Család

Ez egy nagyon erős üzenet. Néhány képpel ezelőtt valaki már küldött egy ilyen tengerpartos élményt, és Munkácsi Márton képét tudnám mondani, ami szintén egy kapcsolódási kép lehet. Ami ebben izgalmas, nem csak a fényviszony, és nem csak az, hogy tényleg, mint egy fal, magasodik ide ez a hullám, és mint egy nagy cunami, próbál ide ránk borulni, hanem az, hogy itt három szereplő van a képen, és a három szereplőnek van egymáshoz való viszonya, és ez a viszonyrendszer nagyon jól érzékelhető. Van két felnőttünk, és van egy gyerek. A két felnőtt áll a kép bal oldalán, a múltban, és a gyerek a kép közepéből már kibillentve, és mutat is a jövő felé. Nagyon izgalmas ez az üzenet, nagyon jó, hogy jelképszerűen belekerül ebbe a képbe. Ez a jelkép az, ami az emberben felkelti a kíváncsiságot is, és egy kicsit a szorongást is, és egyből átérzi azt a helyzetet, amit az a két felnőtt érezhet. Persze, lehet, hogy ez egy vidám szituáció volt, és volt a még egy negyedik szereplő is, aki mondjuk, a kisfiú felé mutat, de mégis azt gondolom, hogy amit most kaptunk, ebben a kivágatban, ebben a komponálásban, ez a történet nekem az útrabocsátásról beszél, arról, ahogy az ember a gyereket elengedi az első lépéseinél a nagybetűs életbe. Ott állunk a parton, figyelünk rád, de neked kell megküzdened az elemekkel, abba a folyóba, abba a tengerbe neked kell belegyalogolnod, nem segíthetünk tovább, nem adunk mankókat a hónod alá, hanem neked kell megtanulnod járni. Nekem ez van ebben az üzenetben. Kompozícióban talán a kép fölső részéből, az ég részből én valamennyit levettem volna, talán egy ujjnyit, és akkor még fókuszáltabb lenne ez az egész, de tökéletes leckemegoldás, köszönöm szépen. (hegyi)

Korlát

Érdekes ez a kép, mert valami miatt dől, és nem tudom megmondani, hogy mi miatt. Izgalmas az a ritmus, hogy a kép egyik oldalán is vannak sráfolások, és a másik oldalán is, ezek el is fordultak egymástól, de mégis valami azt mondatja velem, hogy ez nincs kész. Hogy ez a kép bal fölső sarkában lévő növényzettel borított terület miatt van, vagy a kép hozzám közel eső részén ez a nagy rönk, ami itt életlenben van, nem tudom. Talán, ha az a rönk éles, akkor ez helyre kerül, tehát a mélységélesség lehet, hogy megoldaná ezt a problémát. Kicsit tanácstalan vagyok, várom a többiek megoldását is. (hegyi)
értékelés:

Nemzeti Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság

Gondolkodtam a kategórián... Amikor fotóztam... Ez egy épület, így a 13. leckébe illik. Tovább gondolkodva... Az égbolt és a felhők rajta a lényeg, ami természet, tehát 29. lecke. Ám végül a tökéletesség lett a besorolás, mert olyan tökéletes a tükröződés, mintha csak egy ritka rácson át közvetlen az eget látnánk, ugyanakkor az ablakokban tökéletesen látszik a lapredőny is.

Megkapjuk a leiratot, hogy Gimének ez miért tökéletes. Én ezt el tudom fogadni, de a tökéletességbe nem fér bele a kompozíciós trehányság. Tessék megnézni ennek a blokknak a vonalait, ezek hova futnak ki? Értem én, hogy most az épület teteje az, amit te kihúztál a szélére, de ennél hangsúlyosabb a peremen végigfutó korlát, nem tudom, az milyen célból van ott, és az nem jó helyre fut ki. A kép jobb oldalán a hasábforma is érdekesen ér véget. Szépek a színek, tényleg olyan, mintha egy vízfestéket beleoldanék a kávéspoharam vizébe, és akkor nézném, ahogy a festékszemcsék elörvénylenek. Jó ez a helyzet, szép, de nekem egy kicsit kevesebb effekt is elég lenne, mert ha túlhúzzuk az ilyen szűrést, vagy tónus-játékot, tónuseltolódást, akkor a hiteltelensége miatt válik az egész giccsessé. Meg kell maradni a hitelesség határain belül ahhoz, hogy az egésznek artisztikus értéke is legyen. Ha bementek bármelyik bevásárlóközpontba, ahol vannak képárusító helyek, pontosan ez az, amit észre lehet venni. Mindenik kép annyira realisztikusan akar dolgozni színekkel, formákkal, hogy egyszer csak olyan érzésünk van, mintha elcsaptuk volna a hasunkat, mert minden nagyon színes, minden nagyon tárgyias, még azok a képek is, amik egyébként festészeti stílusukban nem a tárgyiasság körébe kerülnének, kopogósra vannak véve a figurák, és itt is ezt érzem. (hegyi)
értékelés:

A folyó hangjaa

Mintha egy kőnyomatot látnék, olyan ennek az egész képnek a hatása. Szépek a tónusok, a színek, örülök neki, hogy nem valami szépia tónust kapunk. Nem tudok mást mondani, nyilván itt a természeti formákból indulunk ki, és ezeket akvarellszerű művészi szinten, mint egy pasztellrajz, fogjuk föl. Ezt azzal érte el Vera, hogy mozdított a kamerán, és ez a harántirányú elmozdulás okozza ezeket a csíkokat, ami egy esztétikailag tökéletesen elfogadható irány, és az üzenethez is hozzáférek, mert mindenkinek vannak olyan gyerekkori élményei, amit hozzá tud az ilyen folyóparti helyzetekhez kötni. Finom munka és nőies is. Ezeket a regéseket, rezonanciákat nem biztos, hogy egy férfiember olyan könnyen észreveszi, ehhez kell az a plusz, amit a női alkotók hordoznak magukban, hogy ezekre szenzitívek legyenek. Jó a tömegelhelyezés is, kicsit a jobb középső-fölső résznél kiég a vízfelület, azzal nem ártott volna valaminek történni, jobban örülnék, ha az nem menne el fehérbe. Ennyi az esztétikai hozzáfűzésem. (hegyi)

Obligát

Évről-évre muszáj repcét fotózni. Nagyobb méretben itt látható.

Gábor meg is magyarázza itt a címet, hogy „évről évre muszáj repcét fotózni”, valószínűleg ez a „muszáj” az, amire az „obligát” utalhat, hogy neki kényszeres, hogy ezzel foglalkozzon. Érdekes ez a képi megoldás, tényleg van az egésznek valami olyan hatása, hogy az ember belehasalna ebbe az egészbe, de hát ha évről évre muszáj ezt megfotózni, akkor csináljuk már úgy, hogy azok az ívek, amik a kép sarkánál megvannak, és elindulnak a sötétzölddel, akkor ezt tényleg fogják körbe, mert most jelzésértékkel ott vannak, de kifutnak a képből hamarabb, mint kellene. A másik dolog az, hogy lehet, hogy ha egy viharosabb időt választasz, akkor olyan felhőcsodákat kapnál, ami ezt az egészet helyrerántja. Erre mondok neked két trükköt: az egyik, hogy megkérdezed Mácsait, hogy honnan szerzi a felhőit, és odatereltetsz magadnak egy keveset, a másik trükk az, hogy készítesz valami felhőfotográfiát, és szendvicsnegatívot használsz. Nem elvetemültség, ez régen bevett szokás, hogy az ember manipulálja ezeket a dolgokat, mert felhőkkel tényleg nehéz bánni. Amikor jó a fény, kellemes és szórt fény van, az nem biztos, hogy felhőben annyira attraktív. (hegyi)
értékelés:

kristálykoponya

Szerintem elég absztrakt, de nem vagyok benne biztos, hogy ebbe a leckébe tartozik-e.

Izgalmasak ezek a makrofotográfiák, mert elindítják az ember fantáziáját, és legalábbis számomra a makro fotózásnak pont ez a lényege, hogy ez a fantáziamunka beindulhasson. Ennél a képnél ez nagyon jól érzékelhető. Nyilván itt a koponyának a fölső részét kapjuk, ne keressünk állkapcsot, fogakat, orrlukat, de azért valamennyire tényleg érthető, amit itt Mariann mutat. Talán annyi itt is, hogy a kompozíció kicsit lötyög, tehát a kép fölső egy-negyede ehhez a kompozícióhoz nem ad hozzá akkora erőt, miközben a kép alsó részénél azok az ívek vágódnak, amik, mint tartópillérek is fölfoghatóak lennének. Talán a kamerát elmozdítottam volna egy kicsit lefelé, hogy ez az egész helyzet helyére billenjen. (hegyi)
értékelés:

a Háború szekere

Láttunk már néhány Gimesi-féle városfotót, ez a városfotó számomra a jobbak közül való. Ami nekem problémám, egyrészt az, hogy a kép fölső részénél értéktelen, értékelhetetlen tömeg van, tehát a kép egynegyede ehhez az üzenethez nem ad hozzá, és nem is igényli ezt a tömeget, ugyanis agyonnyomja a levegő rész azt a flekket, ami ennek a szoborcsoportnak az íve és az árnyékok. Másik dolog az, hogy ha ezt a döntést meghozom, hogy vágok a lámpa tetejénél, akkor már van értelme ennek a lámpának, mert onnantól kezdve az egy dinamikai eszközzé válik. Így most ez képhiba. A harmadik meglátásom az árnyékrész. Izgalmas lett volna, ha azt a játékot András kihasználja és használja, ami az íveken átsütő fényeknek a fény- és árnyékrendszere, és a zebra csíkjai. Most a zebra csíkjai tónusban annyira bebuknak, hogy ember legyen a talpán, aki ezt, mint képalkotó elem észreveszi. Így nem is tud ez a ritmus létrejönni, pedig ebben lett volna az egésznek az izgalmassága, hogy itt sávok és csíkok felelnek egymásnak. Mindeközben maga a meglátás nagyon jó, jó a megfigyelés, csak a kivitelezés slendrián. (hegyi)
értékelés:

Tükör

A 20-as, 30-as évek történetei jutnak eszembe, a Poirot-történetek, hogy utazik a hölgy a vonaton, és valami drámai feszültség fog történni, és ennek valamilyen utalását kapjuk itt. Itt még minden rendben volt, amikor felültünk a vonatra, de már azok a vörösek sejtetnek valamit, hogy a háttérben, ha jól megfigyeljük, akkor ott valaki más is szerepel ezen a képen. Ennek az utazásnak nem biztos, hogy jó vége lesz, nekem ezt az élményt hozza a kép. Kompozícióban egy leheletnyivel lehetett volna elmozdítani a kamerát Ágnes felé ahhoz, hogy az ő szerepe legyen a fontosabb szerep. Ugyanis most, ha kidekázom, akkor annyira középre van helyezve ez a mérleg egyensúly, hogy így a közléssel nem eldöntött az irány. Kifelé is figyelek, meg Ágnesre is, és mivel a kettő között ott van ez a fal és az ablakkeret, és ez a rész elég nagyot mutat, elég sokat elfoglal a képből, ezért mind a két irány kiszorul a kép szélére. Ha ezt a döntést meghozom, hogy melyik legyen a fontosabb, a kinti vagy a benti, és annak egy kicsit nagyobbnak adok, akkor már ez helyre tud billenni. Érdekes módon, pont attól, hogy a két tömeget valamilyen irányba elmozdítom, ezzel kerülne egyensúlyba. (hegyi)
értékelés:

Pici fa köve

Lehetne ez akár makrofotó is, annyira kicsi tárgyakkal dolgozunk. Nagyon szépek a színek és a formák. Talán kompozícióban mondanám azt, hogy valamennyit még kellett volna erre odafigyelni, dolgozni ezzel, mert ezeket a flekkeket biztos, hogy meg lehet találni ezen a kövön máshol is, úgy, hogy ez a fa, és az ő árnyéka ne dekomponáltan a kép jobb oldalára kerüljön, hanem ő indítsa ezt a történetet. Így most olyan mellesleges a dolog, hogy úgy véletlenül odakerült. Egyébként maga az üzenet teljesen rendben van. (hegyi)

Füst és fák

Olyan nekem ez a kép, mintha egy konstruktivista festmény, vagy grafika lenne, Kassákot tudom idehozni példának. Tessék megnézni a képen lévő, képalkotó elemek által létrehozott folthatásokat. A háttérben lévő fák rendje, azok az oszlopok, függőlegesek, azok a trapézformák, majd erre egy átlósan határozott háromszögvonalban terjedő füst kerül rá, mint egy réteg. Ha nem kékben lenne, hanem vörösben és feketében, akkor lehet, hogy jobban lehetne érteni azt, hogy miről beszélek, de ez csak transzpozíció kérdése. Egyetlen egy dolog, ami nekem fölmerül, mint kérdés, hogy ha esetleg egy kicsit mozdítunk a kamerán, akkor lehet, hogy a képnek a bal oldalára valami még beúszik, és nagyobb hangsúlyt tud kapni ez a keresztülhúzódó drót. Egyébként abszolút rendben van a kép, és ami a Csend leckét illeti, van egy filmes hangulata, ami hozza ezt a filmes csendet, amikor a vonósok a háttérben elkezdenek cincorogni, és valami drámai feszültség előtti csendet kapunk. (hegyi)

kéz

Örülök annak, hogy Gime végre bejött az utcáról. Ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni. A kép is érdekes, festői helyzetet mutat, de utalhatnék vissza a fotográfia készítés korai időszakára is, amikor az archaikus technikák álltak csak rendelkezésre, és ez a kép ezt akarja bennünk felidézni. Ami esetleges, az, hogy hol vannak fényfoltok, és hol nincsenek, mi marad sötétben, és mi az, ami hangsúlyt kap, mert most én úgy érzem, hogy a képnek annyira a közepére koncentráltunk, hogy az, ami a lényeg, az ujjak vége, amik a cselekvést általában véghezviszik, most nem annyira erősen feldolgozható a néző számára. Másrészt pedig nem nagyon értem azt a kompozíciós rendet, ami itt most létrejött. Valamiért a kép két oldalán nagyon nagy teret hagytál, miközben a kép teteje bedöglik, annyira szorosan a fölső határhoz van a fő motívum komponálva. Nem nagyon értem ezt az elhelyezést, erre kellene egy kis magyarázat. Gime, én szeretnélek arra sarkallni, hogy ebbe az irányba is kezdj el mozogni, köszönöm szépen. Erre most egy csillagot adok ezek miatt a problémák miatt, jó lenne, ha ezzel még foglalkoznál, egy kicsit pontosítva. (hegyi)
értékelés: