Fotószakkör

Sokan látják,érzik retro helynek Budapestet, magyarok és külföldiek egyaránt. Én is egy elidegeníthetetlen romantikát látok a képen. A Duna az épületek és a hidak egyfajta romantikus városképet adnak.

Felmerülhet pár emberben, hogy mégis hogyan kapcsolódik ez a cím a képhez, mi értelme van. Mondhatnánk, hogy semmi, de adok neki. (Nem én adtam a címet, csak a jelentést. ) Trinity = Szentháromság, ugyebár. Az Atya az égbolt, a Fiú a sárga fal, és a Szentlélek a tükröződés. Igen tudom a Szentléleknek a jele a felhő, a fény... de én ezt a szerepet adtam neki. (Az Atya, mint égbolt, mert minden értelemben felettünk áll, mint apa, ő nevelt, ő az akire felnézhetünk, aki segít. A Fiú, mint sárga fal? Az örök fény, a közvetítés jelképe emberek és istenek között. (Nem össze keverni a zöldbe hajló sárgával... És a Szentlélek, mint a tükröződés, egy nem megtestesült dolog. Egy olyan dolog amit sosem tudunk megfogni, egy illékony ,,anyag"...)

Miért a hónap képe:

Júniusban Nagy Kálmán életkép, zsáner témakörbe sorolt, Én se értem című fotója érdemelte a Hónap képe címet. Választásom egy másik, hasonló színekben készített képpel szemben a Martin Parr-i benyomás keltése miatt esett erre a felvételre, ahol ugyanúgy megkereshetjük, felfedezhetjük mindennapjaink kétségeit, a túlszínezett vagy éppen csak körvonalazódó jövőképet. Az ösztönösség, mely a kutyus árnyékba való menekülésétől indul, tovább vezeti a fotóst, akinek ugyan nem súgott Mr. Parr, mikor is exponáljon, mégis megindító szavakra méltatta kommentjében Aurelianót, aki ily módon tette könnyebbé, hogy az e havi feladatot megoldjam. Köszönet mindkettőtöknek, jó választást a díjazottnak a következő hónapban! (Frantisek Balga)

Elkapott pillanat, semmi több... Nem is ide akartam, de "nem akar leesni a falamról", gondoltam hátha tetszik nektek is. ( #nofilter vagy hogyishíjják' :-)

A Ferihegy 1-es terminál, ami felülnézetből repülőgépet formáz, 1950. május 7-én nyitotta meg kapuit. A koronavírus okán is üres reptéren járhattam Kránitz Balázsnak köszönhetően, aki "békeidőben" az Aeropark túravezető munkatársa.

A két képet néhány perccel egymás után készítettem. Két hónapja vagyok karanténban. Úgy érezetem ideje visszaállni a renedes kerékágásba.

Érik a bodzalé. A paradicsompalánta spontán ott volt mellette, csak kicsit kellett odábbtenni, hogy jó legyen az árnyéka.

Ez egy felhívás. Küldj képet arról, hogyan telik nálad a karantén, a bezártság, home office, így vírus idején. Lehet önarckép, lehet hangulatkép, mindegy is. A lényeg a személyesség. Ja, és nem csak egyet küldhetsz persze.

Egy újabb próbálkozás, többet nem tudok a képről mondani. Még talán annyit, hogy most először játszottam a photoshoppal is, de csak nagyon kezdő szinten.
Expo: 1/125, F5.6, ISO100, 70mm
Technika: Nikon D3100 Sigma DG 70-300 ,f 4-5.6

Miért a hónap képe:

Frantisek Balga fotóetűdjét választom Hónap képének. Nekem sorozatként a 2., 4., 5. kép elég lenne, erős együtt ez a hármas. Tetszik a koncepció, az énkeresés motívuma, a karantén hozta befelé figyelés átjön. Ez a multiexpós önarckép nagyon jól működik, van mondanivalója, és vizuálisan is izgalmas. Ha egy képet kell kiemelnem, akkor a 4. fotó a Hónap képe. A vonalak szépen vezetik a szemet, gyönyörű, ahogy bejön egy más textúra, az élességgel való játék is szép, a két fotó nagyon működik együtt. Tetszik az arc keretezése, bezárva, befelé húznak a vonalak, szűkül a tér, az arc mégis a tágabb tér felé fordul. A fekete-fehér hangsúlyozza a formákat, vonalakat. Minden élesen egyenes, csak az arc, és a körülötte, belőle induló pöttyöződés töri meg ezt a keménységet. A fehér vonal, mintegy Damoklész kardjaként hasít a síkba, de irányt is mutat. Gratulálok, és köszönöm az élményt! (Baráth Tímea)