Pörögj tovább!

Én nem tudom, mi ez, formai játéknak megteszi, de leginkább technikai gyakorlat okán fontos, hogy elkészült, hiszen a mozgást, a zoomolást és egyebeket ki kell gyakorolni. Majd legközelebb talán több mankót adsz a nézőnek, hogy tudjon mibe kapaszkodni. (hegyi)

Törött kar

Hát, bemondásra elhiszem, hogy ez nem egy fura kifli, hanem kar, de nem is igazán ezzel van a gondom, pontosabban a gond nem ebből adódik, hanem abból, hogy rátettél valami textil effektet, ami nem tett neki jót, és a felismerhetőség és beazonosíthatóság ezen elvérzett. Erre érdemes figyelni egy tárgyfotónál, még akkor is, ha a cél nem az alkalmazott fotó, hanem egy érzelmi közlés. (hegyi)

Öröm

A vendégünk minden vágya egy mikulás sapka volt. Kapott egyet az ebéd mellé.

Azt tudom mondani, hogy szuggesztív a kép és az öröm is benne van. Viszont arra kell figyelni egy portrénál, hogy lehetőleg ne álljanak ki a fejből mindenféle dolgok, kábelek, antennák és egyéb furcsaságok. Ez kivédhető, ha te elmozdulsz jobbra, ő követni fog, és kikerül az ereszcsatorna fogságából. (hegyi)

A 33. HetiHegyi adásában a téli fotózásról esik szó, a felszerelésről, az öltözékről, a témákról, mire figyelj, és mikor fogsz igazán seggre esni. Kérdéseket, észrevételeket továbbra is várok a kommenteknél. És boldog mikulást!

Tea

Picit ijesztőre sikerült, de ez nem baj, sőt, talán ez az érdeme is ennek a munkának. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a mobiltelefon nem szokta szeretni azt, ha a szemébe világítanak, ijedtében csíkozni kezd. Hát, ez van, tanulmánynak jó. (hegyi)

Fél nyolckor Zoli megérkezikVirágültetésRüszü viccelA tejespohár pillanatNem sikerült, Kálmán megúszta

Életképek a Metró Kőér utcai telephelyéről a nyolcvanas évekből Zoli bácsival, Kálmánnal, Sanyival és Rüszüvel.

Majdnem

Pollock világa jut eszembe róla, talán nem véletlenül. nagyon kedvelem azt, amit létrehozott. Ilyen esetben felerősödik a tömegelhelyezés és a forma szerepe, ki kell egyensúlyozni valahogy a kép területet. Most a mérleg nyelve súlyozásában elbillen a bal oldal felé. (hegyi)

Ellenfényben

Nagyon kell koncentrálni, hogy felfogjuk, hogy mi is jön be az ajtón. Nyilván, erre nem lehet előre jól felkészülni, hacsak nem távirányítós a kutyus. Ilyen esetben van az, hogy alapvetően a pillanat jó, de a helyzet és a forma nem adta ki. (hegyi)

52/20 Naplemente a MilleniumSpike-on

Az utolsó fénysugár.

Nekem az ilyen körbekerített panorámaszerű dolgok nem a barátaim, se fekvőben, se állóban, de tudom, hogy másnak izgalmas, szóval elfogadom, hogy van ilyen is, viszont ha már van, akkor azt gondosabb utómunkával kéne megcsinálni, sok most a szürke fátyol ezen. A másik, hogy egy tű elég lenne, a zászló nem kell. Én alul is szigorúbb lennék, a busz aljánál vágnék. Talán ha pár lépést előbbre jössz valahogy, akkor kihagyható lehetne a zászlórúd. A tűtornyon a fény igen szép megfigyelés. (hegyi)
értékelés:

hotel

Két lépés a járdaszigetre, és a kép tökéletes lenne. Ugyanis a rendőrlámpa a szélen nem kell, és az se biztos, hogy kell, hogy balra az utcával új teret, új irányt nyiss, mert ez elviszi a figyelmet a hotelről. Az egyszerűsítés sokszor erénnyé válik egy képnél, a néző számára konkretizál, értelmez, ha amit csak lehet, a nem fontos dolgokból lehagyunk. Itt a hotel és az autók fényei kellene hogy domináljanak. (hegyi)
értékelés:

Utómunkált almák

Heti Hegyi kontra PS és egy kis gyakorlás.

Egy kis kontraszt még jót tenne nekik, és talán szűk is a kompozíció. (hegyi)

alternativ 365b/148

Lett ma ket pocsek telefonos kepem, ez az egyik, a masik megy a szorgalmiba.

Sajnos nem tudok vitatkozni, és nem csak az idő múlása okán nem érthető a miértje, hanem úgy globálisan sem tudom, miért készült a kép, szinte véletlen exponálásnak tűnik. (hegyi)

Vizsgálgatom még magamat...

Nos, itt több dolgot nem értek János, és segítened kell, hogy mi miért lett így, mert én nem találom a magyarázatát. Az egyik a tónus. Miért kell az alján a feketéket elveszteni, miért állunk meg a sötétszürkében, mi ennek a tónusterjedelem törésnek a lényege vagy értelme? Azt tudom, van ilyesmi divat, telefonos appok filterei között is, de hogy minek, nem értem. A fád, fáradt érzetet ez csak imitálja. A másik a képarány. Én szeretem a fekvőt, és mondom is mindig, hogy a portréhoz nekem sokszor fontos az a plusz, ami ettől a formától adódik a környezetből, de itt nincs ilyen. Csak a szűk tér fenn és lenn, és ehhez képest az indokolatlan tágság oldalt. A harmadik a fények kérdése. Nem nagyon előnyös az, hogy alulról adsz fényt, túlhangsúlyozol vele olyan részleteket, amik kivisznek az együttérzésből, vagy máshogy mondva a szerethetőségből, és ami marad, az eléggé állatiasan kopog, ijesztő, és ezt a fentről jövő fény nem egyensúlyozza. Fordított aránnyal a dolog jobb lenne, fentről több, lentről kevesebb fény. Kérek ismétlést. (hegyi)

Pót-naplemente

A mai naplemente helyett egy nov.13.-i, kárpótlásul.

Ez egy igen finom, szép kép lenne, ha... ha nem zavarna annyira az a hullámvonal, ami jobb fenn történik. Arra egyrészt nincs szükség, másrészt vágható is lehet utólag, de inkább jobb lett volna ezt exponálásnál korrigálni a kamera mozgatásával. Mindemellett a többi része igen jó matéria, csak francba, hogy nem tudok elvonatkoztatni a tetejétől. (hegyi)