csillagköldök

Ha a csillag a fontos, akkor nem vagyok benne biztos, hogy értem, hogy miért vannak levágva a lábacskái. Én nem ismerem ezeket az állatokat, nem tudom mennyire mozognak gyorsan. De a meglátás jó, az ötlet jó, hogy Köldök leckére ezt küldöm be, csak a kivitelezéssel van bajom, a kompozícióval, mert elvágtad. Ismétlés. (hegyi)

Kedvelem ezt a képet. Én meghagytam volna a csatornafedélnek a teljes körívét. Nem tudom, hogy ez úgy készült-e, hogy hirtelen lelőtted ezt a lányt, vagy a vadász ült hosszú néma lesben. Olyan mintha ez a két csávó állna a kirakatban, és stírőlnék a lányt. A tükröződéseket, amik létrejönnek, nagyon szeretem. Olyan kint is vagyok, meg bent is vagyok, könyvespolc is van a fiúk háta mögött, meg fal is, szóval nagyon jó meglátás. A kompozíció valamiért nem áll nekem össze, nagyon sűrűre van a közepe véve. (hegyi)
értékelés:

Fehér László után (nagyon) szabadon.
(Petrov-Vodkin A vörös ló fürdetése c. képe felhasználásával.)

Megfogtál, Tamás, mert én most itt nem tudom, hogy mi az, amit látok. Persze, értem én, hogy itt van a ló, és itt vannak a nézők, és tényleg a Fehér Lacira hajaz az a képrész. Én ezt értem, csak azt nem tudom, hogy ez most hogyan van. Azt nem tudom, hogy ezt mennyire tekinthetem fotográfiának, vagy fotós megoldásnak. Ha nagyvonalú vagyok, és ettől eltekintek, akkor azt mondom, hogy ez három csillag, mert a kompozíció rendben van, jó a geg, jó a megoldás, szerintem ez egyébként egy nagyon jó, és nagyon izgalmas kép azzal együtt, hogy levágtam a ló fülét meg a lábát is. Amikor az ember kiállításon van, akkor ez bizony ennyire szubiektív. Őt mondjuk megragadja a nagy vörös ló, meg a rajta ülő fickónak a nyúlánk teste, és ennyi marad meg az emlékezetében is, a ló füle már nem biztos. Szóval ez rendben van, csak most nem tudom, hogy itt most mi történik. Az meglep, hogy nem nagyon szóltatok hozzá, lehet, hogy ti se értitek, de akkor meg kell kérdezni. Kicsit bártabban tessék kérdezni egymástól, tessék kommunikálni. Három csillag, de várom a megoldást. (hegyi)
értékelés:

Lekenesben.

Egészen fantasztikus, olyan, mintha egy makettet látnánk. A gyerek gyurmából megcsinálta a sziklákat, és amit a boltba vett a villanyvasúthoz, kis házikót, azt odarakta. Egészen furcsa kép. Picit ez is dől, nem tudom miért, de próbálom elfelejteni. Tehát ez egy izgalmas kép, kicsit képeslapszerű, nagyon harsányak a színek. Lehet, hogy én a színeket nem használnám, pontosan azért mert ezektől lesz egy kicsit giccses. Nézzük meg majd ezt fekete-fehérben, úgy, hogy nem dől, meg én lehet, hogy vágnék ebből fönt, és jobboldalt. Értem, hogy majdnem aranymetszésbe be van téve ez a világítótorony, de az nem biztos, hogy most jót tesz neki. Mert az aranymetszés szabályát a tömegelhelyezés szabálya fölülírhatná. Erre most egy csillagot adok ebben a formában. (hegyi)
értékelés:

Metropolis

Nem fogok túl sokat mondani erről a képről. Ezt a képet nagyon kedvelem, az egyik legerősebb képe az utóbbi időben Gimének. Örülök annak is, legalábbis szemmel nem látható, hogy ezen bindzsizett volna ezekkel a nyomorult tónusjátékokkal, hogy most kiválasztom a vöröset vagy kéket, és abból meghagyok valamit. Itt bevállalta azt, hogy ez egy fekete-fehér, enyhén szépiás színű kópia, és nem akart ennél sokkal többet játszani. Mert rájött, hogy az a becsillanó fény, amit a napsugár mutat, nagyon is szépen szabja ezt a képet, ad neki egy irányultságot, ráadásul ezek a fénysugarak izgalmas reakciót mutatnak a háznak a struktúráival. Tényleg, ez az az irány, amit én keresnék a Giménél, Gimével. Három csillag, hadd ne kelljen erről túl sokat beszélnem, rendben van. Egyébként ez akár egy filmplakát is lehetne, ezt én ennek is el tudnám képzelni, nagyon jó pillanat. (hegyi)
értékelés:

Hajnalban a tárgyak formákká egyszerűsödnek...

Amikor ez a három lecke feladásra került, akkor én azt gondoltam, hogy sokkal több megoldás fog rájuk érkezni, mint amennyi az elmúlt időben érkezett. Ez a három lecke, a péntek, vasárnap és hétfő az, ami sok minden gondolatot el tudna indítani. Én annak örülök, hogy Nóra ezt meglátta, és elkezdett ezzel játszani. Nagyon izgalmas az a formai játék, amit mutat. Nagyon izgalmas a téglafal struktúrája, mint ritmus, ez a vörös csík, ami ezt a képet tulajdonképpen három részre osztja. Nagyon izgalamas az a rombuszforma fényreklám, nagyon jó az az árnyék, ami a lámpából a falra vetül, ennek ellenpontjaként az asztalt megvilágító másik lámpáknak a jele. Aztán ez a négyzetes forma visszaforgatva megjelenik megint a képnek a bal alsó sarkában. Minden rendben van, és minden együtt van. Ezek a formai játékok izgalmasak, a cím is erről szól, és Nóra is ezt szerette volna nekünk megmutatni: azt, hogy van egy olyan pillanat egy ilyen bulizós helyzetnek egy összejövetelnél, amikor az ember egy ilyen publikus helyen tölti az estét, amikor vagy az elfogyasztott alkoholmennyiség hatására, vagy a zsibongás hatására, vagy a beszélgetések hatására meditatívabb állapotba kerül az ember, és akkor könnyen előfordul az, hogy csak úgy néz ki a fejéből, és hirtelen érdekes formák kezdenek összeállni. Amikor már nem a verbalitásé, a mozgásé, a táncé a főszerep, hanem a megpihenésé. Csak egyetlen pici javaslat: én értem azt, hogy miért van három felé osztva a kép, és ezzel egyet is tudok érteni, viszont a felső sötét egynegyedből én vágtam volna fele ekkorára mint amekkora most. Mégizgalmasabb lenne ez a formai játék, mert az most egy kicsit kilágyítja az egészet azzal, hogy ott nem igazán történik semmi. (hegyi)
értékelés: