Szakkör | Page 121 | Látszótér

A 31. HetiHegyi utómunka sorozatában ma a perspektíva korrekciójáról, a párhuzamosokról, függőlegesekről és vízszintesekről esik szó. Három képpel dolgozunk, kétféle metódust bemutatva arra, hogyan lehet az exponálásnál elkövetett hibákat, a kamera nézőpontjából adódó torzításokat korrigálni. Nagyítsd teljes képernyőre, várom erősen a visszajelzéseket, kérdéseket, témajavaslatokat kommentben.

Sajnálom, hogy lehagytad a földet, a talajt vagy a házakat, szóval a viszonyítási pontot, a lehetőséget, mert ez igazán akkor lenne izgalmas, ha ez a fajta mintázat kapna valami horgonyt, ami által épp a valóság megjelenésével lehetne hatásos ez a megfigyelés. Így is megvan a minta, persze, de ahhoz, hogy ez időtálló és egyedi legyen, kellene a fent leírt viszonyrendszer is, mert enélkül ez csak egy felhőkép, ami lehet, hogy a cumulusokért rajongóknak izgalmas, de a civileknek ez csak egy szép felhőkép, amiből azért elég sokat találni. (hegyi)
értékelés:

Van ebben valami vicces is, ahogy arra a pöttyevő játékra hajaz a Hold képe, talán pacman volt a neve a játéknak, de ha ezt félreteszem, a kép alapvetően jól sejteti a háztetőt. Tudom, nem könnyű exponálni úgy, hogy valami derengjen a tetőből is, ehhez technika kell, ami bírja a hosszabb exponálást is. Szóval elfogadom, érdekes meglátás. (hegyi)

Feri, ez szép, nyugalmas, de van benne kis dráma is, a por vagy pára is jó, szóval na, nem tudok ennél többet mondani, három csillag. (hegyi)
értékelés:

A 30. HetiHegyi az utómunka sorozat 4. része, amelyben a retusálással, hibajavítással foglalkozunk. Hogyan lehet ecsettel és pipettával, vagy a PS javító eszközével kipontozni a hibákat, legyen szó az analóg karcairól, vagy az emulzióba ragadt porról, de akár a portré modell pattanásairól és bőrhibáiról. Ilyen volt, ilyen lett három mintakép segítségével. Nagyítsd teljes képernyőre, várjuk a visszajelzéseket, kérdéseket, témajavaslatokat kommentben.

25 km, éjszaka. Több mint 700 résztvevő.

Nehéz dilemma, hogy amikor benne vagyunk egy szituációban, mint ez, akkor örüljünk a létezésnek és hogy kibírjuk, meg persze a társaság is, minden, vagy fotózzunk is, azaz dokumentáljunk. A kettő között laknak az emlékképek. Ugyanis ez a sztori tök izgalmas lehet, és ebből kapunk is ízelítőt, az első kép nagyon ígéretes, de a történet nincs végigmesélve és nincs dinamizálva. Nincs igazán eleje, mert nem indulunk el valahonnan és nincs vége, nem érkezünk meg sehova, közben nem ismerünk meg arcokat, nincs léptékváltás és így az egész nagyon távol marad, a nézőnek meg az irigység jut, hogy de jó lett volna látni, ott lenni, de igazán ez se tud annyira erős lenni, mert hogy nem tudjuk mit és hol, kikkel és hogyan. Ez melós, én tudom. De ez az etűd lényege. Csak annyiban más a riporthoz képest, hogy líraibb, több elrugaszkodott megoldást enged meg és több asszociációt, kevéssé kell tényszerűnek maradni, de sztori az kell. (hegyi)
értékelés:

Remélem, nincs kétséged afelől, hogy azért megyek bele mélyebben a kérdésekbe, amit a képeid felvetnek, mint problémát, mert segíteni akarok és nem azért, hogy elvegyem a kedved, sőt. Azt nem tudom, mit szerettél volna mesélni ezzel, de az biztos, hogy akármi is volt a cél, ez a kép így nem jó. Több irány is lenne, bármelyik választható, és remélem, fogsz ezzel dolgozni és ismételsz. Az egyik lehetőség, hogy a teljes testet mutatod innen, ahonnan most nézzük, megfelelő képaránnyal, nem panorámában persze. Itt aztán megint két út van, bevállalod aktban, vagy ha nagyon nem megy, akkor keresel egy lepedőt, takarod a testet, de az biztos, hogy így csonkolva rossz. A másik irány, hogy változtatsz a kamera helyzetén, vagy elviszed láb felé, vagy fej fölé irányba, tehát elmozgatod, elforgatod és perspektívát adsz ezzel a testnek. Mindegy, te tudod melyik áll közelebb ahhoz, amit mondani akartál, de valami kéne ezzel kezdeni. (hegyi)

A magyar Szent Korona mását ~ként hordozó m. r. k. tp-ok: a pozsonyi Szent Márton-szegyh. (volt koronázó templom), a jászberényi Nagyboldogasszony-, az ipolybalogi Szt Miklós-, a felrobbantott bp-i Regnum Marianum-tp., és a lakiteleki Szt István-ökumenikus kpna.

Meg vagyok rendülve, Zoli, nyugodj békében.

Feri, én ezt így nem értem. A lágyság miatt a forma kevéssé jön át, de ez nem lenne baj, ha a modelled látnám, nem csak a körvonalát, bal felső sarokban van valami eltérés, gondolom ez valami üveg, vagy golyó lehet, de így ebben a fényben ennyi világítással ez nem adja most át, amit mondani akarsz vele. Lehet ezt ismételni? (hegyi)

A 29. HetiHegyi az utómunka sorozat harmadik része, amelyben a tónusokkal, szintekkel, szelektív kijelöléssel és a kijelölt területeken való tónusrenddel, beállításokkal és módosításokkal foglalkozunk. Hogyan állítjuk be a fekete és fehér szinteket, az árnyalatterjedelmet, mit jelent a maszkolás az analóg és a digitális utómunkánál, és miképp tudod a tónusviszonyokat rendezni és kiegyenlíteni a fotódon. Nagyítsd teljes képernyőre hogy jobban tudd követni a képernyőn látottakat. Várjuk a visszajelzéseket, kérdéseket kommentben, Ansel Adams zónarendszeréről Szilágyi Sándor könyvét a link alatt találod.

Itt ez teljes diliház, maskarák, tüzijáték.

Az érzések megvannak, de minden más pontosítandó lenne János, a vágás fura, a képszerkesztés is, most mint egy unicum reklám, fuldokolsz a vízben ettől, és talán érdemes lett volna vagy fejjel, vagy törzzsel felénk fordulni, tehát kimozgatni a dolgot valamennyire, mert így most nem egyértelmű azért, hogy ez az egész mit akar mesélni, és kinek. A személyességhez kéne még kontaktus a néződdel nekem. (hegyi)
értékelés: