Gyümölcsös

Gyümölcsös

Nagyon szép csendéletet mutatsz, nagyon jók a formáid, kicsi derítés majd nem ártana. Derítésnek azt nevezzük, amikor egy főfény, egy erősebb megvilágítás ellenpontját megtaláljuk azzal, hogy azt a főfényt valamilyen más fényvisszaverő felületről visszacsapatjuk ellenoldalra. Automatikusan létrejön ez a tányérral, ha megfigyelitek a két barackot meg a diót. A tányér maga visszaderíti ezeket a formákat, és nézzétek meg, hogy mennyire jól élnek, jól mutatnak ezen az egészen, míg az asztalterítőn lévő dió, alma, meg a váza is bebukik feketébe. Ezt kellene elkerülni. Annyit kellene elérni a derítés által, hogy az történjen meg a többi tárggyal is, mint ami megtörténik a tányérban lévő tárgyakkal. Ezt nagyon egyszerű elérni, mert ha egy tányér ezt meg tudja csinálni, akkor nosza, vegyél elő még egyet, és az is vissza fog neked deríteni, ahogy látom, itt volt elég fény. Ezt meg fogja tenni neked akár egy alufólia, vagy bármi más olyan konyhai eszköz, ami ott van kéznél, és vissza tudja verni a fényt. Arra felhívnám a figyelmet, hogy a neutrális fényvisszaverést a fehér felület fogja adni, az ezüstös felületek inkább hidegebb fényt hoznak, az aranyló, sárgás felületek melegebbet, ezzel lehet játszani is, hogy mit akarsz ebből kihozni: egy melegebb vagy egy hidegebb tónust. Érdemes lenne ezzel foglalkoznod, mert ez a kép izgalmas. Egy kicsit több kellene abból a rózsaszín virágból, ami fönt van. Most az egész kép egy kicsit szűk minden irányban, több előtér kellene, és oldalt is több tér, de a megoldással abszolút egyetértek. Ha a tömegelhelyezéssel még pontosabbak akarunk lenni, akkor én közelebb vinném a vázát a tányérhoz, és kijjebb vinném az almát. A kettőt megcserélném oldalirányban. Nagyon örülök, hogy hozzáfogtál ehhez is, úgy tűnik, van hozzá érzéked, ez ismét olyan terület, amivel van értelme foglalkoznod. (hegyi)

Tetőn

Tetőn

Tulajdonképpen aranyos ez a dolog, én kicsit keveslem most azt, ami a bal oldalon történik. Az első ötletem az volt, hogy mi lenne, ha levágnánk, persze akkor érdektelen az egész, mert a helyzetet vágnánk le, hogy értelmezni lehessen, hogy ez egy tető, kell az oda, de ha már ott van, akkor legyen több belőle még egy ujjnyival. Akkor ráadásul meglenne az is, hogy honnan merrefelé mutat ez a dolog. Azt a vackot, ami a falon van, nyugodtan le lehetne vágni, arra nincsen nagyon szükség, el is viszi a figyelmet, és azt a másfél ujjnyit hozzátenném a bal oldalhoz. Egyébként a dolog jó, utómunkában van mit fejlődni, úgyhogy most már itt az ideje, hogy egy kicsit a photoshop használatával is foglalkozz. (hegyi)

Instruált modell

Instruált modell

A helyzet hasonló, itt mondjuk az, hogy a nő öléhez odakerült a Skoda, az annyira nem erős, erre oda kellett volna figyelni, hogy ott mi történik azzal a fénnyel. Az nem rossz, hogy te ott hogyan jelensz meg, kicsit olyan, mintha egy marionett helyzet lenne, hogy a lány irányít téged, mint egy bábút, erre még rá lehet játszani, de itt most nem rossz ez a figurális megjelenés, ez itt most jól működik. Ha javítanék rajta valamit, akkor azt, hogy megvárni ilyenkor, hogy elmenjen a skodás. Tudom, ez majdnem lehetetlen, mert mikor fog az onnan elmenni, de ha ezek a szituációk, mint reklám, ott vannak, és többször vissza lehet oda menni, megnézni, hogy mikor milyen a fényviszony, a formák, stb. Érdemes ezzel foglalkozni, mert az ötlet jó. Abszolút pártolnám azt, hogy ezzel foglalkozz, de akkor tedd bele azt a pluszt, hogy jegyzeteket készítesz: például, hogy délután kettőkor jobbról jön a fény, délelőtt tízkor balról. Akkor látni fogod, hogy mi a különbség, hogy esetleg a te figurád hogyan tud életet kapni. Én sarkallnálak arra, hogy foglalkozz ezzel még. (hegyi)

Hosszúlábú asszony

Hosszúlábú asszony

A megfigyelés tökéletes, az nagyon jó, ahogy ezt megfogalmazod: hogy egymásra fotózod a tükörképet és saját magadat, és tulajdonképpen ettől izgalmas is ez a kép. Ugyanaz a problémám vele, mint a biciklis képnél, hogy te civil maradsz. Márpedig valahogy azt kellene elérni, hogy ne a civil fotóst lássam ebben a tükörképben elsősorban, hanem lássak egy figurális játékot. Megint az iróniát hívnám elő. Ha véletlenül találsz erre rá, akkor ellene kell dolgozni annak, amit ő mutat. Miről beszél ez a modell? A divatról. Arról, hogy hogyan kell megjelenni egy őszies helyzetben, milyen vagány kabátja van, mennyire menő ez a pláza-lány, de akkor ehhez meg kell keresni az ellenpontot, és te vagy az. Testileg mi nagyon alkalmasak vagyunk az ellenpontozásra, és akkor tessék kigombolni köldökig azt az inget, és hozni egy ilyen melós-turista kombót, aki ott most ezt véletlenül megtalálta, tehát valamit magadon kell alakítani ahhoz, hogy ennek meglegyen az ellenpontja, egyébként nem fog működni. Ott áll meg a dolog, hogy önmagában a te jelenléted még kevés, arra még valami fűszert rá kell szórni, hogy az finom legyen. Egyébként a tónusok, és minden rendben van, kicsit azt sajnálom, hogy a lábnál ennyire el van vágva, meg a fejnél is valamennyit hagytam volna, de egyébként a dolog működik, ugyanakkor hiányzik nekem a vicc, az plusz mondanivaló, ami ezt az egészet följebb emelné a talált kép szintjénél. (hegyi)

föld és víz

föld és víz

Nagyon szép a struktúrája ennek a világnak, amit mutattál, annak örülök, hogy ahogy telik az idő, ezeket a teszteket, gyakorlatokat te mind elvégzed, nagyon örülök, hogy magad keresed a magad kihívásait, hogy hogyan kell megoldani egy világítási helyzetet, mit lehet egy tömegelhelyezéssel csinálni, ez ebben az értelemben egy jó kép. Összességében, ha akarom, akkor azt mondom, hogy jó, most mutattál valamit, de nincs eldöntve, hogy mi az, ami izgalmas neked ebben: az évgyűrűknek ez a nagyon szép, kemény, raszteres megjelenése, vagy maga az a struktúra, ami az ívekkel meg a fönti résszel történik. Ettől függetlenül, mint tanulmány, elfogadom. (hegyi)

cool kid

cool kid

Két dolgot akartál egyszerre mutatni: a környezetet is, meg azt az érzést, azt az atmoszférát, hogy milyen ez a nyugágyas helyzet, és szerintem a kettő között maradtunk. Ha akarom, akkor ez izgalmas a színeivel, de akkor kevésbé kellene, hogy kopogósra legyen véve, valamiért szereted ezt a nagyon keményre hívott világot, de itt sokat veszítesz az árnyékokban. Ha ez a nagyobb, tágabb nézőpont a fontos, és az atmoszféra és a színek játéka, akkor a fiút meg kellett volna kérni, hogy szálljon ki a hintából, mert akkor ez működne, esetleg a hintában bennehagyva egy törülköző, vagy egy könyv, vagy valami forma, hogy lehessen látni, hogy az használatban volt. Ebből a nézőpontból zavaró a fiú, mert ő csak egy formai kuszasággá válik. Ha pedig ő a fontos, ha a fiúról akarunk beszélni, akkor közelebb kell menni. Így most az ő gesztusaiból semmit nem kapunk meg, az érzetet és az összképet zavarossá teszi ez a szituáció. (hegyi)

Mama

Mama

Ezért a képért nem tudlak megdicsérni, Viki, azért nem, mert nüanszon bukik el, és ez viszont olyan, hogy ha ebből készült mondjuk 10-12 kocka, akkor sajnálattal erről a kockáról lemondtam volna, és kerestem volna egy olyat aminél a szereplő jobban van elhelyezve. És itt most nem is az a helyzet, hogy mennyire komponálunk ellenében a szokásosnak a füst megjelenése miatt, mert a füst és a fény szépen van megmutatva, de nem tudom nem észrevenni azt, hogy a kamerád fölfelé elmozdult. A szereplő fölött felesleges tér van, egy ujjnyi legalább, és az nagyon hiányzik a kéznél. Annyira bánatos dolog az, hogy a vállnál-kéznél, mellnél ilyen furcsán, ilyen rosszul vágtad meg ezt a képet. Semmi más baj nincs, mint, hogy magát a képmezőt lefelé el kellene mozdítani, és akkor máris működne a dolog. Ez sajnos hiba. (hegyi)

KödHegyi Zsolt-2015.08.21. 19:10Hegyi Zsolt-2015.08.21. 19:10

Köd
Köd
Köd

Páztortűz Panzió, Nyárádszentlászló, Románia, 2015.

Egy képhármast kapunk, most már ennyi idő után elmondhatom, hogy az első képpel kapcsolatban Vikinek volt kérdése, hogy melyik kapus képet válassza, mert készült egy másik is. Én emlékszem, hogy a másikra tettem legbelül a voksot, és arra számítottam, hogy Viki is, nem nagyon próbáltam orientálni, hogy én döntsem el, hogy mit akar ő mondani, csak elmondtam, hogy mi a két kép közötti különbség, és valamiért ő ezt választotta. Az igaz, hogy tónusában ez a kép jobban illik a képsorba, mint a másik, ugyanakkor viszont nekem nem minden a tónus, nekem fölülírta volna a tónust annak a képnek a közelisége, mert az egy közelebbi verzió volt. Az egy érdekes kérdés, hogy a három képből kettő jobbra van komponálva, ha a sorrendet megcserélnénk, már akkor is lehet, hogy másképp mozogna ez a történet, most így nekem ez kicsit húz jobbra. Mindettől függetlenül szép, filmes hangulata van a képeknek. Annak örülök, hogy itt a Viki fölülírta a saját maga által szeretettel használt 16:9-es formát, és végre fotós formában dolgozik, és mégis filmes hangulatot hoz. Kicsit nekem a Jancsó filmek jutnak eszembe ezekről a képekről, de hát nyilván ez nem véletlen, Jancsó imádta használni azt, ami a kinti fényekkel történik egy időjárás változás közben, akár a ködről legyen szó, akár a fénynek a használatáról, tehát nem véletlen, hogy nekem ilyen hangulatot hoz érzelmileg. Persze, lehet az újkori verziókból említeni Tarr Bélát, akár, de megvan ez a fajta filmes kapcsolódás, ami tulajdonképpen jó, mert van hangulata. A középső kép viszont technikailag kakukktojás, ott valamit félrenéztél, Viki, azt hiszem, mert ott az a rész, ahol élesnek kellene lennie, a partnál, a kép elejénél, az is olyan furcsa, tömörítési problémának tűnik. Olyan, mintha két kép készült volna a fényképezőgéppel, és egy pedig mobillal. Ezt érdemes ott ellenőrizni, ha már digitális gép van nálunk, és nem kell várnunk az előhívásra, hogy mi a fene is van a képen, és hogy megtörtént-e az, amit akarunk. Ez nekem most ezért kilóg, egyébként szép munka. (hegyi)

Lánc nélkül

Lánc nélkül

Ez egy érdekes Vágy lecke megoldás, mert sok mindenről mesél, egészen vad irányokba is el tudok menni, ha akarok a lánccal, a leláncolással kapcsolatban, mint vágy. Gondolom nem teljesen erre gondoltál, amikor elkészítetted a képet, de bocsánat, ez most benne van. Ha a szabadulás, vagy a szabadság lenne a téma elsősorban, akkor valami kellene még ebből, kevés ez így, túl közel mentél, mert nem kapok abból, hogy mi lenne, ha ez a kapu még jobban kinyílna. Mi van ott mögötte? Egy tájrészlet, vagy egy épületnek a belső részlete? Szóval valami biztos, hogy van, de érdemes azt megfogalmazni, hogy mi az, ahová a vágy iránya mutat. Most ez nincs a képen. (hegyi)

Héjakút mácsonya (Dipsacus laciniatus)

Héjakút mácsonya (Dipsacus laciniatus)

Szépen van ez az egész exponálva. A formai dolgokkal nem biztos, hogy tökéletesen egyet tudok érteni, megint azt mondom, hogy lehet ám csalni. Ha egy kicsit megtöröd ennek a magasnak a szárát, akkor közelebb hozható az alacsonyhoz, akkor is meglesz ez a fajta ritmus, de kevesebb lesz köztük a különbség. Vagy fentebbről fotózol, és akkor az égből tűnik el valamennyi, ami nem is biztos, hogy baj lenne, vagy lentebbről fotózol, és akkor a háttérből tűnik el, és magad fölé emeled, tehát megint a kamera nézőpontjának a megválasztása a fontos. Ez már a harmadik olyan kép, ahol azt mondom, hogy ez egy fontos kérdés, erre oda kell figyelni, mert ez még nincs pontosítva. Egyébként a dolog tónusaiban, és exponálásában szép. (hegyi)

Kevés a víz, sok a gaz

Kevés a víz, sok a gaz

Feri, ennek a képnek a fölső egyharmadát levágnám a fenébe, mert igazán az érdekes dolgok alul történnek: a zöldekkel, a kékekkel, a sárgákkal, a fehérekkel. Tulajdonképpen a sárga fölött nem sokkal ez már vágható, a többi kigyengíti ezt a kompozíciót, és ezt a megfogalmazást, úgyhogy megint az mondom, hogy te döntsd el, hogy miről akarsz mesélni. A kevesebb olykor több. (hegyi)

Mindjárt jövök!

Mindjárt jövök!

Valahol most elbeszélünk a történetben két fő motívum között, és nincs eldöntve, hogy hova tettük le a voksunkat. Mi a fontos? A táj, ahol biciklizel, és a bicikli egy mellékes szempont, vagy az, hogy kerékpározol? Afelé tendál a döntés, hogy a kerékpár a fontosabb, hiszen az a nagyobb a képen, ugyanakkor viszont fölemelkedtünk erről a szintről, és ez így most a horizontunk is, ami elmegy a bicikli fölött. És hova megy? A semmibe. Mert a horizont fölött van a táj része, maga a falu a dombokkal, bokrokkal, és a horizont alá került az egész komponálás. Ha lejjebb kerül a bicikli, akkor ez a két történet egymásra tud csúszni, tehát az a középső sáv, ami most nagyon sok képelemet nem tartalmaz, eltűnik. Ezt érdemes lenne végiggondolni, amikor komponálsz egy ilyen képet, hogy mi az, ami ebben most fontos. Neked kell meghatározni, hogy érzelmileg mi az, ami hozzád közel áll, és afelé vinni el a kamerának a nézőpontját is. (hegyi)

Nyeregben

Nyeregben

Sejtem, hogy ez nem egyszerű történet, amikor az ember magát akarja lefotózni biciklizés közben, beállítani a gépet, az időzítőt, meg minden kutyafülét, és nagyjából arra is kell kerekezni, gondolom, hogy ez egy ilyen fogyókúrás programnak is felfogható volt. Ez ebben az értelemben egy nagyon jó tanulmány, és ezt jól is hajtottad végre. Ezzel ilyen értelemben nincsen probléma, szerethető a kép. Biztos te magad is megtapasztaltad azt, hogy hol van benne még javítani való, és én abszolút el tudom azt fogadni, hogy elfogy az embernek az energiája, és valahol a projekt közepén azt mondja, hogy jó, most ez egy olyan pont, ahol legalább benne vagyok a képben, akkor ezt most rögzítsük. A későbbiekre nézvést mondom, hogy nyilvánvaló, hogy kicsit följebb kellene emelni azt a kamerát, a mélységélesség nem egészen ott van, ahol kéne, tehát ezen még van mit melózni, és ez még csak a technikai része a dolognak, mert akkor kompozícióban és formájában a helyére kerül. Aztán a következő kérdés az, hogy mit akarunk elmesélni? Én ebben a képben érzek egy kis humort, és én lehet, hogy erre tenném a voksomat. A kerékpározás elég régi sportág, régen ezekkel a nagy kerekes biciklikkel űzték, volt ennek egyfajta stílusa, vagy formai jegye, ami itt most a csíkos pólóban fölismerhető. Én arra tenném a voksom (persze ez időjárásfüggő, hogy hogyan lehet ezt jobban megoldani), hogy ilyenkor az ember fölvesz egy cicanadrágot, ahhoz ezt a csíkos pólót, és mint régen a birkózók, „feszeng”, tehát mutatja az izmait. A humort az erősíti, hogy ha minél feszülősebbek ezek a cuccok, és már dolgozunk a fogyókúrán, de a testünk még olyan, amilyen. Erre rá lehet játszani, tehát nem muszáj mindig az embernek eltakarni azt, ami van, ha kihangsúlyozza azt, ami van, abban a vicc, az irónia benne van, és ez szerintem egy fontos erény lehet. Tehát a következő lépcső az, hogy oké, kerékpározunk, de hogyan, milyen szerelésben, mit akarok még ebből pluszban elmesélni, mert ez egyelőre még primer, másodlagos értelmezési síkot is meg kell nyitni, azt, hogy ennek legyen egyfajta üzenete. Ez lehet a következő lépcső a technika rendberakása után. Én javaslom neked, hogy ezzel még dolgozz. (hegyi)

Mohás

Mohás

Ez a kép még június 28-án elkészült. Most, hogy a http://latszoter.hu/napkozi/frantisek-balga-365-napja/36578-mohak-foeldjen fotóról levegyem a gallyacskákat, ide töltöm fel. Köszönöm az észrevételt, jó sétát Zsolt a Mohásban!

Volt egy előzménye ennek, ami nekem jobban hasonlított egy városi képre, persze nem kötelezően ez a cél, de ott azt beszéltük, hogy javítunk azon. Ez most itt túl bedöntött verzió nekem, túlságosan olyan, ami skurcban van, perspektívában más rálátást ad a dologra, úgyhogy ez nem egészen annak az ismétlése. Ez nem baj. Ez egy izgalmas kép lenne. Itt most a LENNÉ-t szeretném kifejteni. Azért csak lenne, mert ettől a képformátumtól azt hiszem, hogy agyvérzést fogok kapni. Arról van szó, hogy a klasszikus képformátumok nem véletlenül alakultak ki úgy, ahogy. Ha valamit elbénázunk a szerkesztésnél, vagy valamit elnéztünk a képcsinálásnál, akkor azt meg kell ismételni. Ha itt valami ilyen képelem volt benne, ami miatt vágtál fönt meg lent, akkor az a kép el lett rontva. Akkor azt a megoldás, hogy keresek egy olyan képkivágatot, ami arányaiban hozza azt, ami egy jobban berendezhető képarány. Itt nem lehet egyszerűen semmilyen képszerkesztési dologról beszélni azért, mert annyira deformáltak a viszonyok, hogy ez majdnem egy banner. Nem nagyon értem, hogy miért jók ezek a fotótól idegen formátumok. Ez megbosszulja magát, mert ahhoz, hogy megtanuld, hogy mi van a képszerkesztéssel ahhoz szerintem célszerű legalább az elején megtartani azokat a szabályokat, alap törvényszerűségeket, amik fontosak. Szóval én azt gondolom, hogy ez erre is igaz, hogy amíg tanulok, addig nem biztos, hogy több mindent föl kell rugdosni. Én most lebeszéllek erről téged, de nem csak téged, hanem mindenki mást is, mert nagyságrendileg ezt a képterületet nehezebb berendezni úgy, hogy az érvényes és működőképes legyen. Szóval hajrá tovább, de most próbáljunk meg leakadni ezekről az arányokról. (hegyi)

Asztalnál 2.

Asztalnál 2.

Jó lenne ez a kép a láb nélkül. Ott ült valamelyik csaj, nélküle a macska, meg ez a sok kaja erős lenne. Tudom, ott voltam, nem egy egyszerű dolog sok éhező emberrel megértetni, hogy te menjél ki a képből, mert még nem fogsz enni. Ezt csak annak mondom el, aki esetleg nem volt ott, mert aki nem volt jelen, azt fogja látni a képen, hogy az egy zavar helyzet. De a Princ egy nagyon jó kis szereplő, úgyhogy jó lett. (hegyi)