Akkor se lehetnétek meglepődve, ha én itt most nagy örömtáncot lejtenék, hogy jaj de jó, hogy Márti visszajött, küld megint képet. Ezt nem teszem, nem hozom Mártit kellemetlen helyzetbe, hanem így szépen egy elemzést adok erről a képről. Márti ezt a képet az én képem hatására küldte be. Hamarabb készült az ő képe, mint az enyém, és ő is vélt ebben párhuzamot felfedezni, ezért elküldte. Ennek én örülök, legfőképpen azért, - azon kívül, hogy a Márti képéről is lehet sokat beszélni -, de a két kép viszonyáról lehet sokat elmondani. Ez egy nagyon női kép, a szó legjobb értelmében mondom ezt. Olyan finomságok vannak benne, amit lehet, hogy az én szőrös fejem nem vesz észre, vagy nem így vesz észre. Nagyon finomak ezek a függöny-mintázatok, de engem ami ebben izgat, az a forgószél, ami ott megjelenik középtájon. Tudom, hogy nem az, de nekem az ott olyan, mint egy kis vihar, miközben ez egy nagyon nyugalmas kép. Ezt a nyugalmat az feszíti, hogy közben ezek a függőleges vonalak, és ezek a hullámok jócskán kihangsúlyozzák az ablaknak a vonalait, amik az ablakkeretnek a különböző függőlegesei. Ezekre a ritmusokra nagyon jól ráerősítenek. Ami még feltűnő számomra az, az, hogy nem tudom, hogy Márti tud-e zenélni, bármilyen hangszeren játszik-e. Én azt hiszem, hogy igen, ugyanis ez egy nagyon jó ritmusképlet. Teljesen zenei ritmusképlet amit itt ő mutat. Ez is nagyon tetszik. Amit én még nagyon fontosnak tartok, az, hogy Mártinak vannak őrült dolgai, én azokat is nagyon szeretem, és akkor, amikor az ember azt hinné, hogy Márti csak így a maga filozófiai gondolatait próbálja képileg megfogalmazni, és ezekre keres megoldásokat, akkor egyszer csak jön egy ilyen képpel, ami mondhatóan egy abszolút tradicionális fotográfiai eszköz és megoldás. Ilyenkor megnyugszik az ember, hogy jó, azért Márti tud fotózni akkor is, ha közben, amiket csinál, azok teljesen más irányt és más fotós készségeket mozgatnak meg. Kicsit olyan ez, mint amikor Picassora azt szokták mondani, hogy ó, de hát ez nem is tud rajzolni, mert húzott három vonalat, aztán az legyen a békegalamb. Azt érdemes megnézni, hogy neki is voltak olyan rajzai meg festészeti munkái, amik a korai munkáiban bizony-bizony megmutatták azt, hogy tökéletesen érti a szakmát. Ennyi a szakmai rész. A lelki részre azt tudom mondani, hogy az borsays. Kérdezhetitek, hogy ez mitől csendélet, Zsolt, mert eddig az ilyen képekre elkezdtél fikázni, hogy ez nem csendélet. Azt gondolom, hogy ezt pontosan a drapéria az, ami összefogja. Ha elhúztuk volna ezt a függönyt, és kinézünk az ablakon, akkor is lehet, hogy izgalmas lett volna maga a kép, de ez az árnyjáték az, a fátyol, ami ezt a dolgot beemeli a csendéletek kategóriájába attól, hogy ez egy rendezői eszközzé válik. A Márti képe és a enyém között az a különbség, hogy Márti meg tudta látni azt is, ami lehet, hogy engem zavart volna: hogy mi a francot keres ott az a szék, én lehet, hogy a széket kivettem volna, ő meg nem, és ez nekem nagyon tetszik, szóval ettől jobb. (hegyi)
értékelés:

kilátás az ablakomból

Ez egy három disznós kép, mert bár elsősorban a formai ritmizálással, a formai hatással dolgozik, ami mint egy papír hajtogatós van itt nekünk kiterítve, de a forma mögött egy igen erős üzenet is megfogalmazódik, nem csak a magány érzete, ami egy lakótelepnek sokszor sajátja, de mivel alig van rajta emberi jelzés, emberre utaló nyom, ez az egész egyfajta felkiáltás is lesz ezáltal, egy csendes protestálás. (szőke)
értékelés:

Kell egy kis időt eltöltenem a házi feladattal, mert a mostani sorozatban többször olvashatjátok, hogy nagyon kérem, hogy a tavaszt ne tavasszal ábrázoljuk. És ugye most meg lehet fogni a Szőkét, hogy ugye a Szőke azt mondja erre a képre, hogy átgondolt, működik, nagyon ott van a tudatalatti, de hát egy tavaszi képet látunk, mert ott vannak a rügyező bokrok. De nagyon kérem, hogy figyeljük meg azt, hogy a háttér felhői, kékjei, amik, az utcai rácskerítésen is megtalálhatóak, az egész tavaszi hangulatot, nem beszélve a kép közepén elhelyezkedő furcsa városi, urbanizációs, de mégis a 70-es éveket idéző szocializmus büszke jelképe, csak füst nélkül, a gyárkémény ott van középen, és hogy mindez majdnem kapcsolódik a rácshoz, mindez 2/3 1/3 arányban elmozdítja a megszokott természetfotóhoz képest és azt teszi idézőjelbe, hogy a kis leveleket elindító faágak körbe vannak ágyazva ebben az urbanizációban. Ha a fát és a kis leveleket tekintjük az élet kezdetének, a születésnek, az érzelmeknek, akkor ennek az ellentétpárja, a racionális, praktikus, egyenes is rajta van a képen, az építészeti formákkal és a kerítéssel. És ezért az én véleményem szerint ennek a párkapcsolatáról szól az egész, és ennek az ábrázolásnak nem végcélja, csak tárgya a virág. És a pedellus mondta, hogy többen észrevettétek a férfi princípium megjelenését a képen és hogy talán Márti azt mondta, hogy ez tudatosan neki nem volt meg, és én erre azt tudom mondani, hogy addig semmi baj nincs, amíg az alkotó tudatalattija ilyen jól tud működni egy képen. (szőke)
értékelés:

Sokszor mondtam már a Márti-képek kapcsán és itt ennél a két részes sorozatnál is fontos megjegyezni, hogy a Márti alapvetően filmes. Történeteket mesél el, valószínű ez az oka itt is a házi feladatnak, hogy nem egy önálló képet, hanem egyik képet a másikra vonatkoztatva egy történeti építkezést látunk. Teljesen indokolt a két egymás mellé helyezett kép, érthető is és csak egy teljesen személyes megjegyzés, hogy a vágy bennem ott van, hogy majd ezeket láthatom mozgófilmen. Az, hogy nem filmet látunk, lehet az az oka, hogy bonyolult dolog, számítógép és egyéb szerkezetek kellenek hozzá, ez csak egy teljesen zárójeles megjegyzés tehát. A köldök kapcsán volt többször vita erről, hogy nem véletlen, hogy a tízes utáni leckéknél egy magasabb szintet, és hívószavakat használunk és így jelent meg ez a furcsa lecke és arra kértünk benneteket, hogy próbáljatok meg magatokban mélyebb összefüggéseket, összetettebb eseményeket létrehozni, elküldeni. Az én sejtésem szerint ez a kép pontosan ezekbe a régiókba érkezik el, nem tudom, hogy sajnos-e vagy nem, csak a magam érzése, hogy ez a kép nagyon jó mind a két része, de nagyon szomorú. Ezt abból lehet sejteni, hogy közérthető, jól megfogalmazható, jól megfogható kódokkal dolgozik. Egy emberi alakot látunk az éjszakában, aki valami parkban a nyírfák között egyedül áll, sejteni a képről, hogy egy női alak, mint egy kis főzőkötényben, vagy nyári szoknyában, talán a napot is sejthetjük a ruhán, ami a farmer és a póló fölött látható, lehet érezni a képből, hogy ez egy kora tavaszi kép, és ebből érzékelhető valami ellentét, hogy a ruhán lévő szövegek egyfajta öniróniával manifesztálódnak, és az alany szemben áll, mint egy bemutatkozásnál, vagy igazolványképen, mintegy lajstromban, a régi képeken látható ilyen, amikor a parasztház elé a gazda, a feleség és a gyerekek kiállnak, beállnak egy büszke pozícióba és 120 évvel később tekintenek ránk a régmúlt időből. Ez egy lenyomat, bizonyíték arra, hogy én, aki a gép elé álltam, létezem, abban az éjszakában, abban a pillanatban, a világban, ami körülvesz, én ilyen voltam. Nagyon jól látható a képen a szembenézésnél az arc, ami enyhén szólva sem örömet, hanem egyfajta kiábrándultságot, áldozati állapotot, helyzetet tükröz. Nagyon esendő a kép első fele és a második felében ugyanez az emberi alak, mintegy furcsa levelek nélküli fa, elhajlásokkal, egymásra exponálással megváltozik, és szinte három különböző személyiséggé válik, ahol a talajhoz, a valósághoz erősen két lábon állva kapcsolódik az ő maga gyökereivel, vagy gyökértelenségével és a kép felső felében ahol az emberi arc újra látható ezekkel az elhajlásokkal, széttárt karokkal, mint egy mágikus fa, vagy szarvas, előttünk van ez a furcsa szimbólum. Olyan, mint egy sziklarajz, vagy egy barlangban egy vadásznak a megfestett mágikus képe lenne egy szarvasról. Azt is lehet látni, hogy ez az összetett forma úgy jön létre, hogy a személy, akit látunk, elkezd játszani, elkezd mozogni, elkezd kitárulkozni, talán a két kép így értelmezhető egészen pontosan, hogy valami a mostani üzenetben ott lehet a szalonképes, a logikus, az értelmes mögött, a lázadás, a tánc, az öröm, a gyermeki létezés és minden, ami akár a kreativitásra is utalhat, hogy ez a történet lezáródik az egészben.
   Nagyon fontos itt megjegyezni még egyet, hogy ennek a két képnek van címe és az a címe, hogy a családfám. Márpedig mind a két képen az alkotót lehet látni, nincs itt segítség vagy barátok, áll egy kopár nyírfaligetben és nagyon megejtő és pontos az üzenet, ha elfogadjuk a címet, mert ez a családfa ő maga. Ez a fa egyedül álló fa és ez a családfa nem tud kapaszkodni, utalni más fákhoz, nem a felmenőket lehet látni, hanem egy embert, aki ezen a talajon egyedül áll és ő maga a családfája, ő maga a története saját magának, ő maga az, hiszen ha visszagondolunk, hogy a XIX. században ez milyen nagy divat volt, ezekkel a gallyakon ábrázolni, hogy a dédnagypapa és a császári lovassági ezredes hanyadik ágon helyezkedik el, szóval ezen a régi családfa motívumhoz hasonlító második képen nem találunk senki mást. Csak a Márti van, csak a Márti a gallyak, csak ő a gyökér, én úgy gondolom, hogy a 10-es lecke köldök házi feladatával, mert azt is mondtuk, hogy az a gyökér, az ősiséget jelzi, nagyon pontosan küldött nekünk egy üzenetet arról, hogy ő ott most, ahol van, milyen viszonyban van a világgal, emberként, nőként, ha akarom magyarként, megpróbálom összefoglalni egyszerűbben: az a probléma a Mártival, hogy nem ömleszti folyamatosan a képeket, de ha küld, akkor az ütős. (szőke)
értékelés: