Hittem, egyszer boldog lenni
Élni, szeretni még jár nekem.
Téves hitem hová lettél.
A madarat meglelni?
Nem lelem.

Percnyi vágy volt,
Tán csak árnyék
Lebegni akartam veled
   A Föld felett.
Velem száltál?
   Ez is árnykép.
Szárnya szegett madár lettem hirtelen.

Elrepüljek?
Fáj a szárnyam.
Vonz a távol... hogy legyen?
Elrepülni sajgó szárnnyal,
   Vagy maradni,
      Csendben tűrni... idelenn?

Véleményem szerint fontos lenne, hogy erről minél többet beszéljetek, van itt asszociáció bőven, függetlenül attól, hogy látszólag egy absztrakt környezet van, én ezt pontosan a kép asszociációja miatt jónak tartom, bár az is látszik, hogy a köldök kapcsán egyre több középpontos képet küldtök be és nem feltétlenül ebbe az irányba kell elmenni. (szőke)
értékelés:

Hát, azért morfondíroztam pár napot, mire eldöntöttem, hogy feltöltöm ezt a képet, ráadásul pont a tavasz leckéjére. De majd - remélhetőleg - meglátom ki mit szól hozzá.

Egy absztrakt tükröztetős kompozíciót látunk, nem tudom, mi lehet ez, talán orr, vagy más, úgy látszik, hogy ez egy ilyen időszak, hogy nekem ilyen kvízeket kell megfejtenem, és ahogy mi is egy-egy leckét feladunk, az alkotók is igyekeznek nekünk is egyre komolyabb feladatokat adni. Egyetértek azzal, hogy Nóra morfondírozott, és én is morfondírozok, hogy mi köze ennek a tavaszhoz, gondolhatnék itt arra, hogy ez egy tojás lehet-e, én szívem szerint nem fogadnám el ezt a tavasz kategóriára, várom tehát a tavaszra a megfejtést. (szőke)

Bara Séta című képe hozta elő ezt a képem az archívból.

A kép humorforrása egy óriásplakát, amin egy női alak, egy festmény látható, egy előtérben lévő fával, egy Lada személyautóval és egy elhaladó emberi alakkal a városban. Tulajdonképpen sajtófotó-kiállításokon szoktunk hasonló próbálkozásokat látni, ez egy képi geg, amire a cím is utal, de nem elég sűrített a valós ellentétpár. Nehezen eldönthető, hogy a meztelen női alakkal mi van ellentétbe állítva, a volt szocialista országok egyik meghatározó momentuma, a személyautó, vagy az utcán elhaladó felöltözött női alak? Jó szándékú a munka, a megszállott fotós ilyenkor vár, hogy elmenjen onnan a Lada, vagy a néni. (szőke)
értékelés:

Sokszor mondtam már a Márti-képek kapcsán és itt ennél a két részes sorozatnál is fontos megjegyezni, hogy a Márti alapvetően filmes. Történeteket mesél el, valószínű ez az oka itt is a házi feladatnak, hogy nem egy önálló képet, hanem egyik képet a másikra vonatkoztatva egy történeti építkezést látunk. Teljesen indokolt a két egymás mellé helyezett kép, érthető is és csak egy teljesen személyes megjegyzés, hogy a vágy bennem ott van, hogy majd ezeket láthatom mozgófilmen. Az, hogy nem filmet látunk, lehet az az oka, hogy bonyolult dolog, számítógép és egyéb szerkezetek kellenek hozzá, ez csak egy teljesen zárójeles megjegyzés tehát. A köldök kapcsán volt többször vita erről, hogy nem véletlen, hogy a tízes utáni leckéknél egy magasabb szintet, és hívószavakat használunk és így jelent meg ez a furcsa lecke és arra kértünk benneteket, hogy próbáljatok meg magatokban mélyebb összefüggéseket, összetettebb eseményeket létrehozni, elküldeni. Az én sejtésem szerint ez a kép pontosan ezekbe a régiókba érkezik el, nem tudom, hogy sajnos-e vagy nem, csak a magam érzése, hogy ez a kép nagyon jó mind a két része, de nagyon szomorú. Ezt abból lehet sejteni, hogy közérthető, jól megfogalmazható, jól megfogható kódokkal dolgozik. Egy emberi alakot látunk az éjszakában, aki valami parkban a nyírfák között egyedül áll, sejteni a képről, hogy egy női alak, mint egy kis főzőkötényben, vagy nyári szoknyában, talán a napot is sejthetjük a ruhán, ami a farmer és a póló fölött látható, lehet érezni a képből, hogy ez egy kora tavaszi kép, és ebből érzékelhető valami ellentét, hogy a ruhán lévő szövegek egyfajta öniróniával manifesztálódnak, és az alany szemben áll, mint egy bemutatkozásnál, vagy igazolványképen, mintegy lajstromban, a régi képeken látható ilyen, amikor a parasztház elé a gazda, a feleség és a gyerekek kiállnak, beállnak egy büszke pozícióba és 120 évvel később tekintenek ránk a régmúlt időből. Ez egy lenyomat, bizonyíték arra, hogy én, aki a gép elé álltam, létezem, abban az éjszakában, abban a pillanatban, a világban, ami körülvesz, én ilyen voltam. Nagyon jól látható a képen a szembenézésnél az arc, ami enyhén szólva sem örömet, hanem egyfajta kiábrándultságot, áldozati állapotot, helyzetet tükröz. Nagyon esendő a kép első fele és a második felében ugyanez az emberi alak, mintegy furcsa levelek nélküli fa, elhajlásokkal, egymásra exponálással megváltozik, és szinte három különböző személyiséggé válik, ahol a talajhoz, a valósághoz erősen két lábon állva kapcsolódik az ő maga gyökereivel, vagy gyökértelenségével és a kép felső felében ahol az emberi arc újra látható ezekkel az elhajlásokkal, széttárt karokkal, mint egy mágikus fa, vagy szarvas, előttünk van ez a furcsa szimbólum. Olyan, mint egy sziklarajz, vagy egy barlangban egy vadásznak a megfestett mágikus képe lenne egy szarvasról. Azt is lehet látni, hogy ez az összetett forma úgy jön létre, hogy a személy, akit látunk, elkezd játszani, elkezd mozogni, elkezd kitárulkozni, talán a két kép így értelmezhető egészen pontosan, hogy valami a mostani üzenetben ott lehet a szalonképes, a logikus, az értelmes mögött, a lázadás, a tánc, az öröm, a gyermeki létezés és minden, ami akár a kreativitásra is utalhat, hogy ez a történet lezáródik az egészben.
   Nagyon fontos itt megjegyezni még egyet, hogy ennek a két képnek van címe és az a címe, hogy a családfám. Márpedig mind a két képen az alkotót lehet látni, nincs itt segítség vagy barátok, áll egy kopár nyírfaligetben és nagyon megejtő és pontos az üzenet, ha elfogadjuk a címet, mert ez a családfa ő maga. Ez a fa egyedül álló fa és ez a családfa nem tud kapaszkodni, utalni más fákhoz, nem a felmenőket lehet látni, hanem egy embert, aki ezen a talajon egyedül áll és ő maga a családfája, ő maga a története saját magának, ő maga az, hiszen ha visszagondolunk, hogy a XIX. században ez milyen nagy divat volt, ezekkel a gallyakon ábrázolni, hogy a dédnagypapa és a császári lovassági ezredes hanyadik ágon helyezkedik el, szóval ezen a régi családfa motívumhoz hasonlító második képen nem találunk senki mást. Csak a Márti van, csak a Márti a gallyak, csak ő a gyökér, én úgy gondolom, hogy a 10-es lecke köldök házi feladatával, mert azt is mondtuk, hogy az a gyökér, az ősiséget jelzi, nagyon pontosan küldött nekünk egy üzenetet arról, hogy ő ott most, ahol van, milyen viszonyban van a világgal, emberként, nőként, ha akarom magyarként, megpróbálom összefoglalni egyszerűbben: az a probléma a Mártival, hogy nem ömleszti folyamatosan a képeket, de ha küld, akkor az ütős. (szőke)
értékelés:

A kép alapvető kérdése az, hogy két élőlényt látunk a képen, egy nagy fejet és egy nagy macskát. És hogy a két meghatározás a házimacska és a pedellus. A nagy fejről úgy tűnik, hogy egy női fej lehet, és mivel úgy tudjuk, hogy a pedellus nem nő, nem gondolhatjuk azt, hogy a pedellus lenne ez a fej. Látunk egy macskát, egy nagy dagadt macskát, az meg úgy néz ki, mint egy macska, gondolom ez lehet a házimacska. A kép absztrakcióját valószínűleg az jelentheti, hogy a női fej mivel nem lehet a pedellus, ő lehet a macska, és a macska mivel nem lehet női fej, mert szőrös, az lehet a pedellus. Amikor ilyen szintre érkezhettünk a képpel és megfejthettük a kódját, a másik örömteli dolog, hogy ebből a házi feladatból ebből nagyon pontos és konkrét üzeneteket látunk az alkotó estiskola-táborban való munkájából, nagyon sok olyan motívumot látunk itt fölsejleni a tábori munkából, ahol ő ott volt, jelen volt, abból építkezik a kép. Szinte a kép teljes egészére azt mondhatjuk, hogy előzményének kell tekinteni az estiskola-táborban Dörögdön készült képeit az alkotónak. Három disznó. (szőke)
értékelés: