Azt mondom, hogy a házi feladatot a Bara most nem oldotta meg. Kiszökött a hármas leckéből, de nem a képre vonatkozik. A kép, amit itt látunk nagyon izgalmas. Barának az árnyékok mesélésében, az árnyékok elhelyezésében nagy rutinja van. Tehát ez a kép egy érett és jó alkotás. Ezért kell azt mondanom most, hogy a kép önmagában megkapja a három disznót, de a 3. lecke, Egész alakos önportréra nem fogadom el, mert trükközés van. Pontosan azért, mert tehetséges, és egy árnyékkal meg egy csuklógesztussal elintézi ezt a dolgot. A házi feladat szempontjából – tehát én továbbra is azt mondom, hogy a tehetséget ne használjuk arra, hogy kitérünk egy feladat elől – ha már ismétel, akkor a 3. lecke Egész alakos önportré visszamegy ismétlésre. Ugyanakkor a ketrecben című kép megkapja a három disznót. (szőke)
értékelés:

distortion...Andre Kertesz emlékének

A megjegyzésben egy utalás hangzik el André Kertészre. Annak örülök, hogy az itt látható kép és a hozzákapcsolódó utalás természetesen a mesterre vonatkozólag nagyon határozottan gondol, de a Medvegy Bara-féle egészen döbbenetes és félelmetes humor az megismételhetetlenné teszi a képet. Saját kézjegyűvé, önjáróvá, tehát nem csak egyszerűen egy tanító-tanítvány viszonyt láthatunk itt, hanem már egy átgondolást, egy újragondolást, sőt egy teljesen önálló élettel teli fotósmegfigyelést. Nem kevés öniróniával. Aláhúznám. Én ezt a képet nagyon jónak tartom és hála a Jóistennek, hogy miközben Andre Kertész neve itt elhangzik, maga a kép az van annyira bátor, hogy a tanítvány alázatból ki tudjon lépni, tehát csak erősíteni szeretném őt, hogy ez a kép teljesen rendben van, nem kell igazából senkire hivatkozni, mert megáll nagyon is a lábán. Úgyhogy ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Hát kérem! Tessék megnézni ezt a képet, és ha valaki nekem azt mondja, hogy a Barának nincs humora…! A Bohumil Hrabal ott a kis kocsmájában, amikor itta a sört szerintem és amikor ezek a sör habocskák ráfröccsentek az ujjaira, szerintem mind a tíz ujját megnyalná, ha ilyenfajta humorral találkozhatott volna. Ez a kép a színek, a tónusok ellenére is vidám, önirónikus, még talán azt is mondhatnám, hogy szarkasztikus. És egy bátor vállalkozás. Különösen gondolok ott a hajtincsekre. Nagyon szép üzenetnek érzem a 14-es leckére és megint csak azt tudom mondani, hogyha a Bara akar, akkor ő tud jó képeket készíteni. Három disznónak gondolom ezt a képet. (szőke)
értékelés:

A fekvő formátumú fekete-fehér kép a városképek sorozatba illik bele, amelyekből nagyon sok jó megfigyelés és nagyon sok jó munka készült már. Hármas tagozású - előtér, középtér, háttér -, amelyben a középtér az maga a Duna, vagy egy szürke folt, az tulajdonképpen egy elválasztó vonal az előtér és a háttér kapcsolatában. A háttér, ami egy szimbolikus üzenetet is hordoz, az Országház látványa, mindenféleképp ez a kulcsa képnek, amely a megfigyelés szempontjából egy nagyon radikális és jó ötletet dolgoz fel, hiszen a közvetlenül közelünkben lévő előtérben amorf felületeket látunk. Kőformákat, sérült mészkőfelületeket és szinte mintegy bombatölcsér, középen egy üreget. Mivel ezek nagyon hangsúlyosan vannak jelen a kép nagyobb hányadában, az előtérben látható felületek, ezért azt kell mondani, hogy ennek a képnek a súlypontozása tehát ez. És ebből a szempontból az előtér részlethangsúlyozottsága fontosabb lenne. Ezeket esetleg tükörrel, reflexekkel, celofánnal, alufóliával egy picit manipulálva föl lehetne erősíteni. Gondolok itt a jobboldali bazalttömb árnyékban lévő felületeire. Valami oknál fogva a háttérben lévő szinte sziluettes Országház és az előtérben fekete-fehérben tartott színvilágban, az előtérben lévő foltfelületek hasonló tónusokat is tartalmaznak. Ezért nem válik le, nem különül el sarkalatosan ez a bizonyos közelünkben lévő látvány és a távolban lévő szimbolika. Ennek a kapcsolódása természetesen egy nagyon jó ötlet és nagyon fontos, ahogy az amorf kőformák asszociatívan utalnak az ember által alkotott hatalmi jelképre, de ehhez jobban ki kellene emelni a kép szegélyét képező sötét felületeket. Egy pici fénnyel játszani kellene. Ugyanúgy, ahogy a világos, napos időben a talapzatot jelentő mészkőfelület sérülései a beérkező fény hatására árnyék foltocskával díszítettek és talán pont ettől van egy olyan érzése az embernek, hogy olyan ez, mint egy bombatölcsér, ami itt középen az elhaladó ember előtt látható. Tehát az ötlet nagyon jó, nagyon jó az irány is, csak megint egy picit azt érzem, hogy amiben a Bara erős érzékelni a párhuzamokat, érzékelni az abszurditást a megfigyelésekben az azonnal, szinte csettintésre megvan, és utána nagyon könnyedén megtörténik egy lezáró alkotói folyamat és aztán kimondódik, hogy akkor a kép készen van. Én itt érzek egy kicsi problémát és pont a Bara érdekében, merthogy szeretném, hogy ezek fejlődjenek ezek az alapvető kérdések, egy disznóra értékelném ezt a képet. Várom a továbbgondolását ennek az üzenetnek, ha elfogadható. (szőke)
értékelés:

Kicsit megnyugodtam, hogy Medvegy Bara esetleg nem Amanda Lear-t hívta ide címként és inkább csak Dalí-ra utalva evvel a kis ragasztócsíkkal az ő kedvenc modelljét, akit mindannyian szeretünk, és mindig olyan jó képek készülnek vele, őt egy ilyen kis játékos pózban, evvel a döbbent tekintettel fényképezte. Mint, ugye erről többször beszéltem mostanában, a Bara irányvonalakból, amelyben az egyik nagyon fő motívumrendszer gyermeke és a vele kapcsolatos tájak, terek, formák, ebbe a kis albumba tartozik bele az itt látható kép is. Picit, hogy úgy mondjam házi feladatban csúsztatva, mert hogy Baráról még továbbra is ezekben a viszonylatokban keveset tudunk és inkább áttestálja egy professzionális színészre, aki természetesen minden helyzetet megold. De a fotóművész szempontjából, vagy a fotográfus szempontjából azért azt el kell, hogy mondjam, hogy igenis fontos ez a kis esőkabát, igenis fontosak a kislánynak ezek a nagyon szép kis tincsei és talán az az elsuhanó autóforma is jobbról ott a háttérben, amit egy nagyon picit igazítva jobbra, balról egy egyujjnyit elvéve a képből talán meg is lehetett volna oldani. Tehát pontosan a Bara érdekében, és a Bara precizitása miatt én mondanám, hogy természetesen ezt az utat is kéne még egy picit folytatni, de a 16-os lecke gyermekkor kellene, hogy egy picit kapcsolódjon Barához is, mert nem csak azt az utat kell megcsinálni, hogy a modell oldja meg a dolgot, hanem Bara gyerekkora is fontos, sőt, de a két disznó megvan erre a képre. (szőke)
értékelés:

ismét egy tükröződés

Amit az előző képnél elmondtam, a Börtön című képnél pontosan azt, mivel egymás után látom itt az alkotásokat, pontosan azt értem üzenetként érthetőnek a Szabadon című képnél, amely a gyermekkor 16-os lecke kategóriájára készült. Ugyanis mindaz, ami látványában, tükröződéssel kapcsolatban megjelenik a képen és ugyanaz végrehajtható lett volna itt is, mint a Börtön képnél, itt mégis belekerül az a pici kis fűszer, az a pici kis íz, az a kicsi kis báj, az a fintor, amely egyrészt a rózsaszín kiscipő a kép alján, másrészt pedig a modell keze, sziluettje, hajszélei a fákkal együtt láthatóvá válnak. Tehát itt létrejön az a fúzió, amit az előző képnél hiányoltam. Úgyhogy ez a kép egy háromdisznós kép és nagyon izgalmas, ahogy a mostani időszakban amennyire látom időről időre az alkotók visszatérnek a víz, a víz tükröződése, vagy ablaküveg, vagy hasonlók, de mindenesetre ezek a félig áteresztő, tükröződő felületekkel való játékukra, ami az én véleményem szerint az Estiskolán egy következő szint, amikor már a látványt nem konkrét, hanem egymáshoz kapcsolódó fénytani jelenségként közelítjük meg. (szőke)
értékelés: