Ahhoz, hogy egy kép lekösse a nézőt, kevésbé sematikus megoldások kellenek. Nem mondom, szépek a leveleken a fények, de ez nem elég ahhoz, hogy megjegyezzem és elraktározzam a képet. Nem tudom pontosan megmondani, de valami személyesség hiányzik talán belőle. (hegyi)

János, most valami olyat mondok, amivel igazán szeretnék segíteni, de tudom, hogy kurva kemény lesz. Úgy nem fogom elhinni azt, amit mutatsz, ha tisztázatlan dolgok motoszkálnak a fejedben közben. Szabad-e ezt nekem? Látszani fog a fütyim? Jók a kezeim? Eléggé üvöltök vajon? Jó helyen állok? Tehát a totális önkontroll az ellene megy egy olyan gesztusnak, ami az önkontroll elvesztéséről szól(na). Egy valamit kell elfogadni. Csináld, vagy ne csináld, de ne próbáld, azaz amikor elkezdesz a lehetséges veszteségekkel foglalkozni képkészítés közben, akkor kamuvá válik a dolog akkor is, ha a kiindulás őszinte volt és igaz. Tehát nem azt kétlem, hogy átélted-e a fájdalmat valamikor, hanem az van, hogy mindaz miatt, amiket felsoroltam, ez a dolog erejét vesztette. Nem könnyű önaktot csinálni, főleg férfinak, mert az aktról sajnos csak a női test szokott az embereknek beugrani elsőre, másodikra, huszadikra is, aztán talán a képzettebbeknek Mapplethorpe mondjuk, de akkor is azt mondom, hogy ha ez a terület érdekel, akkor állj bele, csináld, de amikor kreálsz valamit, alkotsz, akkor minden gyeplőt, ami megköt, el kell engedj, nincs védőháló. Nem adok csillagot, mert szívem szerint megismételtetném, de ezt a döntést előbb neked kell meghozni, hogy megelégedsz-e valaminek az imitálásával és a csomagolásával, vagy nekiindulsz megkeresni az ösztöneid. (hegyi)

Ezt egyszerűbb elemeznem, egyrészt kevés a hely magad mellett, hogy a magány érzete meglegyen, másrészt tudom, hogy divat a műköröm, de borzasztóan elviszi a figyelmet, és nem vehető érzelmileg komolyan a dolog tőle. Érdemes megfontolnod, hogy mi a fontosabb, a köröm, vagy a személyiséged olyan mélységei, amit ki tudsz mutatni, a kettő nem mindig működik együtt. Azt kérem, hogy ezt a képet gondold át és ismételd meg. (hegyi)

Az a helyzet Flóra, hogy ezek a tanulmányok azért jók, mert megismerheted saját gesztusrendszered, hogy mondjuk, amikor én fejben azt éreztem, hogy most kedves vagyok és mosolygok, valójában kétségbeesett arcot vágtam. Ez azért jó és fontos, mert ezzel az eszközzel finomhangolhatod azt a kifejezési készleted, ami később fontos lehet, akár akkor, ha modell vagy, akár akkor, ha másokat fotózol majd. Ez a mosoly ez most befagyott és ellenkező hatást vált ki, és ennek egyszerű az oka, ha túl soká tartasz ki egy gesztust, az eltorzulhat. (hegyi)
értékelés:

Kompozícióban ez egy izgalmas ügy lenne, ha a lényegbe, a szemeidbe nem árnyékolna bele a takaró ilyen csúnyán. Ha nem kerget a tatár, ilyenkor érdemes ellenőrizni még ott, melegében az eredményt, és keresni a hibát, mert ott még ez gyorsan orvosolható, például azzal, ha ennyire nem húzod a szemedbe a textilt. ha lehet, kérnék egy hasonló hangulatú képet ismétlésre. (hegyi)

Nem ismerem a helyszínt, így csak tapogatódzom, és az jó, hogy lenn vagyunk, de az előtér nekem kevés, fényben vannak izgalmas momentumok, de ahol sötétben vagyunk, az túl beborul, és azokat a méretes pöttyöket kiretusáltam volna, hogy csak a felvert por maradjon. Talán egy kicsivel ha feljebb emeled a kamerát és adsz a dolognak kis perspektívát, más érzés jöhetne. (hegyi)
értékelés:

Lehetne ez egy western hangulat is, de ahhoz szűk, a csizma nem érthető eléggé, a virág eltiprása sem evidensen jelentkezik, szóval valahogy ezt ellenfénnyel kellett volna egyensúlyozni. (hegyi)