Reakció Bara Nyár c. képére

Egy nagyon hangulatos képet kaptunk erre a leckére megoldásnak Nórától. A kompozíció az, amivel lehet még egy kicsit talán erősíteni. Tulajdonképpen a képhatárokkal tökéletesen egyet tudok érteni, és ezen a képhatáron belül lehet mozogni. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy ha meghagyom ezt a képhatárt és ezt a formát, akkor a kisfiú fejét lehetne mozdítani jobbra, és egy kicsit fölfelé. Egyrészt van egy fontos információ, hogy amerre a modell néz arrafele kicsit több helyet jó hagyni. Most a képnél kevesebb tér van a kisfiú feje előtt, mint mögött. Másrészt a nyaknál a vágás ha annyival lejjebb kerül, mint most a kisfiú feje fölött van hely, akkor kevésbé fuldoklik a modell. Ezt a hatást csak így tudom érzékeltetni, hogy fullasztó, ha ennyire az áll alatt rögtön vágunk. Ettől függetlenül maga a kép nagyon is izgalmas, pontosan abból kifolyólag, hogy Nóra alkalmazza azt a technikát, hogy a képben létrehoz még egy képet a kisfiú szemüvegén. Ha ezt a képet megfigyeljük, akkor összesűrítve, jól összefoglalva ott van a nyár összes élménye. Ha jól látom, ott egy baráti társaság, egy vízpart, lemenő nap, egy vitorláshajó is, tehát a nyaralás élménye abszolút jól nyomon követhető. És ami tetszik nekem az, hogy ez a napszemüveg nem egy valami nagyon modern, menő divat darab. Látszik rajta, hogy ez valamikor talán ezüst színű lehetett, és a használattól egy picit lekopott róla az ezüst festék, a fülnél és az orrnál is látszik ez, és kapott egy antikolós hatást azzal, hogy kilátszik maga a műanyag fehérje. Ez is plusszban hozzájárul ehhez a történethez. Olyan, mintha valamelyik havernő, vagy idősebb hölgy a társaságból odaadta volna a szemüvegét a kisfiúnak, hogy na Balázska, akkor vedd föl ezt a szemüveget. Van benne egy kis kópéság is, és én ezt abszolút jónak tartom, a háttér kiválasztása is tökéletes, ezek a zöldek nagyon jól keretezik a fejet. Csak a kép kivágásával nem értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Rögtön az elején leszögezem: egy kép nem riport. Ez lehet épített környezet, tavasz, nyár, mindegy, bármi mást el tudok képzelni, de riportnak kevés, merthogy nincsen történet, amit kifejtene Bara. A történet a fejünkben mehet tovább, ha itt lakunk, és átéltük ezt a helyzetet, de egyáltalán nem kötelező, hogy ezt bárki más is átélje. Aki nem járt még Budapesten, az nem tudja, hogy ez a hely milyen egyébként. Lát itt egy híddarabot, de ez bele is borulhatott a vízbe, lehet, hogy itt valami olyan baleset történt, amitől az leszakadt, tehát egyáltalán nem egyértelmű, hogy ez egy árvizes helyzet. Ezt egy riportban ki lehet fejteni, de az több kép, vagy pedig, ha egy képben akarok sűríteni, akkor egy olyan nézőpontot kell választanom, ahonnan egyértelművé válik az, hogy itt mi történik. Most ez itt nem történik meg, visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Egy picit ez a kép is dől bal felé. Nem tudom megmondani miért, mi a cél ezzel a döntéssel. Visszahozhatná a képnek a bal oldalán lévő fal, ha abból többet adunk. Most nem ez történik. A kép ereje azonban abszolút működik. Van valami vészjósló abban, ahogy a modell ezzel a rollerrel a lépcső tetején áll. Olyan mint egy film. Lehetne ez egy bevezető képsora is egy filmnek. A vészjósló élmény abból táplálkozik, hogy minden lépcső hordoz magában valami titkot. Megyünk fölfelé a lépcsőn, és nem tudjuk, hogy mit találunk a lépcső tetején. Ez átvitt értelemben is igaz. Most a kép ezt abszolút jól mutatja, mert a felhős ég az, ahová vezet a lépcső, nem látjuk, hogy itt mögötte egy játszótér van, egy park, egy múzeum, vagy micsoda. Tehát nagyon jó az, hogy ezt a kérdést Bara nyitva hagyja. A másik, hogy áll a kis modell ezzel a rollerrel, és reméljük, hogy nem fog lerollerezni a lépcsőn. Néz ő valahová távolra, érdekli őt az a helyzet, de nem eldöntött, hogy ő most le fog jönni ezen a lépcsőn, és azt fogja megnézni, vagy gyorsan sarkon fordul, pördül egyet a haja a levegőben, és elrollerezik viharsebességgel a másik irányba, ki a képből. Ez is a dinamikát erősíti. Kompozícióban is a csúcsára állított háromszög az, ami ezt a kompozíciót jellemzi. Ez nem egy nyugalmas forma. Nagyon jól használja ezeket Bara. Nekem ez egy három csillagos kép, azzal együtt, hogy nem árt arra figyelni, hogy a vízszintesek vízszintesek legyenek, a függőlegesek függőlegesek, és a párhuzamosak a végtelenbe találkozzanak, ne valahol sokkal hamarabb. (hegyi)
értékelés:

Abszolút értem azt, amiről Gime beszél, tényleg ott van valami rókaszerű lény, mintha ugrana. Ezt a csillagkaput hagyjuk, ez nekem nem komolyan vehető, a barlangrajzos séma izgalmas lehetne, mint elindulás. Ha eldönti Gime, azt, hogy őneki márpedig ez a Star Trek 3-ból ez a nemtudommi, akkor azt kell megmutatni. Ha azt mondom, hogy csillagkapu, akkor ez fontos. Ha azt mondom, hogy barlangrajz, akkor ezekkel a struktúrákkal foglalkozunk, amik létrejöttek ebben a homokban. Én lehet, hogy a barlangrajzos verziót erőltettem volna, ez kézenfekvőbb, a másik az Gimének a fantáziajátéka. A kivágás nem nagyon erős. Igen, az az időkerék lesz, ott a Felvonulási téren, néhányan már biztos jártunk ott, de ezt most nem sikerült olyan erősre fogalmazni, hogy letekerje a fejemet. Ezt visszaadnám ismétlésre, menj oda, és csináld meg mégegyszer. (hegyi)

András talált magának egy technikai trükköt, amit most előszeretettel alkalmaz. Ez egy olyan technika, amit javarészt a digitális kor hozott és tesz lehetővé. Arról van szó, hogy bizonyos tónusokat, bizonyos színeket meghagy, és a többit redukálja fekete fehérré. Itt meg lehet határozni egy-egy színt, és ezt a skálát lehet utána bővíteni, hogy színcsoportokat hagyok meg. Itt, ha jól látom, a vörösek vannak nagyrészt meghagyva, és a kép többi része van redukálva fekete-fehérré. Ez a technika azért "veszélyes", mert megoldani és beleszeretni gyorsan lehet, tényleg 2-3 kattintással ez megvalósítható. Itt a kérdés mindig az, hogy magához az összhatáshoz és a kompozícióhoz, ahhoz a mondanivalóhoz amit akarunk közölni, ez hozzáad, vagy elvesz belőle, vagy netán semleges. Ez a technika nem egy időtálló technika, gyorsan bele lehet unni. Valószínűleg a néző hamarabb unja meg, mint aki csinálja. Belehabarodik az ember, és azt hiszi, hogy minden képnél ez milyen izgalmas. De ez egy amatőr hiba. Azért fogalmazok ilyen keményen, mert szeretném, ha András túl tudna ezen a korszakon jutni minél hamarabb. Ez arra jó, hogy azáltal tegye érdekessé a képet, hogy a néző elkezd gondolkodni, hogy "milyen izgalmas, hogy a fickónak ugyanolyan a kiskabátja, mint ahogy föl van írva az, hogy sale, mint ahogy a néninek a szája ki van festve". És ezzel létrehoz egy ilyen hármast, amivel összekapcsolja a nénit, a feliratot és a fiatalembert. De ez a kapcsolódás mesterséges. Ha a srácon egy zöld kabát lenne, akkor már nem jönne létre. Ezeknek a kapcsolódásoknak a valós képalkotó elemeken belül kell létrejönniük. Azzal tökéletesen egyetértek, hogy fekete-fehér képekkel dolgozik András, és én ennek nagyon örülök, mert ezzel lehet a legjobban gyakorolni a tónusrendet, a tömegelhelyezést, a kompozíciót, ugyanakkor a saját feladatát könnyíti meg ezáltal, hogy ilyen mankókat használ. Ha ezt a képet redukálnánk fekete-fehérre, ez a kép akkor is működhetne. Csak kijönnének azok a hibák, amik most elsikkadnak azért mert ez a trükk eltereli róluk a figyelmet. Valamiért ez a kép dől, nincs sok értelme, hogy miért. A kint és a bent, az elmozgó figura és a háttér viszonylata nincs elég erősen eldöntve, hogy hol a fókuszpont. Attól, hogy elmozdul egy alak, az már eleve létrehoz egyfajta bizonytalanságot, életlenséget, és itt jönne egy olyan döntés, amit az alkotónak kellene meghoznia, és ami most nem történt meg: hogy a mélységélességgel milyen történeti sorrendet hozok létre. Fontossági sorrendet: a fiú a fontos, és a fiú viszonyul a nőhöz, vagy a nő a fontos, és ő nézelődik ott bent mint bábu, és kiszúrta magának ezt a pasit. Tehát hogy honnan indítom el ezt a mesét ez most jelen pillanatban nincs eldöntve. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy optimális helyről van a fénykép elkészítve, ugyanis nagyon szűknek érzem ezt a kompozíciót. Én egy picit távolabbról készítettem volna ezt a képet, és várok mint a vadász néma lesben, hogy mikor fog a kamerám elé odasétálni valaki, aki jellegzetes figura. El tudom ezt a srácot is fogadni, mint modell, de ebben a képkivágásban ez nem biztos, hogy azt a dinamikát hozza, amit András akart. Az irány nem rossz, ezeket a sallangokat le kéne vetkőzni, és akkor komolyabban kéne venni azt, hogy az exponálás pillanatában oldjunk meg feladatokat, és ne otthon a laborban. (hegyi)
értékelés:

Egy olyan nagyon szuggesztív képet kapunk Andrástól, ami, ha nem is ismerjük a modellt, egy nagyon érzékletes képet ad egy nőről, egy állapotról, egy helyzetről érzelmekről, gondolatokról. A helyszín valószínűleg egy romkocsma, ha jól látom, és itt ül maga a modell egy valamilyen régi 60-as évekbeli karosszékben. A kompozíció is érdekes azért mert tulajdonképpen egy élére állított háromszög az, amit a kompozíció mutat. Tehát a csövek a falon, a díszítések, de akár a test beállítása is egy V alakú irányba mutat. A perspektíva ráadásul erősen torzított, gondolom ez adódik abból, ahogy András az objektívet megválasztotta, hogy mivel exponál, és ez maga már rögtön feszültséget kelt. Az élére állított háromszög nem egy stabil, nyugalmat árasztó forma. Nagyon dinamikusak ezek a vonalak, körök, képek a falon, és ebben a formában látunk egy modellt, aki a saját gondolataiba merül, és mereng valamin. A kéztartás is ezt mutatja, az is, hogy nem néz a kamerába, tehát egy összefogott és nagyon jól elkapott pillanatot sikerült Andrásnak lefényképeznie. Ebben az esetben még azt mondom, hogy azok a színtorzítások, vagy tónusvesztések, amik létrejönnek, nagyon izgalmasak, és az is, hogy az egész képnek van egy olyan időtlen jellege, ami annak a segítségével jön létre, hogy a körvonalat nem meghatározhatóak, olyan, mintha egy lágyító lencsén keresztül lenne az egész exponálva, ettől lesz az egész mesei, ettől lesz elrugaszkodott a földtől. Nagyon szeretem ezt a képet, és ez az irány nem rossz, és itt abszolút értelmezhető az, ahogy a színekkel ő bánik. Ez a padlizsánlilás, barnás, bordós árnyalat nagyon jót tesz ennek a képnek, és ráerősít erre a feszültségteli hangulatra. (hegyi)
értékelés: