Félúton
Tavasz Dalmáciában:)

Tulajdonképpen szeretem ezt a képet, mert 1973 április másodika délután 13 órakor készült képet látjuk, majdhogynem azt mondhatnánk erre a teljesen a hetvenes éveket idéző képre, hogy akár az Új Tükör egyik képriportja is lehetne, már ha mond ez még valakinek valamit. Érdekes, és ezt talán mondtam is a Pedellusnak, hogy vajon miért van az - nem baj ez - hogy sokszor idéztek 10-20-30 évvel ezelőtti időt megidéző képet, és érdekes, hogy ezeket a retro érzeteket főképp fiatalok küldik be, de mégegyszer mondom, ez nem baj.
A képről annyit, hogy nagyon szeretem rajta az emberi párost, akik a napközi után a fiú még a német nyelvleckét elolvassa, a kislány pedig egy mikroszkopikus felvételt vizsgál a nadrágszáron, szóval nagyon szép az egész és egységes az emberi pár együttléte. Ami picit zavaró, az a bal oldali lépcsőformák arányítása ehhez az emberpárhoz. Persze ezekben a szituációkban ha a fotós beleszól, hogy ugyan, üljetek már picit odébb, nem biztos, hogy nem töri meg a varázst. Mindemellett ezt figyelembe véve kapja meg a 3 disznót, mert emiatt a kompozíciós bizonytalanság miatt ebben az esetben nem vonhatunk le malacot. (szőke)
értékelés:

Tufi a nagyvilági kandÚr
Ő itt Tufi cica az én állatom... :) vagy barátom?

Egy cicát lehet látni, és ennek a cicának elég határozottak a nézései, külön öröm, hogy nem vakuzta az állatot, kicsit szűk a kompozíció. (szőke)
értékelés:

Támadásban

A képről csak annyit kell tudni, hogy nem digitális géppel készült, hanem analóg fotógéppel. A kép egy borús szombati napon készült.

Úgy gondolom, látom a rigót, értem, hogy analóg, de azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ez képpé álljon össze, több kell. Rengeteg ritmika és folthatás van a képen, ami nem áll össze egy üzenetté, nem tudom, hogy ez a madár, ahogy támad, összeáll-e képpé. A fotósnak meg kell győznie a nézőt arról, hogy amit lát, az adott helyzetből az a legjobb kép, ami elkészülhetett, nincs más döntés. Ezt bárhol lehetett volna lefotózni, ez a megismételhetetlenség, vagy örök érvényűség nincs a képen. (szőke)

Felső világ bodja
IC, utazás, unatkozás, játcás

No most nem tudom, hogy mit jelent az a szó, hogy bodja, nem tudok a címmel mit kezdeni, elfogadom, hogy az én hiányosságom ez. Nyilván ez egy InterCity, de attól, hogy egy nagylátó optikával lefényképezek pár csíkos lemezt, még nem hoztam létre képet. Picit többet kéne magunkból megnyitni. (szőke)

Szinpadi vágyódás
Zalaegerszeg. Hevesi Sándor Színház. Galócza. A darab a bérgyilkos maffiózóról. Egyike azon színházaknak és daraboknak, amiket végig fotóztam. Jöttem haza felé a vonaton és unalmamban lepucoltam az összes létező memóriakártyám... kidolgozatlan képek százaira bukkantam többek közt erre... ez megteccett. Gondoltam hátha nemcsak nekem, hanem Szőke Kapitánynak is... bár montamár sokszor sokmindenkinek h irgumburgum ne a polcrol vegyükle készképeinket hogy majdjolesz ideis, de gondoltam ez mégiscsak féligmeddigujkép, hiszen mostaláltam, most dolgoztam ki...

Olyan, mintha egy mozgófilm vagy egy rosszul exponáló fotókamera, ami rosszul továbbítja a filmet, és kapnánk egy kettős képet. Több mindenről kell ennek a képnek kapcsán beszélnünk, már csak az Estiskola feladatai miatt is. Mi azt gondoltuk, hogy valaki elérkezik ide hozzánk, mert nálunk szeretne képekről beszélgetni, akkor ezt azért tettük, mert arra gondoltunk, hogy a különböző házi feladatoknak a szerepe és jelentősége az, hogy a többiek számára is megmutassunk magunkból valamit. A leckék rólunk szólnak, bennünket, a mi világképünket mutatják meg a többieknek a munkáinkon keresztül. Ennél a képnél csak úgy tudom értelmezni, hogy azt mutatja, hogy Edvin elsődleges lénye, hogy Edvin nincs, csak valami színpadi jelenségen keresztül tudja kifejezni magát. Tehát az elsődleges problémám, hogy Edvin valószínű nem a kalapos nő, vagy a ragasztott bajszos operettszínész. Ilyesformán még egyet tudok elképzelni, hogy ő a nézőközönség tagja, aki a bérletes előadások látogatója. Ha ez történik, akkor megint csak nehezen tudom a kódokból megközelíteni az alkotót, mert egy képeslapot látok itt, a színház előadásából és nem tudom, hogy ezen keresztül hogyan tudok közel kerülni Edvinhez. És akkor itt felvetődik egy másik fajta megközelítés, merthogy hasonló munkákat láttunk már itt az Estiskolán, hogy akkor mi ez a kép? Mivel színházzal kapcsolatos, akkor ez színházi fotó? Vagy fotók, hisz két részre van szabdalva az üzenet. Az alsó részen egy nejlon harisnya által takart női kéz és egy gyűrött zakóból kinyúló másik kéz torzója látható és nem értem a két kép összekapcsolását sem, kellene értenem, de nem akarom érteni, mert nem akarom érteni az arányítását sem, ha az alsó képet nem nézem, akkor is azt mondom, hogy a fölső kép kompozíciós rendje is zavaros, miért vannak így vágva a szereplők. Ha színházi fotót látunk, mit kellene feltételeznünk, hogy ezek úgynevezett színházi belső fotók-e valami szakmai célzattal, nem tudom azt mondani, hogy standfotók, mert azok főképp a filmforgatások körüli fontos dokumentatív forma, ahol a fotósnak egy olyan meglepő feladatkörének is kell lenni, vagy egy olyan aktivitásának, ami eredményezhet olyan képeket, mint B. Müller Magda Szindbád-képei, és ez egy speciális műfaj, feladat, mert ő az az ember, aki olyan kialakulásokban lehet jelen, amit a nagyközönség soha nem láthat, például amikor Huszárik Zoltán előinstruálja a színészt a Csontváry című film forgatásánál, és ezzel a fotós egy önálló alkotást hoz létre, egyszerűbben fogalmazva a standfotós olyan intim helyzetekben van, aminél egész különleges helyzeteket figyelhet meg és olyan szenzitivitással kell rendelkeznie, hogy ezeket észre is vegye. Értendő ez akár színházra is, amikor Kiss Manyi szerepeire például már csak ezeken a színházi fotókon keresztül tudunk visszaemlékezni. De ehhez az kell, hogy legyen az alkotónak egy olyan plusz affinitása, amitől ezek a fotók valójában különlegessé válnak, ellenben az fog történni, hogy mert ott van, mert megvette a jegyet, kattinthatott egyet a géppel. A színház és a film is egy világított, előkészített térben, jelmezben, színészben adja magát, hogy úgymond az ember folyamatosan fejben fotózzon, hisz ezért megyünk el, hogy a történetet rögzítsük és eleve így képek egymásutánját vetítik, mutatják nekünk. Magyarul az nem egy nagy truváj, hogy egy fényképre előkészített előadásból egy fényképet készítünk, mert abból majdcsak becsusszan valami. Ezért én úgy gondolom, hogy érdemes lenne erről akár egy fórum témát nyitni, hogy mi az, hogy standfotó, és erről beszélgetnétek, de ez a lecke a vágy feladatkörében nem működik, mert nem jutok közelebb az alkotóhoz, csak azt látom, hogy színházba jár és fotózza a színészeket. Kezdjünk el erről beszélgetni, hogy tisztázódjon ennek a feladatköre, ami nem azt jelenti, hogy nem szabad ide ilyet beküldeni, de az értékére és a helyére kell ennek is kerülnie. (szőke)

Virágnézet

Tételezzük fel, mivel mi amatőrök vagyunk, nem ebből élünk, szabadidőben formázzuk az alkotásainkat, ezért azt kell sejtenünk, hogy a Ferinek is olyan lehetőségekből kell dolgoznia, hogy nyilván valaki, ismerős, barát, megtisztelte azzal, hogy adta az arcát, hogy elkészítse az ötletét, a játékát ezzel a száraz virággal, és ez nagy dolog, hogy valaki modellt áll. És itt egy sorozatból látunk képet, egy következő állomást, Ferinek vannak ilyen vakus kollázs képei már. A probléma abból adódik, hogy a modell nem biztos, hogy alkalmas ehhez a képhez, de ez nem a modell hibája, hanem arról van szó, hogy nem lehet mindenre egy technikai ötletet ráhúzni. Még egyszerűbben fogalmazva, ha nincs történetem, ha nincs üzenetem, nekem, mint alkotónak, akkor használhatok akármi technikát, ujjgyakorlat marad, nem fog működni az üzenet, mert nincs mögötte alkotói elhatározás. Tehát vagy az a fontos számunkra, aki a modellünk, és akkor őt akarjuk bemutatni, mondjuk egy spanyolos hangulatban, és akkor lehetne arról beszélni, hogy mit jelentenek ezek a kódok, hogy halott virág a szájban, mosolygó arc, furcsa fényekkel, panoptikumszerűen, de alapvetően az a kérdés most, hogy mi az üzenet, miért csinálta ezt Feri. Amikor a filmes táborban a két lány átadta magát neki és készítették a képeket, akkor nagyon erős élmény hatására egy kötődés, a nők varázslata és Feri belső élménye létrehozott egy alkotást, de itt ez kettősségként külön marad, és nem értjük, miért használta épp ezt a technikát. Az alapvető probléma abból származik, hogy van egy jópofa geg, amit most a Feri használ, és ez nem baj, lehet kísérletezgetni, de ettől még nem lesz üzenet. Ezt nem csak Feri követi el, tehát jó lenne, ha a többiek is figyelnének, hisz a probléma, amit érzek nagyon hasonló sok esetben, hogy össze-vissza lődözünk a fényképezőgéppel, mert hogy könyökből jól tudunk lesifotókat csinálni és persze, hogy becsúszik húszból egy, ami jó. És nem lepődnék meg, ha haragudnának az előző modelljei, nem tudom, ők mit szóltak, mert most akkor ugyanabból csinálunk 23 variációt? A másik képekben érződik a szerelem, de akkor most a Feri az olyan, mint egy kis dongómotoros kisrepülőgép, ami rászáll minden virágra, és cseppent mindenhonnan egy kis mézet, Don Juan 8? A továbblépés útja, hogy legyen bátor a Feri és például egy meztelen nőt fényképezzen ezzel a technikával virággal, és a kép, ne olyan legyen, mint a másik előző.
   Fontosnak tartjuk elmondani nektek, és hangsúlyozzuk, hogy ez nem csak Ferinek szól, hogy persze a modell eszköze is a megvalósításnak, de az alkotás ennél többről kell, hogy szóljon, hogy használjuk a modelleket. A képhez a modellek a saját érzelmeiket és a saját nyíltságukat is hozzá adják és ez bizalom, és akkor ha ez sikeres egyszer, egy modellel, akkor ezt ismételni nem szabad, csak akkor lehet használni ugyanazt a technikát, beállítást, ha az előzményhez képest egy más utat, más közlést tud az alkotó elmesélni általa. Modellel dolgozni felelősség is egyben, nem csak lehetőség. (szőke)

Tüzes köldök
Elszabadulva a langymeleg központi fűtéstől, az ember megtanulja, mennyire központtá tud válni a tűz helye.

Minden tárgy kell, ami a képen van, de minden tárgy túl távol van egymástól. Ha közelebb húzza a lábosokat egymáshoz és a tűzhöz, akkor egy szűkebb és feszesebb kompozíció jön létre, a tűzfogó lap nem fontos. És a párhuzamosokkal is esetlegesség van. A disznók mellett ismétlés! (szőke)
értékelés:

Egy macska titkolatlan vágya
'Hej, ha én tigris lehetnék és elehetném előled a halacskát!'.

Hegyi Zsolt kedvenc képét látjuk itt, azért nem merek 3-nál kevesebbet adni, mert ha ezt a macskát rámengeded, akkor tuti, hogy többet az estiskolán nem fogunk elemezni képet. Ha lehetőség volna rá, akkor ezt a gesztusképek közé tenném. (szőke)
értékelés:

Pici tappancsok

Nagyon meglepő, abszolút ott van benne a szeretet, a humor, a szocio, a roncsfilmes érzés, minden, és szeretjük ezt a képet és köszönjük, itt megvan a 3 disznó. (szőke)
értékelés:

Suhanás
örök emlék...

Gondolom ez valami útikép, az a bajom, hogya kinyitnám az Estiskola összes mozgással kapcsolatos házi feladatát, 96 darabból 84 biztos, hogy a metró lenne, meg az elszaladó vasút, meg a kisautó, szóval fölvetném azt a problémát, amit az előbb mondtam a pitypangos fűfavirág porzó tavasz asszociációra, hogy lépjünk már túl ezen. A pedellus mondja, hogy amikor valaki készít egy útiképet, akkor az egy jó technika, ha azt mondja, hogy hazajöttem, és legalább fél évig ne is nyúljon hozzá. És fél év múlva nézze meg, hogy mi az, aminek tényleg él még a hatása. Kezdjen el a mozgással foglalkozni mélyebben, mert egy tehetséges alkotó és kérem, hogy ne azt kelljen látnom, hogy gyűjtitek a sok pontot, hanem egy picit mélyedjetek el. (szőke)

Alkotók alkotásai
Dupla "alkotás"

Köszönjük ezt a munkát. Jó meglátás. (szőke)
értékelés:

A tavasz ébresztése
Felhasznált hívószavak: öröm, szerelem, kitárulkozás, születés, lányok.

Nekem van egy javaslatom. Úgy érzem, hogy Tamás azt a vonulatot dolgozza fel, amit már elemeztünk, és az a javaslatom, hogy dolgozhat, foglalkozhat ezzel a Tamás, de akkor mondjuk azt, hogy ő most kap egy kis laufot és a köldök leckében egy kicsit elmélyül a marcipánmaciban, a biedermeyer varrottas rózsaszín felületekkel, a köldökvízzel, feldolgozza ezt az egészet, picit békén hagyja a tavaszt és foglalkozik a köldökkel. Ezt a képet a malac rántja helyre. Mélyebb dolgokat ne kérjél. (szőke)

Mirci

Egyetértek azzal, aki emiatt befolyásolta a pedellus munkáját is, meg kellett változtatni a címet is, tényleg érdekes, hogy Mircinek hol van a lába. A macskafejű kígyó. Viccen kívül persze ilyen van a macskáknál, hogy így behúzzák a lábukat és gubbasztanak. Mirci egy kedves állat. De a kép nem éles. Ha Mirci együtt él az alkotóval, akkor semmi sem indokolja, hogy ha az alkotó meg akarja örökíteni Mircit, miért nem vár egy olyan pillanatot, amikor Mirci nem elmosott. Tessék ismételni. Mirci kapja a disznót. (szőke)
értékelés:

Talpak

Két dolog miatt elfogadható a kép: egyrészt jó, mondjuk rá, hogy elfogadható a talpakkal. Másrészt jó, nem is láthatóak a talpak. Mondjuk jó, de mennyire abszurd, hogy a talpakról ilyen hosszú húzott talpak jutnak az eszébe, tehát megvan a szürrealizmusa, és kirándulás közben nem oda fel ült, hanem aláállt a rúdnak és figyelt, hogy hogyan lesz ebből ritmus és székely rovásírással még egy szöveget is ki lehet olvasni a képből a sítalpakkal, szóval hogy mindez megvan ebben a képben, ezért jár a disznó. (szőke)
értékelés:

Tavasz

Kell egy kis időt eltöltenem a házi feladattal, mert a mostani sorozatban többször olvashatjátok, hogy nagyon kérem, hogy a tavaszt ne tavasszal ábrázoljuk. És ugye most meg lehet fogni a Szőkét, hogy ugye a Szőke azt mondja erre a képre, hogy átgondolt, működik, nagyon ott van a tudatalatti, de hát egy tavaszi képet látunk, mert ott vannak a rügyező bokrok. De nagyon kérem, hogy figyeljük meg azt, hogy a háttér felhői, kékjei, amik, az utcai rácskerítésen is megtalálhatóak, az egész tavaszi hangulatot, nem beszélve a kép közepén elhelyezkedő furcsa városi, urbanizációs, de mégis a 70-es éveket idéző szocializmus büszke jelképe, csak füst nélkül, a gyárkémény ott van középen, és hogy mindez majdnem kapcsolódik a rácshoz, mindez 2/3 1/3 arányban elmozdítja a megszokott természetfotóhoz képest és azt teszi idézőjelbe, hogy a kis leveleket elindító faágak körbe vannak ágyazva ebben az urbanizációban. Ha a fát és a kis leveleket tekintjük az élet kezdetének, a születésnek, az érzelmeknek, akkor ennek az ellentétpárja, a racionális, praktikus, egyenes is rajta van a képen, az építészeti formákkal és a kerítéssel. És ezért az én véleményem szerint ennek a párkapcsolatáról szól az egész, és ennek az ábrázolásnak nem végcélja, csak tárgya a virág. És a pedellus mondta, hogy többen észrevettétek a férfi princípium megjelenését a képen és hogy talán Márti azt mondta, hogy ez tudatosan neki nem volt meg, és én erre azt tudom mondani, hogy addig semmi baj nincs, amíg az alkotó tudatalattija ilyen jól tud működni egy képen. (szőke)
értékelés: