könny

- András elemzi. András nem elemzi. Miért nem elemzed? - kérdezi Hegyi.
   - Mert én annyit fogok mondani, hogy szép és három disznó és szeretem ezt a képet - válaszolja Szőke.
   HZs: - Én is szeretem ezt a képet…
   SzA: - Másik kategóriában tudna ez működni, például a portré arc nélküliben. Nem?
   HZs: - Igen, mert ehhez egy picit nekem most, de hát akkor is megmondom, mert legfeljebb utáltok, nekem ez egy picit primér. Érted, hogy miért mondom? Igen, a gyásznak ez az első pontja. És nem is az első, mert az első pontja nem biztos, hogy ez. Nagyon jó amikor az ember eltud odáig jutni, hogy sír.
   SzA: - Először a képet próbáld elemezni, mert ha meg tudjuk találni a helyét, hogy hova való, utána már beszélhetünk arról, hogy miért nem ide.
   - HZs: Ne rakjuk át, maradjon, nem muszáj nekünk rakosgatni állandóan, de azt mondom, hogy nekem tetszik a kompozíció is meg, meg, meg nagyon jól van megfogalmazva, ha jól látom megvan a pilla, megvan a minden, megvan...
   SzA: - Minden.
   HZs: - Talán egy picit mondjuk lefelé még lehetne egy fél centi, de még ez se biztos. Tehát kompozícióban rendben van. Világításban is azt mondom, hogy rendben van, bár nekem a képnek a baloldala egy picit túl van világítva, hogyha ott egy picit betakarnánk, akkor sokkal jobban fókuszálnánk a szemre, tehát ott egy picit a fülnél is, a fül mellett is kifut és az arc - minek hívják ezt? Pofacsont, vagy mi az a rész az oldala ez a fejének?
   SzA: – Az állkapocsra gondolsz, vagy a járomcsontra…?
   HZs: - Hát ez a rész. Ez mi?
   SzA: -Ez a járomcsont.
   HZs: - Igen, a járomívnél, a járomcsontnál ott egy picit sok a fény, tehát hogyha ott egy picit kevesebb lenne a fény, akkor sokkal fókuszáltabb lenne az üzenet a szemre és az arcra. Ezt tudom technikailag mondani.
   SzA: - Három disznó, előtte is adtál hármat – zárja le András az elemzést. (szőke-hegyi)
értékelés:

Ez egy jó kép, és azért jó kép, mert ugye ez az egész környezet, minden ami statikus ebben a elhúzott helyzetben és a sárkánygyíklány, aki itt alakot vált és kipörög egy másik térbe, ez a habitus igenis ott van Mesevirág létezésében, ott van a szélviharszerű jelenléte, és úgy gondolom, hogy ehhez a mozgás házi feladathoz Camilla nagyon is jól dolgozott együtt a partnerrel, a modellel és ez a kép nagyon is közvetíti azt, amit személyesen is, ha találkozik az ember Mesevirággal, akkor megélhet, amikor az ember fején ül a királynő, és éppen az orrát akarja szétműteni, hogy megtudja, hogy mi van bent. Úgyhogy ez a kép egy jó kép, három disznó. (szőke)
értékelés:

Hát Bara, mikor láttam a képet és mondjuk megkérdezték volna tőlem, hogy na akkor ki küldte be a házi feladatot, nem biztos, hogy talált volna a saccolásom, mert csak saccolni tudtam volna, de hogy épített környezetre érkezik meg a mell egy olyan alkotótól akinek nagyon szeretem a képeit és nagyon is egy nőies személynek gondolom, hát megint csak nekem egy elég meglepő állapot ez, mert azt látom, hogy nem is kevés iróniája van a Barának, ráadásul én nem tudom, melyik szobrász építette ezt a mellet itt a képen, de, szóval nagyon sok mindent fölvet...
   Sőt én láttam az András arcát akkor, amikor ezzel a helyzettel először szembesült – nevet Zsolt.
   …úgyhogy, hát nem nagyon tudok vitatkozni, mert hát figyelj, ez van, ez van. Hát három disznó…
   - Te, a Laci mennyit simogathatta ezt, hogy mikor kész volt, hogy hmmm, hmmm, cici.
   - Na jó, úgyis levakoltatom… (szőke-hegyi)
értékelés:

Egy csomó lépcsőfok van még előttem.

Ez egy egész lakos portré a Gerlei Gábor-féle szemérmességgel, ahol mint oly sokszor az Estiskolán, itt is egy jó döntéssel torzított tükröződéseket használ az alkotó. Sokszor megemlítettük már ezeknél a fajta fotóknál, André Kertész sorozatát, az Estiklopédiában találhattok ide vonatkozó megjegyzéseket. Én úgy gondolom, hogy jó az, ahogy a Gábor vizsgálja magát a világban, és azok az erős képei, amikor ezekben ő valamilyen módon meg is jelenik, tehát amikor úgy készíti el akár az erdei, akár a nagyvárosokban exponált munkájait, rácsodálkozásait, hogy valamilyen módon abban jelen van, az mindig erőteljesebb úgy érzem, mint mikor egyszerűen csak egy kompozíciós rendben valamilyen jelenséget rögzít. Mivel ennek a képnek a Gábor a fontos kulcsmondata, így nem gond az sem, hogy esetleg ez az angol nyelven írt megállító tábla, vagy információs tábla, vagy akár ez a furcsa, torz gömböc, ez félig-meddig lemarad a képről, és valahol, ahova a középpontba hajtana bennünket az optika és a szem, ott egy ilyen fekete kockát látunk, így evvel a kuszasággal, ami a nagyvárosokat jellemzi, itt ebben a megfogalmazásban nincs gond, három disznó. (szőke)
értékelés:

Azért van egy picit nehéz dolgunk ezzel az elemzéssel, mert hogyha épített környezet leckére, ahova beküldte az alkotó, elemezzük ezt a fotográfiát, akkor ebben van egy csomó pongyolaság. Struktúrájában a képhatároknak a kiválasztásában elindul jobboldalról egy ferde vonalként ez az eső összevezető bádog, ami nekem esetleges, hogy hol fut ki a képből, van egy kémény a baloldalt a bal felső résznél, ami esetleges, hogy hol van vágva. Tehát, hogyha ezt épített környezetben akarom szemlélni a világítással is, a beszűrődő fényekkel is van egy kis problémám. Tehát épített környezetnél azt gondolom, hogy ez nem igazán 100 százalékosan teljesít. Ugyanakkor azt mondom, hogy a hangulat az abszolút megfog és érezhető és érzékelhető. Tehát én azt kérném, a Barától és abban kérek egy kis segítséget tőle, hogy hadd ne én legyek már az, aki átemeli ezt valami másik leckébe, hadd ne kelljen ezt az épített környezetben elfogadni. Szorgalmira megvan az egy disznó. Nem érzem azt, hogy most ez ebben a leckében megállná a helyét, úgyhogy én erre egy disznót adok, és akkor legyen belőle szorgalmi. (szőke-hegyi)
értékelés:

Az itt látható képnél először is annak is örülök, hogy Bara megint kísérletezik és most kipróbált egy olyan képet, amelynél ha nem láttam volna az alkotó kézjegyét, feliratát, hogy Bara képe, nyilván zavarban lennék, mert nem biztos, hogy az jutott volna elsőre eszembe, hogy Bara egyik fényképe érkezett meg. És ez jó szerintem, hogy kitámadások vannak, kilovaglások vannak és megpróbálunk más-más stílust, és én annak is örülök, hogy egyszerűen csak küldesz egy olyan képet, ahol nem akarsz semmi különlegeset, semmi bonyolultat létrehozni, hanem csak egy picit valahol leheveredni, leguggolni. Nem akar nagyon sokat emelni ez a kép, nem akar nagyon sokat markolni. Talán annyi, hogyha ezeket a ritmusokat használja, nézi az ember, akkor ez az alsó kis lándzsaszerű levélke nyilván a kamera pici elmozgatásával akár még jobban szerepet kaphatna ebben a barnás, vöröses tónusú rendszerben. Én azt gondolom, hogy azért a kettő disznó megvan.
Utóirat. A vágy kategóriában ugyanakkor mégiscsak örülnék, hogyha nem lenne ennyire szemérmes a megközelítésed a feladattal kapcsolatban. Tehát várnék még oda képet, ha tudsz csinálni. (szőke)
értékelés:

Az a világ, ahova most érkezünk, Camillánál, ahol ugyanakkor azt mondom, hogy nem olyan látványos, nem olyan biztonságos talajon járunk, de az a bizonyos belső világ, amit a Zsolt már egyszer a az Ötödik Sally-vel itt talán jelzett is, hogy most beérkeztünk abba a belső birodalomba, ahol a tükör által homályosan ezeket a bizonyos visszatekintéseket, vagy beletekintéseket látjuk, ezek a képek nem azért fontosak, nem a formavilág miatt, nem azért fontos, amiért láthatjuk itt elmosódott sziluettben a tükröződés előtt ansittben az emberi alakot, hanem azért, mert olyan történés nyomokat látunk egy privát kultúrából, amelyben az identitáskeresés az nagyon őszintén van feldolgozva véleményem szerint, bár ez a sapka ez még mindig itt van. És ez a sapka egy olyanfajta kézjegy, amely valószínűleg most hosszú ideig hozzá fog tartozni ezekhez az üzenetekhez. Három disznó (szőke)
értékelés: