Ha már épület, akkor előkapartam az archivumból, mert ezt szeretem.

Szorgalmira küldted, de mivel van ilyen leckénk, így áttettük oda, viszont leckeként azt a mélységet nem érezzük, amit közvetíteni lehetne ezzel a képpel. Van két épület, ami alaphangon rendben is van, de van egy sikátor vagy rézsü a két épület között, ami igazából a fontosabb üzenethordozó lehetne, viszont ebből a gépállásból ez nem érzékelhető, ez a fentről való lenézés nem ad lehetőséget arra, hogy belehelyezkedjünk a helyzetbe. Ez a kis út kifut a fákhoz, előtte egy út lehet, és ez is használható lett volna arra, hogy az is megjelenjen, ami végtére is azt érzékeltethetné, hogy mi köze van az alkotónak ehhez a két épülethez és a köztük lévő úthoz. Most ez nem történik meg, a fentről fotózás egyben kívülállás is marad. Lehet azt mondani, hogy gyerekkorom emlékei, mert itt nőttem föl, de ha ezt akarjuk ábrázolni, akkor személyes lehetne, ha lenn lennénk a földön. A kérdés megint a vállalás, hogy a két tető ritmusa és az ott történő helyzet a fontos, vagy az út, vagy a rézsü, vagy micsoda. (szőke)
értékelés:

A Pistának a képe elsősorban azért izgalmas, mert a fényben látható test mögötti hárrér felülete szépen, erőteljesen emeli ki a fej, nyak formáit. Alsó gépállást látunk, nem nagyon vidám hangulatban belenézett a gépbe és exponált és azt kell mondjuk, hogy van ebben a nézésben egyfajta kétkedés, félelem is, de tartózkodás mindenféleképp. Az biztos, hogy azért tekinthető bátor vállalkozásnak, mert olyan közel van a kamera és olyan a fényviszony is, amitől kap egy naturális hangvételt. Látszanak a bőrfelületek, elszíneződések, egyedül a homlok van kiégve sajnos, de itt egy kis pinokkió-fej, ami azt mondja, hogy itt vagyok, sziasztok. Ez az ábrázolás leemeli a szereplőt a porondról, mert az also gépállás eleve szatirikus megközelítést hordoz. Jó lett volna, ha a haj elválik a háttértől, kis reflexszel, fénnyel elválasztotta volna. (szőke)
értékelés:

Egy szép tavaszi nap délutánján a mezőn sétálva gonoltam leülök a fűbe egy kicsit pihenni. Levettem a cipőmet majd a zoknimat, a friss levegő a talpamnak is kijár. Miközben szellőztettem eme testrészemet, arra lettem figyelmes , hogy tulajdonképpen egy hangyaboj társasága mellé telepedtem le. Gyorsan megnéztem a talpam is, és ekkor vettem észre, hogy egy tagja eme bojnak már amottan mászik. Ekkor hirtelen előkaptam a gépemet és katt...

Szabadjon elmondanunk, hogy a leckék sorrendjében legalább az elején jó, ha sorban megyünk, legalább a portréig jussunk el, ezt a képet a portré arc nélkül kategóriába tennénk át, mert ez a kép nem a leírásra központozódik. Szimpatikus a kép, de azt érezzük, hogy a bal oldali felülettel nem nagyon tudott mit kezdeni az alkotó. Érezte, hogy valahol el kellene vágni a képet, de nincs lezárva a bal oldali felület, ott volt ez a rész és vágott, mert mondjuk a gyatyaszár belelógott volna, miközben ha belelóg, sincs semmi baj. (szőke)
értékelés:

Egy makrofelvételt látunk, ami közeli felületet mutat, és így egy olyan közeg, amiben az ember nem nagyon tud közlekedni, óriásivá, különleges térbelivé válik, és itt milliméterek számítanak kompozíció szempontjából is. Ez egy vágott fa felület, amiben valami ágkezdemény vagy benövés, görcs jelentkezik, ez a valóság fényképezésrésze. Másrészt egy absztrakt és asszociatív képet látunk, szinte olyan, mint a lascaux-i rajzokat látnánk itt, a színvilága is erre hasonlít és mivel szimbolikus címe van a képnek, nagyon érdekes, hogy az a forma, ami a képből kifelé indul, így egy nyomatékosítást kap. Ha akarjuk, ha nem, hiszen ezeknek a formáknak mindig van egyfajta szimbolikája, egyrészt tekinthető egy befogadó formának a sötétebb résszel határolt félkör alakú öböl rész, másrészt ha az aranybarna vágott felületeket nézzük és aszerint mérjük a formát, akkor egy befelé haladó fallikus szimbólumot látunk. Ha a kettőt mindenféle humor nélkül megpróbáljuk közelíteni, akkor ami régebben vidámságot okozott, igenis a női-férfi princípiumról szól ez a kép, ha valaki ezzel nem ért egyet, szívesen elbeszélgetek erről. Van itt azonban egy közbeszúrandó technikai megjegyzés. A makrofotónál nagyon kicsi az élességhatár és ezért nagyon fontos, hogy a mélységélesség megválasztása mellett hova tesszük az élespontot. Most ennek a fallikus formának vagy öbölnek a jobb alsó részén, végén életlen a kép, ami egyrészt a mélységélességből adódik, másrészt abból is adódik, hogy a felület nem sík teljesen, tehát ha egy picit, 2-3 mm-t mozdul a kamera vagy az élesség, akkor ott lett volna az élesség fontos, hogy a körív élesen fejeződjön be, mert ez a kép középpontja és ha a szimbolikát nem is vesszük figyelembe, akkor is a felület tulajdonképpen az egyik keménységű anyagba ékelődő másik anyagot mutatja, az élő szövet két különböző rendszere kapaszkodik egymásba, a puhább felület befogadja a keményebbet, ez színben is látszik. Ez az élességhelyzet az a kulminációs pont, ahol a két felület találkozik és ha erről szól az egész, akkor ha ez az egyesülés fontos, de akár a fogamzás pillanatát is mondhatjuk, akkor ez azt kívánja, hogy az élesség erre a varázspontra kerüljön. Ez azért egy érdekes vállalkozás, mert a szülésről, a fogamzásról az életről szól, nagyon fontos, hogy a lecke hívószavait jól használja és jól mutatja. Ha egyetért Anita, ezzel a fajta feladatsorral foglalkozzon tovább. (szőke)
értékelés:

Élet a vakolaton túlról

Nagyon személyesnek mondható üzenet, jól kapcsolódik a témához, érzelmi kapcsolat fűzheti az alkotót ehhez az objektumhoz. Jó, hogy ebben a szórt fényben látjuk ezt a felületet, és ez a fény hozza létre, hogy a jobb oldalon ezek a rusztikus felületek ritmusokat hoznak létre, másrészt ez egy parasztház átalakított motívuma, és ez jót tesz a felületnek, hogy az ablak nem középre van komponálva és ezekkel a javításokkal, vályogfoltokkal, meszelésekkel, cementcsorgásokkal jó ez a jobbra komponálás. Mivel a kamera tengelye nem párhuzamos a fallal, olyan mintha az ablak jobbra kibeszélne a képről. Ez a jobbra húzás indít el egy belső mozgást, és a feszültséget, amit a kép közvetít, ez a ritmizálás hozza létre. Két dolgot mondanánk, az egyik a technika, hogy lehet-e ez egy picit élesebb, mert elmosottak a vonalak, ez nem nagy baj, ha nincs mód élesebbet adni, de ha technikailag megoldható, akkor az élesség a rajzolathoz hozzáadna. Ilyenkor, amikor szemmel nehéz megállapítani az élesség pontját, a filmezésben egy kihúzott mérőszalaggal centire pontosan lemérik a tárgytávolságot, és így tudnak éleset állítani. A másik, hogy ez egy külső világ, de van egy belső világ, ami az ablak mögött van, ami most főleg az egyik ablakszárnyon fekete. Mi van, ha felkapcsoljuk benn a lámpát? Vagy a másik verzió, mivel jobbról felülről érkezik a fény a ház oldala felől, egy tükörrel vagy alufólia vagy más fényvisszaverő felülettel lehet játszani, és ezekbe a sötét felületekbe bele lehet játszani a fényt. Grunwalsky Ferenc például tojástartókat használt, amibe alufóliát nyomott bele és ezek a felületek össze-vissza tükröztették a fényeket és érdekes reflexhatásokat hozott így létre. (szőke)
értékelés: