Szakkör | Page 476 | Látszótér

Függöny

Csak egy függöny.

Úgy tűnik, hogy a nyár végi, ősz eleji hangulat az emberekből kihozza a függöny iránti vonzalmat. Ezt most azért mondom ennél a képnél, mert Zsófi is beküldött egy függönyös képet. Azért érdekes a kettőt összehasonlítani, bár nem szoktam, de Zsófinak szeretnék azzal segíteni, hogy valami hasonló megoldásra gondolok abban, hogy elindítani valamit, hogy tényleg elhiggyem, hogy függöny. Erről elhiszem, hogy az, mert van mihez képest mondjam. Itt van egy ablak-árnyék, meg a két függöny egy kicsit meg is nyílik, ez egy fontos dolog. Gábornak azt mondom, hogy igen, de ez nekem kevés. Szépek ezek a ritmusok, de nem tudom eldönteni, hogy ezek a minták a függönyben vannak-e, és a függöny mintái, vagy valami nagyon ügyes kovács esztergált oda valamilyen ablakrácsot, vagy ez a kerítés, szóval a „mihez képest” ebben az értelemben nehézkes. Elindulnak formák a virágokkal, de nincs átgondolva, hogy ott mi történjen, miközben egyébként a képnek az egyharmada nem igazán hordoz képi üzenetet, mert körben a keret és a kép bal alsó része nincs úgy fényben, hogy izgalmas helyzetet hozzon létre. Jó ez, tessék ezt a megfigyelést folytatni, és tessék ezzel még dolgozni. Ismétlés. (hegyi)

Noé bárkája

Amikor ezt a korhadó bárkát megláttam a robogó autóból, azonnal ez a lecke jutott eszembe. Másnap lágyabb fényeknél le is fotóztam.

Lírai kép, lírai üzenet, szépen van megfotózva, van benne meló, hogy megtalálja Feri azt az exponálási időt, amikor nem bukik be a háttérhez képest a kép előtere, szépek a felhők, rajzos az egész. Én, szubjektíve, Hegyi Zsolt, nem vagyok megesve az ilyen korhadó hajós fotókért, mert ez így nekem még kevés, így még közhely. Valaminek történnie kellene. Feri, legyél határozott, kérek egy ismétlést. Nem mondom meg, hogy mi történjen, de valamilyen történetbe ezt helyezd be. Így most rátetted erre, hogy ez Noé bárkája, aztán én elfogadom, de nem vagyok tőle letérdelve. Ahogy én látom, így is van ebben meló, mert a leiratból tudjuk, hogy vissza kellett oda menni lefotózni, ha van még mód, ha ez még ott van, ha megoldható, akkor kérnék egy ismétlést úgy, hogy átgondolod, hogy mit akarsz kezdeni ezzel a hajóval, és azt tessék megfotózni. Próbáljuk elkerülni a giccses megoldásokat. Várom az ismétlést. (hegyi)

Függöny

Nem csak hogy épített környezet, hanem egész konkrétan batikolt!

Zsófi, feszegeted a határokat, azt lássuk be, hogy mitől épített környezet az, hogy egy függönyt lefotózol, miközben megfogtál, mert épített környezet, ember által épített a függöny is oda, nyilvánvalóan valaki azt odarakta, nem oda teremtette a jóisten. Értem én a párhuzamot, nagyon szépen meg van fogalmazva ez a textil, de én csak bemondásra hiszem el, hogy ez függöny. Ez bármi más is lehetne. Mivel ez a batikolós technika magában hordozza azt, hogy ezen különböző furcsa nyomok alakulnak ki, ezért nem tudom eldönteni, hogy mi az, ami árnyék, mi az, ami gyűrődés, mi az, ami rajta van, mint festék, nincsen viszonyítási pontom, nincs meg az, hogy mihez képest. Valamennyit akár a karnisból, akár a párkányból, akár a környezetből meg kellene hagyni. Ha ez függöny, akkor ezen biztos átsüt a nap valamikor, ha igen, akkor, ha valamit berakok az ablakba, akkor fog valami árnyékot vetni, azzal az árnyékkal el tudok kezdeni dolgozni, ha felismerhető az árnyék, akkor az már valamit jelent. A „mihez képest” nincs meg a képen, nem az a baj, hogy ez 13-as lecke, hanem az, hogy nem tudom, hogy mihez képest függöny ez a függöny, lehetne ez ágytakaró is. Ismétlés. (hegyi)

Repülés

Ezt is kipróbáltam...

Három képből álló sorozat, mind a három kép tetszik. Az első kép azzal, hogy a kis cipőcske, meg ez a talicskakerék látszik, miközben fönt vagyunk a levegőben, jól mutatja azt, hogy itt ez egy személyes rendszer. Van viszonyítási alapunk, ezzel nagyon jól érzékelhető az a történet, amiben Gábor részt vett. Aztán megint van egy személyes dolog, hogy ezen a pár szárítókötél madzagon lebegünk abban a gumimatracban, úgyhogy ez megint egy izgalmas kép, tele van félelemmel. A harmadik kép egy nagyon-nagyon jó kompozíció a traktorral, a kis félhold formájú ejtőernyő árnyékkal, a mezőre vetett valamilyen növényzettel, szóval jó pillanatban, jól exponált Gábor. Ez egy nagyon jó légi felvétel, és azt tegyük hozzá, aki járt már ilyen magasan ilyen szerkezetben, az tudja, hogy nem olyan egyszerű ám, mint ahogy azt lentről gondoljuk, hogy fölvisznek téged magasra, nyomd az exponáló gombot, majd csak lesz valami. Egyrészt az ember félti a felszerelését, másrészt nem olyan egyszerű koncentrálni az exponálásra akkor, amikor az ember az életéért küzd. Amit én ebből az etűdből hiányolok, mert itt arról szól a dolog, hogy ezt is kipróbálta Gábor, az valamilyen végkövetkeztetés levonása. Megint abba a hibába esünk bele, hogy Gábor szemérmes. Én elfogadom ezt, csak ne menjen a meló róvására. Itt most az a baj, hogy nem kapunk egy összefoglalást a végén, hogy: és remegő lábakkal ott áll Gábor a szekér mellett, vagy ha ő saját magát nem akarja ebbe belefotózni, akkor is lejött valahogy abból a magasságból, szóval a landolási pillanat lehet, hogy nem volt semmi. Ha már fölmentem, akkor valahogy le is jöttem. Se a fölmenés, se a lejövetel nincs meg, mondjuk ebből a tekintetből konzekvens Gábor, de nekem ez hiányzik ebből a sorozatból, mert keretbe foglalná. Kettő csillagot adok, és tessék menni, és megismételni. (röhögés) (hegyi)
értékelés:

Szöszi pihen

A lehető legjobb helyet találta meg.

Igen, lebukott a macska, én sosem értettem, hogy miért csak az egyik oldalán nő a virágcserépben a szegfű, most ezt megtudtam. Félretéve a viccet, ez egy nagyon érdekes kép, jó a kompozíciója, tessék megfigyelni azt a szögletes kerítésrácsot, amihez képest ez az íves forma elhelyezve, ebben a macska, ahogy megjelenik, tónusban is rendben van. Megint azt mondom, hogy amit ebből a fényképezőgépből ki lehet hozni, azt Zsófi mind kihozta, és az a megfigyelés, hogy az a kis virág ott van, mint egy dísze a cicának, szerintem tíz pontos találat. Szöszi megkapta ezt a kis díszt a hajába, ez nagyon jó dolog. (hegyi)
értékelés:

Méhész

Egy nagyon izgalmas kis fotóetűdöt kapunk, egy történettel. Sok-sok kérdést fölvet, ez megérne egy interjút, én mindig érdeklődéssel kísértem nyomon azt, hogy vajon mit csinálhatnak ezek a méhészek, és mi hogy működik ebben a mesterségben. Ezek a furcsa ruhák, a teherautó, aminek szép színesre van festve az oldala, ennek biztos van oka, hogy melyik milyen színű. Gondolom, hogy erre kapunk utalást az első képnél, mert ez nagyjából az a távolság, ahonnan a méhecske megnézheti ezt a kamiont, gondolom azért ilyen színes, hogy melyik méhecske hova menjen be, gondolom, van valami logikája, lehet, hogy az az ok, hogy felhívja magára a figyelmet, mint egy virágos mező, hogy oda kell hazamenni. A következő kép már magát a mestert mutatja. Nem tudom, hogy mi történt itt, valami közel került a kamerához, lehet, hogy az egy repülő jószág, és ennek a lenyomatát látjuk, érdekes. Aztán látjuk egész közelről a rajzást, hogy hogyan jönnek ki-be ezen az ajtón a kis állatkák, ez utána tárgyiasan meg van fogva még egyszer a következő képen, majd valamilyen munkafolyamatot látunk, ez nem teljesen érthető számomra, hogy itt mi történik. Aztán betekintést nyerünk ebbe a kamionba, és itt mindenféle manifesztumokat látunk, ládákat és mézesbödönöket, majd megint visszatérünk a külső helyzethez, fürtökben lógnak ezek az állatok, aztán egy arcképet látunk a mesterről, és végül, zárásként egy csendéletnek is felfogható képi megoldást látunk, a kis fogkefével, szappannal és mézzel. Szerethető nagyon ez a sorozat, nagyon örülök, hogy Gábor ezt elküldte, végre valami olyan, amivel legalább technikailag nem nagyon van gondom, hogy mi mivel függőleges vagy párhuzamos, ezek viszonylag rendben vannak itt. Amire nem tudok magyarázatot találni az, hogy mi történik például a 5. képen. Ott valami eszköz van, de ebből a nézőpontból ez nem annyira jön ki. Fene tudja, hogy én oda mertem volna-e menni, biztos a bácsi elmondja, hogy Gábor, ne gyere ilyen közel, mert föl fogod hívni magadra a figyelmet a citromsárga ingeddel, hogy téged támadjanak a méhecskék, de azért itt kellett volna ezzel adni, mert most ez így, önmagában nekem nem magyarázat. A következő kép is ilyen, hogy kapunk valamit ebből az enteriőrből, de nehezen értelmezem. Talán, ha valami olyan expozíciós időt választasz, amivel kevésbé bukik be a sötét részben álló dolgoknak a tónusa, akkor jobban meg tudja fejteni a néző. De a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Koponya II.

Szintén ugyanott.

Koponya I.

Nagymamám háza falán.

Van egy Koponya II. képünk is, a két képről most ennél a képnél beszélnék, mert tulajdonképpen mind a két kép hasonló dologról mesél, miközben a kettőből nekem ez az első kép az, ami fotótechnikailag jobban sikerült kép. Nagyon nem mindegy, hogy ezen a szarvon létrejönnek-e tónusok, és ezzel a térbelisége, formája, és struktúrája megjelenik-e, vagy, mint a második képnél, ez egy sötétbarna folttá csökken. Ismerem én is a helyet, volt szerencsém ott járni, ahol Zsófi, és tudom, hogy nem egy egyszerűen megfotózható dolog, mert a nagy pusztaságban van egy tanya, ott ha süt a nap, akkor nagyon sok a fény, meg fehérek is a falak, tehát elég nehéz ezt a dolgot megoldani fénytanilag. Ezt jól sikerült megoldanod, a Koponya I. tökéletesen rendben van, ez egy nagyon jó expozíció. Én nagyjából tisztában vagyok, hogy milyen fotómasinával rendelkezik Zsófi, amit abból a gépből ki lehet hozni, azt itt maximálisan kihoztad. Ami az üzenetét illeti a képnek, az egy nagyon érdekes üzenet, mert nagyon sokrétű üzenet, de annyira szemérmesen fogalmazol, hogy ez csak annak bontható ki az összes rétegét illetően, aki ezt a személyes történetet ismeri. Aki nem ismeri, annak megakad ez a történet az első szintnél, Tisztelet, búcsúzás, gyász, mert egy koponyát látunk. Jóska kiokosított engem, ez egy merino kosnak a koponyája, és az első rétege ez a lecke értelmezésénél. Ezek az állatok, még akkor is, ha nagy számban vannak jelen, ki tudunk alakítani velük valami személyes kapcsolatot, és nyilvánvaló, hogy ha valamiért ez egy házfalra fölkerül, mint díszítőelem, valamilyen köze a háziaknak ehhez a koshoz volt, valamiért pont az ő koponyája került föl, nem véletlenül az övé, aki itt a szereplő. Ez az első értelmezési rész. Lehet sok más is, ebbe én most nem mennék bele, ezekhez az értelmezésekhez azt hiszem, hogy a leirat ad segítséget. Köszönöm szépen, három csillag, rendben van a leckemegoldás. Egyszer adok három csillagot, mert a kettőből, ha választani kell, akkor nekem a Koponya I. az, ami jobban működik, mint a II. (hegyi)
értékelés:

Kényes egyensúly

Parasztosan egyszerű a fogalmazás: van az épített „vár állott, most kőhalom”, meg van a fácska, és a kettő milyen érdekesen egymásra kerül ennél a dombnál. Azt mondja Feri, hogy kényes az egyensúly a természet és az emberi épített környezet között. Filozófiailag is értem az üzenetet. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, de van egy problémám. A jobb alsó sarokban kilátszik a háttérből valami, az ezt az üzenetet gyengíti. A másik baj az, hogy ezzel a helyzettel én valami elkezdtem volna csinálni, valami mesét elindítok. Most megint olyan területre tévedtem, mivel a helyet nem ismerem, én nem jártam itt, ebből kifolyólag én nem fogom tudni megmondani, hogy mit hova lehet tenni, meg hova nem, csak elvekről tudok beszélni. Ha már elkezdünk egy ilyen didaktikus történetmesélést, tehát összehozzuk ezt a két tárgyat, és úgy komponálunk, hogy ez erősen megmutassa ezt az ellentétpárt, akkor ezt valahogy még egy harmadik valamivel kontextusba kell helyezni. Egymáshoz képest ők jól elvannak, de egymáshoz képest vannak el, ezt mi megfelelő távolságtartásból szemléljük, és pontosan tudjuk azt, hogy az a vár nem fog onnan elmászni, az a fa sem fog nekirontani a várnak, tehát ennek a dinamikája egy picit halott. Vagy odamész a kis ajtóddal, nyitsz rajta egy teret, és kicsit elviszed a szürrealitásba az egészet, vagy fogod a kalapodat, és beledobod a képbe, szóval valami kell, amivel ezt az egészet egy kicsit megbolondítod, megbontod, mert ez az egyensúly most olyan szinten beállt, hogy elalszom rajta. Szép, nem tudok kötözködni azzal, amit látok, kettő csillag, mert az aljánál az a dolog engem zavar. Feri másról szokott beszélni, neki van mondanivalója, ne álljon meg ezeknél a primér közléseknél. Az, aki fölrakta az üres képkeretet a falra, az nekem ne álljon le ennél a szintnél. (hegyi)
értékelés:

Kreálmány

Ezt sikerült alkotni a kórház-fehér szoba falára Demeter képeiből. Tudom, nem szabályos kör, de direkt!

Akkor, amikor Zsófi itt volt, és elkérte ezeket a lapokat, magyarázta, hogy mi van a szobával, én odaadtam, hogy valamit csinál vele, aztán kész. Ez a végeredmény teljesen rendben van. Kompozícióban is, abszolút érthető, hogy miért nem körforma, tetszik az egész. Demeternek megmutattam, ő is meg volt hatódva, úgyhogy köszönöm szépen, rendben van. (hegyi)
értékelés:

Logótervek piciben

Összeszedtem a kicsinyíthető logókat, a fenti tömb 100 pixel, a lenti a fele. Ami piciben nem működik jól vagy nem egyértelmű, az kiesik.

Vágy

Megint egy lépés, és ami a köldökös leckénél még bátortalan volt, és nem jött össze, nem volt meg az, hogy mit akarok csinálni, és nem állt össze a kép, az ennél a képnél nagyon is megvan. Ehhez a képhez egyébként kellett a szemes kép is, ezzel válik érthetővé az út, amin most elindultál, Ágnes. Én nagyon örülök neki, hogy elkezdesz magaddal foglalkozni. Most erről a képről nagyon sok mindent azért nem akarok mondani, mert szeretném, ha folytatódna ez az út. Az utóbbi idők egyik legfontosabb útkeresése, amit most látunk nálad, és bátorítalak, melletted vagyunk. Megvan a három csillag, meg minden szuperság. (hegyi)
értékelés:

Szemek

Az 50-es objektívemhez vett előtétlencse tesztje.

Kapunk egy leiratot a rádióadáshoz, nagyon fontos ez a leirat, fontos az üzenet, és örülök neki, hogy Anita észrevette azt, hogy van egy ablakuk, amin, ha leereszti a redőnyt, akkor egy árny-játék jön létre. Képileg is rendben van ez. A történet is oké, a gesztusok is rendben vannak, szóval köszönöm szépen. (hegyi) értékelés:

Parasztsors 1930 - Gabi

Gime, minden egyes képednél el fogom mondani: kérek egy újabb verziót ebből, ahova ezt a „c karika gime.hu”-t nem teszed rá, mert borzalmasan ronda, ne írjunk bele a képbe, ezt már elmondtam jó néhányszor, hadd ne kelljen neked, aki régi motoros, ezt újból elmondani. Én elhiszem, hogy szeretnéd propagálni magád, biztos megvan ennek az üzleti vonala is, hogy miért fontos ez, de ez ne ebben a formában tegyük meg. Köszönöm, hogy ezt el tudod fogadni. Esztétikailag problematikus, ugyanis ezek az aláírások egyetlen egy esetben állnak meg: ha a kis kezeddel fogod, és a printre ráírsz, de ezen is az idő túllépett, most már általában a képeket nem az emulziós oldalon szoktuk aláírni, hanem inkább a hátulján, ez régebben másképp volt. Ráadásul ez a módi a kiállítási képeknél érvényes, digitális kópiánál nevetséges és fellengzős, amatőr. Ők félnek attól, hogy ellopják a képüket, és majd ezzel ő jól beazonosítja. Körülbelül 1 perc, 10 másodperc alatt lesatírozom neked onnan úgy, mintha ott se lett volna soha, ha már erre lenne szükség.
A képről azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon jó gesztus lenne, egy nagyon izgalmas megoldás akkor, ha nem gondolod túl ezt a dolgot. A felhők, a táj, a fényviszonyok, minden nagyon szép, olyan, mintha vörös szűrőt használtál volna, egészen komorra beborult az ég ettől, nagyon rendben van, asszonyság is izgalmas attól, hogy nagyon is jól látszik az, hogy neki a paraszti sorshoz vajmi kevés köze van, talán lehet, hogy életében először fog gereblyét a kezében, de pont ez benne az izgalmas. Ez lenne az izgalmas út, hogy bizonyos sztereotípiákat átfogalmazunk. Pont a parasztsors, vagy a vidéki lét lehetne egy ilyen témacsokor, amit egy új köntösbe öltöztetünk, és ezzel, hogy kiragadjuk a valóságból, vagy a valóságba úgy helyezzük vissza, hogy az ezt a fajta áttételezést megkapja, ezáltal mélyülhetne el az üzenete. Egyetlen egy nagyon nagy baj van, az, hogy továbbgondoltad ezt ennél, és bemaszatoltad az arcát. Ettől az egész elvesztette az összes értékét, amit eddig elmondtam, és egy nagyon primer viccé csökkent le. Minden, ami ebben erős lenne, és az egész kép erős lenne, ettől, hogy van az egészben egy eltartás és kontrasztba helyezés a témától, ettől az egész már nem lesz átélhető, hanem a fotós bohóckodásává válik, hogy „na, akkor úgy csinálok Gabival, mintha összekoszolta volna magát”. De miért koszolta össze ez a nő az arcát? Gime, te voltál már vidéken? Gereblyéztél? Elég buta asszony az, akinek a gereblyézéstől összemaszatolódik az arca, ebben nincsen semmi logika, nem értem, hogy ezt miért kellett. Ha tónusban akarod visszább venni, akkor egyenletesen lealapozod az arcát, és megkapod azt a tónust, amit te szeretnél, ha ez a fontos, ha a bőrszínt szeretted volna változtatni. Ez nem ez a metódus, ettől én óva intelek, hogy ezt használd. Mégis azt gondolom, hogy minden nyavalyája ellenére, pontosan azért, mert maga az ötlet és az irány olyan, amire azt mondom, hogy kezdj el vele dolgozni, ezért azt mondom, hogy kettő csillag megvan, az egyet az összes háklim miatt vettem el. (hegyi)
értékelés: