Szakkör | Page 802 | Látszótér

Vágyképeim szívmorzsáit
Dobom eléd.
Vinnem már fáj.
Hitem vesztve szállok feléd,
Erőm elhagy... látnék beléd.

Lesz-e ma,
Ha tegnap sem volt?

Lelkem mélyén majd
Gyötör a múlt?

Kihűlt, halott csókért
Kapok-e megvető, fanyar mosolyt?

Vágyom a szavaid frissítő zajára...
Szemeidből szórt üde lángok szavára.

Szerethetem?

Percek az életből,
Percek a vágyból.

Lophatunk-e percet...
Valaki... másból?

Hová tűnnek el az
   Égő szenvedélyek,
   Kusza gondolatok,
      Múló vágyaink?

Ki nem mondott szavam,
Meg nem élt tettem.

Nem is kell megélnem…
Máris múlttá tettem.

Hervadó virágok sápadt mosolya,
Emlékillatok,
Miket nem feledek…soha.

Toporogva beszélgetünk

Keratin vs. acél
Egy olyan egyszerű történést szerettem volna ábrázolni, ami minden ember számára teljesen természetes, de mégis kevesünknek juthat eszébe egy ilyen pillanatot egy icipicit más formátumban is megjeleníttetni...

Üdvözlünk az Estiskolán, és ott kezdeném, hogy a kép jó, és megvannak a disznók, de írd már le kedves Tamás, mi az a keratin, mert a Zsolt nem tudja, és ha a Zsolnak leírod, akkor nem ciki, nem fogok leégni, hogy én sem tudom. Oké, lehet, hogy az a körömvágó. (szőke)
értékelés:

Köldöklecke

Egy fürdőkád-lefolyó krómozott felületét látjuk, amely látszólag egy spontán felvétel, de ha megnézzük a Dénes alkotását, a krómozott felületen van egy nyomatkülönbség, mintha egy dobozos sajt egyik szeletkéje lenne ezen a kör felületen elhelyezve, és ez az, ami ezt a zavaró szimmetriát megbontja és ettől lesz élvezetes maga a kép. Az önportréban a Dénes feje is ebben a ritmusban hajlik el, én ezt egy jó anyagnak érzem. (szőke)
értékelés:

Ikonok

Ezzel a képpel volt küzdelmünk, a véleményem, hogy azok az apró tárgyak, a virág az ablakban, a kismuk a háttérben és az ablakrács formák, (Zsoltnak nézzük el, hogy a függönynél bugyira asszociált), szóval a háttér folthatásai olyanok, mint egy szecessziós ablak. Ha Klimt képeit és a korabeli bécsi hangulatot nézzük, akkor ez az érzékenység megvan a képben, azzal, hogy a női arc profilja megjelenik. Szeretem ezt a képet, ajánlanám a hibaisták figyelmébe is. (szőke)
értékelés:

Önarckép
Én a tavasz megörökítése közben.

Üdvözlünk az Estiskolán, nagyon örülünk és alapjában meglenne a 3 disznó, csak azért mondanám, hogy kettő, mert az arányokkal kellene dolgozni még. Most az objektív kötődik valamilyen szinten hozzánk, de a kéz rajzolatához képest a fényképezőgép nem elég személyes és ezek arányai feléd kellene, hogy elmozduljanak. (szőke)
értékelés:

Amint fent úgy lent

A repülő tojás életlenben című képet látjuk, van egy kis sejtésünk, hogy itt ugyanazt a cédét látjuk, mint a húsvéti üzenetben, ettől függetlenül akár egy templomi belső is lehetne, ahol az oltár fölötti fények kicsit elmossák a látványt. Jó az út. De azt mondanám, hogy ha kerettől keretig gondolkodunk, akkor nem lett volna rossz elhelyezni valami éles felületet, ugyanis most a dialektikát, a viszonyulást azt a honlap külső szövete adja, nem biztos, hogy ezt mindig bele tudjuk kalkulálni egy kiállított képnél. A kép kerettől keretig működik és ez a belső elmosódottság lehet, hogy egy picit pontosabb lehetne, ha hagynánk egy kis élességet is. (szőke)
értékelés:

Böjt
Üdv mindenkinek! A konyhapulton készült, az első és egyetlen gépemmel (P. FZ-30) Több hozzáfűznivalót szerintem nem érdemel a kép.

Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon örülök, hogy látszólag egy konzervatív történet ide elérkezik, hogy leül és azt mondja, hogy stúdium és nekiáll és elkészíti. És szerintem jó is az eredmény, talán csak annyi, hogy a kép alsó része, amit látunk, hogy a tálka tükröződése miatt akkora, mégis azt mondjuk, hogy akkor fölfelé meg nyitni kéne, mert ez az üveg most beleütközik, belenyomódik a képbe, mintha egy óriási súllyal a felső keret nyomná le a kép légiességét. Ennek ellenére, mivel itt valaki tényleg elkezdett küzdeni egy feladattal, megadnánk a három disznót. (szőke)
értékelés:

Úton
Olyan fáradt voltam a vezetéstől, hogy már nem csak a gép, hanem én is ilyennek láttam az utat.

Sok ilyen városkép éjjel, ahol szaladnak a micimackók képet láttunk már, de amiért ez a kedvencem, hogy valamiért egy endéká mesefilm sorozat jutott eszembe, a Patafil és Filopat, akik ilyen drótfigurák voltak és belegondoltam, hogy az én gyermekkori felnövekedésemnek ez lehetett a baja, hogy ilyesfajta meséket láttam. És miközben bármelyik mangában benne lehetnénk a kép kapcsán, mégiscsak visszavetül ez az egész KGST mesék világa, ezért érzem azt, hogy ez fontos, mert ez bizonyítja számomra az én görcsösen létrejött negyvenhat évemet. Annyi plusz van ebben a bemozdult képekhez képest, hogy a nyilacskák hordoznak konkrét irnymutatást is. (szőke)
értékelés: