Munkák | Page 26 | Látszótér

Szűrés

A Coca-Cola Magyarország igazi kuriózummal készült a Sziget 2008 fesztiválra: az első valódi hazai tervezésű Coca-Cola alumínium palackkal. A korlátozott mennyiségben, összesen 30.000 példányban, kizárólag a Sziget fesztiválon kapható különleges kiadás csomagolása egy fiatal magyar grafikus, Szentmihályi Dani, alias SLOW alkotása. Nonprofit oldalunk nevében köszönjük mindenkinek, aki segíti munkánkat, hogy céljainkat megvalósíthassuk. Örömmel fogadtuk a Coca-Cola megbízásából a Noguchi megkeresését, hogy készítsük el a Sziget 2008-as alupalack internetes bemutatófilmjét, és köszönjük, hogy az Estiskola szemlélete tükröződhet egy reklámfilmben.

Asztalunk

Köszönet. (Ezzel az asztallal kívánunk minden estiskolásnak békés karácsonyt.)

Saját képet a jövőben nem elemzünk, ezért arra kérem az estiskolásokat, hogy bátran cincálják szét kommentben, aztán akár azt, amivel ti is egyetértetek, idézetként kiteszem a kép alá. (hegyi)

Nők a pult mögött

Hát én nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert én ugye pontosan tudom, hogy ez a kép hol és mikor készült. Akkor várakoztunk az öcsi zsidótemető archív anyagai megérkezésére egy kis cukrászdában a Széchenyi levéltár mellett és tudom, hogy mikor készült ez a kép. De én ezt a képet tulajdonképpen azóta nem láttam, és hát tegyük hozzá finoman szólva, hogy nem most kaptuk meg ezeket a neveket, hiszen a Dörögdi Fesztivál is már elég régen zajlott le és azelőtt nekünk sokkal régebben meg kellett szereznünk a szövegeket. És nekem ez nagy öröm, hogy ezt a képet, amit ott a helyszínen láthattam a rögzítő eszközből, hogy itt újra láthatom az Estiskolánál. Nagyon jó megfigyelésnek tartom és nagyon örülök, hogyha most a Hegyi-féle utolsó képeket nézzük, akkor újra egy összerendezett Hegyi filozófiát, a megfigyelő Hegyiből újra a visszabillentődött és nem a kaotikus, hanem a kicsit Dévényi Ádámos hangulatú zenéket idéző Hegyit láthatjuk itt. Én ezt a képet nagyon szeretem. Nyilvánvalóan az én számomra a kép attól válik értékessé, ami a háttérben a megbúvó, talán egyetemista kislány, aki a nyári időszakban pénzt keres, már nem elsősorban a térdén, hanem ott munka közben valamilyen írást folytat elbújva, hogy a fagyizógép mögött ne láthassák azt, hogy ő nem a munkakörének megfelelően tevékenykedik. Szóval ez egy jó szocio és szeretem nagyon ezt a képet. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Mintha álmodtam volna

Befalaz és elutasít

Úgy tűnik, hogy egy sorozat egy feldolgozási részeit láthatjuk. Az előző képnél, a privát környezet képnél ugye próbáltam jelezni a káosszal való foglalkozást. Itt is egy kicsit visszaidéznék a 70-es évekre, elsősorban egy Mozgó Világ nevű sajtóorgánumra, amely írásokat, fotókat közölt és abban az időszakban vagy a Fotóművészeten keresztül vagy a Mozgó Világon keresztül lehetett olyan alkotásokat látni, amelyek performanszoknál, különböző akció képzőművészeti munkáknál fotóformátumban közvetített. Ennél a képnél is úgy tűnik, hogy olyasmi mindez, ami itt látható, mintha egy performansz részesei lehetnénk. Nagyon erőteljesen érzékelhető a különböző tárgyakból, a helyzetből, hogy továbbra is érzelmi szempontból egy belső fajta zaklatottságot, ziláltságot próbál az alkotó megfogalmazni. Még azt is megkockáztatom, hogy talán az elbeszélés módja vitán felül áll. Hozzám mégis, mivel mondtam, hogy mindenkit szeretnék a maga rendszerében megpróbálni értelmezni, ha szabad ezt mondani, én mégis azt mondanám, hogy nagyon nehezen elfogadható ez a fajta káosz. Nem az én világom nagyon egyszerűen fogalmazva mindaz, amit itt látok. Számomra ez egy kettődisznós kép, és elsősorban a Hegyi korábbi munkái akár a barokkal akár a szecesszióval kapcsolatban, számomra örvendetes lenne, hogyha abba mélyülne el, ettől a fajta nyelvezettől én távol állok, de kettő disznót megtudok rá adni és ez akkor ez legyen az én keresztem. (szőke)
értékelés:

Ágyam

Nem szoktunk, nem szoktam összehasonlításokat végezni, most mégis kivételt kell tennem és azt kell mondanom, hogy egy másik kép kapcsán beszéltem arról, hogy mennyire fontos az, hogy az emberi környezet ábrázolásánál van-e valami olyan erőteljes impulzus, ami átemeli mindezt, pontosan avval, mert a történelmi élmények, vagy az előzmények megengedik azt, hogy a minőségbe ne kelljen az emberi jelenlétet behozni egy képbe. Ezen a képen egy lakókörnyezetet látunk az odatartozó rekvizitumokkal, a napfényben beérkező fénnyel és a bekapcsolt kis olvasólámpával és mindennel, ami egy ilyen szinte börtönszerű helyzetben a legszükségesebb eszközöket mutatja, ráadásul nem az egész lakótér, hanem annak egy szegletében. Ha az ember egy picit megpróbál hunyorítani, akkor folthatásaiban is ugyanolyan kaotikusnak tűnik, mint információjában ez a kép. Nyilván az alkotónak fontos az, hogy valamiért, hiszen az előző képeit, munkáit ha megnézzük, akkor látható az, hogy milyen szintű összeszedettséget, milyen szintű mélységeket is meg tud mutatni - valamiért most, ebben az alkotási módban a káosz a rendező elv. Az én meglátásom az, hogy viszont a káoszt, káosszal kifejezni nagyon nehéz és ez a kép nem tud túllépni ennek a létszituációnak a minőséggé való átalakításában. Miközben úgy gondolom, hogy az alkotó számára nagyon fontos ez az üzenet, érzelmileg fontos az, hogy közvetítse a létállapotát, hiszen ez a 9-es lecke ágy kategóriájára érkezett és a címe is az, hogy az Ágyam, tehát borzasztó fontos privát levél ez, amit látunk, mégis azt mondom, hogy a szerkesztettségében, a minőségében, mert nem egy képsorozatot látunk, önálló kompozíciót, nem éri el azt a szintet, amelyben mindez egy erős rendező elvvé tudna összeállni. Úgyhogy én ezt visszaadnám ismétlésre, miközben egyetértek az üzenetrendszerével. (szőke)

Francia udvari anziksz

A Gonnok, a Cila, a Tomi és a többiek a Tilos kertben. Autentikus képriport, helyzetben.

Azok, akik a Dörögdi Fesztiválon jártak és esetleg megfordultak a Francia udvarban és eltöltöttek ott pár napot, azok ismerik azt a helyszínt, az evangélikus templom mögötti kertben. Talán ha áttekintettek időnként, akkor látták Kajdi Gyula bátyámat is, úgyhogy ismerik ezt az egész környezetet, amit nyilván az alkotó megpróbált minél többféle színnel átadni. Én mégis azért azok mellett is érvelnék, akik esetleg semmit nem tudhattak erről a világról, és talán nem mindegyik kép jelenti ugyanazt az üzeneti értéket, amit esetleg Zsoltnak, aki tegyük azért hozzá, hogy nagyon sokat dolgozott itt a fesztivál alatt és nagyon sokat volt jelen az eseményekben. Ebből az is következik, hogy természetesen lehet, hogy mindazok számára, akik ott a mindennapi pillanatokban - és itt főleg éjszakai felvételeket látunk – jelen voltak, azok számára dekódolható ez az üzenet. Ugyanakkor, ha külső szemlélőként nézem mindezt végig, akkor azt mondom, hogy kicsit spontán, kicsit bizonytalan az a sorozat összerakás, amiből egy átlagos néző számára is értelmezhető lenne mindaz a történés, amit nekem is volt lehetőségem egyszer vagy kétszer megtapasztalni. Tehát én azt tartom egy kicsit problémásnak evvel a képriporttal, hogy a nézőnek nem tud 100 százalékos kommunikációt létrehozni, hanem bizonyos üzenetei, mint például ahol életlen képeket látunk, megmaradnak ezoterikusnak, megmaradnak egy belső titkos körnek és ezáltal mint riport, nem biztos, hogy teljességgel megállja a helyét, úgyhogy én ezt a leckét, a 20-as lecke riport leckét visszaadnám a Zsoltnak ismétlésre. (szőke)

Egy vallomást lehet látni ebben a kisfilmben. Ez egy magas sorszámú házi feladat, amire beérkezett ez a lecke, de akár így az egész szerkezetet tekintve, még a korai leckék, portrék kategóriájában is megállná a helyét. Mert ugyan egy történet, méghozzá egy nagyon drámai történet mesélődik itt el, de valójában ennek a történetnek az elmesélése az egy emberi viszonyulást, a környezettel való viszonyulást jelenti és azt, hogy hogyan zajlik le egy emberi állapotban. Ez elsősorban a film elejétől a végéig egy verbális közlés. Ez tulajdonképpen egy monológ. Ehhez a monológhoz maga a kis filmes munka egyetlenegy arcképet, egy arcképrészt használ. Ráadásul egy olyan helyzetben, ahol az arc nagytöbbsége sötétben van tartva. És nem csak az arc nagytöbbsége, hanem az egész kép ebben a helyzetben tulajdonképpen filmes szakszóval – alulexponált. Talán az orr felületén egy pici fény az jelen van, de igazából szinte sötétben, nagyon kevés mozgást látva egy arcot látunk, ahol elhangzik egy monológ. A monológ teljes egészében kerek, bár három részből tevődik össze. Az első részben folyamatosan nem egyes szám első személyben, hanem távolságtartással egy helyzet felvezetése hangzik el. Csak körülbelül a szöveg egyharmadától válik még súlypontosabbá, amikor a vallomás egyes szám első személybe tevődik. És a harmadik nagy egység, az ennek az egész eseménynek a konklúziója, majd ennek a tulajdonképpeni búcsúzásnak, bocsánatkérésnek a lezárása, mint egy üzenet, vagy mint egy híradás, harmadik részt jelenti a szövegkörnyezetben. A legdrámaibb és legerősebb része természetesen ez a középső szakasz, amelyben az esemény tárgyalása, az esemény leírása történik. És mint ilyenkor, egy ilyenfajta munkánál nyilvánvalóan, mivel mozgóképről beszélünk olyan filmről, amely a hang és a kép egységével működik, nagyon fontos szerepe lenne az arcon történő eseményeknek. Gondolok itt arra, hogy hasonló szituációkban a szem, a tekintet mit tükröz, mit közvetít, vagy mi történik a szem körül. Adott esetben könnycsepp, szemvillanások, minden olyan, ami egy összetett történetet az arc mozgásain keresztül tesz nézhetővé. Ennek a kis etűdnek az egyik nehézsége tehát az, hogy miközben hanghordozásban is, történetmesélésben is érezzük a hitelességet, érezzük a megélt drámát, sokkal közelebb tudnánk ahhoz kerülni, hogyha magát az emberi arcon is jól érzékelhetően láthatnánk mindezt. Az itt látható kis anyag ugyanakkor nem indokolja azt, hogy vajon az esemény helyszínén történik-e egy utólagos rekonstrukció és azért van sötétben az emberi arc, de az biztos, hogy nagyon fontos lenne, hogy mindaz, ami a nagyon egyszerűen fogalmazva gyónás kapcsán látszik, az az emberi arcon hitelesítse az adott történetet. Azt tudom javasolni a Zsoltnak ennél a házi feladatnál, vagy ennek a házi feladatnak a megoldása kapcsán, hogy amennyiben túl tudunk lépni azon, hogy egy-egy feladat az természetesen egy üzenet, az is fontos az alkotó számára, hogy az üzenet eljuthasson a címzettekhez. Fontos, bár nagyon nehéz, picit távolságtartással kezelni magát a munkafolyamatot. Ez azt jelenti, hogy egyszerre kívül és egyszerre belül kell elhelyeződni egy ilyen parányinak tűnő kis etűdnél is, amelyben szereplőként, alkotóként az ember teljes átéléssel benne van a kamera előtti világban, ugyanakkor pedig külső készítőként, megfigyelőként pedig ezt az egészet megpróbálja egy olyan formába önteni, amely mindenegyes technikájával azt segíti elő, hogy a néző, jelen esetben a Süni című filmnél, ezt a drámát 100 százalékosan átélje. Ezért nem beszélünk itt, mondjuk ennél a feladatnál egy rádiójátékról, vagy egy rádióüzenetről, vagy hangjátékról, hanem egy filmről, mert nagyon fontos az, hogy mi történik közben az előadó arcán. Mivel nincs vágva a film és a kompozíció az egy szűken tartott arc, ahol a jobb szem látható végig, vagy lehetne látható, hiszen a szájba is belevág a kamera, ezért azt kell mondani, hogy jelen pillanatban a sejthető képen a legfontosabb szereplőnek, a szemnek kellene lennie. Ugyanakkor ez nem történik meg, nem látható a szem, nem látható, hogy a szemen keresztül mi zajlik le az elmesélőben. Ez nagyon fontos lenne azért, mert a hangrészből egyértelműen látható, hogy nem egy mache, nem egy kitalált, nem egy helyzetgyakorlathoz készült szövegről van itt szó, hanem egy nagyon is fontos belső élményről, egy nagyon is fontos emberi átélésről. Tehát a 25-ös lecke tisztelet, búcsúzás, gyász kategóriájába tökéletesen beletartozik a házi feladat és ha ezt a hármas egységet vesszük, például azt, hogy a szöveg eleje az végig leiratként és nem egyes szám első személyben hangzik el, majd a középső rész nagyon is személyesen és a végén egy összehúzás, egy zárás van, akkor egy kisfilmes rendszert klasszikusan követ ez a munka. Az egyetlen hiányossága az, hogy a kép nagyon az értékelhetőség határán van. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az a történet és a történethez való irodalmi hozzáállás, ahogyan például a süni jelzőkkel van ellátva, az egész történetnek a verbális megközelítése és annak az előadásmódja hangban van olyan drámai, amely azt a hiányosságot ami a képből adódik áthúzza magával. De a későbbiekben nagyon fontos lenne az alkotónak arra ügyelni, hogy amennyiben tudható, rákészülhető előadási szempontból, hogy egy ilyenfajta filmes munka és ez akármilyen picinek tűnik ugyanolyan fontos, mint egy nagy játékfilm, hogy fontos olyan körülményeket teremteni, ahol teljességgel a néző számára elfogadható, megérthető, látható ez az esemény. Márpedig ezen a képen a szemnek van itt ilyen feladata. Mivel az is feltételezhető, hogy maga a vallomás úgy készült, hogy nyilván az alkotó tudta, hogy elindítja a kamerát, és tudta, hogy ezt a vallomást létre fogja hozni és nem valamilyenfajta külső megfigyelésről beszélünk, így el is várható az, hogy úgymond, amit az előbb mondtam, hogy bentről is és kintről is tekinteni egy ilyen folyamatot, hogy ez megtörténjen. Éppen azért, mert valószínűleg az alkotónak nagyon fontos az, hogy ez az üzenet megtalálható legyen, hallgatható, látható, elgondolkodhattató legyen, ezért csak annyit kérnék, hogy a későbbiekben is, amikor ilyesmi megtörténik, hiszen egy nagyon értékes szakaszról beszélünk itt ennél a házi feladatnál, a Hegyi Zsoltnál, az nagyon fontos, hogy elérje azt a szintet, amivel átadható az üzenet teljességgel a nézőknek. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a négy disznó az megvan a filmért és mindaz, ami itt most elhangzott, az a továbbiakra érvényes. Azért érvényes a továbbiakra is, mert úgy tűnik, hogy ezek a fajta belső helyzetjelentések olyan üzenetek, amelyek logikusan következnek belőlük, hogy megismételhetetlenek. Ez pedig azt jelenti, hogy ahhoz, hogy mindig odaérkezhessék a mi nézőinkhez, látogatóinkhoz, hiszen ez nekünk fontos, azért csináljuk ezt az oldalt. Ez az oldal nem egy klasszikus munka, hanem a mi lelki üdvünkért, vagy a mi lelki boldogságunkért és nem csak azokra értem akik csinálják az oldalt, hanem mindannyiónk számára egy olyan szabadidős oldal, ami nekünk fontos, ezért feltételezhető, hogy akik ide jönnek és akik megnézik ezeket az üzeneteket ugyanezért jönnek, hogy ugyanúgy kapjanak, tanuljanak belőle, ugyanúgy tudjanak vitatkozni, együtt gondolkodni. És ezért fontosak ezek az etűdök, hogy minél jobban, a lehetőségeinkhez képest minél jobban meséljünk, mert hogy evvel segíthetünk másoknak is. Gyógyítanak ezek a történetek bennünket és evvel, hogyha jól értelmezhetőek a történeteink gyógyítjuk a többieket is. Együtt gyógyulunk, hogyha láthatóak, megfoghatóak a gyógyszereink. Köszönöm szépen. (szőke) értékelés:

Antoine és Desirée

A kép erősen szűkre metszett, vágott. Érdekes az, ahogy a női alak behajol a képbe és erre a kis, kicsit pufók emberkére itt ráhajol, aki egyértelműen korban is különbözik a fiatal hölgytől - ahogy a haja ráomlik erre a, hát enyhén szólva nem dús hajú alsó szereplőre. Nagyon jó ritmusa van a fölső modell szemöldök, járomcsont, az alsó modell homlok, szemöldök, orr, áll viszonynak, ahogy ez a sötétlő haj háttérként, ritmusként, zuhatagként jelen van. Egy jó gyakorlatnak tartom, három disznó. (szőke)
értékelés:

Telihold

Egy éjszakai felvételt látunk, és remélem nem számítógépen szerkesztett montázst, ilyen társkereső oldalon szoktak ilyet csinálni, hogy így egyszerre éjszaka meg nappal meg mindenhogy lehet látni a társkeresőt, remélem nem ilyen képet látunk, hanem egy hosszú expozíciót. Erre abból is következtetünk, hogy a Hold kerek formája kicsit elliptikussá vált. Az egyiptomi, elsősorban a halotti kultúrához kapcsolódó képzőművészetben, de különböző barlangrajzoknál is, látható az a képzőművészeti megoldás, amikor például a vadászat különböző elemeit, vagy a halotti rituáléknak, vagy az életútnak különböző fontos pillanatait a szobrászok, festők mondjuk egy király esetében egy képen örökítik meg, mintha azok az időben távol álló helyzetek egymás mellett olvasva egy egységes történetként, egy allegorikus formában jelennének meg. Így van az, hogy az egyiptomi halottas kamráknál, mondjuk Amenhotep történeténél látjuk, amint hajózik, látjuk, amint a krokodilokkal küzd, és látjuk, amint a leigázottak előtt megáll. Ez a kép valami hasonló úton kezd el járni, ahogy a képen látható szereplő különböző pozíciókban, különböző mozdulatokkal egy egységes történetet próbál elmesélni. Talán nem véletlen, hogy azt hiszem a hozzászólásokban is lehetett olvasni Shakespeare Szent Iván éji álom című művét, amely valami hasonló történetiséggel dolgozik, nevezetesen, hogy ott úgymond amatőr színészek amatőr módon játszanak el helyzeteket. Van az egész kép „díszletezésének” egy furcsa színházi jellege, elképzelhető, hogy pont a lámpák fényei miatt egy rivaldaszerű, abszolút Globe színházas érzése az embernek. Nyilván attól, hogy az éjszakai felvételnél a park, vagy az erdő, ahol a fényképész dolgozhatott, háttérként jelenik meg, rajzosan, mint egy festett háttér, ezzel a furcsa Holddal, amely akár itt most ezen a képen még talán reflektornak is tekinthető, egy szinte selyempapírra festett, síkra redukált előtér jelenik meg, és ezen az előtéren vannak ennek a furcsa királynak a különböző állomásai, fázisai megfestve. Nem véletlenül mondom ezt a szót, hogy megfestve, mert az egyértelműen látszik a képen, hogy a hosszú expozíció miatt a lámpákkal vagy fényforrásokkal együtt mozog időnként a modell, és ez hozza létre ezeket a furcsa festői hatásokat. Ez a kép nem egy vidám kép. Találhatóak rajta eléggé esendő, vagy akár ördögi pillanatok is, például a kép középső alsó szakaszában az emberi arc, ahol ugye a talán zseblámpa, vagy valamilyen fényforrás miatt az arc alulról kap megvilágítást, és ezáltal, mivel a fényforrás mozgatva van, egy ilyen furcsa luciferi jelzést kap az állkapocs környéke, mint hogya ott szakáll jelenne meg. Az egésznek van egy Baphomet jellege. Nem véletlenül hangzanak el ezek a furcsa szavak a kép kapcsán, mert egyrészt a reneszánsz, másrészt a reneszánszhoz kapcsolódó színházi attitűd egyfajta utazú színház mesei elemekkel, másrészt pedig a barokkból is jól ismert vérbő színházi nyelvezet is megtalálható ezen a képen. Ez a kép mindenféleképp színházszerű, teátrális, és egy történetmesélésre szakosodott kép. Vannak párhuzamok, amelyeket érdemes lenne az estiskolásoknak, vagy esetleg az alkotónak is megnézni, Saudek képei, aki hozzánk közel, Prága környékén alkot. Pusztán azért is érdemes megemlíteni ezt a híres alkotót, mert ott is az állóképeken egy képben hosszú és nehezen elmesélhető történetek jelennek meg. Én ezt a képet nagyon szeretem, annak ellenére is, hogy mondjuk a bal oldali képfelületnél a kereszteződésben jelzőőrként működő rendőrláma-irányító figura kicsit kilóg ebből a képből, merthogy az egész történetisége ezeket a spontaneitásokat, még akár a kompozíciós elmozdulásokat is megengedi. Sokkal erősebb mindaz az atmoszféra, ami ebből a képből sugárzik, minthogy most el kelljen kezdenünk levágogatni, igazgatni. Én azt javasolnám az alkotónak, ugyanúgy, mint egy nem olyan régen a weboldalra felhelyezett, a betegség idején készült képpel, amelyet akár úgy is mondhatnánk, hogy hívókép, hogy ezeken a vonalakon, ezeken az útjain, amiket most kiválasztott, tovább kéne haladni, mert a felvetések azok nagyon jók, nagyon izgalmasak, de nyilván ezzel még sokat kellene foglalkozni. Tizenkettes lecke tavasz kategóriájára a három disznó megvan, és nagyon örülök, hogy ezt a képet elkészítette. (szőke)
értékelés:

Egy képsorozatot látunk úgynevezett retro fíling hangulatban, mely ma tulajdonképpen nagyon divatos. Több olyan alkotást is látunk az Estiskolán fiataloktól mostanában, ahol ezt az életérzést a felületen jelentkező roncsolást mintegy mementót használják az elektronikus fotográfián. Ez azt jelenti, hogy manipulált képeket készítenek el. Nyilvánvalóan ezért amiért például a mozgófilmes független filmes gondolkodásmódban is újra romantikája van, de akár a videóklipekben is a szuper nyolcas, normál nyolcas, tizenhatos technikáknak. Ez egyrészt egy korhoz, egy másfajta gondolkodáshoz való kapcsolódás, akár még akkor is, hogyha az alkotók életkorukból adódóan, mondjuk akár a Radics Béla, akár az Ifjúsági Park, vagy akár a Fiatal Művészek Klubja, vagy a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza és sok minden más karizmatikus hangulatot nem élhették meg. Nyilvánvalóan van valamilyenfajta melankólia és romantika, ami visszacsatolódik egy elmúlt világhoz. Ennél a képsorozatnál nem erről beszélünk. Ugye több olyan bizonyíték van a képsoron, ami egyértelműen azt mutatja, hogy nagyon nehéz és elég drága lett volna létrehozni a mostani elektronikus világban egy kvázi „retró filinget” - egyszerűbben mondom: ez az. Tehát nagyon régi képeket látunk itt. Az M7-es, az út festése, a betonlapok, az autók, a ruhák, minden azt mutatja, hogy ezek korabeli fotók. Ideértve természetesen a roncsolásokat is a felületeken, merthogy ebből arra következtethetünk, hogy analóg 35-ös filmre exponált képsorozatot látunk. Azért tartom fontosnak ennek a munkának az elhelyezését az Estiskolán, mert a többieknek segítséget nyújthat. Nyilvánvalóan az alkotó korából adódóan is beletekinteni egy olyan időszakba, amihez a fiataloknak a nem elsősorban empirikusan megélt állapotait elképzeljük, hanem valójában láthatnak egy táptalajt, hogy mi volt a 70-es évek végén, 80-as évek legelején. Rengeteg olyan rekvizitum van itt a képen – Tisza cipő, ál-adidas rövidnadrág nylon inggel derékban betűrve, elég magasan, csípő fölé húzva, bőr karkötő, tarkóig fölnyírt haj, féknyomok a festett útszélen, az úgynevezett titokzokni helyett használt bokazokni és nagyon sok minden, a trabantok, és egyebek és féknyomok és cigarettacsikk árnyék. Ebből a szempontból nagyon fontosnak érzem, hogy ilyesmi, tehát archaikus anyagok is fölkerülnek, a képsor, mint oktatási anyag megérdemli a három disznót, ugyanakkor az alkotót arra szeretném kérni, hogy a házi feladatokkal kapcsolatban egyrészt az Osztályfőnök, másrészt a Pedellus közös döntése alapján folyamatosan minden Estiskolába járó alkotót próbálunk arra predesztinálni, hogy legyenek szívesek nem a raktárból előszedni a jól bevált recepteket, hanem elkezdeni aktívan dolgozni. Tehát abban az esetben van meg a három disznó, hogyha az alkotó a 17-es lecke, utazás és hazatérés feladatát megpróbálja átszűrni a mostani életkorán. Ez azért is lehet érdekes, mert ugye ebből a képsorozatból arra következtethetünk, hogy az alkotó nagyon sok mindent megélt már. Tehát a mostani Hegyi és a korabeli Hegyi fúziójára lennék én kíváncsi a 17-es lecke, utazás és hazatérés feladatában. Tehát a három disznó akkor van meg, hogyha ismétli az iskolába járó feladatát. (szőke) értékelés:

Üzenet

Az a sejtésem, hogy a mozgás házi feladatra azért érkezett ez a kép, mert hiszen bizonyos fázisok egyszerre jelentkeznek ezen a képen. Minthogyha valami furcsa kollázs lenne, akár ollóval kivágott felhőszerű kezek, testek, mellkas és fejek. A talán párnafelületnek nagyon fontos szerepe van ezen a képen, de éppen az egymásra mixelt, egymásba olvadó felületek miatt, és a különösen az alsó fej tekintete enyhén szólva nem örömet, hanem valami egészen rettenetes kétségbeesést mutat. Olyan, mintha egy emberi fej valahova, valami furcsa, mocsárszerű vízbe elsüllyedne. Miközben ez a vízfelület tulajdonképpen egy furcsa, mint egy ilyen bonctani asztalszerű helyzetben egy testbe fulladna bele. Attól, ahogyan a kamera, tulajdonképpen a modell felé van fordítva és torzít a kamera optikája az egész test valami életszerűtlent, valami rendőrségi, nyomozati jelentésszerű anyagot sugároz. Nem életet, hanem valami furcsa, víziószerű rossz álmot. Nyilvánvalóan a párna, amely talán egy ágy, vagy akár egy betegágy részlete, attól, hogy ilyen pici kis díszítések, festett pontocskák vannak rajta, ad egy egészen fura, de drámai, szatirikus hangvételt. Mert olyan, mintha ez a szakállas férfifej egy kendőt viselne. Olyan minthogyha egyszerre a nagymama, vagy maga a farkas találkozna itt. Ennek ellenére viszont mégsem lehet azt mondani – valószínűleg az egész kép szürkés és zöldes hangvétele miatt – hogy a benne lévő irónia az pozitív irányba mozdítaná el ezt a képet. Ez egy nagyon jó kép véleményem szerint, de nem mondhatjuk, hogy békesség van, különösképpen, hogy a háttér és ez a kollázs felület viszonylatában a bal fölső sarokban valamilyen felület lezárja ezt és azok sötét, és szürkék és feketék, mindenféleképp egy lelkiállapot rögzítéseként, híranyagaként nagyon vészjóslóvá teszik a képet. Evvel az üzenettel viszont azért nem lehet igazából vitatkozni, vagy mit kezdeni, mert nyilvánvalóan a szerkesztési módból, a formavilágból őszintének tűnik ez a létállapot közvetítés, de a jövőt tekintve nem nagyon megnyugtató. Mint kép, mint alkotás tehát egy borzasztó erős önvallomás, de mint egy élethelyzetet bemutató üzenet eléggé jól érthetően közvetít egy borzalmasan fájdalmas és fulladás előtti létállapotot. Nagyon remélem, hogy ez csak egy kísérlet, egy bizonyos képi technika bemutatására. Három disznó, de legyen igazam. (szőke)
értékelés:

Elnézést, elemzés utáni kiegészítés: Dóczy Feri képe adta az ihletet arra, hogy ezt a képet beküldjem. Az úton amikor kereszteződéshez érünk, nem kötelezően egy irányba haladhatunk tovább. Az újrakezdés lehetősége adott, függetlenül attól, hogy nem láthatjuk, mikor jön majd újabb keresztút.

Mielőtt elkezdeném a képet elemezni, szeretném ugyanúgy elmondani, hogy a 28-as lecke láncreakció egyre jobban azt mutatja, hogy nagyon is, nagyon is komolyan gondolják az alkotók, nagyon erős érzéseket indítanak el. Kérném, hogy jegyzeteljék a mostani kép alkotójától is kérem, az előzőtől is és a többiektől is, hogy akik láncreakciót már csináltak lábjegyzeteljék a képeiket visszamenőleg, hogy ki kihez akar kapcsolódni és nagyon kérem, hogy szövegbe próbáljátok ezt kapcsolni. Természetesen lehet asszociálni, hiszen egy kórházzal kapcsolatos témájú kép már ebben a sorozatban látható volt, de én mégis azt kérném, hogy ne nekem kelljen ezeket a képeket összekapcsolni, hanem tegyétek ezt meg ti, hiszen a szabadság, a történetkezelés szabadsága a ti kezetekben van.
Magát a képet nagyon jónak tartom, bár ha egy picit lehetett volna baloldalra mozdulni akkor Balla Demeter pizsamája, vagy az a hajló forma az talán egy picit jobban látható lett volna. Annak nagyon örülök, hogy az ápolónők, vagy azok a hölgyek ott a háttérben láthatóak. Ettől nem csak egy magányos szóló látható itt egy furcsa pozícióban. Önmagával a képpel egyetértek. A problémám még egyszer az, hogy a láncreakció fogalmát azok, akik küldtek már be, egymással a fórumrovatban egyeztessék. Evvel segíteni fognak a többieknek is, hogy majdan később ez egy önálló történetté összefűzhető legyen, de a három disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Kicsinek látszom innen

Annak örülök, hogy a Zsolt tulajdonképpen elkezdett most egy kísérletezést, egy nagyon hálás fénytani jelenséggel, és mással nem szoktuk összehasonlítani ezeket a dolgokat, de más alkotóknál is azt hiszem, most már ki kell tudni mondani, hogy miközben ugye itt nagyon zaklatott pontgyűjtés is zajlik, mindenki elsősorban saját magáért gyűjti a feladatokat, a hozott pontokat, azért most már vannak olyan alkotók, akik módszeresen egy-egy témát kapcsolnak, egy kutatási témát kapcsolnak a házi feladatokhoz és szépen vagy visszatérve oda az ismétlésekkel, vagy verziókat keresve egy-egy házi feladatnál avval a témakörrel, vagy fénytani jelenséggel, vagy filozófiával foglalkoznak folyamatosan. Ez szerintem egy nagyon jó dolog és most a többedik ilyennel kísérlet érkezik a Zsolttól, ami úgy tűnik, hogy ugyanazzal a problémakörrel foglalkozik, de nem ugyanolyan módon. Tehát egy újabb felvetés érkezik az árnyjátékkal kapcsolatban, és ha már a címet tekintjük és ez fontos, hogy is mondjam csak, komolyan vesszük, ugye ez valamilyen dal idézet is lehet akár, nekem egy másik idézetforma jut eszembe, ez a Dávid és a Góliát viszony, amiben olyan sejtésem van, hogy talán egy testrész lehet az amely az árnyban, vagy testrészek megjelennek, és ezek a testrészek pontosan az árny torzító hatása miatt óriásiknak, nagyobbnak tűnnek mint az elég jól kirajzolódó különböző üvegcsék, tálak, borosüvegek, flakonok vagy flaskák. Nagyon jó ritmusú és jó arányú a kép, talán annyit tennék még, hogy az emberi test motívumait, legyen az egy orr, vagy egy fül, vagy egy ujj, emberi testrész, tehát ami még jobban utal az óriásra, a Góliátra, megmutatnám, azt még esetleg ebbe az árnyjátékba elhelyezném. Tehát én úgy gondolom, hogy maga a feladat az tulajdonképpen jó, két disznót megadnék és visszaadnám ismétlésre, mert megéri megpróbálni ezeket a formákat, testformákkal még játszani egy picit. (szőke)
értékelés:

Vetitett hajnal

A Hegyi Zsolt féle Mérleg című kép kapcsán fölvetődött az előtér-háttér viszonya, amely azt gondolom, hogy anélkül, hogy az elemzést az alkotó olvasta volna, tulajdonképpen és ez nagyon örömteli, magától elindult egy ilyen úton. És érdekes, hogy a kronológiában is így következik, hogy itt az előtér megjelent az árnyképekkel kapcsolatban. Ugyanakkor azt mondom, hogy ami igazából izgalmas most jelen pillanatban, az előtér viszonylata, a háttér az gyönyörű szép, az tényleg csoda, az előtérben a madárkalicka felső fényei és az a fényképezőgépszerű kis négyzet alakú szerkezet, én tudom, hogy mi, de az a szerkezet amely nem pontosan meghatározható, de olyan mintha valami régi fényképezőgép lenne. Ezek amik igazából izgalmasak. Ugye a rádió, valami rádióforma az sötétben van tartva. Egyszerűbben szeretnék fogalmazni, én azt sejtem, hogy valószínűleg a fényképezőgépet mélyebbre kell helyezni és ezáltal az előtérben lévő tárgyak, amelyek valójában nem az előtérben vannak, hanem középteret jelentenek, középtérben helyezkednek el, nagyobb hangsúlyt kapnának. De továbbra is azt mondom, hogyha itt ugye megfigyelések és manipulált megfigyelések is jelen vannak, bár ezt a manipulációt nem a fotós hozza létre, hanem az idő, az elmúlt egy év, két év, tíz év távlatában, ahogy tárgyak bekerülnek egy térbe és mindezt egy jelenségen keresztül megfigyeli. Picit azt mondom, hogy lehet bátornak lenni és manipulálni úgy, hogy még továbbra is azt mondom, hogy a középtér van megoldva és a háttér van megoldva és az előtér nem működik és nem kap elég hangsúlyt most a középtér sem. Nagyon érzékenyen kellene ezekkel játszani, de úgy gondolom, hogy mivel ez egy izgalmas kísérlet, úgy gondolom, hogy a kettő disznó az megvan erre a képre. (szőke)
értékelés: