Sziasztok! Végre én is itt vagyok! Rájöttem, hogy nem is olyan könnyű bemutatkozni egy képen, de azért próbálkoztam. Próbáltam egy olyan képet csinálni, amit ha jól megfigyeltek, akkor sok mindent megtudhattok rólam. Először is nagyon fontos az életemben a zene, ez a lételemem. Mint látjátok két fülbevalóm van... az egyik lepkés, a másik egy egyszerűbb. Ezzel azt próbálom megmutatni nektek, hogy mennyire szeretem a lepkéket, és inkább az egyszerűbb dolgokat kedvelem. A hajamat direkt nem tűrtem el olyan pontosan, hiszen a mindennapi kinézetemet akarom bemutatni. Végül pedig a háttérről annyit, hogy az eget láthatjátok mögöttem, ami a természet iránti szeretetemet jelképezi.

Köszöntünk, kedves Dóra, itt, az Estiskolán, és egy nagyon jó megoldást kapunk erre az első leckére. A háttérben az a belógó gerendázat nem annyira szerencsés, bár az ember azt is gondolhatná, hogy az a felhúzott vállad. Az viszont nagyon kedves, és nagyon jól jellemző helyzet, ahogyan a füledet mutatod, ez a kis ékkő fülbevaló csillog, és a csillogásával vetít az arcra is egy keresztformát. Nagyon izgalmas, nagyon szép. Megvan a három csillag, várom a további megoldásokat is, a további leckéket. (hegyi)
értékelés:    

A dolog, amit Ágnes itt megfigyelt, abszolút izgalmas, itt a hozzászólásokból tudom, hogy van, aki John Lennont képzeli a képbe, van aki Harry Pottert, mind a két irány jó megfigyelés, ez valószínűleg a szemüveg miatt lehet. Ez azért fontos, mert ezekkel az árnyképekkel mondhatóan évszázadok óta foglalkoznak, akár kávéházi szinten, akár a 20-as években az árnyképes ábrázolások színházi irány is volt, szóval ez egy jó megfigyelés, és nagyon fontos az embernek tudnia azt, hogy adott esetben milyen formák hogyan rajzolódnak át egy ilyen vetített képnél. A kép nagyon erős, nagyon jók ezek a kis tulipános virágos falvédőminták. Kettő problémám van: az egyik a kép, ami belóg. Ez fontos, az oda kell, ha az ott nem lenne, akkor billenne az egész. A belógó képkeret és a belógó könyv ad egyfajta keresztirányú párhuzamot egymással, de mind a kettővel ugyanaz a bajom. Egyik az, hogy a belógó könyvnek sem ártana, ha jellegzetesebb formát találunk, olyat, ami jobban kiugrik ebből a helyzetből, hogy előtérként tudjon szerepelni, és a háttér sem mindegy, hogy mit lógatunk oda be. Ez a képkeret csak jelzésértékkel van jelen, mint folthatás jól ellensúlyoz, de ide kellett volna valami a valóságból. Most ez így egy kicsit esetlen. Ahogy a könyvnél is ugyanaz a helyzet, kicsit jellegzetesebb könyvet kellett volna választani. Most a képnek a bal oldalán van egy váltás. Ez valószínűleg vagy a szobafal, vagy a sarka, de ez tónusban ad egy törést ennek az egésznek. Ha ezt ott letisztázom, ha a képhatár ott van, kicsit beljebb hozom a könyvet, akkor a törés nem szerepel a képen. A fejből elég lenne annyi, amennyi marad, itt az a kérdés, hogy hogyan tudom a könyvet úgy emelni, hogy nagyjából ide vetítsen, ahova most, és mégis többet kapjak belőle, hogy értelmezhetőbb legyen a címlap. Ezzel lehet dolgozni, kettő csillagot adok, úgy, hogy kérem, hogy ezzel játsszál, és akkor még egy csillagot minimum fogsz érte kapni. (hegyi)
értékelés:

Ez egy kellemes kompozíció, a Károly-híd környezetét is jól mutatja, tulajdonképpen egyetértek a dologgal. Egy csúcsára állított háromszög-kompozíciót látunk, még akkor is, ha ez a torony egy újabb háromszöget indít el a tó másik oldalán, de a képalkotó elemek a kép közepe és alsó régióiban határozottabbak. Itt is van egy problémám, hogy itt létrejön valamiféle folthatás a kép bal alsó részénél is, de mégis ezek elgyengülnek, és ehhez képest lényegesen erősebb a kép jobb oldalán lévő korlát, efelé billenti az egész mérleget az a fajta rácsozat, ami a víz tükröződésében is megjelenik. Ezekre azért érdemes odafigyelni, mert ebben a helyzetben valamivel kompenzálnom kell tudni. Jó ez a dolog, viszont nem árt, ha valamit oda tudok képzelni. Ez a fotós dolga, hogy kitalálja, hogy mi kerül oda, most ez súlypontban billeg, de a kettő csillag megvan. Azért kettő, mert András kompozícióban ennél lényegesen határozottabban tudsz beszélni, és nem nagyon tudom azt elfogadni, hogy dőljön a horizont, és azt sem, hogy ennyire túlélesített képeket adsz. Szép ez a meleg tónusú fekete-fehér, amit kitaláltál magadnak, de kicsit szépelgő. Ez egy sima fekete-fehér képben is tökéletesen megáll, nem kell ehhez a bindzsizés. (hegyi)
értékelés:

Még működnek.

Szinte érzem azt a fajta örömöt, amit Tamás érzett akkor, amikor megtalálta ebben a fényviszonyban ezt a kis bodegát, és egészen őrületesek a fényjátékok ezen a töredezett flaszteren. Amivel nem értek egyet, az a kompozíció, hogy ezt a KA-JA című történetet ennyire középre raktuk. Szerepelhet a kép közepén, de akkor a Trabantot, aki szintén jól látható, és nagyon fontos szereplője a képnek, valahogy ellensúlyozni kell tömegében. Itt megint foltokról beszélek, ha ezeket megfigyeljük, akkor van egy nagy foltunk középen, az mellett van egy kisebb fehér foltunk, sőt, még van egy nagy fekete átlós foltunk is szintén a kép jobb oldalán. Ez mind dönti, billenti a képet, ezt a tömeget nem ellensúlyozza semmi a képnek a bal oldalán. Ellensúlyozni kétféleképpen lehet: vagy úgy, hogy kibillentem a központi rendszerből ezt az egészet, és akár egy négyzetes kompozícióval levágom azt a belógó tetőszerkezetet, ami látható, vagy azt mondom, hogy azokat a srácokat, akik a háttérben játszanak, megkérem, hogy jöjjenek ide, és akkor létrejön valami mozgalmasság. Ez jót tett volna a képnek. Egyébként zseniális a kép, és a Fény és árnyék leckébe is jól működik, hiszen egy olyan hangulatot ad, amivel városi sétáknál szokott az ember találkozni, hogy mennem kell, de van egy kis időm ott sétálgatni, szívesen leülne az ember, és részévé válna ennek az egész élethelyzetnek, de mint szemlélő erre nincs módja. Ilyenkor az emberben van egy kis keserédes élmény, hogy egy varázslatos pillanat erejéig ott lehetett. Ezt jól sikerült elkapnod, a kompozíció kicsit kérdéses nekem. (hegyi)
értékelés: