Ez egy igen szépen megoldott dolog, látod, itt amit a mozgással csinálsz, jól jön ki, szépek a tónusai is a víznek, a forma és a bemozdulás mértéke is tökéletes, úgyhogy ez három csillag. Úgy is, hogy nekem fenn kicsit kigyengül a dolog, mert a fák ott végig túl konkrétak maradtak, elviszik, megosztják a figyelmet. (hegyi)
értékelés:

Amit az előző képhez írtam, valamelyest itt is igaz. Színpad, de nincs cselekvés, sem utalás rá, mi lehetett előtte, mi lehet utána, nem érzem, hogy a gesztusok valahonnan valahová tartanának. A tónus, a formák mind jók, tehát nem ezzel van problémám, hanem a kimondással. Ki kell mondani, mit akarok mutatni, hangosan magadnak. Ez segíthet. És egy ismétlés esetleg? (hegyi)

Dénes, az a baj, hogy mindegyik mozgásos képeddel ugyanaz a problémám, és ennyi kép láttán már talán meg tudom fogalmazni, mi is a gond gyakorlatban. A mozgás olyan dolog, amit meg kell tervezni, ha fotóra akarjuk, hogy kerüljön. Ez azt jelenti, hogy elsőként kitaláljuk a helyszínt, a kompozíció alapjait, beállítjuk oda a kamerát, ahol jó helye van, és utána lemozogjuk azt, hogy minek is kéne történnie. Honnan indul, merre halad, hol ér véget. Ha ez nincs meg, akkor egy tömörülés lesz, egy foltfelhő, de nem lesz értelmezhető az irány. A másik, hogy amikor már ez is megvan, és fotóztunk pár fázis képet is, azaz megvannak a csúcspontok, akkor amikor a modell ott van épp, ahol szeretnénk, például rá lehet vakuzni, vagy valami megoldással több fénnyel úgymond ott rögzíteni egy fázist, de akár úgy is, hogy bizonyos helyeken megállítjuk a mozgást, hogy ott jobban "beégjen" a figura. Eadweard Muybridge munkásságát javaslom tanulmányozásra, ő volt, aki először igazolta azt fotóval, hogy a lónak vágtakor mind a négy lába a levegőben van. (hegyi)

Igen, hát ha lenn több lenne, nem lenne vele hiba, mert van kisugárzása a modellednek. Én azt mondom, hogy amíg nem rögzül be a komponálás, addig jó, ha az ember kicsit túltervezi a képkivágást, azaz hagy minden irányban valamivel többet, hogy legyen mód vágással korrigálni. Ettől még két csillag megvan! (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet János, hogy ki kell gyere a színházból, a színpadiasságból. A meggylé, a teátrális szívhez kapás elgyengíti mindazt az üzenetet, ami esetlegesen az arcon megjelenik. Azon kell gondolkodj, hogy mindaz a fájdalom amit átélsz, mit mutat egy képen akkor, amikor az a pillanat, amit mutatsz, bele fagy egy expozícióba. Azt gondolom, hogy nem paralel, nem párhuzamos gesztusok fogják megoldani ezt a kérdést, magyarán ahogy káosszal nem ábrázoljuk a káoszt, úgy a veszteséget, fájdalmat sem meggylével fogod tudni megmutatni a világnak. És talán ebben az esetben, ennél a képnél kifejezetten jó, hogy ennyit késtem az elemzéssel, mert így most, ha azt mondom, kérek egy ismétlést, talán kellő távolságban vagy már az eseménytől, nem befolyásol olyan erősen annak primér volta. Tehát kérek egy ismétlést. (hegyi)