Ez egy nagyon erős üzenet. Néhány képpel ezelőtt valaki már küldött egy ilyen tengerpartos élményt, és Munkácsi Márton képét tudnám mondani, ami szintén egy kapcsolódási kép lehet. Ami ebben izgalmas, nem csak a fényviszony, és nem csak az, hogy tényleg, mint egy fal, magasodik ide ez a hullám, és mint egy nagy cunami, próbál ide ránk borulni, hanem az, hogy itt három szereplő van a képen, és a három szereplőnek van egymáshoz való viszonya, és ez a viszonyrendszer nagyon jól érzékelhető. Van két felnőttünk, és van egy gyerek. A két felnőtt áll a kép bal oldalán, a múltban, és a gyerek a kép közepéből már kibillentve, és mutat is a jövő felé. Nagyon izgalmas ez az üzenet, nagyon jó, hogy jelképszerűen belekerül ebbe a képbe. Ez a jelkép az, ami az emberben felkelti a kíváncsiságot is, és egy kicsit a szorongást is, és egyből átérzi azt a helyzetet, amit az a két felnőtt érezhet. Persze, lehet, hogy ez egy vidám szituáció volt, és volt a még egy negyedik szereplő is, aki mondjuk, a kisfiú felé mutat, de mégis azt gondolom, hogy amit most kaptunk, ebben a kivágatban, ebben a komponálásban, ez a történet nekem az útrabocsátásról beszél, arról, ahogy az ember a gyereket elengedi az első lépéseinél a nagybetűs életbe. Ott állunk a parton, figyelünk rád, de neked kell megküzdened az elemekkel, abba a folyóba, abba a tengerbe neked kell belegyalogolnod, nem segíthetünk tovább, nem adunk mankókat a hónod alá, hanem neked kell megtanulnod járni. Nekem ez van ebben az üzenetben. Kompozícióban talán a kép fölső részéből, az ég részből én valamennyit levettem volna, talán egy ujjnyit, és akkor még fókuszáltabb lenne ez az egész, de tökéletes leckemegoldás, köszönöm szépen. (hegyi)

Gondolkodtam a kategórián... Amikor fotóztam... Ez egy épület, így a 13. leckébe illik. Tovább gondolkodva... Az égbolt és a felhők rajta a lényeg, ami természet, tehát 29. lecke. Ám végül a tökéletesség lett a besorolás, mert olyan tökéletes a tükröződés, mintha csak egy ritka rácson át közvetlen az eget látnánk, ugyanakkor az ablakokban tökéletesen látszik a lapredőny is.

Megkapjuk a leiratot, hogy Gimének ez miért tökéletes. Én ezt el tudom fogadni, de a tökéletességbe nem fér bele a kompozíciós trehányság. Tessék megnézni ennek a blokknak a vonalait, ezek hova futnak ki? Értem én, hogy most az épület teteje az, amit te kihúztál a szélére, de ennél hangsúlyosabb a peremen végigfutó korlát, nem tudom, az milyen célból van ott, és az nem jó helyre fut ki. A kép jobb oldalán a hasábforma is érdekesen ér véget. Szépek a színek, tényleg olyan, mintha egy vízfestéket beleoldanék a kávéspoharam vizébe, és akkor nézném, ahogy a festékszemcsék elörvénylenek. Jó ez a helyzet, szép, de nekem egy kicsit kevesebb effekt is elég lenne, mert ha túlhúzzuk az ilyen szűrést, vagy tónus-játékot, tónuseltolódást, akkor a hiteltelensége miatt válik az egész giccsessé. Meg kell maradni a hitelesség határain belül ahhoz, hogy az egésznek artisztikus értéke is legyen. Ha bementek bármelyik bevásárlóközpontba, ahol vannak képárusító helyek, pontosan ez az, amit észre lehet venni. Mindenik kép annyira realisztikusan akar dolgozni színekkel, formákkal, hogy egyszer csak olyan érzésünk van, mintha elcsaptuk volna a hasunkat, mert minden nagyon színes, minden nagyon tárgyias, még azok a képek is, amik egyébként festészeti stílusukban nem a tárgyiasság körébe kerülnének, kopogósra vannak véve a figurák, és itt is ezt érzem. (hegyi)
értékelés:

Évről-évre muszáj repcét fotózni. Nagyobb méretben itt látható.

Gábor meg is magyarázza itt a címet, hogy „évről évre muszáj repcét fotózni”, valószínűleg ez a „muszáj” az, amire az „obligát” utalhat, hogy neki kényszeres, hogy ezzel foglalkozzon. Érdekes ez a képi megoldás, tényleg van az egésznek valami olyan hatása, hogy az ember belehasalna ebbe az egészbe, de hát ha évről évre muszáj ezt megfotózni, akkor csináljuk már úgy, hogy azok az ívek, amik a kép sarkánál megvannak, és elindulnak a sötétzölddel, akkor ezt tényleg fogják körbe, mert most jelzésértékkel ott vannak, de kifutnak a képből hamarabb, mint kellene. A másik dolog az, hogy lehet, hogy ha egy viharosabb időt választasz, akkor olyan felhőcsodákat kapnál, ami ezt az egészet helyrerántja. Erre mondok neked két trükköt: az egyik, hogy megkérdezed Mácsait, hogy honnan szerzi a felhőit, és odatereltetsz magadnak egy keveset, a másik trükk az, hogy készítesz valami felhőfotográfiát, és szendvicsnegatívot használsz. Nem elvetemültség, ez régen bevett szokás, hogy az ember manipulálja ezeket a dolgokat, mert felhőkkel tényleg nehéz bánni. Amikor jó a fény, kellemes és szórt fény van, az nem biztos, hogy felhőben annyira attraktív. (hegyi)
értékelés:

Láttunk már néhány Gimesi-féle városfotót, ez a városfotó számomra a jobbak közül való. Ami nekem problémám, egyrészt az, hogy a kép fölső részénél értéktelen, értékelhetetlen tömeg van, tehát a kép egynegyede ehhez az üzenethez nem ad hozzá, és nem is igényli ezt a tömeget, ugyanis agyonnyomja a levegő rész azt a flekket, ami ennek a szoborcsoportnak az íve és az árnyékok. Másik dolog az, hogy ha ezt a döntést meghozom, hogy vágok a lámpa tetejénél, akkor már van értelme ennek a lámpának, mert onnantól kezdve az egy dinamikai eszközzé válik. Így most ez képhiba. A harmadik meglátásom az árnyékrész. Izgalmas lett volna, ha azt a játékot András kihasználja és használja, ami az íveken átsütő fényeknek a fény- és árnyékrendszere, és a zebra csíkjai. Most a zebra csíkjai tónusban annyira bebuknak, hogy ember legyen a talpán, aki ezt, mint képalkotó elem észreveszi. Így nem is tud ez a ritmus létrejönni, pedig ebben lett volna az egésznek az izgalmassága, hogy itt sávok és csíkok felelnek egymásnak. Mindeközben maga a meglátás nagyon jó, jó a megfigyelés, csak a kivitelezés slendrián. (hegyi)
értékelés:

Lehetne ez akár makrofotó is, annyira kicsi tárgyakkal dolgozunk. Nagyon szépek a színek és a formák. Talán kompozícióban mondanám azt, hogy valamennyit még kellett volna erre odafigyelni, dolgozni ezzel, mert ezeket a flekkeket biztos, hogy meg lehet találni ezen a kövön máshol is, úgy, hogy ez a fa, és az ő árnyéka ne dekomponáltan a kép jobb oldalára kerüljön, hanem ő indítsa ezt a történetet. Így most olyan mellesleges a dolog, hogy úgy véletlenül odakerült. Egyébként maga az üzenet teljesen rendben van. (hegyi)