Öröm, ha valaki újra kezdi a leckéket, hiszen új értelmezések is megjelenhetnek ahogy telik az idő, és ez mindenképpen megér egy disznót, bíztatásként. De a kép sajnos nem az, amit Barától várnánk. Ha azokat a képeit nézzük, amiket a kerítés mögött készített a barátnőjéről, akkor minimálisan azt a szintet jó lenne tartani. Miért bemozdult, miért pontatlan, miért a varrásnyomon van az élesség, ha az ékszer fontos, akkor miért nem az van kiemelve, értem én, hogy minden ellen lázadunk és mindenben avantgardok vagyunk, de ez nem jelentheti azt, hogy pontatlanok vagyunk. Az alkotótól láttunk már pontos fogalmazásokat is, a fél kézzel gyorsan odatett megoldást tőle nem fogadjuk el. (szőke)
értékelés:

A barokk imaház, amely le van fényképezve és mellette a korpusz a jobb oldalon nagyon szép fényben lett fotózva, a jobbb fölső sarokból kapja a fényt ez a felület, amitől nagyon szép lesz a bejárati része az imaháznak. Innentől két irány van. Ha ez egy kollázs, akkor azt kell mondjuk, hogy mivel pontosan lehet következtetni arra, hogy a megvilágítás honnan érkezik az épületre, így a kollázsban egy olyan háttér ég van felhasználva, ahol a fény, ami az égből érkezik, akkor ott egyértelműen a fény forrása az épület mögött kavargó felhőzetből érkezik. Egyszerűbben mondva ezen a képen két Nap van. Az ötlet jó, de érdemes lenne, ha ez nem volt tudatos cél, odafigyelni erre, olyan szórt fényt választani az imaháznál, ahol nem ennyire konkrét a valódi fényforrás az épületnél. A másik vonal, ha ez nem kollázs, hanem a valóság kimetszett felületében ez a felhőjáték így jelent meg, akkor azt kell mondjam, hogy a fotós szemének, kiválasztásának kell lennie az irányadónak. Mindenképp, ami az imaház mögött jelentkezik, felkavarja a kép egészét, már csak megformáltságában is, mert a háttér egy kavargó fátyolrengeteg, az előtér meg tele van konkrét motívumokkal. Két részre válik a kép ezáltal, van ez a furcsa háttér, ami szerkezetében előbbre kívánkozik, mint az imaterem, a kettős párharcból tulajdonképpen a felhőrendszer előbbre lép, mint a tárgyakat körbehatároló előtér és az ott lévő formák. Ezáltal az egész kép nyugtalan, a két felület helyzetet kér és folyamatosan viaskodnak. Ez nem tesz jót a képnek. Abban az esetben tényleg érdemes elgondolkodni ezen, ha ez a kettősség belülről fakad. Ha az épületet nézem, akkor megvan a tavasz lecke, de így most ez a kettősség megzavar. Mi legyen, Feri? (szőke)

Hívószavak: napfény, öröm, fény...

Igazából itt egy portrét látunk, alapvetően amit látok a képen, az egész képre egy zöldes tónus jellemző, mintha egy fátyolként rajta lenne a képen, és ha nincs is rajta direkt, akkor is a mögötte lévő keki színű tapétafal nagyon domináns a szemre elhelyezett pitypangok virágjával és most így az egész képet ez a sárgászöld uralja, ami nem feltétlen egy dinamikus szín, hanem inkább valami csökkentett ha nem is melankólikus, de kesernyés ízt ad a képnek. A két virágszirom egy geg, amitől humorosnak kellene lenni ennek a képnek, de valamiért mégsem érzem oldottnak és könnyednek a képet, hanem olyan, mintha egy csak az ötlet kedvéért kimódolt helyzet lenne, nem a tavasz kategóriájában érzem ezt a képet. A szín, a szűkre vágott kompozíció, szóval olyan, mintha nem egy játék lenne ez a csillagszem. A fal reflexel az arcra is, a kéztartás is problematikás, szóval bár lehetne ez tavasz is, de így ez most nem áll meg. Mivel Barát jó fényképkészítőnek gondoljuk, ezért ismétlésre kérjük. (szőke)

Érdekes, ha valaki elkezd foglalkozni azzal, hogy egy tévéből exponál ki valaki valamit, de ez igazán akkor működik, ha a képernyőn kívül is kerül a képre valami, mondjuk a környezetből, abból a miliőből, ahol a képet nézik, mert ez ad igazi tartalmat hozzá. (szőke)

Szabadon

Nem érezzük indokoltnak, hogy mitől van döntve a kép, jó a lakkozott ajtó háttér, ami felerősíti a ruha és a haj színeit, de a vaku nem jó, hogy a csónaklakkot szétégeti, nem érzem indokoltnak, hogy mitől kell dönteni a képet, a másik, hogy ezt a képet valószínű nem te, hanem rólad készítették, azért a második leckére már azt kérnénk, hogy magatok dolgozzatok magatokkal. Ez így egy albumkép magadról, személyesebb második leckét kérünk, ismétlés. (szőke)

hívószavak: napfény, fák, lányok

Ez egy demerungos kép, vakuval. A kép elsődleges érdekessége, hogy az alapvetően sötét háttérben megvillanó kisebb virágfoltocskák jelennek meg a kép bal alsó sarkában és a női alak ruházatán is ilyen vibráló rajzolatok vannak jelen, ugyanebben a rendszerben egy elszáradt pipacs formái, ezek a ritmikák folytatódnak a karperec díszítésein és a kézbe vett, fül mögé tűzött virágban. A kép furcsasága, ami az érzékiséget jelzi, ami nyilván a vaku fényei miatt még erőteljesebbnek tűnik és az egészben van valami seherezádészerű, ugyanakkor azt érzem, hogy mint ahogy már más üzeneteknél is, talán ezek nem kellően tudatosult és elhelyezett formai szimbolikák. Egyszerűbben fogalmazva, valószínű véletlenszerű, hogy a hölgy dekoltázsa erőteljesebben látszik, talán a mozdulat és a vaku hatása miatt, határmezsgyén mozog az egész. Egyszerre olyan a kép, mintha szűzies lenne, de mintha örömlány is lenne, egyszerre van benne a tartózkodó romlatlan és a kihívó provokatív, mindez a dekoltázs miatt, szóval a kérdés, hogy miért vetet a fotós fel a modellel egy ilyen ruhát, amikor így ez a megoldás formailag egészen más irányba vihet minket. Ha pedig ez volt a cél, akkor fogalmazzunk pontosabban ebben az irányban is. (szőke)

Magma Tűzszínház Fringe Fesztivál Budapest 2008

Az a baj Dénes, hogy ezek nem a te történeteid. Elmégy valahová, az egy élmény, de primer élménybefogadás, és nem történik meg az élmény transzpozíciója, csak dokumentálás. És míg a saját képeidnél azt mondjuk, hogy oké, eltekintünk attól, hogy a technika nincs melletted, itt ez emlékkép így, nem több. (szőke)