Szakkör | Page 795 | Látszótér

Csésze

Néha azért érdemes ezeken a dolgokon elmerengeni, hogy a negatív kép, amihez nem szoktunk hozzá, az mennyire fel tudja frissíteni az ember szemléletét, mennyire mást tud adni, miközben a megszokott formák azonosak, mégis egy furcsa világba tudja elvezetni a nézőt ez a köztes technikai állapot. Ma már ez könnyen előállítható elektronikusan. A kép dominanciája a sötét felület, a csészét tartó szerkezet, doboz, és pont azért, mivel negatív képet látunk, ez egy erős fényben lévő tárgy lehet, ami a kép középpontjában helyezkedik el. Egy picit ebben a negatív ritmusokban billeg a kép, mert a csésze árnyékai fehér foltokként jelentkeznek és nem oda súlypontoz a történet, és ez a sötét folt meghatározó, ez egy furcsa nyugtalanságot ad a képnek a sötét és világos foltok ellentétes dinamikája miatt. Ha a csésze szélre kerülne, ezzel a vad játékkal, és 180 fokkal megfordul, akkor egy izgalmasabb kompozíciót kapnánk, ha már borul minden, akkor a kompozícióval is játszhatunk. (szőke)
értékelés:

Borg
Remélem, legalább néhányan tudják mire utal a cím, mert anélkül nem él a kép.

Meg kell nyugtassunk Nóra, hogy nem tudjuk, mire utal a cím, de azért a képpel így is lehet mit kezdeni, bár az egy érdekes dolog, hogy ennyi furcsa utalás érkezik a képcímekben, mintegy tesztelve vagy megdolgoztatva a nézőt, hogy tud-e mit kezdeni vele, ami azt is jelenti, hogy ha nem, akkor kiszorulva érezheti magát abból a körből, akiknek az üzenet szól. A kép egy autóban készített önarckép, és mint egy női svarcenegger, mint egy kémnő, a szem elé emelt kamerával a kocsi visszapillantó tükrében az alkotó próbál a nézővel kommunikálni. Mindemellett érdekes lehetne a mögötte látható táj is, ha Nóra akkor és úgy exponál, hogy ezt figyelembe veszi, magyarán belekomponálja a képbe, hisz a kép fele erről a külső tájról szól. Ehhez ha picit dönt a kamerán, már több információt kap a néző, hiszen a felhős ég nem hordoz fontos képi üzenetet, a történet lényege a tájban folytatódhatna, ha mondjuk ez a gépember látna valami érdekeset az úton a fák között. De jelen pillanatban a tükör szerepe a saját magunk szemlélése, kontrollja, hogy jól tartom-e a kamerát, hogy úgy nézzek ki, mintha, vagyis a képi mondanivalót felülírja az alkotó előre eldöntött közlése, hogy ő most magát mint gépasszony akarja mutatni. Ezt is lehet, de akkor ehhez szűkebb kivágást kell választani. (szőke)
értékelés:

Ez egy régebbi kép, amikor még csak mi ketten voltunk.

Sarolta anyaság sorozatából látunk egy újabb képet, aminek értékelésénél az elején egy kétségünknek kell hangot adnunk, mégpedig annak, hogy vajon a képet Sarolta készítette-e. Természetesen ezt most nem tudjuk biztosan eldönteni, tehát elfogadjuk azt az irányt, hogy feltételezzük, hogy egy állványról, vagy a szekrényről önkioldóval időzítve készült a felvétel, mert ha nem így lenne, akkor azt kellene mondanunk, hogy mint saját lecke, nem tudjuk értékelni. A kép egy meghitt pillanatot mutat, nagyon érdekes a beáradó napfény ereje, az ellenfényből kialakuló bensőséges hangulat a kisbabával, azonban ezt a bensőséges idillt képileg megzavarja a piros mackónadrág, mintegy visszarántja az elemelt, éteri magasságból a konkrét lakótelepi nappali vagy hálószóbába. Tehát ezzel azt akarjuk mondani, hogy egy fénykép elkészítésénél el kell dönteni, hogy mi a cél, hogy egy szociografikus helyzetjelentést akarunk küldeni, vagy egy több rétegű, a valóságot elvontan is ábrázoló munkát. Amikor ez nincs eldöntve és keveredik a két irány, akkor a néző maga is zavarba jön, hogy mit is lát tulajdonképpen. Szeretnénk, ha Sarolta megismételné a portré leckét annak értelmében, ami a feladat, vagyis saját magáról készítene ő maga egy arcportrét. (szőke)
értékelés:

Árnyjáték
Egy nagyon érdekes, japán metszetekhez hasonló képet látunk, de akár Pécsi József képeit is említhetnénk. A továbblépés a sík és a térbeli, a rajzos és a valós közti kötés irányába mutathat. (szőke)
értékelés: kiscsillag

Sokszögekbe zárva

Egyrészt, mivel egy időben érkezett ez az alkotás a 13-as lecke feladásával, így ezt engedelmetekkel oda átsoroljuk. Nagyon szeretitek ezt a problémát a tükröződéssel, ez egy moziterem, aminek a plafonja van felhasználva, és érdekes ez a kettős megjelenés, az alsó gépállás és a tükörképben, mintegy tettenérve az alkotó munkamechanizmusa az exponálással. Annyi megjegyzésünk lenne, hogy talán érdemes lett volna annyit még mocorogni, hogy a Jóska arcmezőjében a haj mellett a plafonba ágyazott lámpát a fej mögé komponálni, hogy ne égjen ki és ettől ne legyen furcsa a forma. (szőke)
értékelés:

Nem éppen a megszokott értelmezése a biztonságnak - de mászáskor ez fontosabb, mint az érzelmi biztonság. :-)

Nagy öröm, hogy Nóra a tárgyakkal foglalkozik, mint csendélet stúdium, de itt most ez egy alap, ami jó alap, de nem befejezett ez a formai játék, hogy mit jelent nekünk a biztonság. A kép fény-árnyék viszonyát súlypontként nézzük, akkor ezt a karabinert megfordítanánk 180 fokkal, és akkor a zárószerkezet ellenoldalon ellenpontozza a sötétet és létrejön egy hármas osztat a kötél, karabinerzár és árnyék között és máris tud a szemünk körbejárni a képen. A csendélet arról is szól, hogy tárgyak és formák egymáshoz való viszonyával is foglalkozunk, ezért innen még valami hiányzik, akár egy kéz, vagy más, a karabiner továbbgondolása. Ide kapcsolnánk a búváros történetet, mert mindkét történetben van egy erős érzelmi kötődés az adott munkafolyamathoz, a búvárkodáshoz, a mászáshoz, és ez az érzelmi kötődés egy felfokozott állapot, de tudni kell, hogy a nézőben ez nem kötelezően jelenik meg, ver visszhangot, ha nem érzékeltetjük, és azt amit a leírás ír, a biztonságot nem érezzük, nincs megmutatva, a kötél laza, tehát még az se a feszültséget mutatja. (szőke)
értékelés:

Csönd élet!
és amikor úgy gondolod, már jobb nem lehet, akkor kell elkezdeni az egészet elölről.

Ha jól látjuk, itt vízben úszik valami szép bogyós növény, és ez csendélet kategóriában érkezett. Hogy mennyi ebben a manipuláció, nem tudjuk, hogy mitől ennyire sematikus a bogyók mögötti felület, de ezt el lehet fogadni, hisz a bogyószemek rajzolata indokolhatja ezt. Jó ez az arányosztás is, ettől függetlenül, ha ez egy vízben lévő felület, jó lett volna ezzel a fátyolrendszerrel, furcsa fényáteresztő felülettel is foglalkozni és nem ennyire kiégetni. Sokadszor mondjuk a keretezés problémáját, láthatóan Péter mégis ragaszkodik ehhez a formai megoldáshoz, amit sajnálunk, mert ez a saját üzenetének erejében való bizonytalanság érzetét erősíti. Bízzon abba, hogy működik a kép enélkül is, 500 pixelünk van, használjuk ki, majd a kiállításon paszpartuzunk ahogy kell, így most elvesztettünk elég sokat az 500-ból. A másik, hogy most megfejettük azt, hogy ez víz, de ez a redukció okán nem egyértelmű, hisz egy szárítókötél is lehetne, és így ez a vonal nem azt mutatja, ami a víz és a levegő közötti különbség. A másik gondolat, hogy emellett a felület érzékeltetés mellett, ha ez víz, ebbe bele lehet dobálni, akár egy citromot, egy szilvát, és mivel mondjuk állványon van a gép, lehet olyan exponálásokat keresni, hogy a vízbe dobott tárgy a vízfelületet megmozgatja, dinamizálja. Tehát az alap nagyon szép és jó ötlet, csak kicsit bátrabban lehet ehhez hozzányúlni. (szőke)
értékelés:

Kancsók II.

Ez a kép valójában nem a Kancsók I-hez kapcsolódik, hanem Gábor előző csendéletéhez a csészével, ugyanis a kínai képzőművészetet hívja elő, az agyaghadsereg szimbolikáját, ahol látjuk, hogyan lesz a kettőből négy, és remélem, sejtem, hogy sok munka lesz itt, mert a kancsók 27-ben már egy ezredet látunk és egy új világszenzációt, a Gerlei kancsóhadsereget. Ettől függetlenül megvan a 3 disznó, de félünk, elég. :) (szőke)
értékelés:

Gyertyafényes vacsora
A rám legjellemzőbb, legkedvencebb tulajdonságom az anyaság. Ezt sajna nem tudom egy testrésszel illusztrálni. :)

A kép alapvetően egy A és egy B szerkezetből építkezik, a kompozíció B része az előtérben látható gyertyafény, amely egyértelműen hoz egy üzenetrendszert és tulajdonképpen ez a forma uralja is a képet és a ritmusában második sorba utalja azt az üzenetet, ami a portré arc nélkül házi kategóriájába tartozik. Fölvetődik a kérdés, hogy a Rita vagy a kisbaba arca az, amit a képen nem láthatunk, első nekifutásra azt látjuk, mintha a lecke értelmezés nem lenne pontos, hisz látjuk az arcot a képen, nagyon szép és megejtő ahogy az anyuka szoptatja a kisbabát és festményszerű az, amit látunk, akár a barokkban mint festészeti elem, sokat látjuk ezt a beállítást. Mégis azt mondanánk, hogy a kép azért pontos üzenet, mert várjuk, hogy a Rita felnézzen és ránk nézzen, azzal, hogy ez a személyes kép itt van előttünk, ez azt mondja, hogy rám ez a jellemző, itt vagyok, ismerjetek meg, miközben ez a felnézés nem történik meg és ez egy dinamikai játékot is hordoz. A másik, hogy a gyertya oly erőteljes, hogy dominanciájával folyamatosan visszanyomja az emberi arccal kapcsolatos üzenetet. Tehát miközben valójában látunk portrét, a gyertya az, ami elfüggönyözi ezt az üzenetet. Ettől független ebben a négyzet alapú képnél az ajtót próbáltuk kitakarni és ha ez megtörténik, akkor a gyertyából vágva de a lángot meghagyva egy jobb ritmust kapunk, és a háttérből ez az ajtó eltűnik. (szőke)
értékelés:

Részlet kiscsaládunk hétköznapjaiból... és egyben portré énrólam. Találós kérdés: ki az az estiskolás, aki látható a filmen? :)

Egy nagyon szép üzenetet látunk ebben a kategóriában, örülünk nagyon, hogy Sarolta nekifogott a leckéknek, és éppen azért, mert egy filmen belül (ami eleve nehezebb forma és kevesebben bátrak ahhoz, hogy mozgóképet küldjenek be, persze tudva a technikai dolgokat is, söttöröttö) szépen és szeretettel, őszintén teljesíti azt a célt, hogy a lecke túlmutasson saját magának a bemutatásán. Hisz minden egyéb, ami nem ő ezen a filmen, őt erősíti, a babák, gyermekek, az alkotó társa, a környezete, hisz egy elég privát környezetben egy privát esemény történik mondjuk reggeli közben, tehát benne vagyunk egy személyes világban, ami hitelesíti az üzenetet és innentől Saroltáék életébe lépünk be egy mágikus kapun keresztül, mert odaadta a kulcsot nekünk. Érdekes az is, hogy egy hierarchiát is jelez a film, ami abból adódik, hogy a gyerekeken van a figyelem, és az alkotó csak mint untermann, egy villanásra jut szerephez, miközben érezzük, hogy minden attól működik, hogy ő jelen van. Nagyon érdekes, hogy ezt a kiemelést és ezt a finomságot a nők érzik meg elsőként, hogy a babával kezd és nem a faterral, ettől is fontos és személyes, női az üzenet, olyan sacis. (szőke) értékelés:

Kancsók I.
Az az I. ott azt jelenti, hogy van belőle még egy. Kettőt beküldök, a több hetvenet töröltem.

Ennek is nagyon örülünk, hogy van olyan alkotó, aki nem letudja a feladatrendszerét azzal, hogy készít egy három disznós képet és utána felugrik a Danuvia motorkerékpárjára és rohan a következő lecke megoldásához mint egy akcióhős, hanem vissza-visszatér egy feladathoz, ahol elidőz, elízlelgeti és variációkat készít. Itt elsőre azt mondhatnánk, hogy teljesen értéktelen és vizuális elemeit illetően egyszerű képet látunk, de ez nem teljesen igaz, ugyanis a két régi kerámia kancsóval a páros ritmus által igzalmas aszimmetrikus játékot hoz létre, egy női-férfi történetet, mint egy házastársi sztori zajlik a mese egy képbe sűrítve és a varázseszköz egy egyszerű dolog, egy ablakon vagy ajtón keresztül beeső fény. Egyetlen fényforrással egészen jó és különleges ritmusképletet hoz létre, ahogy a kerámiát a fény megvilágítja, a háttérben a kereten keresztül egy kiemelésben megjelenik az asztalon a két kancsó hasonlóan elhelyezett fülének játékos ritmusa, és ez az a formamotívum, ami nem csak megkettőzi, hanem többszörözi a szecesszióhoz kapcsolódó furcsa ritmusjátékot, ettől a kép elkezd mozogni, forogni, de nem elsősorban negatív feszültséget hordozva, hanem egy keringőszerű játékos rajzolattal, annak ellenére, hogy a képet a sötét uralja, de a kép mégis játékos és vidám. Az biztos, hogy Gábort ez a kép és ennek a geometriai üzenete izgatta, az öröm sugárzik erről a képről. (szőke)
értékelés:

Tőlem neked
...eme virágcsokor

Baránál ez mindenképpen egy nagy öröm, és előrelépés, hogy elkezd egy személyes helyzettel foglalkozni, hogy ez az ő keze vagy másé, mindegy, a gesztus nagyon fontos és megvan benne az az öröm, hogy tavasz van és le tudunk szedni néhány virágot és érintkezésbe tudunk lépni a növénykékkel. Van ebben egy szentimentális vonal is, amikor a kisgyerek a szülőnek, vagy a kedves a szerelmének szed egy csokrot, a cím is erre erősít rá, mindaközben a szorított kéz, a szinte ökölben tartott virágok ennek ellentmondani látszanak, akarom is, hogy megkapd, de nem adom könnyen, tiéd is a virág, hisz neked szedtem, de az utolsó pillanatban mintha meggondolnám magam. A technikával annyi probléma van, hogy picit fáradtak a színek, ami abból is adódik, hogy nem egy verőfényes helyzetben történt az exponálás, ami nem baj, viszont ezek a kevéssé napos helyzetek könnyen teszik lapossá a képet, mert nincs kellő kontraszt és színdinamika. Az előny, hogy így a fehérben megvannak a tónusok, de a csúcsfények és a mélyebb feketék hiányoznak, mintha így egy szürke hályog lenne a képen. Jó ez az aszimmetrikus elhelyezése a virágoknak, ez nem egy oldott helyzetben van megmutatva, ettől dinamikus lesz a kép, TŐLEM, NEKED! És ez hozza vissza a szentimentalizmusból a képet. (szőke)
értékelés:

Egy csésze erős tea
Aki tudja fehérségét,
mégis őrzi feketeségét:
példa a világon.
/Lao Ce/

Nagyon szépek a fények és árnyékok játéka és ez a szinte fekete-fehérre redukálható formavilág és jó, hogy ebben a világban ilyen színes és mélységekkel teli ez a csészében lévő folyadék, és jó, hogy észrevette az alkotó az arany csészeszél reflexét és hogy az árnyékban is gondolkodott, hogy milyen formák jönnek létre. Nagyon izgalmas a ritmizálás, majdnem olyan, mint egy kártyakép, de ezzel a ritmizálással, a füllel, kanállal megborítja ezt a nyugalmat, és ettől válik dinamikussá a kép. Ha a verset is figyelembe vesszük a kép nézegetése közben, akkor itt behívhatjuk a taoizmust is, annak rendszerét, másrészt pedig Konfuciusz filozófiai rendjét is, mindezek azért érdekesek, mert akár a japán, akár a kínai akvarellek jutnak el arra a szinte, ahol látszólag egyszerű eszközökkel, pár tollvonással olyan egységet tudnak létrehozni az időről, amelyek nagyon hasonlóak ezekhez a három soros versekhez. Visszatérve a képhez egyértelműen ezt próbálja meg képileg megfogalmazni, és abban a pillanatban, ha szűkebb lenne a keret, egy fojtott belvilág jönne létre, ez egy izgalmas megfogalmazása a csendéletnek. (szőke)
értékelés:

Bambusz
Nem kicsi és nem kevés...

Roland már régóta velünk van és nagyon örülünk, hogy elküldte a leckéjét is, erre próbáljuk a többieket is bíztatni, hogy bármikor be lehet kapcsolódni a folyamatokba, nem késtek le semmiről. Nagyon örülünk ennek a képnek, nem tudom, hol készült ez a kép, hogy Magyarországon, vagy máshol, mert ha netán Rolandéké ez a bambuszerdő, akkor jó lenne tudni, hogy hogy lehetne egy tövet vásárolni, akár négy citromdisznóért is, de félretéve a viccet, visszatérve a képre, a növények, rudak ritmusa az előtér-háttér viszonylatában nagyon jól van elhelyezve, jó ez a bal oldalra súlypontozott bambusztest, amit egy kéz fog, jó az, ahogy ezt az erdőt látjuk. Talán amin érdemes lenne elgondolkodni, hogy a kategória, amire ez a lecke érkezett, az alkotó és a környezet arányrendszerére épül és nem fordítva, ez alatt azt értjük, hogy az exponált kép, amit látunk, kevéssé tartalmaz üzenetet az alkotóról, csak az az aszimmetrikusan metszett kézfelület található itt szignóként, ami a bal alsó sarokban látható. Ez lehet tudatos, hogy visszahúzódó vagyok, fejts meg, küzdj meg értem, ez is egyfajta személyes üzenet lehet, de el kell dönteni, hogy ez tudatosan van így, és ezt kell megkapnunk a kódolásból, vagy a kattintásnál így sikerült. Azt kell elfogadni, hogy mindegy, hogy hogy történt, az a mese, amit a néző megkap, megmásíthatatlanul a képkereten belül történik meg, a keret az a szabály, amin belül sokféleképpen lehet értelmezni egy üzenetet, de ez az üzenet a képkereten belül a képzőművészet szabályaival értelmezve kezd el mesélni. Jó lett volna azért a vaku helyett más megoldást találni. Várjuk a folytatást. (szőke)
értékelés:

Egy tárgyanimációt látunk, bár a név nem teljesen stimmel, gondolhatjuk azt becenévnek is, szóval ennek az animációs filmnek a különlegessége az, hogy utószinkronnal az emberi alak szájmozgásai szinkronizálva vannak, és erre törekszik is a narrátor, ami nagyon nehéz technika, különösen a második felében a filmnek, ahol a nevetést animálja az alkotó. A formavilága, az egész üzenete nagyon megejtő a filmnek, miközben a célok között ott az öröm, de mégis ez egy szomorú üzenet, elsősorban az őszintesége és szeretetreméltósága miatt és esendősége miatt mindenképp 3 disznó. Szépen záródik és egy szomorú, áldozati történet, amit a színek is erősítenek. Az érződik az alkotásban, hogy nagyon fontos az alkotónak, hogy tartozhasson valahová, beszélhessen emberekkel, lehet érezni az egyedüllétet, az egész képi üzenet is ezt erősíti akár tudat alatt is, hisz egy sematikus háttér előtt látunk egy figurát. (szőke) értékelés: