Nem tudom, mi az a Hagymatikum, szóval erre nem tudok mit mondani, annyit tudok, hogy Makón van valami templom, amit azt hiszem, még a Makovecz épített meg valami uszoda, ami nem működik rendesen, hát igen, ezek a Makovecz építményeknek a hibái általában, hogy van egy nagy grandiózus elképzelés valami organikusról, csak aztán a megvalósításnál valahogy mindig hiba csúszik és a funkció meg a forma nem nagyon találkozik. Ez is egy érdekes kérdés, hogy itt most mi akar ki nőni, Nyolcadik utas a halál vagy valami obszervatórium, nem nagyon lehet érteni és ez a nem nagyon lehet érteni ez átjön a képre is. Azt gondolom, hogy nem egyszerű dolog valamit úgy lefotózni, hogy az ne legyen túlságosan primer, hogy hordozhasson valamennyit az alkotónak a világából is és még ráadásul áthozza azt is, amit maga az építész is akart, akkor amikor még az építész fejében sem teljesen világos, hogy mit is akart. Így a funkció sem érthető, hogy ez most egy pálmaház vagy mi akar lenni, talán templom vagy a fene tudja, de ez így önmagában nem jön át, szóval nem biztos, hogy a te hibád, hogy ezt most nem sikerült megvalósítani. Nyilvánvaló van mit technikailag javítani, most nagyon úgy tűnik, hogy itt nincs bent világítás, viszont ha ez így van, akkor neked kell oda valamit vinni, hogy a belső teret még valamennyire tudjad deríteni, hogy értelmezhetővé váljon. (hegyi)

István, ezt megcsináltad az első fekete-fehér képnél, a többi az már nem nagyon fontos nekem, ettől még bármelyikre szavazhatsz, nagyon különbség nincsen a képek között, persze azt lehet látni, hogy az egyik keményebb, a másik kevésbé az, de az a helyzet, hogy ez így önmagában még lehet, hogy kevés. Az, hogy lefotózok egy virágot vagy egy virágnak már a csúcspontján túllévő állapotát, az még biztos, hogy elég ahhoz, hogy én ezt a képet hosszútávon tudjam örömmel szemlélni, ez részben annak is köszönhető, hogy ez az állapot nem a legszebb állapota a virágnak, de nem is egyfajta pusztulásba hajló rész, hanem épp valahogy a kettő közé sikerült most betalálnod. Másrészt pedig van egy szemérmeskedés is a képben azzal, hogy nem megyünk bele a bibéjébe, nem megyünk bele a porzójába, tehát nem akarunk szembesülni azzal, ami a virágoknak az alapvető lényege, holott minden más csak körítés. Én azt gondolom, hogy miért nem, miért alulról van ez megfotózva, nyilvánvaló van technikai rész is ebben, mert akkor is szépen átdereng a szirmokon a fény, de ez nekem kevés az indokok közül, mert ezt meg lehet oldani máshogyan is. Ezzel nem nagyon tudok most mit csinálni. (hegyi)

Hát, István, azt mondom, hogy értem én, hogy miért kokárda és valóban van benne valami kokárdaszerű, csak... annyira zavaros ez a helyzet ezekkel a szimbólumokkal, annyira nehezen tud az ember távolságot tartani a primér napi közlések és az esetleg, ha ebben egyáltalán van, akkor a mélyebb értelmű és átélhető üzenetek között, mert maga az, amit minden nap látunk az nincsen jól tartalommal megtöltve és ettől valahogyan ez a kép is olyan most, hogy oké, ez is valamilyen állásfoglalás akar lenni, hiszen nem véletlenül vállalod, hogy ez nem csak egy tulipán, hanem a kokárdára akarsz utalni vele, csak az a kérdés, hogy emögött még milyen tartalom feszül. Az nem biztos, hogy elég, hogy találok olyan helyzetet, olyan növényt, tárgyat, amiben ez a három szín szerepel a megfelelő sorrendben. Arról nem is beszélve, hogy állítólag a kokárda az belül piros és nem zöld. Szép megoldás, igen, de nem nagyon érzem ennél többnek. (hegyi)

Zoli, ez egy őszintének látszani akaró kép, de nekem most ebből az jön át, hogy még nem belülről jön ez az üzenet, hanem valamilyen megfelelés, valamilyen formai elvárásnak való megfelelés, ahogyan azt egyébként a kép alatt le is írod, hogy annyira várták már a szemeidet, hogy akkor most megcsináltad, na, tessék itt van, lássátok és ettől valahogyan az őszintesége válik egy kicsit hamissá ennek az üzenetnek. Egyszerűbben is mondhatom, hogy színpadias. Ami eddig a beállítást illeti, kevésbé kellett volna biccenteni a fejen, mert így most nagyon fölfelé kell nézzél és ez egy kicsit ijesztő, olyan vadállatias, Meglehet, hogy ezt a pózt szeretnéd magadról elhitetni, de nem vagy vadállat. A másik pedig az, hogy ebben a rövidülésben, ezzel az optikával groteszkké válik az, hogy mekkora nagy lesz a homlok, aminek túl sok értelme nincs, mert a homlok már nem közöl igazán értelmezhető üzenetet, miközben maga a száj, az áll, a beszéd helye, az a rész, ami tulajdonképpen a másik oldalon lezárná a fejünket az meg jelentéktelenné rövidül és ehhez még hozzátesz az is, hogy ennyire kontrasztosban van tartva és ennyire beleolvad a háttérbe. A helyedben még gondolkodnék ezen. (hegyi)

Zsuzsa, nagyon el vagy tűnve a látszótérről, remélem, hogy nincsen semmi baj, várunk vissza. Ez egy jó kompozíció, nagyon jól van kidekázva a tömegelhelyezés, az ajtó ezekkel a sávos beosztásokkal abszolút jó ritmus és ellenpontja a sárga breki és a többi szereplő, akik hozzá képest a kórus vagy a statiszták, de jó ritmus, jó megfigyelés, jók ezek a kerek foltok ezeken a párnahuzatokon, nekem ez tetszik. (hegyi)

Ez egy önarckép és a pillanat valószínűleg neked egy belső törétnetet jelent, ami viszont fontos, hogy mi mit kapunk ebből, mint nézők és azt látom, hogy a legkérdésesebb része ennek a dolognak a lecsukott szem. Ahhoz, hogy ez működjön, olyan környezetet kell teremteni, ami ezt hitelesíti, hogy nem csak arról van szó, hogy véletlenül csukva maradt a modell szeme, tehát értelmezni kell tudnunk azt, hogy miért van ez a szem csukva, ahhoz viszont túl közel mentünk a modellhez. Ha nagyobb lenne a képkivágat, ha több atmoszférát adnál, akkor valószínűleg ez egy könnyebben átélhető pillanat lenne a néző számára. Még egy dolog, amire szeretném felhívni a figyelmedet, ott az arc mellett az orrodnál van valami fényfolt, ezeket érdemes megfigyelni és utómunkában helyrehozni, hogy ne legyen fals, mert most minden figyelmemet az közi le és nem tudok teljesen azonosulni azzal, amit a képen látok ettől a kis pici fehér folttól. (hegyi)