Szakkör | Page 794 | Látszótér

köz
Ha már épület, akkor előkapartam az archivumból, mert ezt szeretem.

Szorgalmira küldted, de mivel van ilyen leckénk, így áttettük oda, viszont leckeként azt a mélységet nem érezzük, amit közvetíteni lehetne ezzel a képpel. Van két épület, ami alaphangon rendben is van, de van egy sikátor vagy rézsü a két épület között, ami igazából a fontosabb üzenethordozó lehetne, viszont ebből a gépállásból ez nem érzékelhető, ez a fentről való lenézés nem ad lehetőséget arra, hogy belehelyezkedjünk a helyzetbe. Ez a kis út kifut a fákhoz, előtte egy út lehet, és ez is használható lett volna arra, hogy az is megjelenjen, ami végtére is azt érzékeltethetné, hogy mi köze van az alkotónak ehhez a két épülethez és a köztük lévő úthoz. Most ez nem történik meg, a fentről fotózás egyben kívülállás is marad. Lehet azt mondani, hogy gyerekkorom emlékei, mert itt nőttem föl, de ha ezt akarjuk ábrázolni, akkor személyes lehetne, ha lenn lennénk a földön. A kérdés megint a vállalás, hogy a két tető ritmusa és az ott történő helyzet a fontos, vagy az út, vagy a rézsü, vagy micsoda. (szőke)
értékelés:

Tádé a tigrincs

Tádé egy macskabőrbe bújt tigrincs. (Ez csak a feje :))

Nagyon kedves és aranyos kép ez a makrofelvétel, vagy közeli kép, még azzal sincs baj, hogy az élesség az orrnyergén van a cicának, hiszen ettől van egy dinamikája, mozgása a képnek, hogy a szemek és az orr hegye már nem éles, ez ad egy erősebb húzást, térbeliséget, megoldott az előtér, háttér, középtér, mintha ez a macskaorr kidudorodna a képernyőből. Egy kritikai megjegyzésünk van, ha már ilyen közeli képet készítünk, ott minden pici képelem is felnagyítódik és a képhibák is jobban előtérbe kerülnek, tehát a macska nekünk bal szeménél lévő szőrszál, ami mintegy elvágja a formákat, zavaró és nem engedi a néző szemét nyugodtan mozogni a képen, ez vagy még exponálás előtt lesimítandó, vagy ha a cica nem türelmes ennyire, akkor utólag retusálható. Mivel még a retusálásról nem beszéltünk, így ez nem jár levonással. Azt külön szeretnénk kiemelni, hogy lám-lám természetes fényeknél is lehet macskát fotózni, nem kell ehhez vakufény. (szőke)
értékelés:

Pista

A Pistának a képe elsősorban azért izgalmas, mert a fényben látható test mögötti hárrér felülete szépen, erőteljesen emeli ki a fej, nyak formáit. Alsó gépállást látunk, nem nagyon vidám hangulatban belenézett a gépbe és exponált és azt kell mondjuk, hogy van ebben a nézésben egyfajta kétkedés, félelem is, de tartózkodás mindenféleképp. Az biztos, hogy azért tekinthető bátor vállalkozásnak, mert olyan közel van a kamera és olyan a fényviszony is, amitől kap egy naturális hangvételt. Látszanak a bőrfelületek, elszíneződések, egyedül a homlok van kiégve sajnos, de itt egy kis pinokkió-fej, ami azt mondja, hogy itt vagyok, sziasztok. Ez az ábrázolás leemeli a szereplőt a porondról, mert az also gépállás eleve szatirikus megközelítést hordoz. Jó lett volna, ha a haj elválik a háttértől, kis reflexszel, fénnyel elválasztotta volna. (szőke)
értékelés:

pékcranÖnarckép
Kicsit csaltam mert csak az arcom egyik felét használtam fel képhez, bocsi...
De hát a másik felem az ugyanaz!

Egy ügyes geggel dolgozó képen tükröztetést látunk, egy nagyon jópofa humort, sokkoló, meglepő lehetőséget lát az ember, a szemek különböző iránya okán, elsőre elgondolkodtunk, hogy milyen ügyes technikája van Tamásnak, hogy így tud kancsalítani. Azért ez a kép nem egy barátságos kép, ez az önirónia jó irány. Ez a pozitív rész. A másik fele arról szól, hogy tévedés, hogy a két arcfelünk ugyanaz lenne, nincs olyan ember, akinek a két orcája egyforma volna, ezért is idegenkedünk, sőt, akár a felismerést is nehezítheti, ha egy olyan képet látunk, ahol mint ennél is, a bandzsítás nélkül mondjuk egy tükörrel átmásolják az egyik arcfelet a másikra. Ezért is bukik le a kép, a bandzsításon kívül, merthogy nincs semmi különbség a két arcfél között és ez lehetne a továbblépés iránya is, hogy elhelyez valamit az egyik orcán, valami bőrhibát vagy akár egy hajtincset, mert akkor az első szintű ismétlésnél tovább tud nézelődni a befogadó. (szőke)
értékelés:

Pontosan nem tudom meghatározni, hogy a hölgy melyik indián csoportba tartozik, a dal egy egész érdekes kapcsolódást indít el. Ha visszaemlékszünk a magyarországi népdalainkra, azokra a ritmusokra, amelyek népi és szakrális tavaszváró ritmusok amikkel a kikeletet várják és hívják, itt a hölgy hangja mögött is hallatszik, hogy van kísérete, a szívritmusnál picit gyorsabb sebességgel ismétel hangokat és ritmusokat, amelyek picit váltakozva lüktetésszerűek is, és ez sokban hasonlatos a mi tavaszvárásunk ritmusaihoz. Az eszkimó népzenében ugyanez a zenevilág megtalálható, elsősorban hasi légzéssel hozzák ezt létre többnyire duóban úgy énekelve, hogy a hasukat összeérintik és a has nyomással együtt ritmizálva mintegy kis zakatoló gép, együtt énekelnek. Ennek profán okai is lehettek, hogy a hidegben az eszkimók a dalokat is energia töltésre, a hőfok, az öröm, a mozgás létrehozására is használták, tehát míg az indiai területeken egy lassú, jógamozgás honosodott meg, nyilván ez a technika nem tudott volna működni az északi hidegben, itt egy dinamizáló dologra van szükség. Ez a dal, amit Annáék kanadai filmjében látunk egy dinamizáló, bemozgató mágikus dal és ez kapcsolódik ehhez a havas tájhoz, ahol a fények már jelzik, hogy készülődik a tavasz és ezzel a mesedallal nagyon várják, hogy jöjjön a tavasz. Hármas szerkezetben építkezik a film, látjuk a tájat, majd utána ezt a színpadi éneklést és végül visszatérünk a tájhoz, ami így elég határozott kiáltó üzenet, hogy jöjjön a tavasz. Az A-B-A történetformálástól szomorú a helyzet, hogy énekelünk, de még nem történt semmi. Hiányoljuk Anna jelenlétét, bár a cigarettafüst utal rá, de azért őt is kérjük, őt is várjuk, őt is látnánk. (szőke) értékelés:

Tavasz
Ha lemerült, cseréljen elemet! Éljen a tavasz!

Itt egy aranyos, szövegközpontú, a magyarul értő emberek számára geggel ábrázoló képet látunk, azt nem mondom, hogy nagyon nagy mélységű sűrítés, de egy izgalmas szatirikus kép, és az az érték, hogy észrevette ezt és meri a humort alkalmazni és ezzel egy új üzenetet létrehozni. Egy plakát struktúrában működik ez a kép, és ahhoz, hogy működjön a humor, rálátásának kell lennie a rendszerre, amit humor által közelít meg. Az irónia egyik fontos eleme, hogy elmélyüljünk abban a témakörben, amit vizsgálunk. Jó a kép osztása elő- középtérre, és van egy háttér az éggel. (szőke)
értékelés:

Hangyás Talp
Egy szép tavaszi nap délutánján a mezőn sétálva gonoltam leülök a fűbe egy kicsit pihenni. Levettem a cipőmet majd a zoknimat, a friss levegő a talpamnak is kijár. Miközben szellőztettem eme testrészemet, arra lettem figyelmes , hogy tulajdonképpen egy hangyaboj társasága mellé telepedtem le. Gyorsan megnéztem a talpam is, és ekkor vettem észre, hogy egy tagja eme bojnak már amottan mászik. Ekkor hirtelen előkaptam a gépemet és katt...

Szabadjon elmondanunk, hogy a leckék sorrendjében legalább az elején jó, ha sorban megyünk, legalább a portréig jussunk el, ezt a képet a portré arc nélkül kategóriába tennénk át, mert ez a kép nem a leírásra központozódik. Szimpatikus a kép, de azt érezzük, hogy a bal oldali felülettel nem nagyon tudott mit kezdeni az alkotó. Érezte, hogy valahol el kellene vágni a képet, de nincs lezárva a bal oldali felület, ott volt ez a rész és vágott, mert mondjuk a gyatyaszár belelógott volna, miközben ha belelóg, sincs semmi baj. (szőke)
értékelés:

Bemutatkozás
Magamról röviden annyit, hogy IQ-m vetekszik lábméretemmel, bár így viszonylag jó helyzetben vagyok másokhoz képest, mert a lábam 47-es.

Van iróniája a a lukas zokninak is, de a lábsebesülést meg kellett volna oldani, hogy ne legyen a képben. Meglátjuk, mi fog ebből kifejlődni. Az alkotó tudja, hogy lukas a zoknija, középre is helyezi, egy erőteljes manifesztálással. Alapvetően azért azt meg kell jegyezzük, hogy a humorban ez az altesti humor kategóriájához hasonló, szilveszterkor és a bulik második, lefelé szálló felében szoktunk ilyennel találkozni. (szőke)
értékelés:

A fény felé, a nap felé

Egy makrofelvételt látunk, ami közeli felületet mutat, és így egy olyan közeg, amiben az ember nem nagyon tud közlekedni, óriásivá, különleges térbelivé válik, és itt milliméterek számítanak kompozíció szempontjából is. Ez egy vágott fa felület, amiben valami ágkezdemény vagy benövés, görcs jelentkezik, ez a valóság fényképezésrésze. Másrészt egy absztrakt és asszociatív képet látunk, szinte olyan, mint a lascaux-i rajzokat látnánk itt, a színvilága is erre hasonlít és mivel szimbolikus címe van a képnek, nagyon érdekes, hogy az a forma, ami a képből kifelé indul, így egy nyomatékosítást kap. Ha akarjuk, ha nem, hiszen ezeknek a formáknak mindig van egyfajta szimbolikája, egyrészt tekinthető egy befogadó formának a sötétebb résszel határolt félkör alakú öböl rész, másrészt ha az aranybarna vágott felületeket nézzük és aszerint mérjük a formát, akkor egy befelé haladó fallikus szimbólumot látunk. Ha a kettőt mindenféle humor nélkül megpróbáljuk közelíteni, akkor ami régebben vidámságot okozott, igenis a női-férfi princípiumról szól ez a kép, ha valaki ezzel nem ért egyet, szívesen elbeszélgetek erről. Van itt azonban egy közbeszúrandó technikai megjegyzés. A makrofotónál nagyon kicsi az élességhatár és ezért nagyon fontos, hogy a mélységélesség megválasztása mellett hova tesszük az élespontot. Most ennek a fallikus formának vagy öbölnek a jobb alsó részén, végén életlen a kép, ami egyrészt a mélységélességből adódik, másrészt abból is adódik, hogy a felület nem sík teljesen, tehát ha egy picit, 2-3 mm-t mozdul a kamera vagy az élesség, akkor ott lett volna az élesség fontos, hogy a körív élesen fejeződjön be, mert ez a kép középpontja és ha a szimbolikát nem is vesszük figyelembe, akkor is a felület tulajdonképpen az egyik keménységű anyagba ékelődő másik anyagot mutatja, az élő szövet két különböző rendszere kapaszkodik egymásba, a puhább felület befogadja a keményebbet, ez színben is látszik. Ez az élességhelyzet az a kulminációs pont, ahol a két felület találkozik és ha erről szól az egész, akkor ha ez az egyesülés fontos, de akár a fogamzás pillanatát is mondhatjuk, akkor ez azt kívánja, hogy az élesség erre a varázspontra kerüljön. Ez azért egy érdekes vállalkozás, mert a szülésről, a fogamzásról az életről szól, nagyon fontos, hogy a lecke hívószavait jól használja és jól mutatja. Ha egyetért Anita, ezzel a fajta feladatsorral foglalkozzon tovább. (szőke)
értékelés:

Kerités

Ez egy szorgalmi és nyilván a szorgalmik azért is készülnek, mert remélhetően meglesz az az egy disznó. Jelentem, megvan a disznó. De. Mégis azt mondanám, hogy azon érdemes lenne gondolkodni, hogy az estiskola olyan fórum-e, ahol ha bizonyos szint fölé érnek az alkotásaim, akkor azt is el tudom érni, hogy felrakható, akkor ez egy virtuális galéria, hirdetőtábla, vagy tényleg akarok dolgozni a magam szempontjából, hogy az én személyes nyomaim benne legyenek a képekben. Nem akarok rosszalkodni, de én is tudnék kerítést fényképezni, mert van Dörögdön kerítés, én is tudnék egy csomó ilyet, és ezzel csak azt akarom elérni azzal, amit mondok, ha már megengeditek, hogy beszéljünk a képekről, hogy jelenj meg a képeidben, ne csak az legyen, hogy egy gyűjteményt lássunk, amiben van egy védőfal az alkotó és a néző között, hanem ezt a falat próbáld lebontani és jelenj meg valós emberként. Nagyon jó megfigyeléseid vannak, de van ezekben a munkákban egy távolságtartás, mintha nem mernéd magad eléggé vállalni, mintha a fotó egy védekezés lenne, egy bizonyos territóriumon belül maradva. Szidjatok meg, de ezeket a képeket kamuzásnak érzem, egy tehetséges ember kreatív ötleteiből időhúzások önmagával szemben. Olyan kevésen múlna, a bátorságon, hogy van mondjuk nálam egy sapka, amit ráakasztok a kerítésre, vagy a pulóverem, szoknyám, tehát belenyúlok a történetbe, hogy közöm legyen a képhez, met az jó, hogy megtetszett ez a sárga folt, és ez jó is, hogy megláttad, de semmi nem ellenpontozza a képen, nem helyezi kontextusba és térbe, hanem ez az alap, ahonnan el lehet indulni és nem a végcél. A filmezésnél Ferreri filmje kapcsán mondta egy mesterem, hogy ha egy filmben megjelenik egy pisztoly, akkor annak a pisztolynak el kell dörrennie, annak működésbe kell jönnie. Ha el van indítva egy történet, akkor azt le kell zárni. Itt egy mese elindul, de nincs lezárva a történet. Ez itt lehet a tévémaci szignálja, tüttürüttü tüttürüttürű, megy a szignál, megy, de mindig újraindul, nem tudjuk, mi lesz a mese. Senkit nem akarunk bántani azzal, hogy ha azt mondjuk, hogy a fotó kamuzás, mert ez egyáltalán nem biztos, hogy tudatos, mert lehet, hogy Bara keresi a formát, hogy hogyan tud megjelenni személyességében, csak azt tudjuk mondani, hogy bátorság, bátorság, bátorság. Ez egy fontos út és talán abban tudunk segíteni, hogy a személyes történeteteket merjétek beleszőni a képmesékbe. (szőke)
értékelés:

Muskátlis ablak
Élet a vakolaton túlról

Nagyon személyesnek mondható üzenet, jól kapcsolódik a témához, érzelmi kapcsolat fűzheti az alkotót ehhez az objektumhoz. Jó, hogy ebben a szórt fényben látjuk ezt a felületet, és ez a fény hozza létre, hogy a jobb oldalon ezek a rusztikus felületek ritmusokat hoznak létre, másrészt ez egy parasztház átalakított motívuma, és ez jót tesz a felületnek, hogy az ablak nem középre van komponálva és ezekkel a javításokkal, vályogfoltokkal, meszelésekkel, cementcsorgásokkal jó ez a jobbra komponálás. Mivel a kamera tengelye nem párhuzamos a fallal, olyan mintha az ablak jobbra kibeszélne a képről. Ez a jobbra húzás indít el egy belső mozgást, és a feszültséget, amit a kép közvetít, ez a ritmizálás hozza létre. Két dolgot mondanánk, az egyik a technika, hogy lehet-e ez egy picit élesebb, mert elmosottak a vonalak, ez nem nagy baj, ha nincs mód élesebbet adni, de ha technikailag megoldható, akkor az élesség a rajzolathoz hozzáadna. Ilyenkor, amikor szemmel nehéz megállapítani az élesség pontját, a filmezésben egy kihúzott mérőszalaggal centire pontosan lemérik a tárgytávolságot, és így tudnak éleset állítani. A másik, hogy ez egy külső világ, de van egy belső világ, ami az ablak mögött van, ami most főleg az egyik ablakszárnyon fekete. Mi van, ha felkapcsoljuk benn a lámpát? Vagy a másik verzió, mivel jobbról felülről érkezik a fény a ház oldala felől, egy tükörrel vagy alufólia vagy más fényvisszaverő felülettel lehet játszani, és ezekbe a sötét felületekbe bele lehet játszani a fényt. Grunwalsky Ferenc például tojástartókat használt, amibe alufóliát nyomott bele és ezek a felületek össze-vissza tükröztették a fényeket és érdekes reflexhatásokat hozott így létre. (szőke)
értékelés:

Fény-árny

A két kép amit kaptunk Barától, bizonyos szempontból hasonlít egymásra, de amit az ufós tojásnál mondtunk, az itt is igaz, hogy jó, hogyha valami kapaszkodót adunk a nézőnek, mert a realitáshoz nem tudunk kötni, viszont ez a szerkezet egy kitalált szerkezet, tehát csak a formai megfelelés a kapaszkodó, és ez a forma szép és izgalmas, de önmagáért való játék. Sejtjük, hogy ez egy sörösdoboz, de ilyen fényformát találunk másutt más által létrehozva is. Szép, haladjunk tovább az úton. (szőke)
értékelés:

Középpont

Valamilyen szakrális épület a 10-es 20-as évekből, ez valaminek a kupolája lehet, mint egy kis kaleidoszkópnál ezek a formák egymásba kapcsolódnak, és ez a középpont elcsúszik a bal oldalra és valahogy ettől a kupola ívei is megjelennek középen. Alapvetően a kép szimpatikus és mandalaszerű meditatív játékot látunk egy valós helyzetből kiemelve, valami azonban hiányzik a képből, ami egyrészt megintcsak azt mondom, hogy az alkotó személyes üzenete, személyes kötődésének megjelenése. A geometria keresést értjük, de megintcsak egy védekezést látunk, ahol a valós belső történést nem láthatjuk. Ez a kép jó önmagában, de mélyebbre lehet menni, mélyebbről lehet felhozni a belső történetünket. Fontos dolog észrevenni egy ilyen képi helyzetet, és azt mondjuk, hogy ezt inkább átsoroljuk a 13-as leckére, mert a köldöknél személyes emberit keresünk inkább. Ilyen kerékformát, amire azt mondhatjuk, hogy köldök, találunk a kocsikeréken, egy üveggolyóban vagy más tárgyban is, de ebben a képben az, amit Bara tud, nem tud előhívódni, pedig Barában megvan ez a többlet tudás, csak elő kell hívnia. A 13-asra 2 disznó, mert ha épület, akkor viszont pontosabbnak kell lenni egy ilyen geometriánál. (szőke)
értékelés:

Csésze

Néha azért érdemes ezeken a dolgokon elmerengeni, hogy a negatív kép, amihez nem szoktunk hozzá, az mennyire fel tudja frissíteni az ember szemléletét, mennyire mást tud adni, miközben a megszokott formák azonosak, mégis egy furcsa világba tudja elvezetni a nézőt ez a köztes technikai állapot. Ma már ez könnyen előállítható elektronikusan. A kép dominanciája a sötét felület, a csészét tartó szerkezet, doboz, és pont azért, mivel negatív képet látunk, ez egy erős fényben lévő tárgy lehet, ami a kép középpontjában helyezkedik el. Egy picit ebben a negatív ritmusokban billeg a kép, mert a csésze árnyékai fehér foltokként jelentkeznek és nem oda súlypontoz a történet, és ez a sötét folt meghatározó, ez egy furcsa nyugtalanságot ad a képnek a sötét és világos foltok ellentétes dinamikája miatt. Ha a csésze szélre kerülne, ezzel a vad játékkal, és 180 fokkal megfordul, akkor egy izgalmasabb kompozíciót kapnánk, ha már borul minden, akkor a kompozícióval is játszhatunk. (szőke)
értékelés:

Borg
Remélem, legalább néhányan tudják mire utal a cím, mert anélkül nem él a kép.

Meg kell nyugtassunk Nóra, hogy nem tudjuk, mire utal a cím, de azért a képpel így is lehet mit kezdeni, bár az egy érdekes dolog, hogy ennyi furcsa utalás érkezik a képcímekben, mintegy tesztelve vagy megdolgoztatva a nézőt, hogy tud-e mit kezdeni vele, ami azt is jelenti, hogy ha nem, akkor kiszorulva érezheti magát abból a körből, akiknek az üzenet szól. A kép egy autóban készített önarckép, és mint egy női svarcenegger, mint egy kémnő, a szem elé emelt kamerával a kocsi visszapillantó tükrében az alkotó próbál a nézővel kommunikálni. Mindemellett érdekes lehetne a mögötte látható táj is, ha Nóra akkor és úgy exponál, hogy ezt figyelembe veszi, magyarán belekomponálja a képbe, hisz a kép fele erről a külső tájról szól. Ehhez ha picit dönt a kamerán, már több információt kap a néző, hiszen a felhős ég nem hordoz fontos képi üzenetet, a történet lényege a tájban folytatódhatna, ha mondjuk ez a gépember látna valami érdekeset az úton a fák között. De jelen pillanatban a tükör szerepe a saját magunk szemlélése, kontrollja, hogy jól tartom-e a kamerát, hogy úgy nézzek ki, mintha, vagyis a képi mondanivalót felülírja az alkotó előre eldöntött közlése, hogy ő most magát mint gépasszony akarja mutatni. Ezt is lehet, de akkor ehhez szűkebb kivágást kell választani. (szőke)
értékelés: