Szakkör | Page 477 | Látszótér

Én És Én

Érdekes értelmezése ez a kreatív fotónak, az a kreativitás mindenképpen megvan, hogy egy fotómasinát valahogy ebbe a kartonpapírba belegyömöszölt Dani, de azért én javarészt egy grafikai megoldásnak gondolom, de megvan a humora. Látjuk, hogy ez egy tükörben felvett felvétel, mert fordítva van írva a gépnek a típusa, a MÁRKA, és graffitis módon, egyszerűsített formákkal dolgozik Dani a rajzban, akár a picassoi utat is vehetnénk, ahol a hölgyeknek néha az orruk a fülük helyére került, és a szemük a homlokukra, és mégis egyfajta furcsa, kiterített sablonban, mint egy Burda magazin szabásmintájában, egyszer csak összeállt ez a kép. Most is egy hasonló megoldást látunk, van ennek egy tárgyias vonala, nézzük meg a fényképezőgép szíjat, ami nagyon nem lenne lényeges, és mégis nagyon részletesen meg van rajzolva, míg minden más egyéb vonalrajzként van csak ábrázolva, és a vonalak sűrűségével és ritkításával éri el Dani azt, hogy térbeli érzetet tudjon kelteni. Jó a geg, tetszik, én ezt jobban el tudtam volna képzelni első leckének is, de legyen 57-es lecke. (hegyi)
értékelés:

Szem

Az foglalkoztat ezen a képen, az, ami mindig vissza-visszapörgetteti velem ezt a képet, hogy nagyon izgalmasan bánik Ágnes a mélységélességgel, azzal, hogy mi éles és hol. Az, hogy ilyen szűk a kivágás, tulajdonképpen még erre rá is segít, a viszonyrendszerünket veszítjük el. Nyilván, az ember a tudatával tudja azt, hogy egy arcnál hol helyezkedik el a szem, hol a haj, és hogy ez milyen formát ad, de ettől, ebben a képkivágásban mindtől megszabadultunk, és nem lényeges. Van egy formai játék, és ez az, ami izgalmassá válik. Kepes Györgynek van egy fotográfiája Vision 13 címmel 1938-ból. Ezen a képen egy női portrét látunk, és egy pávatollnak a vége van az egyik szeméhez illesztve. Ez egy radikálisnak mondható képi megoldás abban az időben, ugye 1938-ban járunk, a konstruktivizmus már nagyjából a végén jár, és mégis egy olyan avantgárd megközelítés, ami provokatív a maga formai megfeleltetésével, hogy az emberi szemet a pávatoll végén lévő szemformával hozza össze. Ennél a képnél azért hoztam ezt párhuzamnak, mert szintén az az érzete van az embernek, hogy ez az egész forma, ami a hajjal létrejön, és ami az arcforma és a szem, mintha egymástól elmozdulnának, vagy elmozdíthatóak lennének, és egy dinamikai játékban vannak, miközben persze a tekintet nagyon sok mindent elmond, és rögzíti az ember figyelmét. Azzal, hogy az élesség ilyen szűk határok között van hagyva, ez az egész a tárgyiasságon túlmutató üzenetté válik. Azt kell, hogy mondjam, hogy az egyik legerősebb képe Ágnesnek. A nézőben elindít egy asszociációs rendet az, hogy ez ebbe a leckébe lett beküldve, és elkezdi megfejteni, elkezdi a saját életében lévő pontokhoz igazítani ezt az egész helyzetet, saját élményeivel kezdi párhuzamba állítani. Nagyon tetszik az irány, és én arra bátorítanám Ágnest, hogy kezdjen el ezzel foglalkozni. Örülök, hogy véget ért a nyár, hogy véget ért a nyári turistaképek korszaka, és végre kreatívan elkezdünk a fotográfiával foglalkozni. (hegyi)
értékelés:

virágos

Ágnes, nem tudom, te fáztál, amikor ezt csináltad, mert annyira libabőrös vagy, ez nem annyira szerencsés. Aki látott már női személyt borotválni magát, borotválás után van ilyen, hogy leborotválta a lábát, és ilyen érdekesen fellázadnak a szőrtüszők, nekem ezt az érzetet hozza. Tehát nekem a kép fölső részén ez idegen, és a vágással sem biztos, hogy tudok mit kezdeni. Ez a gatyó kettévágja az egész történetet, ráadásul, ha már az egyik lábamat mutatom, akkor furcsa, hogy hova tűnt a másik, mert ez a beállítás, mivel a köldökről szól, erről kellene inkább meséljen is. Nem árt, ha megfigyeléseket teszünk abban a tekintetben is, hogy bizonyos izomcsoportok, bizonyos mozdulatok milyen tónusokat hoznak létre a bőrön, az fényben, árnyékban mit fog jelenteni. Sok mindent lehet rám mondani, de azt, hogy kocka hasam lenne, azt nem, de még én is létre tudom hozni azt az állapotot, igaz, nem túl sokáig, amikor valahogy kinézek. Ezt azért teszem itt hozzá, mert itt jót tett volna, ha többet kapunk ebből a hasból, és, ha már a köldökről beszélünk, jó lenne, ha a gatyakorccal nincs ennyire elvágva, és jó lett volna, ha Ágnes kicsit feszíti magát. Lefekszünk a földre, és direkt olyan pózt találunk ki, amiben kicsit szenvednünk kell, és ez majd meghozza a gyümölcsét, tartjuk, feszítjük magunkat, elemelkedünk egy kicsit a földtől, és ez a feszítés jót fog tenni ennek az egésznek, mert struktúrákat fog létrehozni. Ha egy kicsi surlófénnyel dolgozunk, akkor nagyon szépen rajzolódnak ki ezek a bőr vonalak, ezek az izomcsoportok. Ismétlés. (hegyi)

Ját-szó-tér

kinemaradjak...

Azért veszem ezt a képet külön, mert Pista ezt az első osztályba küldte, és én ezt komolyan is vettem. Kapunk egy rajzocskát úgy, hogy Pista tudja, hogy a mi helyünket Látszótérnek hívják, és nem Játszótérnek, és mégis azt mondja, hogy ő a kis kapájával, a kis jelével, meg a kis grafitceruzájával a „jó szóval oktasd, játszani is engedd” elvet vallva, a játékra teszi a voksát. Én magát a rajzot nem szeretném elemezni, de nagyon fontos az üzenete, hogy ő határozottan J betűt mutat, másrészt tessék észrevenni a kis ujjacskát meg kezet, ami tartja ezt a papírt, a kis szutyki körmével, valószínű, hogy a kis kalapáccsal rá is üthetett az ujjára, tehát abszolút személyes ez az egész. Talán én egy tágabb kompozíciót hagynék, pontosan azért, mert első leckéről beszélünk, de a három csillag erre a képre is megvan. Nagyon érdekes a kontraszt, és olyan kisördögös az egész, hogy kibújt a kisördög Pistából az ujjain keresztül. (hegyi)
értékelés:

nincs cím

Megint egy olyan kép, ami attól izgalmas nekem, hogy Márti továbbgondolja a dolgokat, és ahhoz, hogy az ő álmait, vízióit meg tudja fogalmazni, eszközként használja a fényképezőgépet. A fotó is csak eszköz, nem a végcél. Egy esztétikai forma, egy megszólalási forma, egy jelnyelv, de nem elégszik meg Márti azzal, hogy ebben lubickoljon, hanem igájába hajtja a saját gondolatának ezt az eszközt. Én ennek nagyon örülök, mert azt gondolom, hogy ez az a hozzáállás, ami ahhoz kell, hogy az ember, mint képzőművészet foghassa fel a fotográfiát, és beemelhesse a képzőművészet szintjére. Izgalmas az, hogy elfordította a hátteret, izgalmas az, hogy ettől az egész, mint formai játék kezd el működni, és a fákból hajkorona lesz, és a bokrokból agyvelő és fül, a fűből pedig szempilla, szóval nagyon jó ez a játék, miközben ez a sziluettes forma elég messze nyúlik a vizuális alkotás idejében, elég régi dologról van szó. Kávéházakban volt ez divat, hogy nem ceruzával rajzoltak a papírra, hanem kisollóval kivágták a delikvensnek a sziluettjét, és ezt vitte utána haza. Ez szerintem egy nagyon izgalmas és bohókás játék volt, és ennek egy némi fájdalmat is hordozó megoldását kapjuk. Én nagyon örülök neki, nagyon inspiratív második leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:

illusztráció

Inkább szorgalmi, mint lecke, de azért illusztrációnak illusztráció. Arra gondoltam, hogy megpróbálhatnánk közösen gondolkozni azon, hogyan milyen ábra/logó állna jól a Látszótérnek. Jó volna, ha mindenki próbálkozna valamilyennel, akár csak viccből is, hátha végül megihletjük a pedellust. Ha nem, akkor csak játszottunk egy jót.

Engedjétek meg, hogy ehhez a képhez tegyem hozzá az összes többi, erre a leckére most beérkezett képről a reagálásomat, mert Márti volt a témafelvető, és nagyon örülök neki, hogy ezt az egész láncreakciót elindította, és nagyon köszönöm azt, hogy ennyien csatlakoztatok ehhez. Ez engem bátorított, nagyon támogatónak érzem azt, hogy ennyien elkezdtetek erről a dologról gondolkodni. Egyiket sem szeretném külön elemezni azért, mert nem érzem dolgomnak, meg nem is lenne talán csinos, ha valamit, amit segítségnyújtásképpen küld valaki, én elkezdeném cincálni, hogy „na de, Márti, miért így írtad oda föl, hogy Látszótér, nem lehetett volna azt valahogy másképp?”. Szóval én azt gondolom, hogy itt nem is az a kérdés, hogy bármelyik megállja-e a helyét önmagaként, mint logó, vagy, hogy mennyire fedi le azt a területet, amit a Látszótér dolog jelent, hanem ami igazán ebben a lényeg, az a közösségi gondolkodás. Az, hogy van egy helyzet, egy problémakör, amit meg kell oldani, és ebben számíthatunk rátok. Ez nekem nagyon fontos üzenet. Ezen kívül Márti bolond, remélem nem fog megsértődni, hogy ezt mondom. Ezt a képet nagyon remélem, hogy egyszer csak meg fogja tudni csinálni fotóban, ugyanis ez egy nagyon izgalmas kép lenne. Én el tudom képzelni, hogy valamilyen üveg kádban egyszer csak elnyúlik valami hölgyemény, kicsit terebélyesebb típusból, és a fölső testét és a fejét nagy hab borítja, és ezzel adja meg az intimitásnak a lehetőségét, miközben a kis lábujjai kikandikálnak ebből az egészből. Szóval zseniális meglátás, én ezt fotóban is el tudom képzelni. Még egyszer mondom mindenkinek, hogy köszönöm az együttműködést, hamarosan elindul az új oldal, a Látszótér, úgyhogy maradjunk abban, hogy fogunk csinálni pólókat, meg különböző merchandise-okat, és ott minden egyes ötletre szükség lehet, mert azok mást bírnak el, mint amit mondjuk, egy logó az oldalon elbír. Itt legfőképpen a méretre gondolok, nagyon sokat szenvedtünk azzal, hogy mi az, ami meg tud élni ici-picike méretben is, és nem veszti el az értelmét. Úgyhogy, mint pólótervezők, továbbra is számítok rátok. Mindenkinek, aki ebbe a munkába beszállt, és küldött tervet, tervenként adok három csillagot, köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Logóverzió

Márti felhívására, akkor mutatom, ahol én most tartok logóilag a Látszótérhez. A Látszótér lesz az Estiskola 2.0-ás verziója, azaz az új név és forma. Hamarosan! Azt kérném, hogy a feltett tervekhez írjatok, szavazzatok, melyik tetszik, meg ilyenek.