Nagyon érdekes ez az alvadt vér szín, ami hasonlatos akár egy kígyó bőréhez is, a két vízcsepp, mint valami hüllő szemei néznek ránk. Nüansznyi problémám a kép jobb középső részén újból induló cseppforma, azt talán levágtam volna. A színdinamika, a formai játék nagyon erős, mindezzel együtt nagyon nőies meglátás. (hegyi)
értékelés:

Minden tavasszal meglátogatjuk, és ilyenkor kívánunk valamit. (tavasz)

Kedves Mariann, gyönyörű ez a fa, remélem, hogy amit kívánsz, megvalósul. Én talán egy kicsit kontrasztosabbra vettem volna a színeket, hogy ezek a rózsaszínek dúsabbak lehessenek. A helyszínt nem ismerem, lehet, hogy jót tett volna a képnek, ha egy picit tágabb kompozíciót kapunk. (hegyi)
értékelés:

"Ez a tó, ha enyim lenne
minden nap fürödnék benne."
(Tamkó Sirató Károly: Dal a tóról)

Sejtésem szerint egy újabb gyerekkori élmény felidézését látjuk, és ismét a kamera nézőpontjának megválasztásáról beszélnék. Azt nem tudom, mert a képből nem derül ki, hogy mekkora ez a vízfelület, de feltételezem, hogy talán többet is kaphattunk volna a vízből. Ez úgy lett volna elérhető, ha Mariann a kislány mögé lopakodik, és úgy, hogy a modellt is láthassuk, a kamerát még lejjebb, a kislány szemmagasságához igazítva mutatjuk meg a tavat. Jelen pillanatban ugyanis, mivel a kislány kerül ábrázolásra, ahogy nézi a tavat, ahhoz az élményhez nem tudunk közel kerülni, amit a kislány átél, és amire a versidézet is utal. Kérem, ha van mód, ezt a képet is ismételd meg úgy, hogy a néző számára evidens legyen a versidézet használata. (hegyi)

Gyermekkorom egyik kedves játéka.

Egy álló formátumú képet látunk, amin a kép kivágása nagyon szűkre szabott. A hangulatot jól visszaadja a kép, de a beállítással, azzal a döntéssel, amit az alkotó meghozott, hogy honnan exponál, és az exponálás pillanatával nem mindenben tudok egyetérteni. Egyrészt, ahogy azt már több, gyerekeket ábrázoló képnél megemlítettük, nagyon fontos a kamera nézőpontjának megválasztása. A mostani beállításnál ez a felnőtt nézőpontja, aki fentről nézi a kislányt, aki kavicsokat dobál a vízbe. A másik kérdés az, hogy vajon egy fekvő formátumú képpel megoldható lehetett volna-e az, hogy a bal vállból, a hajfürtből, a derékból ne kelljen ennyit vágni. Szintén fontos szempont az expozíció pillanatának megtalálása. Két irány lehetséges: az egyik, hogy a mozdulatra koncentrálok, akkor szerepelnie kell a lendületnek, a mozduló karnak, a másik, hogy az emlék felidézésénél a kavicsok vízbe csobbanása a fontos - de most a kettő között vagyunk félúton. A lendület már túl van az optimális pillanaton, a kavicsok mindegyike még a levegőben. Ami a leckebesorolást illeti, a személyességet keressük ebben a leckében. A Gyermekkor leckében kifejezetten a saját élmény felidézését. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem szerepelhetnek modellek a képeken, de a modelleket, ahhoz, hogy azt a hangulatot, azt a képi megformáltságot mutassa, ami szavak nélkül is beszédes, instruálni kell őket. Azt kérem Marianntól, hogy ismételje meg ezt a leckét azzal a körültekintéssel, azzal a pontosítással és koncentráltsággal, amit a pörgettyűs képénél láthattunk. Ismétlés. (hegyi)