Virágok, vázában

Több jó is van a képen és több javítható probléma is, de ez nem baj, mert van mit tanulni belőle. Az egyik a szín. Ez az elidegenítő kék ez nem passzol, modorban valami fura, távol van tőlem, nem érzem az indokát. A sötét tónusokba a fekete virágok nagyon bebuknak, azokkal érdemes lenne kezdeni valamit. Az jó, hogy jobbra ott az a függőleges, és lenne is ellenpontja bal felül az a kép, de azt is elnyeli a sötét, annak is jót tenne a világosabb tónusrend. Szóval az ötlet jó és szép, a megoldásban lehet finomítani. Még valami Feri. Miért nem a leckékbe dolgozol, miért a szorgalmiba tömsz be mindent? (hegyi)

52/11 torzó

Megúszóskép. Gondolom senki nem gondolta, hogy akt torzót küldök.

Épített környezetnek elmegy a kép kis szódával, hiszen épp valami épül, bár a környezet hiánya miatt arra kéne fókuszálnom, amit az épületből látok, de az meg nem egyedi, akármi lehetne akárhol, szóval esztétikailag nem érzem, hogy megfogna, vagy hogy kapna valami plusz sztorit a dolog. A hetire persze áttételesen lehet torzó, de tudod mit? Nem. Mert az épület, amikor épül, nem torző, nem valami eleve félbehagyott, vagy akármi okból félbemaradt dolog, tehát még ha áttételes megfejtés, ami lehetne, akkor sem így és ez. Nekem. (hegyi)

Kutyasétáltatás

Későn exponáltál. Oké, a bicajok is jól mutatnak, de a mozgás irányából arra következtetek, hogy a sétáltató elhaladhatott a lámpa alatt, és akkor ez a dolog ez jobban értelmezhető marad. Nyilván ez a dekomponálás ha nem ez a fényviszony, akár jót is tehetne a képnek, de így, hogy a lámpa fényköre ennyi, amennyi, így nem érvényesül ez a hatás. (hegyi)
értékelés:

(fel)olvasó

"Örökre; tart, ameddig tart." Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér.
Amikor az embernek felolvasnak, egyszerre tud a szövegre és a világra figyelni. Csodálatos élmény.

Talán annyi megjegyzésem van, hogy ha a kindle-t kicsit felénk döntöd, akkor beavatsz, részesévé teszel a képnek. Amúgy meg lehet ám kóstolgatni a leckéket is, nem kell mindennek szorgalmiba mennie. (hegyi)

Tükörkép, újból

Alkalmasint nyáron ezzel kell még foglalkozz, gyűlik addig a tapasztalás a saját megmutatásunkkal, mint modell, mert most ez a levél ez egyrészt zavaró az orrnál, másrészt olyan felület kell, olyan megfejtés, aminél nem sötétíti be így a vizet a hordó, tehát valahogy el kell érni, hogy a tükröződésed még erősebb és felismerhetőbb legyen. Lehet, hogy más vízfelület kell. (hegyi)

Kakas

A kakas ebben a környezetben elég meglepő és ettől a kép is emlékezetes lesz, ez nagy előny, szóval az ötlet és a megfigyelés tökéletes. Még a kompozíció is jó, meseszerű az egész. Egyetlen, amit nyilván a helyzet adott és ezért nehezen javítható, ez a világítás. A háttér ege sokkal világosabb, mint a kakas feje. Ez ha a helyszínen nem kiküszöbölhető, akkor utómunkában kell rendbe rakni. (hegyi)
értékelés:

Érdekvédelem

Úgy gondolom, hogy kifejező ez a csoportosulás, az, ahogy a szereplők látszanak, érződik a játék is, de az is, hogy épp történik valami köztük, nem statikus, de mégis van kohézió, szóval tetszik, köszönöm! (hegyi)
értékelés:

Író

A szituációt nem ismerem, tehát amit mondok, az feltételezés. Ha mondjuk valakivel beszélget az alany és mi le akarjuk fotózni, de ő nem akar tudomást venni rólunk, akkor valamivel fel kell hívni magunkra a figyelmet, persze készülve rá, hogy villanásnyi idő lesz csak az exponálásra, és elérni, hogy ránk nézzen. Nem mondom, hogy mindig a szembenézős portré csak az érvényes, de annak indokának kell lennie, ha profilt, félprofilt használunk. (hegyi)

Torzógyakorlat

Amit most látok, Feri, abban nagyon kevés a tónus, elvitted ebbe a kékesszürke irányba ezt az egészet, és ettől a kép nagy része értelmezhetetlenné válik. Ezzel nehezen tudok mit kezdeni. A másik kérdés, és ezzel szeretnélek további munkára sarkallni, hogy nagyon szép egy hát, fantasztikusak tudnak lenni a vonalai akkor, hogyha erre rásegítek a fényekkel, vagy az is egy irány lehet, hogy mi van akkor, hogyha egy olajjal bekened a modell hátát és a bőr maga anyagszerűbbé válhat. Ez az olajozást nem kötelező használni, csak egy ötlet, hogy tónusban izgalmasabb lehet. A képkivágatról pedig azt tudom mondani, hogy a fenti rész az még hagyján, de lent kezdődne az izgalmasabb játék, a csípő, a derék, a fenék, ezek fontos dolgok, mert olyan izomcsoportok, olyan struktúrák vannak ott, amik formailag jobban megadják a testnek a jellegzetességét. Összefoglalva ez a szürkés tónus nagyon lapossá teszi nekem, erre még rájátszik a világítás, és maga az a képkivágat, amit alkalmaztál, az a hátból kevesebbet ad. Ilyenkor kell kérni a modellt, hogy feszítse meg magát, feszítsen meg izmokat itt-ott a testén és ez neked is segíthet, nem a legnyugalmasabb póz az, ami a legalkalmasabb fotóra. Hosszan nem szabad kínozni a modellt, de egy kicsit szabad. A végére hagytam a lényeget. Nem véleten, hogy azt erőltetem, hogy magatokat fotózzátok. A modellel való munka ideje az után jön csak, amikor már magadon eleget gyakoroltad a fényeket, a vágásokat. Tudom, kényelmesebb a modell, megkérni valakit, hogy legyen kedves és segítsen, de nehezebb értékelni, elemezni, mert becsapós, hogy most akkor nehogy a modellt elemezzem - és ez csak az egyik ok. A legfőbb ok, hogy amit magad megélsz, az a tiéd, és amíg nem éled át a modell helyzetét, nehezen készítesz jó képet anélkül, hogy a modelled ne hozd nehéz helyzetbe azáltal, hogy a kép nem lett jó, és ő a saját szempontjából feleslegesen töltötte az időt a fotózással. Ez akt esetében különösen így van, ott ez még kényesebb. Úgyhogy Feri, vannak elmaradt feladatok, félkész melók saját magaddal, a torzó sorozat is ilyen, az álom is, tessék azt folytatni. (hegyi)

Teljesítve

Voltam én is futóversenyen, természetesen nem én futottam, de drukkolni voltam már, és bevallom férfiasan, hogy nem nagyon értelmezni ezt a lelkiállapotot, hogy mi visz rá embereket arra, hogy mindenféle cél nélkül fussanak. Nekem ez olyan, mint önmagammal sakkozni. A kép az beszédes, látom a főszereplőt, látom, hogy nem egyedül futott, az is látható, hogy valami érmet is kapott, talán arany vagy bronz, ezt most nem nagyon akarom találgatni, de a lényeg az, hogy elmond sok mindent a kép, az is látszik, hogy ő azért ki is fáradt, én azt gondolom, hogy ebben minden benne van, de ezt fekvőben kellett volna megcsinálnod. Akkor többet kapunk a környezetből, a helyszínből, ez az egy, amit hozzá tudok tenni, hogy én nem ragaszkodom az álló formához és nektek is azt javaslom, hogy gondoljátok ezt át, hogy álló formát használunk olyan esetekben, amikor a képhez hozzáadhatna, ha látnánk is azt a miliőt, amiben zajlik. (hegyi)

Szellemek

Köszönöm az építő jellegű elemzéseket Zsolt! Sokat gondolkodtam rajtuk, egy-két kivétellel mindegyikkel egyetértek. Igyekszem majd odafigyelni ezekre. Még egyszer köszi!

Most már nem fogom újra elmondani azt, amit az előzőnél elmondtam, az expozíciós idő kérdéses, de tulajdonképpen a három képed közül ez a legbeszédesebb azokkal a ritmusokkal, amik itt létrejöttek, viszont zavar ez az esőre forduló szürkés hangulat. Ez engem rosszkedvűvé tesz és szerintem neked ez nem célod, úgyhogy én most azt mondom neked, hogy erre most adok kettő csillagot, mert nagyon értékelem azt, hogy kitartasz egy téma, egy feladat mellett, ez egy nagyon fontos dolog, hogy az ember begyakoroljon képi megoldásokat és ráadásul a mozgás fotografálása nem egyszerű dolog, még ha annak is tűnik. Hajrá tovább, várom az újabb képeket. (hegyi)
értékelés:

52/10 - egyhelyben

A feladat értelmében ez most nem nagyon érthető, hogy mi a lényeg. A lényeg az, hogy van egy fa, tehát a természet, a lényeg az, hogy ennek árnyéka van, tehát a pihenés, a lényeg az úton levés, és ez a kis út akar erre utalni, tehát ezzel nem vagyok teljesen tisztában és ezért nem tudom eldönteni, hogy mi az, amiért ezt fényképezted. Ezt úgy értsd, hogy nagyon attraktív ez a fa, az időpont, amikor ezt fényképezed az annyira nem optimális, ezzel azért vártam volna, hogy egy kicsit több fény legyen, nagyon be van bukva ez az egész, gyönyörű lenne, ha egy kicsit lejjebbről lenne megfotózva, gondolom, az ágai nagyon szépen mutatnának, most pont a jellegét veszti el, nem nagyon tudom, hogy mi a magyarázat, úgyhogy várnék tőled erre valamit. (hegyi)

52/10 - úton

Azon erősen elgondolkodtam, hogy mit vihetsz a kezedben, mire leesett, hogy az a fényképezőgép lehet. Kicsit sötétek is vagyunk, kicsit kontrasztszegények, de ettől függetlenül az a játékosság, ami ebben a figurában megvan, az létrejön a vándorbottal, a tarisznyával, van meséje, de a kivitelezés a tőled megszokott minőség alatt van. Kontrasztosabbá tenném az egészet, de ha ez egy első lecke, akkor erre azt mondom, hogy megadom a kettő csillagot. (hegyi)
értékelés:

Egy pohár víz

Nagyon szép fényjátékot találtál, nagyon megkapó ez az egész, a fenti résznek olyan hatása van, mint egy röntgenképnek, ami akár füstnek is felfogható, de mégis engem inkább ehhez az átvilágítós világhoz visz közel. Abban nem vagyok egészen biztos, hogy alul ennyi kell, abból egy ujjnyit vágnék, akkor még robbanásszerűbb lenne az egésznek a hatása, vagy akár érdemes lenne ezt négyzetesben is kipróbálni, hogy még feszesebb legyen, még jobban érvényre jusson a dinamika, de akár vágsz, akár nem, ez a kép arról tanúskodik, hogy te foglalkozol azzal a kérdéssel, téged leköt az, hogy miket lehet létrehozni csak a fény segítségével egy hétköznapi tárgyból is. Ráadásul annak külön örülök, hogy ez egy nagyon szép, ha jól látom csiszolt pohár. Amit hozzá tudok még tenni, az az, hogy minden ilyet fel tud dobni, hogyha a pohár mellett még megjelenik valami. Ne nagy tárgyra gondolj, például ne egy borosüvegre, mert esélyes, hogy az már túl sokat kitakarna, ráadásul nagyon koncentrálttá tenné a jelenlétét, és egy nagyon sötét felületet adna, tehát valami hasonló áttetsző felület kéne még. Ez attól az eszközkészlettől függ, ami a rendelkezésedre áll, de valamivel ezt a két oldalt még meg lehetne bolondítani. Szóval mindattól függetlenül, hogy én miket magyaráztam most itt, azért azt lássuk be, hogy ez a kép így önmagában is egy három csillagos kép. (hegyi)
értékelés:

Aura

Ha jól látom, egy temetőben vagyunk, egy látogatót látunk, és azt is értem, hogy miért fogott meg téged ez a fényjáték. A vágással nem tudok egyetérteni, mert a karoknál olyan erősen vágtál, annyira közel mentünk ehhez a szereplőhöz, hogy az az intimitás, ami egy temetőhöz kell, az elveszett. Ha tágabb lenne, és többet kapnánk a képből, talán a két összekulcsolt kezet, vagy az ölbe ejtett kezet, vagy virágot/kapát tartó kezet, akkor már meglenne a történet is hozzá. (hegyi)