Harmat

Ha ilyen kora hajnalban kint jársz, nem érted, miért nincs több ember az utcákon, mások miért nem élvezik a nap kezdetét. Szinte bűn kihagyni az első napsugarakat, a madárcsicsergést, a levegő finom frissességét. Ilyenkor kiváltságosnak érezheted magad, amiért ott vagy a kezdeteknél, megelőzve mindenki mást.

Felemészt

Amikor epekedve vársz egy pillantást, egy mosolyt, egy arcot, egy hangot... és mindez csak ritkán, pillanatokra, távolságtartón adatik meg, és nem tudod, nem tudhatod, mit hoz a jövő, akkor kegyetlen zsarnokká válik a szeretet. Elhatalmasodik benned, és legyőz. Felülkerekedik rajtad. Már nem a barátod, hanem az ellenséged. Felemészti előbb lelkedet, aztán egész valódat. Már nem szépet ad, hanem fájdalmat. Egyre nagyobb és nagyobb fájdalmat. Amit már nem tudsz elviselni.

Első önarckép

Ez életem első önarcképe. Világításhoz egy ledes spot lámpát használtam, amire egy zsebkendőt terítettem. Fotózással nem olyan rég kezdtem el behatóbban ismerkedni, de egyre jobban beszippant ez a világ. Sokat kell még tanulnom, ezért is vagyok itt. Technikai részletek: f/2.8, 1/20, iso800, 50mm(aps-c)

Gonosz zsömle és virsliarcok

Ez egy pár éve készült kép, épp főzés közben. A gonosz zsömle és a mérges virsliarcok, szerintem érdekes összhangot adnak.

Újra az ortopédián

Most épp a teniszkönyökömtől szabadultam meg, újra az ortopédián, újra Jánossal. Lesz belőle rádióműsor is, ahogy az eddigiekről is.

Kirándulás, ahogy én látom

Nem klasszikus családi kiránduló kép, de én így látom. Szeretem a hangulatát. Volt időszakom, amikor a közeli, szűk vágások voltak a mániám, most nagyon élvezem, hogy kinyitom a teret, használom az eget, a távlatokat. A kép számomra arról is beszél, hogy stressz helyzetben tudok-e teljesíteni. A képen a fiaim vannak, a szívinfarktus előtti utolsó pillanatokban lőttem.

Zsolnai szentháromság

Zsolnai látkép. A GórCső november 12-i adásához ajánlóképnek. Szeretettel várunk minden kedves hallgatót este 20h-tól itt a LátSzóTér Rádiónál, és a chat-en is.

Mögöttem a fény

Azt hiszem azzal kezdeném, hogy nem ismertem a Látszóteret ezelőtt. Akartam készíteni egy új profilképet a social media profiljaimhoz és ehhez gondoltam keresek ötletet, tippeket stb. Így jött velem szembe a Tér. Nézegettem az oldalt és elgondolkodtatott, hogy milyen önportrét is "érdemes" készíteni. Nyilván az első kérdés az, hogy mit akarok mondani a képemmel. Őszintén szólva először valami "trendi", elegáns,városi önportrét akartam készíteni amit az ember esetleg büszkén rak ki a face-re meg instára. Nem feltétlen gondolkodtam olyan önportré készítésében ami inkább őszinte mint "fancy", hisz a social media felületekre akartam új profilképet. Viszont egyre jobban megrémít a social media hatása, az amikor már azt látni, hogy rengeteg fiatal mindennapos kommunikációját, életét alakítja át egy abszolút teátrális personal brand-é. Ami mögött sokszor komoly munka van, viszont ez a munka felemészti az embert és az őszinteséget. Így kedvet kaptam szar önportrét készíteni. Technika: Nikon D3100, Sigma 70-300mm

Bogi

Egy nyári barangolás alkalmával véletlenül akadtem erre a boglárkalepkére. A levelek között bujkált éppen, mikor rátaláltam. Technika: gép kézben, ISO 100, 1/500 sec záridő, F/4 blende.

A teljesség igénye nélkül

Első képem az oldalon, de azt hiszem nem vagyok teljesen idegen, néhány történetemet már ismerhetitek. Technikai adatok: 13", f/5.6, 42mm, ISO 200