Két ok van, ami miatt ez a kép izgalmas. Az egyik az a fénytani helyzet, amiben Vera ezt a képet elkészítette, gondolok itt a háttérben lévő felhőkre, vagy, ha megnézzük, pont annál a résznél, ahol ezek a kékes felhők vannak a háttérben, a fa levelein is megcsillan a fény, és ez nagyon jól elválasztja egymástól ezt a két formát. Másrészt, ami izgalmas, a folthatásoknak a szerepe. Miközben a kép közepén van egy jellegzetes fa forma, eközben a kép két oldalánál egy-egy torzó, egy-egy sziluettes fa részlet is megjelenik, és ezek a maguk formáival és tömegükkel dinamikát visznek ebbe a képbe. Attól, hogy dőlnek a fatörzsek, attól, hogy ez az egész ellenpontként dolgozik a dőlés irányával, mint tömegelhelyezés, ez egy izgalmas kérdés lesz. Nem tudom, hogy figyelt-e meg valaki már ilyet, amit most mondani fogok főleg férfiakra igazak, ha saját magamat megnézem, akkor tusolás után az ember hasán a szőr hasonló kis formákba, csomókba tud összeállni, mint az a fa, amit a kép közepén látunk. Ez is egy nagyon érdekes dolog, hogy akár, ha elvonatkoztat az ember, akkor ezt az egész formai játékot át tudja transzponálni magában, és ennek is segítsége az, ami a háttérben történik. Van ebben valami olyan izgalmas játék, ami túlmutat önmagán, túlmutat azon, hogy itt egy őszi, vagy egy kora tavaszi helyzetet látunk, lényegesen többet kapunk, és ez a színekkel, a formákkal és a fényekkel való játéknak köszönhető. (hegyi)

Ez tulajdonképpen izgalmas lehetne, ahogy a nap átsüt a kéznél, gondolom ez volt, ami itt fölkeltette az érdeklődésedet, de tónusban valamit nagyon elrontottál, mert a hajánál olyan, mintha le lenne öntve ketchuppal a haja, az nem tudom, mit akar jelenteni. Most itt humorizálok, Gime, de nem tartom azt jónak, hogy valaminek nincs indoka. Az a kukoricakalász délcegen áll, miközben a modell púpítja a hátát, egyik nem passzol a másikhoz. (hegyi)

Ezt a modellt te betetted a vasúti sínekre, én nem tudom, hogy ezzel most mi a terved, mit akarsz ezzel mutatni. Miért kell kivinni egy lányt, ebben a ruhában a vonatsínekre, és ráültetni, és mit akarunk ezzel mondani? Ha ez egy divatfotó akar lenni, annak egy történetet el kell tudni mondani, hogy lemaradt a lány a vonatról, de a vonatról a lány nem a dzsinzsásban marad le, hanem az állomásról, és ott lehet ezzel valamit kezdeni, és mondjuk egy Louis Vuitton bőröndöt reklámozol vele. De itt most mire megy ki az utalás, mi az, amit itt közölni szeretnél ezzel? Nem értem. Közhely. Sín, megy a végtelenbe, és ebbe beültetek valakit. Javaslom neked, hogy nézd meg a Stalter Gyurinak a képét, van egy kölyökről való képe, ott is sín van meg ember. Teljesen másról szól, és van története, itt nincs. (hegyi)

Ez a kép az, amire azt mondom, hogy ez az irány nem jó irány. Sem a kifelé világosodó vignettálás, sem a piros felerősítése, hogy az ő kis szája piros attól, hogy a szoknyájába estek a csipkebogyó-darabok. Ez ilyen szótagolva olvasó helyzet, hogy elmagyarázod, hogy „és a lány csipkebogyót evett, és a szája piros lett”. Van ebben valami a múlt század elejéről, az akkori giccsből, de Gime, azoknak a képeknek az érvényessége csak az, hogy az idő pusztító rostáján fennmaradtak, sem esztétikailag, sem mondanivalóban nem értékelhetőek. Arról nem is beszélve, hogy ez a póz ezzel a vörös üzenettel olyan asszociációkat is megenged, amik még a modellre nézvést is dehonesztálóak. (hegyi)

Képsort kapunk, most végig fogok menni ezeken a képeken, és mindenikről fogok valamit mondani. Nem ígérem, hogy mindegyikről hosszan tudok beszélni.
   Az első képnél nagyon szép az a háttér, amit találtál, nagyon szépek a fényviszonyok, amikben részed volt ezt megfigyelni, megint távolságot érzek, a modell feje fölött akkora teret hagytál, amire nem nagyon látok indokot, miközben az árnyék, amivel lehetett volna játszani, az le van vágva. Ez az egész kép nekem nem innen izgalmas, nem a válla érdekel ennek a nőnek, nem az érdekesen metszett két lába, nem tudom van-e neki alsó lábszára, és vannak-e lábfejei, vagy őt kihoztad ide, kiraktad őt, mint egy babát. Bocsánat, hogy ilyet mondok, de amputáltad a lábait, jelen pillanatban ezt látom ezen a képen, miközben a tekintet, az arc nagyon érdekes dolgokat mutat, de ez valószínűleg nem ennyire oldalról izgalmas. Megint a távolság a problémám. Nem fogok itt most minden képre csillagokat osztogatni, mert ez egy nagyon fontos dolog, hogy a próbálkozásokat föltöltötted, mert legalább tudunk róla beszélni, és nagyon örülök neki, erre szeretnélek bátorítani, hogy ha dolgozol valakivel portréban, mivel ez egy új terület neked, ezért jó lenne, ha tényleg tudnánk róla beszélni. Örülök annak, hogy most több képről tudunk beszélni. Ezt a Gime.hu -t légy szíves vedd le a képekről, esztétikailag ez zsákutca. (hegyi)

Gime, én most nagyon egyszerű leszek, bocsásd meg nekem, hogy ennyire vulgárisan fogok fogalmazni: a bácsit itt hagyták, mert megállt pisilni, és közben meg elment a vontatóautó a lakókocsitól, mert túl sokáig szöttyögött, most jól megjárta szegény. Körülbelül ez jön nekem ebből a képből ki. Ebben a tartásban, az az ember, ott, a mező szélén mit csinál? Miről akarunk most mesélni? Arról, hogy találtál egy lakókocsit az út szélére kirakva, akiben lakik valaki? Megint azt mondom, hogy olyan szinten távol vagy, annyira nincs közöd ehhez az egész történethez, mert bátortalan voltál, nem mentél oda, nem akartál kommunikálni, távolról leképezel valamit, és azt gondolod, hogy ezzel megoldottad ezt a problémát. Tónusrendjében az ég része abszolút beteg, miközben megvolnának ezek a tónusok, mert az előtérben látom, hogy ott vannak a középszürkék, de akkor minek hagyok ekkora eget, miért kell ekkora teret hagyni? Meg lehet ezt úgy is mutatni, hogy közelebb mész, a lakókocsi meg a bácsi mögött ott marad az a nagy mező-tér, azzal már lehet mit kezdeni, az jól viszi a szemet, meg utal is arra, hogy itt egy magányos helyzetről van szó, de ha közelebb megyünk, akkor nem kell ennyit bóklásznom a képen ahhoz, hogy rájöjjek, hogy ez a lakókocsi ki van támasztva kövekkel. Nem tudom érted-e, hogy mit akarok mondani, hogy ebből a távolságból, ha nem vagy hajlandó közelebb menni a modelljeidhez, ha mindig ekkora távolságot tartasz, az azt jelenti, hogy bátortalan vagy, hogy a saját érzelmeidet nem mered fölvállalni ezekben a helyzetekben, akár érdektelenséget is jelenthet, hogy téged csak a formai szépség érdekel, de a történet nem. Ez probléma, mert a fotó csak másodrendjében a formáról és a szépségről szól, a történet nagyon fontos dolog, főleg egy ilyen riporthelyzetben. Ezt a képet most visszaadom, ez így nincs megcsinálva. Ismétlés. (hegyi)