Nem egy könnyű feladat a sárkányeregetés ábrázolása, mert ha a sárkány jól repül, akkor messze van a reptetőtől, ha megpróbáljuk ábrázolni a személyt és a sárkányt egyszerre úgy, hogy arányaiban ezek jól mutassanak együtt, akkor megjósolhatóan a sárkány 1-2 másodpercen belül a földre fog zuhanni. Ebben az lehet a segítségünkre, hogy a sárkányeregető zsinegre is valami kis krepp papír bizgentyűket erősítünk, és ez kijelölheti a spárga útját. Ami most ennél a képnél számomra kérdőjeles kicsit, az a tónusrend, és az a távolságtartás, ahonnan szemléled ezt az eseményt. Talán, ha együtt futottál volna a szereplővel, aki a spárgát tartja, lehet, hogy találhattál volna olyan nézőpontot, ahonnan az arc, a kar egy-egy darabja együtt tud szerepelni az égen repülő sárkánnyal. Engem is izgat a négyzetes kompozíció, de néha be kell látnom, hogy van olyan szituáció, ami ebben a formában gyengébb képed ad, gondolok itt akár az előtér, akár az égtér felesleges részeire. Ha ezt a távolságtartó, megfigyelői nézőpontot tartjuk fontosnak, akkor egy dombtetőn futtatva a modellt, ellenfényben, szilutettes ábrázolással erősebb üzenet jöhetne létre. (hegyi)
értékelés:

A szerkesztett verzió.

Pillanatfelvétel, nem volt időm semmilyen beállításra. Homályos lett, de nekem tetszik, főleg a kislány, aki kiváncsian szemléli az eseményeket.

Mert szeretem.

Már azt hittem, elvesztettünk, Csenge, ne hagyj minket ennyi ideig magunkra, jó? Örömmel látom, hogy lekerült a szemüveg, és ahogy a szólásból ismerjük: "Miből lesz a cserebogár", azaz egy átalakulási folyamat első fázisát láthatjuk. A kép nem csak személyességével üzen, hanem azzal a hamiskás, huncutkás mosollyal a szemedben, ami ezt a felnőttes gesztust játékként értelmezi. Nagyon örülök, hogy újból képet kaphattunk tőled, ráadásul egy ilyen meghatározó, erős gesztust. (hegyi)
értékelés:    

Remélem, hogy Pista kézimunkáját látjuk az első képen, szépek a ritmusok, amit Pista mutat, de valamiért hozzám mégis a második kép áll közelebb. Valószínű azért, mert egy nyitott térben nagyobb levegővel, hosszabban tudok szemlélődni. Két érvényes irány van ebben az összehasonlításban: az egyik, hogy a születés képét igazítom az elmúlás ábrázolásmódjához, a másik irány az, hogy azt a ritmust keresem meg a lepusztult kerítésben, amit az új faragványok ritmusaival megtaláltam. Most mind a két kapu nyitva, ezért formai kapcsolódási pontot nehezen lehet találni. Ettől maga a képi megfogalmazás a verbális utalásra kell, hogy hagyatkozzon. Pista, kérlek, ismételj. (hegyi)

Scanogram.

Régen mi ezt a technikát fénymásolóval állítottuk elő, amihez annyit szükséges megjegyeznem, hogy a 80-as években nem volt egyszerű dolog fénymásoló közelébe jutni, és anyám munkahelyén erősen meglepődtek a kollégák, amikor a fénymásoló szoba ajtaját kinyitva, engem a tárgylemezre bukva, az arcomat az üveghez préselve találtak, bár megnyugodhattak, hogy nem valami szamizdat kiadványt sokszorosítok. Ennél a képnél a nyíl, ami a mozgás irányát hivatott ábrázolni testidegen számomra. Ami igazán izgalmas az az alma elmozdulásának középső szakasza - ha absztraktot keresek, ott találom meg. A kísérlet izgalmas, amennyiben Tamást ez érdekli, folytassa ezt a munkát, gyűjtse a tapasztalatokat ahhoz, hogy minél kevesebb magyarázó, didaktikus jelet kelljen a képen hagynia. (hegyi)
értékelés:

Fölmerül bennem a kétség, hogy vajon Viktória nem véletlenül küldte-e ezt a képet a Csendélet kategóriába. Izgalmasak ezek a lekövetett mozgások, de most valahogy minden igyekszik a kép aranymetszési pontjához csomósodni, a tömegelhelyezés nekem most bizonytalannak tűnik. Ezt a képet szívem szerint a Hiba leckébe küldtem volna, csendéletként nem tudom értelmezni. (hegyi)