jót tesz a képnek, mert hangulatba hoz. Ami javítható lenne, az a tónustartomány, egyszerűbben mondva, sötét a kép ahhoz, hogy eléggé szerethető legyen, ez ad ennek most egy fád, szomorkás búcsúzás hangulatot, ami persze lehet akár érthető is, ha visszaemlékezésről van szó, de mégis, én lehet, hogy ezt javítanám. (hegyi)
Nagyon szépek a ritmusok a képeden, és attól lesz ereje a munkádnak, hogy miközben tartalmilag benne van az ősz, miközben formailag háromszögek uralják, amik éleikkel általában szúrósak és ez a kettő együtt akár lehetne melankolikus és fájdalmas is, de mégis, a színek és a komponálás olyan vidám és erős, hogy mindezt feledteti és épp ez a kettősség az, amitől oda kell figyelni rá. (hegyi)
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Iványi Gabriella
2024. 12. 22. - 16:31
Kedves Zsófi, december 26-án nekem is lesz búcsúadásom a rádióban, amihez ezt a fotód választottam…
Török József
2024. 12. 22. - 15:04
A Látszótér Rádió utolsó, Az adásvezető voltam című műsorához, melynek premierjére 2024. december…
Aureliano
2024. 12. 21. - 11:50
Jóska szeretettel konferálja az elköszönő műsorkészítő, Aureliano Első adását -Az idő illúzió, az…
Bach Viktória
2024. 12. 19. - 11:00
20:12:40 ‹Zsolt› kocek kb nálunk nőtt fel. 20:12:46 * miles quit (timeout) 20:12:58 ‹Pádi› én is a…
Aureliano
2024. 12. 18. - 22:06
Boch: -Ez jó volt, ez a teretlátok. Énekelni fogsz, gg? szeretnéd csak. Hegedül. Nem én hegedülök.…