Ez haláli, abszolút rendben van. A két foltos arcú indián. Büszke tartás van, azért látszik, hogy megélt sorsok ezek, mind a két állatkának megvan a két története már, valószínű, hogy nem voltak egyszerűek ezek az évek, amik elmentek fölöttük, nagyon jól sikerült ez a kettős portré, abszolút működik, még az a kék autó is jó, hogy ott van, mert az ad egy játékosságot, egy dinamikát ennek. Köszönöm, hajrá, ez jó lett. (hegyi)

Azt látom, hogy van hajad, szakállad meg füled, meg van egy szemed is, ez jó. Azt, hogy miért pont a félélet az, ami idekerült, nem biztos, hogy tudom, lehet, hogy éppen ezt hallgattad, és akkor gyorsan odakaptad a szemedhez, hogy mint egy lyukkamerát használd, bár ott ennél kisebb lyuk is elég, de a lényeg az, hogy nekem működik, bár erősen szétaprítja a képet a sok duma ezen a CD-n. Én még gondolkodtam volna, hogy mit tegyek oda, az lehet, hogy CD, azzal nincs semmi baj, de melyiket, vagy hogyan. Azt elhiszem, hogy lehet ehhez valamilyen érzelmi kötődés, merthogy te, vagy a haver szerepel ebben a zenekarban, de a képi összhang ezt fölülírja. Túl sok a duma. Ha nem lennének ezek a dumák rajta, akkor jó lenne a sok figura, ebben a tekintetben értem, hogy miért ezt választottad, de most ezen sok a duma szerintem. Ez a PG csoport, meg a sok felirat, hogy mit szabad és mit nem, az visz el. De a kép tetszik, ettől függetlenül hajrá. Majd egy olyan önportrét is várnék, ahol van mondjuk orrod is. (hegyi)

Így már jobban értem, mint ahogy az előző képnél mutattad. Hogy miért nem vágod le a képnek a felső részét egészen a háztetőig, azt nem értem. Arra már nincs szükség, ami az éggel történik, nem érdekelnek a daruk sem, meg semmi ilyesmi. Ha levágtad volna fentről, és oldalból is akkor egy kicsit vágtál volna, attól még érthetőbb marad ez a kép, koncentráltabb lenne. Mindenesetre nagyon köszönöm, mert izgalmasak ezek a pipacsok. (hegyi)

Az van, János, hogy ez az Ágnesnek a következő képével együtt érdekes, így önmagában nem nagyon értem. Mi van? Mitől lett ő Catman, vagy mi van? Itt van egy kép, aminek nincsen feketéje, valamiért ez a szürke neked bejön, nem értem, hogy miért, van egy macska valami helyen, de a sziluettje belelóg a háttérnél azokba a sötétebb részekbe, tehát nem pontos az ügy, úgyhogy maradjunk abban, hogy ez nem értem. (hegyi)

Zoécska, majd amiket csinálsz, azokat próbáld meg besorolni valami leckébe, jó? Tehát ne úszd meg azzal, hogy berakod a Szabadgyakorlatba mindet, mert akkor mi a francnak vannak a leckék? Kezdd el nézegetni a leckéket, jó? Ezt most én átrakom a Portré leckébe, mert ez az a barátodról. Tudod miért nem jó ez a kép? Azért, mert lusta voltál ahhoz, hogy a kamerádnak a nézőpontját meggondold, hogy hova teszed. Érvényes lett volna az is, hogy ha magasról fotózod, és akkor egy ilyen furcsa bábúszerű hatása lett volna, de én inkább azt mondom, hogy ezt még lejjebbről kellett volna fotózni. Tudod miért? Mert ez így civil. Ennek a fiúnak nem a szépen lassan hátracsúszó homloka a jelentős, hanem maga a személyiség, a figura. Ahhoz, hogy működjön az, hogy nem néz a kamerába, az kell, hogy valami történjen, hogy valahová nézzen. Szoktam mondani, hogy a múlt a bal oldalon van, a jövő a jobb oldalon. Ő most tulajdonképpen, ha akarom, akkor visszanéz, legalábbis innen nézve, visszanéz a múlt felé, aminek lehet ilyen jelentése, ha akarom, de ahhoz meg nem elég feszes az egész. Ezt visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Ez biztos valami idézet valakitől, és akkor az biztos helyén van. Itt most a fákat nem látom, hogy lépdelnének bármerre, de nem is akarom én ezt boncolgatni, mert még mindig jobb, mintha az lenne, hogy Cím nélkül. El tudom fogadni ezt, ez egy jó kis ritmus. Mi lett volna ha lett volna valami szereplőnk? Ez csak egy kérdés, mert akkor lehet, hogy mást is tudnánk ezzel még mesélni, de ettől függetlenül, ez így üresen is tulajdonképpen szép. Azt a fölső kis belógó ágat lehet, hogy én kivágtam volna, de még így is elmegy. (hegyi)

Kedves Anita, köszöntük a Látszótéren, egy kis idő eltelt azóta, amióta ezt beküldted, és elnézést kérek, hogy eddig tartott, amire utolértem magam, hogy eljussak a képedig. Ez egy nagyon erős első lecke. Az utóbbi hónapoknak, akár éveknek is az egyik legerősebb üzenetét kapjuk, ebbe benne van a nagylánnyá érésnek az idétlensége, a kamaszkor, a szerencsétlenkedés, a használom anyám rúzsát, és megpróbálok felnőtt lány lenni, de közben a fene se tudja, hogy hogyan kell ebben járni, mert eddig csak edzőcipő volt a lábamon érzés. Szóval abszolút mesél a történet, én nagyon örülök, hogy ezzel kezdted, mert ez egy valódi, nagyon jó kis önvallomás. Kérlek, dolgozz, jövök, csinálom én is, de a képeidet is várom. (hegyi)