Ez egy nagyon jó üzenet. Benne van minden: a Duna, a Margit híd, a Parlament, a vízen úszó jégtáblák akár, gondolatban legalábbis, ha nem is a valóságban, és mi mégis fújjuk, ebben a rossz időben, ebben a furcsa világban, fújjuk a magunk buborékját, egymásnak fújjuk, nem fog ez elszállni a szélben, nem visz ez semmi üzenetet, magunknak fújjuk. Nagyon érdekes, Cseh Tamás jut eszembe: „eljő a furulyás ember”. Szóval izgalmas világ ez, amit te itt felépítesz, nagyon érdekes. Ezzel majd kellene komolyabban is foglalkoznunk, lehet, hogy érdemes lenne ezen elgondolkodni, hogy mi jön ebből a Hannás vonalból össze, ha azt mondom, hogy egy portfólió. De ez a kép nagyon tetszik. Megvan a leckemegoldás és a három csillag is. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon zárt világ, amit itt látok. Nagyon zárt, bensőséges, de csak két irányba működő világ a kamera és a modell között, de nem tudom behelyettesíteni magam a kamerába, mint néző. Ez nem baj, csak mondom, mint tényt. Hogy ez a gesztus miatt van, vagy az instrukciók miatt, vagy a helyzet hozta ezt, nem tudom, de az az érzésem van, hogy mintha valahonnan, a hátatok mögül megfigyelném ezt az egész szituációt, ahogy anya és lánya járja a várost, és szavak nélkül kommunikálva, mint egy képregény, jönnek a naplóüzenetek, és ebben a világban nincs nagyon befogadás a külsőségekkel szemben. Itt vagyunk, sétáltunk, és ez kettőtökről szól. Ez nem baj, nagyon izgalmas, érdekes, kicsit hideg, kicsit furcsán érzi a néző magát ettől, hogy nem befogadva van, hanem mintha az asztalon felejtettek volna egy képeskönyvet, és belelapoztam volna, utána az ember gyorsan becsukja, mert érzi, hogy ez nem neki szólt, nem azért hagyták ott, hogy engem bevonjanak ebbe a történetbe. Ezt érzem ennél a képnél. Megvan a három csillag, nincs ezzel semmi probléma, csak megint a Bara segítségét kérném, hogy rosszul látom, jól látom? Most egy kicsit én vagyok bizonytalan, ebben kellene segítség. (hegyi)
értékelés:

Jó ez e mese, amikor Hannát bekomponálod, olyan, mint egy filmes narráció, hogy: „igen, és amikor 14 éves voltam, és ott laktunk a Szajna part mellett, akkor jöttek a futó emberek…”, és mesél, mesél, mesél, és ez egy jó ötlet, a ritmus is jó. Azzal, hogy itt egy város, eléggé koszos, eléggé lehangolt, de azért itt is élnek emberek, akiknek piros jogginban is van kedvük futni, a másik bácsi is valamilyen testmozgást végez, tehát elindult a hétfő, elindult a hét. Függetlenül attól, hogy konkrét utalások nincsenek a dolgozókra, azokra, akik valóban elkezdték a hetet, de van, aki tud magának szünetet lopni, és magával törődik, az ő hétfője más, mint a miénk, úgyhogy ez az élmény megvan. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

"...Vitte haza a paszulyt a kisfiú, mutatja az anyjának, mit kapott. Az anyja sírt keservesen, hogy a tehénkét ennyiért adta oda. De a fiú vigasztalta:
– Ne búsuljon, édesanyám, azt mondta az öregember, aki megvette a tehenet, hogy még most, este ültessem el, s meglátom, hogy mi lesz belőle..."

Érdekes az a helyzet, ahogy ezt a mesét átértelmezi Bara, és idehozza nekünk a valóságba. Tényleg van egy szociografikus helyzet ezzel, hogy itt vagyunk a falu soron, az utolsó házak között a kiserdő mellett, és a nagyra növés itt nem csak abban az értelemben igaz, hogy stramm, magas és kívánatos felnőttek legyünk, hanem a nagyra növés kitörés is valamilyen helyzetből. Nagyon érdekes ez a szociografikus utalás a sáros földdel, a pocsolyával, a háttérben lévő házzal, ezzel az egész ridegséggel, miközben a színek melegek, de mégis az egésznek van valami baljóslatú iránya. Jó a kompozíció is, és jó az üzenet, érdekes párhuzam. Nem tudom, Bara, mit gondolsz arról, amit itt mondtam, kíváncsi lennék a te véleményedre is. Nekem megvan a három csillag. Illusztrációnak nem tudom nevezni, mert ez a mese másról szól, a mese nem ennyire szociografikus. (hegyi)
értékelés:

Érdekes kép, az biztos. Nem tudom, hogy ez mi lehet, hogy ez valamilyen koncerthelyszín, vagy ide építenek valamit és annak előbb a tetejét kezdték el építeni, nem tudom, de mozgalmas konstrukció, az biztos. Egy dolgot nem teljesen értek, hogy hajlik ez lefelé, nyilván a tömeg miatt is, amit a kép jobb oldalára tett Bara, de valahogy nem vízszintes ez a horizont nekem. Mondom, érdekes, csak ezt most nem annyira értem, hogy ez mi akar lenni. Ahhoz képest, hogy mennyire konkrétan és precízen szokott fogalmazni Bara, ez most nekem mint tanulmány izgalmas, de mint leckemegoldás nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Elnézést, de ez van. (hegyi)

"Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogy szeretném, hogy történjenek, nem úgy, ahogy valójában történnek."

Szép, lírai megközelítés, olyan, mintha egy régi képeslapot néznénk egy kirakatban, ahol összecsúsznak a rétegek, talán csak a kép bal oldalán álló virágzó fácska lóg most ki ebből a ritmusból. Hogy ez egymásra exponált kép, vagy valami tükröződés játék, nem tudom, de az biztos, hogy izgalmas irány. Annyit tennék hozzá, hogy nem ártana picit kifésülni ezt a dolgot annyiban, hogy olyan ritmizálást kéne találni, ahol vagy erősebb fő motívumok találkoznak a finomabb részletekkel, vagy ahol kevesebb a részlet és levegősebben maradnak a térdarabok. Azt gondolom, hogy érdemes lenne ezzel még foglalkoznod, ha lehet mondani, akkor most ne szaladj tovább, folytasd ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:

Az árnyjáték nagymestere Bara, nagyon ügyesen játszik ezzel ennél a képnél is. Nagyon jó a kis modell, ahogy incselkedik a kamerával tartó főszereplővel, a kettejük játéka nagyon érdekes. Az üzenetnek az a jellegzetessége is megvan, hogy a családot, mint egy kis töredék ábrázolja. Ketten vagyunk, és ketten támaszkodunk egymásra. Ezt én egy jó ötletnek tartom. Most nekem tömegben hiányzik a kép bal oldaláról valami, ott mintha szűk lenne a vágás, pontosan azért, mert a horizont is dől, az árnyékfigura is valamennyit fordul, a kis modellünk is behajol a képbe, odabújik az árnyékhoz. Minden jobb oldal felé billenti ezt a mérleget, és nincsen a bal oldalon elég tér ahhoz, hogy ez vissza tudjon billenni, és egyensúlyba tudjon kerülni, ettől elkezd pörögni ez az egész forma. (hegyi)
értékelés: